Fülszövegek

rycsqo>!

Az országnál nagyobb becsvágyú II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjáratáról, „Erdély nagy romlásának” kezdeteiről szól ez a könyv; a történelemről, melyben zsarnokká lesz a vezér, hogy vélt igazát ne érvényre, de trónra juttassa bár, és tatár fogságba jut egy egész sereg, földönfutóvá válik egy országnyi nép, mert igazságok helyett vezérként kellett hadba szállnia, önmaga ellen is. Holott közben ennek az időnek olyan tiszta elmék keresnek szabad folyást, mint Kemény János, Zrínyi Miklós, Apáczai Csere János, Bethlen Gábor öröksége pedig a békéhez is adna erőt, hatalmat. Akkor hát hogyan és mi végre?
Ennek a kérdésnek van annyi köze a sorshoz, hogy megéri a mai utánagondolást, történeti leltározását be nem váltott szándékoknak, hadakban elpuskázott lehetőségeknek, a zászlókkal, eszmékkel együtt hullt fejeknek.
Erdély történelmének egy darabja ez, „úgy, ahogy van”, ahogyan tiszta lélekkel még látható: nem regényesítve, nem rogyasztó teherré vagy vakító mítosszá növelve, de azzal a hittel írva, hogy együtt gondolkodhatunk a „régiekkel” dolgaink fölött.