Nincsenapám, ​seanyám 48 csillagozás

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Ha ​egy szobából nincs kiút, ha az életünk egy árulástól csöpögő cseppkőbarlang, ha tohonya élettárs-zsírszobrok feszülnek az ajtónknak, még akkor is meglepő menekülési iránynak tetszik a 20. század elejének magyar irodalma. Karinthy és Kosztolányi, a két macska, akikben a főhős tinédzserleány lelki társait, legjobb barátait és mókakomáit tiszteli, pótolni hivatott az elvált apát, a saját függőségével küzdő anyát és a többi családi árulót. Szabó Borbála regényében mindenki Geréb A Pál utcai fiúkból, és a címadásra sincs esélyesebb jelölt József Attilánál.

A könyvet tehát el kell olvasnia mindenkinek, akit valaha elárultak, aki kiszolgáltatottnak érzi magát, aki kétségbeesetten kuksol a szobájában az íróasztala alatt (tehát a többségünknek), mivel e kötet szerzőjében végre ők is lelki társra, legjobb barátra és mókakomára találhatnak.
Megrázó és humoros, mély és felemelő, felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel ez jóval… (tovább)

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634101956

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Kosztolányi Dezső


Kedvencelte 6

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 59


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Ez egy eléggé különös könyv. Vagy inkább különleges és eredeti.

A történet hőse egy tinédzserlány, akinek az életben minden összejött. Alkoholista anya, alkoholista nevelőapa, aki ráadásul még zaklatja, molesztálja is, egy tutyi-mutyi, felelősséget nem vállaló apa, egy kétszínű, önző testvér és egy nagymama, aki vagy buta, vagy csak annak tetteti magát.

Ha még nem volna elég a rosszból, hősünk irodalmi pótvizsgára készül, aminek oka Homonnai Vörös Rózsa tanárnő, aki képes volt megbuktatni egyetlen felelet alapján. Megpróbál tanulni, de minduntalan elkalandozik a figyelme, ezáltal informálva leszünk a szomszédokról, Kálmánról, a nevelőapáról, anyja régebbi élettársairól, a nagymamáról és Marciról, a testvérről.

Egyedül a két macskája nyújt némi vigaszt számára, Dezső és Frici, akik egyszer csak már nem is szimpla macskák, hanem beszélő és szivarozó macskák, és hirtelen ott terem a New York Kávéház a semmiből, benne Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes.

A folytatást itt olvashatjátok: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/06/szabo-borbala-ninc…

>!
Juci P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Magasan kiemelkedik az elmúlt évek magyar ifjúsági irodalmi mezőnyéből. (Vagy csak nagyon tudja Szabó Borbála, mire bukom.) Pimaszul vicces, hangosan röhögős, ugyanakkor nagyon durva élethelyzetet rezzenéstelen tekintettel bemutatós, őszinte kamaszos (vigyázat, kurva sokat káromkodnak), macskás!, nyugatos!!, sőt macskákba oltott nyugatos költős/írós!!!, irodalomterápiás, pszichológiailag is izgalmas majdnem remekmű. spoiler Ja, és az év legjobb borítója is, simán. 14 éven felül olvassa el mindenki, és ide nekem Szabó Borbála teljes munkásságát! (Tudom, ahhoz színházba kell mennem, pl. ebből is van darab, illetve alighanem az volt előbb.)

5 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Zavarba ejtő, de egyedi hangvételű, érdekes történet egy lányról, akinek a valóságbeli fiatalkora rettenetes, ezért talán hallucinálva, talán álmodozva azt képzelni, hogy a macskái* valaha élt magyar költők… Először nem tudtam hova tenni, hogy megszólaltak a macskák, az se tetszett, hogy a főszereplő folyamatosan ekézi az irodalmat és a verseket, ráadásul folyamatosan az járt a fejemben, hogy „Micsoda furcsa, elvont sztori ez!” Mégis bejött, jó lenne megnézni a színdarabot is belőle.

*Elgondolkodtató, hogy miért épp ők lettek a macskák. Gondolom a humoros szellemi párbajaik és életre szóló barátságuk miatt… Azt hiszem, az én macskáim Endi (Ady Endre) és Sanyi (Reményik Sándor) lennének, de csak azért, mert imádom őket. :))

Bővebben (Kosztolányi és Karinthy tréfái, rajongás ON, színdarab, etc):
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/07/szabo-borb…

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634101956
>!
Gelso P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Kb. az első feléig nagyon tetszett a könyv, haladós, érdekelt, aztán elült a sodrás, és a kedvem is, hogy kinyissam – nem azért, mert nem jó könyv, hanem azért, mert nagyon negatív hangulatot teremt.
…csak az empátiámat növelte Bori iránt…
Azóta is más egyéb sem foglalkoztat, mint elképzelni ezt az ördögi, ezt a kilátástalan helyzetet. Miért olyan elképzelhetetlen és ugyanakkor lehangoló dolog szem előtt látni egy kamasz lány mindennapjait, akit lelketlen, önző, bunkó, szívtelen felnőttek vesznek körül? Hogy lehet elviselni egy olyan életet, amikor érzed, hogy egyedül vagy, és a mikrokörnyezetedben élő felnőttek közül senki sem szeret? Csak áltatják, és nyugtatgatják magukat azzal, hogy tetteikkel érte vannak és cselekedeteik csak Bori javát szolgálják…
De persze ezek – és ezzel ők tisztában is vannak – csak légből kapott, hamis buborékok: még a szivárvány sem csillan meg rajtuk, de amint kifújják őket a szájaikból már meg is semmisülnek, mert kipukkasztja őket a hazugság.
Az anya érzelmi zsarolása, az apa vaksága, a nagyi sorozatos szemhunyása, a testvér vakszerencséje és a félnótás talált nevelőapa hagymázas szófosásainak fojtogatása…
Nekem már sok volt, és mint gyakorló szülőt felháborított – a gyerekes felnőttek nem ezért kapják azt a sanszot a sorstól, hogy lehessen gyerekük.
Gyerekkel lenni, gyerekkel élni, gyereket nevelni, nem egyfajta pótcselekvés a napi teendőink mellett. A gyerek nem van és ott van, akit „jé, észreveszünk”…
A gyereket szeretjük, a gyereket neveljük, a gyereket szeretjük, a gyereket megvédjük, a gyereket szeretjük, a gyereket akarjuk, a gyereket szeretjük, a gyereket tanítjuk, a gyereket szeretjük, a gyereket szeretjük, szeretjük, szeretjük, szeretjük…
Szégyelltem magam a regény felnőtt szereplői helyett, a hisztérika-alkoholista édesanya, az alkoholizmusa miatt nevetséges mostohapótapa, a szerelemtől ellehetetlenedett édesapa, a szemét testvér, a megalkuvó, mindent elmismásoló nagymama…
Felzaklatott ez a könyv, félelmet keltett Bori szobája az egyre beszűkülő falaival…
Némi reményt, némi, ideiglenes reményt egyfajta kilábalásra a macska-duett hozta – hála érte Dezső és Frici kettősének…

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

3 hozzászólás
>!
cseri P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Eléggé megviselt ez a könyv, valamiért azt hittem, hogy ez kicsit olyan feelgood könyv lesz, de neeem… ez neeem…
Borzasztó volt az élethelyzet, hogy egy gyereknek így kelljen felnőnie, hogy ennyire egy szemét alak mindenki a családjában… spoiler
Szerintem ez ezen a szinten már kicsit túl lett tolva. Valami kapaszkodót kell hagyni. spoiler Egyben azt is gondolom, egy ilyen gyerekkort nem lehet érzelmileg épen túlélni, vagy ha igen, akkor nem segítség nélkül. Nem ennyi,hogy lerázom magamról.
Itt egyfajta kapaszkodó a költő-macskákon keresztül az irodalom, de olyan nagyon ezt se értettem, mert amúgy meg úgy van bemutatva a lány, hogy utálja az irodalmat. Szóval akkor ez honnan is jön?
Szóval nem állt össze valahogy. Ettől függetlenül a Kosztolányi-Karinthy párosra való ráérzés tökéletesen működik (már csak azt szeretném tudni, tényleg megműttette-e az orrát Karinthy, vagy honnan jön ez a sztori). Kár, hogy ezeket a részeket is összeállt gyomorral, rosszkedvűen olvastam, mint az egész könyvet.

