Varratok 3 csillagozás

versprózák kilenc öltésben
Szabó Imola Julianna: Varratok

Ez a könyv rövid prózákat és illusztrációkat tartalmaz. Ha a prózák festmények lennének, akvarellek lennének. Könnyű őket olvasni, utazás közben,váróteremben, megállókban, elalvás előtt, ágyban – köztes időkben. Érdemes őket úgy olvasni, ahogy verseket szokás: lassan, ízlelgetve a mondatokat. Ugyanis azok nem csak azt jelentik, amit állítanak – gyakran egyáltalán nem azt. A prózák táncolnak, énekelnek. Abban a térben, amit jobb híján léleknek nevezünk. Apáról, anyáról, gyerekről szólnak. Gyakran elidőznek a részleteken: szájon, tekinteten, színeken, formákon és ezek változásain. Szép szövegek. Tehát igazak, fájdalmasak és életigenlőek.

Ez a könyv Szabó Imola Julianna könyve. Ha elolvasod, sokáig a tiéd lesz.
(Jónás Tamás)

>!
L'Harmattan, Budapest, 2014
132 oldal · ISBN: 9789632368283 · Illusztrálta: Palman Zsuzsi

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 7


Népszerű idézetek

>!
Dora P

Félek repülni. Nem tudok aludni. Az üveg pedig megcsillan a műanyag szálakon és megvakít. Bánom. Lenne másom, kérhetnék mást. Olyat. Gyereket. Tiszta bőrt, könnyű vízben lebegő vérrel. Puha rezgést a hasfal mögött. Sírást, ami átszakítja a hajnal csendjét, lábakat, amik törékenyebbek, mint a porcelánüvegcsék. De nekem nem adtak se fát, se kertet. Gyümölcsre nem futja. Nincs bennem semmi földi. Élettelen ébredek, hiába kertészem. Nem tud vele mit tenni.

75. oldal

Szabó Imola Julianna: Varratok versprózák kilenc öltésben

>!
Dora P

Nekem mindig hiányzik valaki. Klárka néni már négy éve nem mond semmit. Egy keresztes pókot kergetett a csillár kristályai között amikor lezuhant. A hetedik létrafoknál már az égben is volt. Azóta félek, nem lehet tudni, merre van a fölfelé.

74. oldal

Szabó Imola Julianna: Varratok versprózák kilenc öltésben

>!
Dora P

Nagymama hajszálanként varródott a halálhoz. Anya hiába fésülte. A bőre lassan puhult vékonnyá, hogy tapintható legyen a mellcsontja, akár egy kalitka rácsai. Köröket írt a levegőbe, egyre kisebbeket. Aznap csak felemelte az ujját és feltartotta a plafon felé. Megfordult. A deszka mereven támasztotta a testét, mint régen a cseresznyefa kérge a hátát. Nagymama hajnalban bújt ki pókselyem hálóingéből. Meztelen vitték. Könnyű hajóként lebegett át anya arcán. Aki csak ült, nézte az egymáshoz száradt cseresznyemagokat. A fésűt, az üres ágyat. Hallgatott.

29-30. oldal

Szabó Imola Julianna: Varratok versprózák kilenc öltésben

>!
Dora P

Ahol senki. Nincs már senki. Csak szövet és a szekrény. Belebújok. Órákon át számolom a fény változó foltjait. Hátha nagyapa, hátha ami eltűnt visszacsenhető. A bőröndből a pulóvere, szürkés-kék fonalak csomói. Bolyhos és büdös. Felveszem. Kilóg a karom, mint a fák a kertből. Megölelném. Sötét lesz, kiszögezett éjszaka. Nagymama üvölt, nem ér hozzám. Mosakodnom kell. Lemosnom, levennem, elhagynom, elfelejtenem. A kislányt, akiről nem mesél.

50. oldal

Szabó Imola Julianna: Varratok versprózák kilenc öltésben

>!
Dora P

Eszik a húst, harapják, mint arcról a vonást. Sokan, egyedül. Soha mások, nem máshogyan. A hegyek lába megköt, a remény csomókban. Nincs kegyelem, hétköznapi tárgyak. Törik, reped, átfolyik a semmin túlra. Az autó megáll, nincs hova. Minden száj béna, nem szabad szólni. Levágott karmok. A nap felkúszik a hegyre, az aranyhajú dombok összefonódnak. Sirályok, keselyűk. Holnap majd talán. Így alszanak, a fejük alatt kimunkált megnyugvás, megfestett félelem, könnyű párna. Csak bújnak fúródnak egy szanaszét tört pohár falába.

69. oldal

Szabó Imola Julianna: Varratok versprózák kilenc öltésben


Hasonló könyvek címkék alapján

Csukás István: Pom Pom meséi – Festéktüsszentő Hapci Benő
Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Csukás István: Sün Balázs
Marék Veronika: Boribon és a hét lufi
Marék Veronika: Kippkopp a fűben
Paulon Viktória: Kisrigók
Szabó Magda: Tündér Lala