A ​belső érzékelés kézikönyve 6 csillagozás

Az ember életében tehát a szellemi világból indult, a földi világba érkezik, vagyis az egység állapotából kilép a kettősség, a polaritás világába, és felépíti egóját, személyiségét. A további fejlődéshez ez elengedhetetlenül fontos. Több ezoterikus tanítás az ego leépítését tűzi ki célul, és az egót a szellemi fejlődés legnagyobb kerékkötőjének tekinti. A spirituális fejlődésben nem lehet lépcsőfokokat kihagyni, vagyis azt lehet leépíteni, ami már felépült, és arról lehet lemondani, amit már megszereztünk. Nem az ego kiirtása a cél, hanem összekapcsolása az isteni vezetéssel, amelyben mellesleg feloldódik. Az egonélküliség és az ego feloldása két különböző minőségű állapot, amit nem tanácsos összekeverni. Ego nélkül az embernek nincsen személyisége, nem tudja semmilyen szinten megvédeni magát, határait kijelölni, nem tudja, hogy ő kicsoda, identitás zavarai vannak, és folyton arra vár, hogy Isten cselekedjen őhelyette. Ez egy zavaros belső állapot. Az ego feloldása pedig belső esemény, amely gazdagítja, átalakítja az egész személyiséget.

A poláris gondolkodás úgy jelenik meg még a legnagyobb vallásokban is, mint a jó és a rossz harca. Ez két részre osztja a világot: gonosz erőkre, akik állandóan támadnak, és az a céljuk, hogy elpusztítsák a jókat – és jókra, akiket Isten szeret, és ha jól viselkednek, megkapják jutalmukat. Aki belép a nagy vallások szinte bármelyikébe, automatikusan a „jók” közé sorolódik. Ebből következően ő már a gonosz erők célpontja, és állandóan ki van téve a „támadásoknak” – legalábbis sok tanítás (és nem csak dogmatikus, vallásos, hanem ezoterikus is) erőteljesen ezt sugallja. Ezzel megkezdődik a szenvedés, és a szenvedés felmagasztalása, hiszen aki sok „támadásnak” van kitéve, az biztos, hogy kiemelkedően „jó”, ezért célpontja a „gonosz erőknek”. Ebből következően sokan élvezik a szenvedést, a megaláztatást és egyéb gyötrelmeket. Azt hiszem itt nagyon félreértettünk valamit. Az isteni közlésbe, sugallatba valahol emberi okoskodás vegyült, ami eltorzította a lényeget.

53. oldal

A válasz megértését leggyakrabban az akadályozza meg, hogy nagyon akarjuk. Minden energiánkkal arra összpontosítunk, hogy megérezzük a választ. Ettől befeszül egész auránk, és valamelyest le is csökkennek rezgéseink, így eleve kizárjuk magunkat abból az állapotból, ahol könnyű megkapni az üzeneteket. Tehát, ha ez okozza a válasz késését, akkor lazítsunk egy kicsit, és ne akarjuk annyira megtudni. Ha sikerült lemondanunk róla, akkor szinte azonnal megkapjuk.

73. oldal

Ismét hangsúlyozom, hogy a mediális képességek kibontakozása -egészséges esetben- a belső fejlődés mellékterméke. Ennek ismertetőjegye, hogy akinél így alakul ki, az nem kérkedik vele: természetesnek fogadja el, nem veri nagydobra. Ha mediális „munkát” vállal, azt is természetesen végzi. Ezért aki büszke rá, és lépten-nyomon hangoztatja képességét, annál valami nincs a helyén. Sajnos nagyon sok lelkileg-szellemileg sérült, beteg embernek vannak olyan jelenségei, amelyeket „látásnak” hisz. (Az „Atlantiszon főpap voltam” jelenségkör) Ez nem az. A tisztánlátás annál fejlettebb, minél több emberi problémát oldott meg magában az illető, és minél közelebb került isteni önvalójához. Ehhez pedig idő kell, ezért nem véletlen, hogy a látás általában idősebb korban bontakozik ki, amikor az ember már elég sok élettapasztalatot szerzett, és viszonylag jól ismeri önmagát.