21 hozzászólás
>!
Hintafa P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Sokkal jobb lenne, ha ez a könyv nem lenne jó. Ha például vacak és középszerű lenne. Mert akkor írhatnék egy rövid értékelést róla. Nem kellene azon gondolkodnom, hogy felsorakoztassam mindazon érveimet, amiért nagyon szerettem.
Dehát ez egy eszméletlenül jó könyv, egy nagyon tehetséges és pengeéles stílusú író tollából. spoiler Szóval most itt ülök és próbálok egy nem színvonaltalan véleményt összehozni.
Na, kezdjem az elején. A könyv a Tilos az Á „Vészkijárat” -sorozatában jelent meg. Okkal kapta ezt a nagyon frappánst nevet. Olyan helyzetekben próbálnak utat mutatni a sorozat könyvei, amikor a (kamasz/fiatal felnőtt)ember úgy érzi, hogy bezárulnak körülötte az ajtók, vagy urambocsá zsugorodik a szoba/az élettér. Egyfajta reményt adó történetek ezek, nehéz pillanatokat megélők számára, akik nem elég, hogy szembesülnek a felnőttség kínjaival/önmagukkal, de kénytelenek még valamilyen embert próbáló nehézséggel is megküzdeni. spoiler
Segít ez a könyv ebben? Egyértelműen.
Ami a hangulatot illeti, valóban nyomasztó Bori szobája, de ha egy pillanatra is elhagynánk (valójában ez sem teljesen igaz, hiszen van jövés-menés bőven, csakhát nem úúúúgy), azzal a történet ereje veszne el, hiszen a hősnőnek magának kell rájönnie, hogy miként tudja elhagyni a szobát. Elsősorban persze nem fizikailag. A nagy kérdés, hogyan tud a lehető legkevesebb fájdalommal leválni és merni a saját életét spoiler élni. A költő-macskák -talán nem teljesen alaptalanul- nekem Bulgakov világát idézték (újra kell olvasnom a Mester és Margaritát). Nem baj ha másnak nem ez ugrik be, talán az író sem erre gondolt, viszont jól esett nagyon az a varázslat, amivel Kosztolányi és Karinthy életre kelt és valóságossá vált spoiler. Imádnivalóak voltak azok a szócsatát amiket Desiré és Frici vívtak egymással, a két okoskodó és bölcs jómadár. (Őket is újra kéne olvasni.) Ez a könyv nem azért fajsúlyos, mert én és az író ugyanazt bírjuk spoiler gondolni, hanem azért, mert valami nekem (és neked is) fontosat mutat meg egy olyan életszakaszról, ahol sok minden bezárul és még több minden megnyílik.

A borító (Orosz István munkája) szenzációsan jó, igazi telitaláltat ahogy Bori arca a szobája berendezéséből tekint vissza ránk. Szóval nyájas olvasó, vedd a kezedbe és olvasd el, több leszel tőle, mint előtte voltál.

7 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Sajnos nekem sem állt össze a kép a végére. Nagyon jó az alapötlet, nálam tudta is oldani az egyébként torokszorító helyzetet a Kosztolányi-Karinthy páros hülyéskedése, de aztán sajnos csak olyan bele a levegőbe művészkedés maradt, lezáratlan, érthetetlen, indokolatlan. Azt gondolom, színpadon jobban tud ez működni, de még akkor sem kerek a sztori. Viszont legalább nyelvileg igényes, és olvastatja is magát, de pont ezért jön a végén a csalódás, hogy nagyon vársz valami megoldást, aztán meg ott a nesze semmi, fogd meg jól.

9 hozzászólás
>!
Futóhomok P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Gratuláció a Pagonynak, hogy bízik a tinédzserekben és felkínálja számukra a nem előre emésztett, „dolgoznod kell vele” könyvek olvasási lehetőségét. A Nincsenapámban tálalva vannak az ínyencségek: csalafinta keretes regényszerkezet, nyelvi humor, vendégszövegek, abszurd fordulatok (kis kóstoló a fülszövegben:), utóbbin keresztül pedig szélesre tárt ajtó az irodalom mint egyetemes játszótér és menedék felé. A könyv szétszálazásakor ugyanakkor igazi gubanc a kemény belső sztori, benne gimnazista lány, aki taplók gyülekezetét kapja családi hátterül. És itt jön be a 16 pluszos korrekt korhatár megjelölés: megszoktuk – talán el is várjuk –, hogy fiataloknak szánt műben legyen valami feloldás, katarzis, legalább a végére, no itt ilyen reálisan nincs. Hiába enged be a történet a szereplők múltjába is, ha pont a max. húszas évei elejét taposó báty a sztori legaljasabb alakja, aki épp elhagyta a még bármi lehet belőlem birodalmát, az ígéret földjét és bizony már az, ami. Amikor ennyire nehéz batyut kap valaki gyerekként az élettől és nincs mellette egyetlen támogató felnőtt sem, ott a macska kevés lesz, még ha Kosztolányinak hívják is …
A jövő közelebb van, mint gondolnád – vágta még felém éles felkiáltójellel a könyv, amit bátran ajánlok középiskolai magyarórákra.

>!
h_orsi P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Ez nem csak egy egyszerű könyv. Nagyon egyedien van felépítve, érdekes a világkezelése, a történet, a szereplők és a konkluzió is. Ehhez pedig társul egy nagyon jó borító.
Nem szépíti a valóságot, elég nyersen és durván mutatja be a konfliktushelyzeteket. A helyszín megválasztása nyomasztóvá teszi a hangulatot. Egy kamasz szobájában vagyunk, ami kicsi, szűk, rendezetlen és büdös. A főszereplőnknek pedig arra kell rájönnie, hogy hogyan szabaduljon ki ebből a (fizikailag és szellemileg vett) rendezetlen világból.
Néhol kicsit összeszedetlennek éreztem. A regényben sokszor az író elferdíti a valóságot, így bizonyos helyzetek fel vannak nagyítva. Volt olyan helyzet, ami idegesített, és volt olyan amit pont ezért szerettem.
A szereplők közül a két macska (Frici és Dezső) volt a kedvencem. Ez a két macska valami elképesztő. Már csak miattuk is érdemes elolvasni a könyvet. Nagyon sok benne a humoros rész. Imádtam a két macska szócsatározásait.
A felnőtt szereplőket meg tudtam volna fojtani. Van egy alkoholista anyánk, egy agybeteg nevelőapánk, egy vak nagymamánk és egy undok testvérünk.
http://konyvkoktel.blogspot.hu/2017/06/szabo-borbala-ni…

3 hozzászólás
>!
Ngie P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Már az első oldalakon érzetem, hogy megint egy kincs került a kezeim közé (és éreztem ezt annak ellenére, hogy a kerettörténet annyira nem tetszett).
Ott igazán mesteri ez a könyv, hogy a borzalmas (lelki) / nehéz témákat, kellő mennyiségű abszurditással és poénokkal képes feldolgozni. Ha nem lett volna benne humor, olyan depressziósan kerülök ki az olvasásból, hogy arra szavak nincsenek. Én úgy érzem a humor abszolút jól volt belefűzve a könyvbe, egyszerre enyhítette a komor helyzetet, és hangsúlyozta valahol még inkább a helyzet súlyosságát.
Dezső & Frici – istenem az ott valami zseniális!!! Az egész kávéház! Arról olvastam volna még a végtelenségig.

Abszolút ajánlom, videóban bővebben itt: https://youtu.be/mwzvFK_3PDM


Népszerű idézetek

>!
Hintafa P

– Bátor ember az, aki meg meri tudni, amit már sejt!

