Éjjeli ​ellető 18 csillagozás

Szabó Ildikó Angéla: Éjjeli ellető

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A regény megtörtént esetet dolgoz fel.
1951. április, Magyarország. Megkezdődtek a fővárosban a kitelepítések. Az értelmiségi és nemesi családok nemkívánatos elemekké váltak. Korra és nemre való tekintet nélkül, minimális csomagjaikkal kerültek polgári otthonaikból vidéki száműzetésbe. Dr. Szabó Miklós törvényszéki bírót két kicsi gyermekével és feleségével Újszilvásra deportálták. Egy grófi család is felkerült a listára, akiket nem csak vagyonuktól, de nemesi rangjuktól is megfosztottak. Hogyan élik meg a drámai változást? Mit szólnak ehhez a meghurcolt kulák családok, akik kénytelenek befogadni a fővárosi üldözötteket? A szálakat Sztálin mozgatja, a magyar politikai elit kifogástalan bábjai főszereplésével, élükön Rákosi Mátyással és Gerő Ernővel. Szerelem, árulás, születés és halál – az élet körforgása soha nem áll meg.
Történelmünk eme apró szégyenfoltjáról a mai napig nem sokat tudunk. Ezt az űrt tölti be a debütáló szerző hiánypótló regénye.

>!
Saxum, Budapest, 2019
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632482767

Kedvencelte 2

Várólistára tette 57

Kívánságlistára tette 48


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Szabó Ildikó Angéla: Éjjeli ellető

Nagy fába vágja az a fejszéjét, aki a történelmi eseményekhez kapcsolódó családi legendákat próbálja megírni a családon kívüliek számára. Nehéz megoldani, hogy a család tagjait ne valamiféle hősnek ábrázolja, és hogy a sokszor hallott történeteket próbálja a valósághoz igazítani.
Itt nem sikerült ezeket a buktatókat kikerülni. A szereplők nagyon sematikusak, a jók nagyon jók, a rosszak gonoszak, a „politikai betétek” (Rákosi és „bandája” döntéshozatalai) sablonosak. A városi kitelepítettek és a falusi lakosság kapcsolata rózsaszínre van színezve. Egyes részletek hitelessége megkérdőjelezhető. A teljes hitelesség pedig áldozatul esett a megszépítő szándéknak. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy 1960-as évekbeli ifjúsági regényt olvastam volna (aminek persze teljesen más lett volna a politikai „előjele”…).
A tágabb családban, ismerősi körben voltak többen is, akiktől hallhattam a kitelepítésről. Olvastam már nem egy könyvet, láttam filmeket, dokumentumfilmeket erről a témáról. Ennek alapján úgy gondolom, hogy a kitelepítés egyáltalán nem ilyen „lányregényes” volt.
A hátsó fülszöveg szerint a szerző „Ezzel a könnyed, olvasmányos regénnyel szeretne emléket állítani nagypapájának, dr. Szabó Miklósnak.” Szerintem valami ilyesmin csúszhatott félre az egész – vannak tragédiák, amikről egyszerűen nem szabad „könnyed, olvasmányos” regényt írni…

