A ​huszonhatodik év 78 csillagozás

Lírai rekviem százhúsz szonettben
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

A huszonhatodik év szonettciklusa fájdalmas búcsúzás, ahogy a költő mondja „lírai rekviem”. Egy negyedszázadig tartó szerelemnek állított benne emléket. A 120 versből mindössze négy szonett született kedvese életében, a többit halála után, a huszonhatodik évben írta a költő. A költeményekből nem a szerelem boldogsága szól, hanem az elmúlás és a veszteség érzése.

Eredeti megjelenés éve: 1957

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sziget Verseskönyvek Sziget

>!
Sziget, Budapest, 2007
132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638138668
>!
Sziget, Budapest, 2002
132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638138661
>!
Akadémiai / Magyar Helikon, Budapest, 1976
120 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632073150

4 további kiadás


Kedvencelte 22

Most olvassa 5

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nono_ P>!
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

8 hónapja olvastam ezt a kötetet. Akkor még nem tudtam, hogy nemsokára én is temetni fogok.
Temetni egy álmot, egy reményt, egy vágyat. Valakit, aki valójában sosem létezett.
Most visszaemlékezve a szonettekre.. teljesen át tudom érezni azt a veszteséget, bánatot és vágyódást, mely átlengi a lapokat. Fájóan gyönyörű sorok a szerelem halhatatlanságáról, a másik személy kínzó hiányáról és az elmúlás keserédes ízéről.
Ám én Szabó Lőrinccel ellentétben azt tudom mondani már: ha fájsz is, 
a “voltál” sebén ott a “nem vagy” vigasza. Ég Veled! ♥

9 hozzászólás
akire>!
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

„Képzelt képzeleteddel képzelem” – írja Szabó Lőrinc (a már halott) Erzsébetnek, amikor a magyar irodalom egyik legkülönösebb múzsáját próbálja életre lehelni. A vállalkozás márcsak azért is nagyívű, mert az asszony sohasem volt a költő jelenvalóságának részese, ő egy párhuzamos, mondhatni árnyékvilágban volt társa. Vajon a táguló lírai tér kitöltheti-e a saját önzőségére ráébredő férfi és a reménykedésbe belefáradó (s az életből száműzött) nő között egyre mélyülő űrt? Válasz helyett születtek meg ezek a gyönyörű versek.

„Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy idegondolsz, kedves, mialatt
gyors kerék visz: sóvár magányomat
hívja magányod; együtt vagy velem,
ahogy veled én, és ahogy nekem
vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
fájdalmad fájdalmamban érzi csak
enyhűlni szorítását sziveden.”

encsy_eszter>!
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Élsz. Igy döntöttem! Nappal húsodat
frissíti bennem minden gondolat;
s éjjel már nemcsak agyam titka vagy:
hozzám bújsz, véred régi tüze jár át,
s úgy alszom el, hogy, mint csiga a házát,
hátamon érzem szived dobogását.

/Igy döntöttem! (részlet)/

Nekem ez a szonett(részlet) volt a kulcs az egészhez. Erzsébet él, mert Szabó Lőrinc úgy döntött. Azaz inkább életben tartja a versei által. Személyes élmény, de el lehet merülni benne, ha nem is egészen átélhető, mert ez csak kettejük valósága volt. Még kavarog bennem ez a sok reménytelen keserűség, de azt hiszem, jó lehetett Sz. L. szeretőjének lenni, még a halálban is. Egészen az övének lenni, de – a versek tanulsága szerint – nem semmiért.

gyuszi64>!
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

2023/44, otthoni polc, 12/49 eddigi értékelés ($ 781).

Zseniális munka, különleges mű egy nagyszerű költőtől.
A 120 szonett elején naivan még próbálkoztam a kategorizálással. Az egyik ritmusa tökéletes; egy másik tartalmilag felülmúlhatatlan; ez itt milyen szép képpel indít! emez meg gyönyörűen fest hangulatot; hopp, ez az igazi végcsattanós szonett – de semmi értelme… Ez a szonettkoszorú így tökéletes, ahogy van, sorrendet pedig úgysem tudnék felállítani, ez – már csak a főtéma, a gyász miatt is – lehetetlen.
Szabó Lőrinc különleges költőnk, erős intellektus találkozik benne a művészi technikai virtuozitással. Nem is tudom, egyáltalán, van-e még olyan költő, aki ennyire könnyedén tud lírában epikát nyújtani…
A könyvjelzőről idéznék még, én magamtól ilyen szépet nem tudok: „Ez a százhúsz egy ritmusú, egy indulású, egy célba ütő vers az ésszel föl nem foghatót akarja ábrázolni, az ész eszközeivel. Itt ez a konokság, ez a tárgyszerűség válik költői erővé.”

