A ​sátán műremekei 0 csillagozás

Szabó Lőrinc: A sátán műremekei

Szabó Lőrinc – A Sátán műremekei kötet verseit tartalmazza.

>!
Pandora, Budapest, 1926
102 oldal

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

MÉRGET, REVOLVERT

Mérget, revolvert, gyorsvonat elé!
Nyiszáld ketté recsegő
gégédet, őrült!
– Nézz szét: valaki kilopja
szemedet a homlokod alól,
friss vágyaidat hintója elé
fogja paripának, meleg szivedet
feltalpalja a cipője alá
s nyomorodból arany palotát
épit magának – –
Nézd: százezrek, milliók
sorvadnak sirba, nyomorult
barmok, testvéreid,
akik valaha,
mint te,
hittek, akartak – – Óh
nyisd hát ki boldogtalan szemedet,
te szegény,
frissenjött fiatalember,
te naiv, te őrült,
és menj haza,
állj tükröd elé,
borotvád tedd a nyakadra –
– – aztán rohanj
végig az esti körúton
és levágott fejed üvöltő
bombáját
csapd be az első
boldog ember ablakán!

Lunemorte P>!

VAN LELKE A PÉNZNEK

Van lelke a pénznek! Én tudom,
a büszke arany
jobban fűt, mint a bor, de belül
csupa szégyen és vacogás:
finom esze tudja, miből, milyen
nyomorok árán
gyült össze, érzi, hogy
harc, gyűlölet, vagy leplezett
szemrehányás fogadja mindenütt:
bujna kifelé mindenütt
gazdája zsebéből
s nem kell hozzá panaszos száj
vagy fenyegető tribün,
fél úgyis, vagy legalább
rosszul érzi magát
a szegények közt. Óh, én tudom,
van lelke! s azért menekűl
autón, azért rejtőzik
párnázott-őrzött ajtók mögé,
mert azt hiszi, hogy
lelkiismeretének
füleit betapasztja, szemét
becsukja majd a magány.
Van lelke a pénznek, barátaim! Én
voltam titkára, tudom, hogy
cinkosa bár, orgyilkosa is
a másik pénz,
láttam, mennyire vágyik
a jóság örömeire,
mennyit gyötrődik, amíg
kiirtja magából a szeretetet,
amely mást boldogít,
de őt megölné. – Barátaim,
gondoljatok néha az arany
titkaira, nyugodt becsület,
gondolj a pénz, a nagy pénz
poklára és
sajnáld szegényt!

Kapcsolódó szócikkek: pénz
Lunemorte P>!

OPERÁBA INDUL AZ AUTÓ

Operába indul az autó,
s mintha a puha nagyúri szalon
gördülne vele, boldogan
élvezi az isteni hölgy a tél
idilljét, a rohanó táj
komoly varázsát.

De mit ér nekem
a hó varázsa? mit e gyönyörü est
fehér nyugalma, mikor
otthon hideg van
és nincs mit enni?
Diákkoromban szivszorongva
néztem az első
pelyhek táncát az ablakon,
később a ródlipálya csak
állást jelentett:
gazdag gyerekekre vigyáztam
hogy ki ne törjék a nyakukat –
s bár azóta folyton dolgozom:
széntől repedhet most a bányák
szörnyeteg gyomra, az én gyerekemnek
mégis a foga vacog,
erdőket hurcolhatnak le a hegyekből
roskadó vonatok, nekem
még jó, ha félmázsa hitelt
ad az irgalmas uzsora.

Hol van hát isten, aki
nem énmellém áll, amikor
pörlekedem vele? hol akad
egy isten is, aki nem sír,
mikor, itt,
álomszerü villák zuzmarás
kapui előtt, e fehér
estében, a zizegő
hópelyhek alatt
reménytelenül dideregve
én, a kuli,
poklok mocskára-tüzére
gondolok
s igy nézek, szótlan, az elsuhanó
reflektor fénye után?!


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Bori notesz
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós válogatott versei
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Radnóti Miklós: Eclogák
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava