Líra ​és Epika 43 csillagozás

Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Szabó Borbála író és Varró Dániel költő közösen szabott-varrott drámája (ami a Budapest Bábszínház műsoráról ismerős lehet) két ellenséges országról, a kifinomult és költői Líriáról és a szikár gyakorlatias Epikumról, valamint Líra herceg és Epika királykisasszony szerelméről szól.

A kicsiknek izgalmas mese, a kicsit nagyobbaknak akár a költészet alapjait is megtanító olvasmány, gimnazistáknak diákszínpadokon előadható színdarab zseniális illusztrációkkal.

"Igazi lírai és epikai bravúr,
sok-sok humorral!
Na jó, ebből most már elég,
kezdjük inkább el a mesét.
Dani bácsi, Bori néni
ketten fogják elmesélni.
Két országról fog ez szólni,
ha majd elmeséljük jól mi,
lesz benne egy királylány is,
mesét szőni irány máris! "

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pagony, Budapest, 2017
70 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634102434 · Illusztrálta: Baranyai (b) András

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Hintafa P
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Évekkel ezelőtt megakadt a szemem egy FB-poszton, ami azt taglalta, hogy az illető miért utálja Varró Danit (mert szereti a tökfőzeléket). Ilyen intimitásokkal nem vagyok tisztában, de miután elolvastuk Szabó Borbálával, illetve bocs, Borival, -hiszen ha gyerekeknek írogatnak, akkor legyenek csak Bori és Dani- közös könyvüket a Líra és Epikát, végre eljött a pillanat, hogy állást foglaljak az ügyben és elmondjam, hogy ÉN miért utálom.

Utálom Danit és Borit, mert ez a könyv szabotálja a házi feladat elkészítését.

Azért is haragszom, mert ezzel a könyvvel elhitették, hogy a költészet és úgy általában az irodalom az móka, kacagás, egy jókedvű játék és nem komoly, felnőttekre tartozó ügy. Arra nem gondolnak, hogy ezután a szerencsétlen gyerek kénytelen másnap iskolába menni, ahol azt várja majd, hogy vicces/érdekes/élvezetes verseket, prózát tolnak az orruk alá?

Ó, és még koránt sincsen vége! A sok felolvasástól napok óta ellenőrizetlenül és elűzhetetlenül rímel a fülem. Hát hol fogja a gyógykezelésemet a tébé, vagy akárki finanszírozni?! A fül-orr-gégészeten is csak röhögtek, amikor meséltem, a gyógyszertárban csak azért nem mertek, hogy ne veszítsék el egyik állandó vevőjüket.

A szerzők kimaxolták a nevükben rejlő humort és foglalkozásukból adódó párhuzamokat és ellentéteket. Az ellenséges viszonyt ápoló birodalmak, a szertelenül rímelő Líria és a komoly, a tényekhez körömszakadtáig ragaszkodó Epikum története, a Rómeó és Júliára erősen emlékeztető verses huncutság került ki alkotóműhelyükből, mely az aktuális olvasói igényekhez adaptálható. Nyilván már Ti is észrevettétek, hogy sejtszinten megvetem a humort. Pláne, ha gyerekkönyvekben találkozom vele!

És azt ne higgyétek, hogy Ti majd megússzátok! Én már látom is lelki szemeimmel, hogy egy szemfüles, kellő spiritusszal rendelkező tankönyvíró, majd felhasználja az olvasókönyvben és akkor majd jól megnézhetitek magatok.
Bővebben: http://hintafa.blog.hu/2018/02/22/azert_utalom_varro_da…

>!
blueisthenewpink SP
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Líra és Epika egy drámában? Ó, igen. Varró Dani? Szuper! Vaaaagy… Azt mondja a fülszöveg, „a Budapest Bábszínház műsoráról ismerős lehet”. Elképzelhető, hogy a bábszínház iszonyúan nem az én műfajom, már Bódogékkal is úgy jártam (https://moly.hu/ertekelesek/2218000), hogy mindenki szerette, én meg kifejezetten rosszul voltam tőle.

A szerzők vezetékneveinek poénja nem esett volna le, ha nem hívják fel rá a figyelmet, de ezzel nem volt baj. Azt is értem, hogy saját műnemeiket képviselve csipkelődnének, de a sértődés és veszekedés, a másik lehülyézése nekem még mindig nem vicces. Az emberekre rendszeresen használt „ez” nem igazán oldotta fel az előszó okozta csalódottságot, a helyjelölő esetben rendszeresen lemaradó szó végi -n pedig végképp kiverte a biztosítékot. Baranyai (b) András rajzait általában szeretem, de most az első oldalakon a királynő mellbimbó-virágai csak fokozták a sokkot. Majd jött a „rágol”… A magánhangzó-rövidülést már tényleg fel se hozom, azt már megszoktam, bár még mindig nem vagyok barátja. A nyújtásnak sem. Szó végének elharapásával kombinálva: „Hallgass, gazemb', vagy nő fejedre dúdor!” – ez már tényleg túlzás. A költőre egyébként is jellemző hétköznapi kifejezések, akár szleng irodalmi szövegbe emelésével nem szokott bajom lenni. Itt viszont furcsa volt a „bepisálni” az udvarhölgy szájából – bár már azért sem voltam oda, amikor egy oldalon keresztül az volt a poén, hogy fenekeli vagy veréssel fenyegeti a királyt és a herceget. Már csak a serpenyő hiányzott a kezéből, hogy kimaxolják a színvonalas szórakoztatást.

Amikor viszont az udvari bolondot gyáva viselkedése miatt kezdte ugratni a herceg, a legjobb komédiákat idézte a szöveg. Talán mert a tettről volt szó, nem a másik személyének támadásáról.

Az utószóban pedig a prózát képviselő Szabó Bori megjegyzi, hogy azt mondták, ne rágja a kedves olvasó szájába a tanulságot, de ő csak azért is. Miért? Szóval nem. A sztori jó, az ötlet jó, a megvalósítással viszont sok problémám van.

4 hozzászólás
>!
latinta SP
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Hogy ez a két szerző hogy találkozott itt össze!?
Csak annyit jegyzek most meg: nomen est omen.

Szóval tényleg jó ez, na. :)

1 hozzászólás
>!
sztinus P
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

@Onkie ajánlásával először egy gimis feldolgozásban làthattam. Már ott magàval ragadott a sok szófordulat, ezek olvasva mèg nagyobbat ütnek. Egyszerűen fantasztikus alkotás.

>!
vorosmacska P
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Varró Danit figyelemmel követem évek óta, és az igen szűk körűnek mondható kedvenc kortárs magyar alkotóim közül ő az egyik. Szeretem humorát, játékosságát, optimizmusát és az sem baj, ha rímei néha suták vagy történetei időnként összekuszálódnak.
Értem, miért állt össze a Szabó-Varró duó. Ami az egyiknek erősség, az a másiknak valószínűleg nehezebben megy. Tetszett az ötlet, a karakterek és elnevezéseik, habár megjegyezném, hogy kiskamasz gyermekemnek nem volt tiszta, mi a líra és epika közötti különbség. Szóval, kinek is íródott ez a kis mese? De lehet, hogy a nevek nem fontosak, felfoghatjuk őket szimpla tulajdonneveknek is.
A történet remekül követhető volt, ugyanakkor mégsem ez lett a kedvenc mesém, amiben VD alkotott. Az epikai részek számomra megtörték azt a játékosságot és varázst, amit Líria lakosai megteremtettek. Ugyanakkor az is megkérdőjeleződött bennem, miért ennyire földhöz ragadtak, unalmasak, rossz fejek Epikum lakói, hiszen ők is alkotók, kreatív emberek lennének, mese és történet kiagyalók, és nem holmi kockafejű népség. A mesében bizony ilyennek látjuk őket.
Ez a mese olyan lett amilyen. Mindenesetre nem bánom, hogy elolvastam, négy csillagot így is megérdemelnek.

>!
Habók P
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Ha Varró Dani, akkor a szokásos kérdés – kinek is írta az épp aktuálist? Mert a mese, az gyerekeknek való. De ezeket a poénokat nem hiszem, hogy értik Ha viszont a nagyobbaknak, akkor elég lapos a történet – bár ezt (nálam) a nyelvi humor feledteti . De azt hiszem, ez igazából a középiskolásoknak és a gyereklelkű felnőtteknek szól. (Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, akinek a versek dallama, ritmusa , stílusa hol a Szeptember végén-t, hol az Ódát, idézik.- persze gúnyolódásjelben.) Csak egy kis morgás hozzá – azért az epika nem azonos a hivatalnoki bikkfanyelvvel…Ja, és a szereplők – kedves az ifjú pár, élveztem a képeket zagyváló Szinesztéziát, de ahogy az egy jó kis komédiába illik, itt is a legfontosabb szereplő a cserfes és cselszövő szobalány, pardon, ezúttal udvarhölgy. (Ja, és azt az Próza márkit sokáig nem fogom megbocsátani nekik…)

2 hozzászólás
>!
Sicc
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Ez nekem nagyon bejött!!:D
(pedig megijedtem az Előszó stílusától, egymás „fikázásától”… az nem volt vicces. Inkább túlzás. De a folytatás kárpótolt!:)
Bírtam a szöveget, a történetet, a neveket, a rímeket!:D Olvastam volna szívesen tovább…
És az illusztráció is nagyon passzol!
Be vele az irodalom órákra!

1 hozzászólás
>!
Antal_Zsuzsi
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Egész jó kis mese volt ez. A húgom kapta karácsonyra, viszont a cím alapján elég ígéretesnek tűnt, így aztán eltekintve attól, hogy már kinőttem az ilyen mesékből, fogtam magam és elolvastam én is. Azt kell mondjam nagyon is megérte, már maga az alapötlet is nagyon jó volt, a különös királyságokkal és különös lakóikkal, meg persze humor is jutott bőven ebbe a könybe, márpedig ez nálam egy hatalmas plusz pont.
Viszont olvasás közben elgondolkodtam azon is, hogy ez a könyv tőlem kisebbeknek íródott, márpedig nem tudom, hogy ők hogyan fogadják ezt a történetet, hiszen az írók nevével való játékot, ha nem is kapcsolnak egyből, de ők is megértik, ellenben ahhoz, hogy értsék, hogy miért pont ez a birodalmak, illetve a bennük élő emberek neve, már olyan irodalmi alapismeretek kellenek, amivel ők még nem rendelkeznek. A fülszöveg azt írja, hogy a kicsiknek ez egy izgalmas mese. Igen, igaz, de mi van, ha szegény gyerek Csipkerózsika, Piroska, meg Jancsi és Juliska után megkérdezi, hogy, Apu mégis milyen név már az, hogy Spondeusz? Na mindegy, a kreatív szülők biztos ügyesen megoldják az ilyen problémákat.
Tulajdonképpen tényleg aranyos, humoros kis mese volt, de azért volt benne néhány igen különös rész is, amiket annyira nem szerettem, és ezért vonom most le azt a fél csillagot.

>!
Laszlo_Molnar_2
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Ha három rendkívül tehetséges alkotó együtt dolgozik, abból… bármi kisülhet. Lehet béna is az eredmény, olyan, amelyen szépen kioltják egymás erényeit, esetleg egymás vállát lapogatva szépen felnagyítják egymás hibáit. Szerencsére a Líra és Epikával semmi ilyen nem történt.
Varró Danit 2017-ben már senkinek nem kell bemutatni. Szeretni való mackó, jó fej apuka, kicsit trendi – nagyon játékos-kedves szövegekkel sokak szívébe magát belopó költő (akitől igazán csak néhányan féltik gyereküket az általános iskolai tankönyvekbe bekerült verse miatt). Szabó Borbála neve talán nem kapott még ennyi publicitást, pedig rendkívül jó dramaturgiai érzékkel megáldott írónő, akinek a nevét ha meglátjuk a színlapon, biztosak lehetünk benne, hogy remek, élvezetes színdarabra fogunk beülni. Nem mellesleg, Varró Dani hozzá írta az első kötetében olvasható Borbála c. verset (versátiratot) is. Ketten együtt varrták-szabták (igen, ők is felfedezték a nevükben rejlő játékot) Líra és Epika romantikus-vidám Rómeó és Júlia-történetét roppant szórakoztatóra. Földhözragadt, tényszerű próza és csapongó, szárnyaló költészet világa ütközik itt össze egymással, persze végletekig sarkítva, egy igen egyszerű, mégis jól felépített történetben. Nyelvi lelemények, bugyuta és sziporkázó rímek, ötletesen kitalált mellékszereplők, jó pár hangos röhögést kiváltó poén, igazán élmény az egész. És ha minden igaz, már legalább nyolc éve fut színházban, bábszínházban, nekem pedig sikerült mindeddig lemaradnom róla.
No, de most itt van a könyv, ami az élő színpadi élmény hiányáért két dologgal kárpótol. Először is, egy elő- és egy utószóval, ami, úgy sejtem, a színpadi előadásnak nem része, annál szórakoztatóbb. Előbbit ráadásul volt szerencsém ma élőben is látni a két szerző felolvasásában/előadásában, amivel le is vettek a lábamról (meg is vettem a könyvet, és ni, már itt is van róla a véleményem). A szerzők itt afféle karakterekként mutatkoznak be, vigyorgás nélkül végigolvashatatlan módon, természetesen a darabhoz nagyon is jól illeszkedve.
Másodszor, a harmadik tehetséges alkotót se felejtsük, Baranyai (b) Andrást, aki manapság a Pagony egyik „házi illusztrátora”, magabiztos vonalvezetésével és egyedi stílusával csoda, hogy nem főállású képregényrajzolóként keresi a kenyerét. Azt hiszem, kimondhatom, hogy mesekönyv-illusztrációk terén itt magát is felülmúlta, ahogyan a kétszáz éves képekével keverte saját stílusát egy egészen egységes, szórakoztató látványvilágot teremtve, a két világ figuráit színvilágban és megjelenésben is elkülönítő képekkel. Őszintén szólva, nekem nem hiszem, hogy eszembe jutott volna őt kérni fel ennek a kötetnek az illusztrálására – de atyaég, mekkorát tévedtem volna! A három alkotó tehát mind hozzátette a magáét a kiadványhoz, és nemhogy rontottak volna egymás hatásán, hanem igen jó, időtálló kiadvány született. (És csak csöndben, zárójelben reménykedem, hogy nem utoljára dolgoztak együtt)

>!
Gabye
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Lehet ha igazán szeretném a verseket, akkor jobban szórakozom, de az is lehet, hogy akkor sem. Ez ugyanis nekem nagyon nyögvenyelős és erőltetett volt. A bevezető egyenesen ijesztő, még jó hogy felhívták rá a figyelmem, hogy ott ne adjam fel. Az alap történet helyes és kedves, bár nem egy nagy trúváj, de hogy ez dráma lenne az még költői túlzásnak is igencsak erős. Egy kis tinglitangli történet, csikorgó rímekkel, semmi több.


Népszerű idézetek

>!
Bea_Könyvutca P

Francokat! A szerelemnél
nincs szebb dolog a világon,
higgyed el nekem, virágom:
rügy ez, mely a kebelen kél,
ott fakad ki, mint a bimbó,
s oly csapongva kacskaringó,
mint egy kerge kis patak,
mindent elsöprő atak,
s ugyanakkor égi béke,
mely szívünk legszebbik éke…

39. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

LÍRA
(dalra fakad)
Hozzád szól ez a szerenád
az ablaküvegeden át,
ki fönt akár egy csillag állsz –
én nézlek lent, mint csillagász.
Szerelmem végtelen, mint egy galaxis –
szeretlek, még ha Epikumba laksz is!

Mint a téridő-görbület,
a szám lebiggyed nélküled.
Bár fényed mind szívembe jutna,
mint csillagé fekete lyukba

44. oldal

>!
Fabian P

Mit nekünk tények meg más gyanús izék!
Az igaz, ami szép.

13. oldal

>!
Fabian P

Hogy mi ez a sok fáradt, szürke frázis,
mitől az ember zsibbad is meg fáz is?

60. oldal

>!
Antal_Zsuzsi

Szentek, kik a mennybe vagytok!
Sosem láttam ennyi taknyot…

38. oldal

>!
Fabian P

Hozzád szól ez a szerenád
az ablaküvegeden át,
ki fönt akár egy csillag állsz –
én nézlek lent, mint csillagász.

44. oldal

>!
Fabian P

Jaj, milyen bután éltem eddig én –
a valóság a legszebb költemény!

47. oldal

>!
Fabian P

És olyan édes volt csókja, mint a méz… Nem,
ez így nem áll, nem volt olyan, csak részben,
hisz édes volt, de viszont abba más,
hogy nem ragadt…

53. oldal

>!
Fabian P

És mit a végzet összeapplikált
– ó, szolmizáló paprikák! –
azt lábujj többé nem bogozza ki…

65. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss Ottó: Csillagszedő Márió
Romhányi József: Szamárfül
Fésűs Éva: Az ezüst hegedű
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
Békés Pál: A Félőlény
Szabó Magda: Tündér Lala
Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika
Csukás István: Pom Pom meséi – A radírpók
Rigó Béla: Vuk