csucsorka IP>!
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Hosszú évekkel Nyáry Krisztián felbukkanása előtt Kutasy, a magyartanárom, fogta magát és lökött egyet a kedvenc költőmön, Szabó Lőrincen, aki csak zuhant, zuhant le a piedesztálról és meg sem állt a pokol kénköves bugyráig. Legalábbis bennem.
Akkor tudtam meg ugyanis, hogy minden férfi, akit valaha szerettem, hazug disznó, és hogy a szerelmes verseik nem szükségszerűen a feleségeiknek szólnak. Ez teljesen letaglózott, földhöz vágott. És ennek ellenére – minden kamaszos dühöm és dacom ellenére – sem törlődött ki belőlem soha a magyar irodalom egyik legszebb mondata, miszerint: „mint csiga a házát, hátamon érzem szíved dobogását”.
Persze utána, saját szerelmemet átélve még sokszor sok sora kísért és kísértett sokáig.

5 hozzászólás
AeS P>!
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Amikor Szabó Lőrincről tanultunk a középiskolában, és az osztályfőnököm erről a kötetről beszélt, akkor rám nézett, és külön kihangsúlyozta a 73. szonettet, amit nem vettünk külön. Amikor hazaértem, azonnal megkerestem, és azóta nem ereszt, pedig ennek már legalább 6-7 éve.
A legutóbbi érettségi találkozón arra gondoltam, megkérdezem a tanárnőt erről, de talán már nem is emlékszik, talán nem is nekem hangsúlyozta, csak valaki nem figyelt eléggé, talán minden tanítványának elmondja. Nem baj. Én úgy őrzöm, mint (szinte az egyetlen) ajándékot, amit a gimnáziumtól kaptam.

1 hozzászólás
kókuszzserbó>!
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Százhúsz szonett ugyanarról a témáról – mégsem unalmas egy percig sem. Persze, ehhez szükség van egy olyan költőre, mint Szabó Lőrinc. Kevés nála szenvedélyesebb, ugyanakkor nyitott, összefüggéseket kutató, kereső, magas intellektussal bíró alkotót ismerek. Talán ez a titka, hogy máig hatással van az olvasóra. Hiszen egy ennyire személyes élményt is egyetemessé tud formálni.

Parlandorka IP>!
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Egy csoda. Ha valaha csak egy olyan szonettet tudnék írni, mint Szabó Lőrinc százhúszat…
Úgy képes iszonyatosan mély lenni a téma, hogy közben mint versek, csodálatosan könnyedek és keresetlenek. A szonett az egyik legszigorúbb, kötött szabályú versforma, Szabó Lőrinc mégis úgy műveli, mintha csak játékos ujjgyakorlat lenne. Zseniális.

ZsuZsanna5>!
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Ez valóban lírai rekviem, egy kapcsolat, egy asszony miatt érzett gyász. Sok eleme felkeltette a kíváncsiságomat, például amelyek a nehézségeket írják le, jó lett volna erről még többet olvasni. Vajon mit érezhetett a feleség? Mit a szerető? Más versek gyönyörű szerelmi vallomások. Mindegyik verset érdemes volt elolvasni.

Georgina77>!
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Az egyik legfinomabb szerelmes líra.


Népszerű idézetek

BookShe>!

VALAMI ÖRÖK

Valami örök tovasuhogás
valami csöndbe, puha végtelenbe,
valami tegnap, mely mintha ma lenne,
valami vízalatti ragyogás,
valami messze, panasznéma gyász,
valami jaj, melynek már nincs keserve,
valami vágy s a vágy tilalma benne,
valami könnyű, szellőhalk varázs,
valami, ami nem is valami,
valami még kevesebb, az, ami
valami tűntén kezd csak sejleni,
valami lassú, árnyhűs rejtelem,
valami, ami újúl szüntelen,
valami gyors, lőtt seb a szívemen.

98.

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

3 hozzászólás
madárka>!

Mindenütt ott vagy, ahol valaha
tudtalak, láttalak, szerettelek:
út, orom, erdő veled integet,
falu és város, nappal s éjszaka
folyton idéz, őszi hegy s tél hava,
vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg
az első vágy s a tartó őrület
huszonöt kigyúlt tavasza, nyara.
Mindenütt megvagy: mint virágözön
borítod életemet, friss öröm,
frissítő ifjúságom, gyönyöröm:
minden mindenütt veled ostromol
de mindig feljajdul a halk sikoly:
e sok Mindenütt mindenütt Sehol!

Mindenütt ott vagy (9.)

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

encsy_eszter>!