201. oldal, 13. fejezet -Melyben újdonsült barátjával a "Becsületes város"-ba tesz kirándulást (Tilos az Á, 2016.)

3 hozzászólás
>!
Odett P

– Nem lehetne szerintetek – súgja egy összeesküvő hangján – valahogy megakadályozni? Hogy ne írja meg a regényt, értitek. Hogy ne kelljen elolvasni.
– Fojtsuk vízbe a csecsemőt születése pillanatában? – kérdezi Karinthy, akinek láthatóan megtetszett e betegesen perverz gondolat. – Rendben. Próbáljuk meg.
Kényelmesen átsétál a szomszéd asztalhoz.
– Te Ferikém, mondd csak, mivel foglalkozol?
– Írok – feleli a cvikkeres sötéten.
– Szegény pára! És muszáj? Csak arra felelj magadnak, édes öregem, legbelül, őszintén: szegényebb lesz-e a világ, ha ez a mű meg nem születik?
A cvikkeres elfintorítja az arcát.
– Ugyan, kérlek. Én leszek szegényebb, édes öregem. Esküvőm lesz pillanatokon belül, rettenetesen kell a pénz. Pedig ha tudnátok, hogy gyűlölöm én eztet! Ezt és minden mást is. Egy pokoli kín, merő rabszolgaság az életem. De hát mit tegyek? A szedő nem kegyelmez. Követ, mint egy árnyék, gyilkol-gyötör, szívja a vérem, megeszi a lelkem.

104-105. oldal

10 hozzászólás
>!
Odett P

– Rendben van, ez eddig elégtelen. De hát nem is csoda, hiszen te még arra sem voltál képes egész életedben, hogy egy nyamvadt saját írói hangot megtalálj! Mert nem is kerested, igaz? Helyette ment a hülyeség, a humoreszk, a kabaré, a cigaretta, a paródia, arra bezzeg volt eszed! Más tollával ékeskedni, a mások hangján írogatni, az ment neked, igaz? De a saját hang megtalálása, az már túlzott luxus lett volna a fiatalúrnak! Lusta volt megírni a Nagy Művet is, helyette elaprózta a tehetségét, igaz? Mondd, fiam, téged tényleg egyáltalán nem érdekel az irodalom mint olyan?
Karinthy Frigyes mélyen magába néz.
– Most hogy így direktbe rá tetszik kérdezni: tényleg nem – mondja őszintén.

140. oldal

6 hozzászólás
>!
Hintafa P

Általában az a tudományos tapasztalatunk, hogyha a náthát kezeljük, akkor eltarthat egy hónapig is. Ha nem kezeljük, akkor esetleg másnapra is elmúlhat.

202. oldal, 13. fejezet - Melyben újdonsült barátjával "Becsületes városba"-ba tesz kirándulást (Tilos az Á, 2016.)

1 hozzászólás
>!
AniTiger MP

    – Ha engem kérdezel – kezdi Dezső, de Frici közbedumál:
    – Nem téged kérdez.
    – Jó, ha a Karinthyt kérdezed, akkor ő azt fogja mondani, hogy két választásod van. Egy: micsodák legyünk.
    – Kettő: vagy micsodák.
    Aztán egyszerre fölállnak a létrámra ünnepélyesen:

     Ez a micsoda, micsináljatok!
     A kicsodák micsodájára
     Micsinálunk,
     micsinálunk,
     hogy micsodák tovább nem micsinálunk!

Igen, értem. köszi. Rabok vagy szabadok, válasszak meg minden. Csak az a baj, hogy én ezt nem tudom. Nem megy, béna vagyok. Bocs.