152. oldal

A belső hallás fejlesztésében talán a legfontosabb a csend megélése. Azt hiszem a mai ember minden erejével igyekszik kizárni az életéből a csendet. Hogy miért? Amikor az ember egyedül és csöndben van, előbb-utóbb találkozik önmagával, nyugtalan érzéseivel, gondolataival, megoldatlan problémáival, és nem utolsó sorban szeretet hiányával. Bizony, nem könnyű mindezt elviselni. Fájdalmas arra gondolni, hogy mennyi embernek az az első reggel, vagy amikor hazamegy, hogy bekapcsolja a tévét, a rádiót, vagy a magnót. Mert nem bírja elviselni a csendet és az egyedüllétet. A csendben a félelmek kétszeres erővel „támadnak”. Napközben a rohanás és a zaj elnyomja ezeket, de amint a külső lárma eltűnik (feltéve, ha hagyjuk) jobban érzékeljük valódi állapotunkat.

168. oldal

Számtalanszor találkoztam már olyan emberekkel, akik szorgalmasan gyakorolnak, hogy kifejlesszék belső érzékelésüket, és auralátásukat. Amint kapcsolatba kerülnek egy idegennel, akiről az első percben nem tudják eldönteni, hogy hová is tegyék, elkezdenek koncentrálni, s látszik, hogy minden erejüket megfeszítve igyekeznek „levenni az információt”. Azt akarják tudni, hogy nem hazudik-e a másik, nem fogja-e félrevezetni őket, és eléggé tiszta-e. Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy értékrendszere azonos-e az övével. Ha nem, akkor „rossz úton” jár. Meg kell mondjam, hogy kívülről eléggé szánalmas és elszomorító ez az erőfeszítés. Ezek az emberek a legtöbbször meg akarják mutatni szellemi képességeiket, de csak saját félelmeikkel és korlátaikkal találkoznak. Tapasztalataim szerint egyetlen valóban tisztánlátó (halló, érzékelő stb.) sem csinál ilyesmit. Lehet, hogy meglepő, de teljesen normálisan viselkednek, mintha semmi különös nem történne.

144-145. oldal

Az előző életek eseményei, drámái bizonyos tudati mintáink alapján zajlottak le, tehát, mivel ezt és ezt hittük valamiről, ezért az az esemény történt meg velünk, ami. Ha lelkünk már túl akar lépni a régi tudati mintán, akkor olyan eseményeket vonz, amelyek arra késztetnek, hogy változtassuk meg gondolkodásunkat, mély meggyőződéseinket. Ezt a jelenben kínzó problémaként éljük meg, ami sok évig kísért bennünket, amíg csak alapvető változást nem élünk át.

236. oldal

Hasznos, ha néha átvizsgáljuk életünket irányító mély meggyőződéseinket: nem biztos, hogy mai tapasztalataink birtokában is úgy gondolkozunk, mint gyerekkorunkban. És az sem biztos, hogy szüleink, tanáraink „igazsága” számunkra is változatlanul érvényes.

11. oldal

Torok csakránk fejlesztésének egy igen kellemes módja az éneklés. […]
Az éneklés emeli energiaszintünket, segít feldolgozni és kifejezni érzéseinket. […]
Az éneklés egyik kellemes következménye, hogy beszédhangunk is tisztább és erősebb lesz. Kevesebbet fog elcsuklani, berekedni, és érezzük, hogy több energia áramlik a torok csakránkban.

171. oldal

Ha egy közeli rokonunk, vagy barátunk halt meg a közelmúltban, akkor előfordulhat, hogy megjelenik körülöttünk. Őt is akkor érzékeljük a legjobban, amikor egyedül vagyunk, de főleg éjszaka. Itt szelídebb jelenségekkel kell számolnunk, feltéve, ha jó viszonyban voltunk az illetővel, és nem haragszik ránk. Kezdő médiumok gyakran érzékelik elhunyt rokonaikat, de ismeretleneket is. Ha túlélik az első alkalmat, amikor éjjel arra ébrednek, hogy valaki áll az ágyuk mellett és nézi őket, akkor bizakodva tekinthetnek médiumi kiképzésük elébe. Tapasztalataim szerint ezt kevés médium ússza meg, de nem feltétlenül kapnak szívrohamot.

106. oldal