Gvendolin P>!
Szabó Ildikó Angéla: Éjjeli ellető

A szerző könyvében nagyapjának és az 50-es években Budapestről kitelepített értelmiségieknek és nemesi származásúaknak állít emléket. A könyvben két család sorsa kapcsolódik egymásba egy kitelepítési végzéssel. A nemrég nyugdíjazott bíró, Szabó Miklós, jóval fiatalabb felesége, Klára, és kicsi gyerekeik, valamint az Apaffy család három tagja, Jenő, az apa és Terike, az anya, valamint egyetemista korú, tornász fiuk, Ferenc lakhelyéül Újszilvást jelölik ki. A könyvben figyelemmel kísérhetjük a régi élet felszámolását és az új felépítését. A kitelepítést kezdetben a nők viselik rosszabbul, közülük is elsősorban Klára, de mégis otthont tudnak teremteni az új körülmények között is. Meglepő, hogy a grófnő, noha addig gondtalan életet éltek, ragaszkodik a varrógépéhez, számítva arra, hogy ott hasznát veszi majd, ami valóban be is bizonyosodik. A Szabó család életében a nagyobbik gyerek iskoláztatása, a családfő munkakeresése jelentik a legnagyobb gondot. Miklós határtalan optimizmusa teszi, hogy a termelőszövetkezetben éjjeli ellető kanászként vállalt munkáját sem érzi megaláztatásnak. A nagyobb drámák a grófi családban zajlanak, a fiuk ugyanis beleszeret a szállásadó parasztcsalád legnagyobb lányába, Rózába, aki terhes is lesz. Az új helyzet hozadéka, hogy noha a szülők mindkét részről nehezen barátkoznak meg a gondolattal, a házasságot nem akadályozzák meg, és amikor a munkaszolgálat elől külföldre szökni szándékozó fiatalok közül a férjet letartóztatják, és különböző büntetőtáborokba zárják, Rózát mindkét család támogatja. Ferencet egyébként egy korábbi barátnője árulja el. Ferenc végül sikeresen megszökik, és Rózával együtt kijutnak külföldre.
A korszak ritkán adja a manapság íródó könyvek témáját, így mindenképp hiánypótló és tanulságos olvasmány. A szereplők hozzáállása és az őket befogadni kénytelen családok segítőkészsége együtt volt szükséges ahhoz, hogy a megváltozott életkörülményeket is méltósággal tudják viselni. Megjegyezném ugyanakkor, hogy a megjelent visszaemlékezésekben gyakran sokkal embertelenebb körülmények közé kerültek a kitelepítettek. Sokszor érzem azt, hogy a könyvből hiányzik egy olyan érzelmi többlet, amivel igazán érzékeltetni lehetett volna, milyen embertelen is volt ez a rendszer. Nekem hiányzott az is, hogy a címet adó munkáról alig tudunk meg valamit. Mindennek oka egyrészt bizonyára a szerző fiatal életkorában rejlik, és így nem sokat tapasztalhatott meg az elmúlt rendszer valóságából, ahogy az is szerepet játszhat benne, hogy még csak kutatómunkája elején jár. Reméljük, nem elégszik meg ezzel az egy könyvvel, és folytatja a megkezdett munkát. Ami igazán zavart, az a mantrázta szó a 224. oldal első sorában („..de minden este lefekvés előtt mantrázta magában az aznap megfigyelt, megtapasztalt dolgokat.”). A mantrázta szó szerintem a rendszerváltás óta terjedő keleti vallásokon alapuló szekták hatása, nagyon nem illik ide! A lektornak, már ha volt ilyen, ki kellett volna gyomlálnia!

3 hozzászólás
Róbert_Tóth_5>!
Szabó Ildikó Angéla: Éjjeli ellető

A könyvhéten jutottam dedikált példányhoz a mosolygós író hölgy jóvoltából.Szüleim révén érintett vagyok a történelmi korszakban, ezért nagy várakozással kezdtem olvasni a könyvet. 2 nap alatt felfaltam. Jó a cselekménye, jók a jellemábrázolások. Nem a politika és a történelmi események a regény kulcs elemei, hanem az egyének szemszögéből látjuk azt, amiről a mai napig sunnyog a politikai elit. Nagyszerű lehetőség volt átélni mindazt, amit eddig csak nagyszüleim és édesanyám szűkszavú elbeszéléseiből ismerhettem. A könyv hatására kerestem fel a recski büntetőtábort a Mátrában, ahol nemcsak a regény történelmi hűségéről kaptam tanúbizonyságot, hanem arról is milyen hitvány, aluliskolázott emberek irányítottak milliókat az országban. Őszintén szólva számomra egy bizonyos életkor elérése is kellett ahhoz, hogy a történelmi kliséket átlépve részleteiben is elmerüljek egy adott időszakban. Erre a célra tökéletesen megfelelt a regény, és egyet kell értenem a könyv fülszövegében olvasható „hiánypótló” titulussal.

