A ​legszerencsésebb óra 6 csillagozás

Nagyon szép gyűjtemény, gyönyörű illusztrációkkal, és Szabó Enikő saját mesemondói nyelvezetével. Vannak benne klasszikus, ismerős mesék, és kevésbé ismert történetek is, mind a mai szájhagyományból: a kötet végén megtudjuk, melyik népmesét ki adta át a szerzőnek, aki szintén alakított rajtuk. Advent idejére szép, ünnepi hangulatú olvasmány, de az év többi napján is öröm lehet kézbe venni.

Már maga a koncepció megfogott. Advent minden napjára egy mese. Ha lenne a családban kisgyerek, lehet, hogy így is olvastuk volna.
A történetek valóban a szeretetről szólnak, és bár sok keresztény témát is érint, széles a merítés. Japán és kínai, brazil, többféle európai nemzet meséje kapott benne helyet, nem egy karácsonyi kötet, miközben az is.
A szerző élőszóban gyűjtött meséket, de igazság szerint ezt a szövegeken annyira nem venni észre. Olvastatják magukat, szépen megfogalmazottak – ha kicsit pikírt akarok lenni, akkor gyakorlott mesélők meséi ezek, nem a szomszéd nénié, akinek közbe gondjai akadnak a fogalmazással, vagy segített a szerkesztő?
Nem is fontos, mert a mesék tényleg tartalmasak.
Mind a 24-et nem emelem ki, de a kedvenceim igen. Az üres virágcserép egyre példázza azt, hogy miért fontos a becsület, és rámutat, hogy mennyi az igaztalan ember a világban. Szerintem itt a felnőtt és a gyerek másra figyel fel. Nekem a tömeges csalás, nekik a hős elnyert jutalma lesz a lényeg. Már ez a kettősség megfogott. (A sztori: a király azt a gyereket teszi meg örökösének, akinek az osztott magokból a legszebb virága nő ki.)
A szívem árában a hős elindul a nagy kincsért. Minden nehézség legyőzéséhez egy darabot fel kell adnia a szívéből. Mire megvannak a kincsek, alig marad valami a mellkasában. Vajon mire jön rá a végén? A magyar népmesékből is ismerős elemek jelennek meg, ahogy egyik feladat követi a másikat. Izgalmas, és a végén ott a tanulság.
A törött vízhordó edény története arra tanít, hogy amit hibának vélünk, lehet áldás is. Pozitív üzenet, és könnyen átértelmezhetjük a saját kis életünkre is. Meg valahol reményt adó is, ahogy a törött edény rádöbben, hogy ő nem rossz, hanem csak olyan dolog is, amit eddig nem tudott: öntöző.
A három fenyőfa meg úgy megütött a végével, hogy arról nem is akarok nagyon mesélni. Ilyen végre nem voltam felkészülve, és még sokkos vagyok tőle. A sztori három fenyőé, akiknek megismerjük az álmát az elején, de a sors mássá teszi őket. Pl. az egyik kincses ládikó akar lenni, de bölcső készül belőle. Ha azt is hozzáteszem, hogy mindegyik majd Jézus által valósítja meg az álmát? A harmadik fából akkor is brutális, mi lesz, és milyennek kellene látni a mese szerint.
Azt is meg kell említeni, hogy egy szép kötetről beszélünk, sok illusztrációval és tapintásra kellemes lapokkal.