Élsz. Igy döntöttem! Nappal húsodat
frissíti bennem minden gondolat;
s éjjel már nemcsak agyam titka vagy:
hozzám bújsz, véred régi tüze jár át,
s úgy alszom el, hogy, mint csiga a házát,
hátamon érzem szived dobogását.

Igy döntöttem! (részlet)

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

AeS P>!

73
NEMCSAK TERÓLAD
Nemcsak terólad, rég nemcsak terólad
van itt szó, kedves: mint nekem te, sok
fájt már s fáj majd még élőnek halott:
köztük siratlak! Ahogy ma mi, holnap
különbek ejtik szemükből a holdat
s napot, kezükből szerszámuk szokott
örömét-fáradalmát, és ahogy
nemzedékenkint egész birodalmak,
huss, tűnnek, mind! Tartalma semmijét
legjobban benned tárta fel a vég:
óh, be más volnék, ha lehetne még,
hozzád, be más, te, legönzetlenebb:
rettegve siratok és szeretek,
mióta nem vagy, minden életet.

83. oldal (Sziget, 2007)

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

Nono_ P>!

34.
FOLYTON ÁTLENGSZ…

Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya
ég váratlan villanó mosolya,
s néha már, mint egy édes hatalom
érintésétől, szívem s homlokom
nyugodni simul: ha sajog is a
“nem vagy” sebén a “voltál” vigasza,
szeretnék élni. Mért? Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít, ha pokolra taszít;
és rád gondolnom olyan jól esik!
Igy is együtt vagyunk mi, kedvesem,
Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem
segítesz, ugye, szív a szivemen?!

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

nola P>!

KÉPZELT KÉPZELETEDDEL

Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy idegondolsz, kedves, mialatt
gyors kerék visz : sóvár magányomat
hívja magányod, együtt vagy velem,
ahogy veled én, és ahogy nekem
vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
fájdalmad fájdalmamban érzi csak
enyhülni szorítását szíveden.
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy együtt vagyunk : az enyém kevés
volna, magában, míg így, szüntelen
kettőződve, mint tündér repesés
hoz-visz-cserél, s egyszerre két helyen
egymásba zárva tart a szerelem.

3. szonett

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

nola P>!

A HUSZONHATODIK ÉV

Búcsúzunk, édes kétségbeesésem?
Mindig búcsúzunk! Valami selyem,
valami hűvösség a szivemen,
valami béke vagy már: alig érzem
fájónak ezt a fájdalmat: becézem,
hisz már rég csak általa vagy velem,
s szomorúan bár, mégis édesen
meg-megismétled, amit veled éltem
e tündér földön: teleröpködöd
multunk éveit, a huszonötöt,
s ezt, a huszonhatodikat, örök
búcsúm, te, társam, halott útitárs:
tárt szivemben mindig itthon találsz,
és akárhogy fáj, vígasz, hogy te fájsz.

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

madárka>!

Folyton új dolgok történnek, s te most már
kívül vagy rajtuk. Borotválkozom,
s eszembe jutsz: könny csordul arcomon
és megállok: céljaim fele voltál
és fele szabad tetteimnek, óh, bár
több lettél volna! Élek, folytatom
a munkás napot, s minden utamon
együtt kísér a dús emlék s a sóvár
hiány… De minden könnyem és utam
mit ér? mit, édes társam, társtalan?
A valóság, a jelen, oda van!
Csak tükröd őriz, tükröd, én, a lélek,
tükör, melyből kirepültek a képek,
bolond tükör, mely azt hiszi, hogy éltet!

Bolond tükör (7.)

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

encsy_eszter>!

Mint veréb csőre a réműlt magot,
forgatnak szájukban a gyors napok…

A baj (részlet)

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben

encsy_eszter>!

Alkalom

Vagy társ voltál egy örök tévedésre?
Fáradt vagyok már… És, jaj, mi „igaz”?!
A valóság csak egy darabig az…
Tévedés? Szivem legszebb tévedése!
Ha véletlen, bár ma is az igézne!
Ha látomás, tüntödben is vigasz!
Akármi, minden veled sugaras:
kettő kellett hozzá, a szivem és te.
Rád vágyik vissza minden örömöm.
A legnagyobbat neked köszönöm,
s hogy nem még többet, csak az én bünöm.
Alkalom voltál, hogy boldog legyek.
Alkalom, hogy meg ne becsüljelek.
Alkalom, hogy sose felejtselek.

Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év Lírai rekviem százhúsz szonettben


Hasonló könyvek címkék alapján

Somlyó György: Talizmán
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei
Radnóti Miklós: Meredek út
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye
Ady Endre: Ady Endre összes verse