Krumplicsku>!
Szabó Ildikó Angéla: Éjjeli ellető

Adott egy valóban megörökítésre való történet.
Azonban, legalább is én úgy érzem, a megörökítés, az elmesélés módja sajnálatosan inkább elvesz a történetből.
Nyilván nagyon nehéz dolog, amikor az író a saját családja történetét (vagy abból "szemezgetve) mesél. Egyrészt, ha szeretett valakiről van szó, nyilván nem lehet objektív a hang, másrészt viszont, ha csak elmesélésből ismeri maga is a történetet, már eleve nem objektív anyagot kap.
Itt is ezt érzem: kicsit meseszerű, hősi eposszá vált a történet, ahol a mesélő családja és az ő ismerőseik a jók, sőt, a nagyon jók, akik erkölcsileg mindig helyt álltak, még a legnehezebb időkben is, és vannak ellenük a gonoszok, akiknek a mozgatórugója annyi, hogy ne legyenek jók.
(ezt erősíti az is, hogy a történetben fel-felbukkan Rákosi és apparatúrája -a szupergonoszok-, ahogy éppen meghozzák azokat a rendelkezéseket, amik főhőseinkre súlytanak le pár oldallal később. Meg ott vannak a szupertámogató falusiak, tehát nem csak egy pár család a faluból, hanem mindenki, v. majdnem mindenki, hiszen pl. dögivel érkeznek a karácsonyi ajándékcsomagok az ajtó elé)
Mondom, megértem ezt a szemszöget, de mivel így a komor valóságot egyszerű mesévé színezi, ezért nekem el is vesz belőle.
Kicsit olyan lesz a történet ezáltal, mint nagyapám oroszországi urál bányában töltött málenkij rábot történetei, amiket a sok-sok mesélés alatt tökéletesre gyúrt, és amiket gyerekként meseként hallgattunk, hisz a papa ott ült velünk, baja nem lett, némelyik fordulat viszont olyanannyira népmesei volt, hogy hittük is, meg nem is. (vagy némileg fiatalabb történet a szintén néhai sorkatonaság alatti katonatörténetek a fifikás közlegényekkel, hülye tisztekkel. Vagy az egyetemi kalandok, amik inkább a birkaiskola szabályait mutatják -ki oda se ballagott, még dícséretet is kapott-, de ugye ezek a VALÓSÁGBAN kicsit bonyolultabban estek meg, mi sem győztünk mindig, sőt, akiket átvágtunk, azok sem érdemelték meg mindig)
A meseszerűséget segíti az is, ahogy a cselekményt körülölelő leírások hangzanak: nagyon drámaiak tudnak lenni (mint a Husztban: csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold)
Erősebbnek érezném, ha sikerült volna távolságot tartani a nagyrabecsült nagypapától és a szeretett nagymamától, mert van annyira erős, embertelen és felháborító maga az, ami történik velük, hogy akkor is nekik szurkoljunk, ha sokkal árnyaltabb jellemekként jelennek meg, sokkal esendőbbek.
Persze erre van némi utalás is, mind Klára, mind a grófné időnként igencsak sznobokként viselkednek (lenézik azokat a parasztokat, akik miatt képesek túlélni a kitelepítést, foggal-körömmel ragaszkodni a születésükkor kapott előjogokhoz), ami jó irány lett volna…. ha biztos lehetnék benne, hogy ez egyáltalán utalás volt és nem csak én látom már olyan távolságból ezt a két alakot, hogy feltűnik, amit az írónő esetleg nem lát az érzelmi érintettsége miatt… Mert igazából persze azért még ez a két hölgy is annyira patyolat, annyira nemes lelkű, hogy nekem kimondottan az volt az érzésem, hogy csak „véletlenül” maradt benne ez a történetben (betört a valóság a mesébe?), és nem is lett belőlük több, más. (amire az is utalhat, hogy a konfliktus pillanatokon belül elsimul, holott, ha pl. valaki annyira lenézi a jövendő menyét a származása miatt, aligha egy éjszaka alatt rendezi ezt el magában és kezdi el szeretni…) De a férfi ágon még enneksincs nyoma….
Ezzel együtt lehetetlen nem együtt érezni a szereplőkkel (és elnézést, hogy nem tudok lejönni a szerről, de ezért is simán elbírta volna, ha a szereplők sokkal emberibbek… ) Hiszen az igazság nem csak a hősöknek, szenteknek jár, hanem mindenkinek, senki nem érdemli meg azt az embertelen bánásmódot, amin a regény szereplői -meg még nagyon sok ember és család a kor Magyarországán- kénytelenek voltak elszenvedni*
Szóval, lehet izgulni, még akkor is, ha -mivel tudjuk, hogy valós történetről van szó- nem lesz happy end a vége.

* hogy érthetőbb legyen, volt egyszer egy sorozat, a Broadchurch, aminek a harmadik évadában egy nemi erőszaktevő után nyomoztak (ami miatt később gyilkosságokat is elkövetett az illető). Ahogy mentünk előre a cselekményben, szinte szájbarágós módon bemutatták, hogy a középkorú nő, akit megerőszakoltak, sem volt matyóhimzés, de azt is világossá tették, hogy azért, mert valaki pl. kavar a legjobb barátnője férjével, nem érdemli meg, és nem tehet róla, ha megerőszakolják, nincs „minek ment oda”.
Ugyanez jelent meg Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK c. könyvében, ahol teljesen reálisan mutatja be a családját (nagyapja nem egyszerűen a rezsim kiszolgálója, de mozgatója volt, aki semmit nem bánt meg később sem), ami mellett az ugyanerről a témáról íródott Nina Willner 40 ősz című könyve súlytalan volt, mert ő is kritikátlanul meseszerűvé tette a benne szereplő családtagokat.