262-263. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Karinthy Frigyes · Kosztolányi Dezső
>!
AniTiger MP

    – Meg fogok halni – suttogom magam elé.
    Dezső valamiért úgy érzi, erre válaszolnia kell.
    – Gazember, hát örökké akarsz élni? – kiáltja a jobb fülembe.
    Ezzel kicsit felhúz.
    – Hülye állat vagy, Kosztolányi! Szerinted még nem félek eléggé…?
    – Ugyan, kérlek. Nem érdemes félni.
    Most Frici kacag fel sátáni gúnnyal a bal fülemnél.
    – Ezt pont te mondod, édes öregem? Te, aki végigrettegted az egész életedet?
    – Éppen azért – vág vissza Dezső. – Ez már ki van próbálva. Nem vált be.

228-229. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Karinthy Frigyes · Kosztolányi Dezső
>!
AniTiger MP

    – A tan-könyv szö-ve-gét csak ak-kor hasz-ná-lod, fi-am, ha ér-ted is, hogy mi-ről be-szél! És ha továbbra sem fogod be a szádat, akkor én fogom betömni a táblatörlő ronggyal!
Karinthy Frigyes ezt már nem bírja tovább, elpityeredik. De Rózsa nem vesz tudomást róla, folytatja
    – Menjünk tovább. Mit gondolsz, mi indíthatta a költőt erre a kétségbeesett megnyilvánulásra?
    – Feltehetően az – vágja rá Kosztolányi Dezső –, hogy be tetszett akarni tömni a száját a táblatörlő ronggyal!
    – Nem azt a költőt, te szerencsétlen. Nem azt, a Karinthyt, azt a bohócot, hanem a másikat. Ezt, itt. Tégedet – azzal közelebb lép Kosztolányihoz, és pajkosan a felöltője gomblyukába akasztja az ujját.

144-145. oldal

2 hozzászólás
>!
Hintafa P

Nyár

A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög.
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtlen, boldog leszel majd újra,
Idd meg.

– Miért vannak megvastagítva az első betűk? -kérdezem.
– Azért, mert a Kosztolányi egy büdös disznó -feleli Frici, és váratlan fürgeséggel nekiront Dezsőnek. Amíg marakodnak, nekem is leesik, miért vannak megvastagítva.

183. oldal, 12. fejezet -Melyben doktor Kosztolányi és professzor Karinthy humorsokkal gyógyítanak, majd a két jó barát repülőre száll, csak a harmadik marad le (Tilos az Á 2016.)

1 hozzászólás
>!
AniTiger MP

    Egy könyvesbolt kirakatában az újdonságok színes papírszalaggal átkötve verik maguknak a hírt:
    „Olvashatatlan szemét… Az agyalágyult öreg író utolsó műve, mely eddig egy példányban sem kelt el… Hörgő Ervin legémelyítőbb, legmodorosabb versei.”
    – Hihetetlen – hüledezik hősünk. – És ezeket itt vásárolják?
    – Hogy a csudába ne vásárolnák.
    – És el is olvassák?
    – Nálatok talán nem olvassák el az ilyesmiket?
    – De, vannak, akik olvasnak ilyeneket. Mondjuk engem alapból nem csábít annyira az olvasás, főleg, ha még rá is írják a könyvre, hogy szar.
    – Ismétlem: ez az önismeret városa. Ha valaki tisztában van azzal, hogy rossz az ízlése, és szereti a dörgedelmes frázisokat – azt, ami olcsó, üres és nyegle –, akkor megveszi Hörgő Ervin költeményeit, és nem csalatkozhat bennük, hiszen megfelel igényeinek. Az egész csak taktika kérdése.

196-197. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvesbolt
>!
AniTiger MP

    Bolyonganak az éjszakában. Egyszerre feltündököl a fekete égbolt, mintha a nap kelt volna föl, több nap, egy egész naprendszer. Lángbetűk szikráznak:
    „Lopunk, csalunk, rabolunk.”
    – Mi ez?
    – Egy bank fényhirdetése.

201. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

G. Szabó Judit: Hárman a szekrény tetején
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: Bábel
Sohonyai Edit: Kockacukor
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Jónína Leósdóttir: Halálkomoly
Louis Sachar: David nem hagyja magát
Claire Loup: Amikor életemben először
Urbán Szabó Krisztina: Macskanapló 2.