panni5>!
Szabó Ildikó Angéla: Éjjeli ellető

Most olvastam. Nagyon tetszett. Izgalmas fordulatokat tartalmazó regény.

markiboi>!
Szabó Ildikó Angéla: Éjjeli ellető

A szerző ötletesen lavíroz a különböző cselekményszálak között, habár az ismert államfők (Rákosi, Sztálin) és azok hű szolgáiból többet is olvastam volna, Szabó Miklósék szála is egyaránt érdekfeszítő és izgalmas volt. Számomra nagyon élvezetes volt olvasni, hogyan éltek, hogyan beszéltek, lélegeztek a fő- és mellékszereplő karakterek. Nemcsak az akkori diktatúra magyar és szovjet fejeiként, hanem hús-vér emberekként ábrázolta Szabó Angéla a „fejeseket”, olyan párbeszédekkel tarkítva ezen részeket, amelyekről el tudom képzelni, hogy el is hangzottak a négy fal között.
A fő cselekményszál is természetesen érdekes és eseménydús volt; összességében remek élmény volt elolvasni a könyvet, sok érdekességgel fűszerezve (hogyan kenték újra a padlót, mire volt jó a melasz, csak hogy párat említsek).
Sztálin utolsó napjairól sok helyen olvasni, Szabó interpretációja is helytálló volt, valamint számomra a pátoszos lezárás sem lett túl giccses, pont annyira, amennyire illik a mű hangulatához. Öt csillag, bátran ajánlom az elolvasását!

>!
Saxum, Budapest, 2019
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632482767
Gergely_Balázs_Nagy>!
Szabó Ildikó Angéla: Éjjeli ellető

Annak ellenére, hogy a történelem sose tartozott a kedvenceim közé, ez a könyv mégis magával ragadott. Három nap alatt végeztem vele, nem lehet letenni!


Népszerű idézetek

markiboi>!

– Jó estét kívánok! – Egy fiatalos női hang szólal meg Terike háta mögött. A grófné megfordul, fejkendős, terebélyes szoknyába, fehér csipkés blúzba öltözött negyven év körüli nő áll vele szemben. Vörös kezét köténybe törli, majd Terike felé nyújtja. – Gizi vagyok, a ház asszonya. Elnézést kérek, de be kell fejeznem a főzést.
– Teréz – nyújtja kezét a grófné. – Mit főzött? – Gyomra hangosat kordul.
– Ja, csak a pelenkákat – mosolyog az asszony, végigsimítja a hasát –, már a nyolcadik hónapban vagyok, fel kell készülni a kisfiú fogadására.

48-49. oldal, 6. fejezet (Saxum Könyvkiadó, 2019)

markiboi>!

A vidám beszélgetés közben Klára a sarokban kuporgó fogyatékos kamasz fiúra pillant. Eltűnődik rajta, vajon ez a szerencsétlen gyermek érti-e, mi történik körülötte. Miközben a fiú szája sarkából kicsorduló nyálcseppet nézi, szíve majd' belehasad a szánalomba.

75. oldal, 9. fejezet (Saxum Könyvkiadó, 2019)

jowi>!

De lehet, hogy többet tudsz az állatokról, mint ezek a műveletlen, ostoba, primitív elvtársak. Elkergették, elüldözték az értelmiséget. Elvették a birtokot azoktól, akik értettek a gazdálkodáshoz, most pedig kezdenek rájönni, hogy mekkorra bajban vannak.

167. oldal

jowi>!

– Apaffy Ferenc!
– Jelen.
– Gábor Áron! – Csend, a szobában a légy is abbahagyja a zümmögést.
– Hol bujkál Gábor Áron? – A rendőr már kiabál, arcszíne kezd szilvakék uniformisához hasonlítani.
– Ha nem adják elő, jelenteni fogom, hogy megszökött! A neve itt van a papíron, neki is itt kell tartózkodnia!
– Az utcát nem tudtuk magunkkal hozni – szólal meg halkan Jenő. A rendőrnek lassan leesik a tantusz.

57. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Laczkó Géza: Rákóczi
Pavol Rankov: Szeptember elsején (vagy máskor)
Gisbert Haefs: Hannibál – Karthágó regénye
Pfeiffer Ede: A kommunizmus gyermeke
Alexandru Ivasiuc: Áradat
Maria Dąbrowska: Éjjelek és nappalok I-II.
Charlotte Brontë: Shirley
Ivo Andrić: A vezír elefántja
Dušan Šimko: Esterházy lakája
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa