Nincsenapám, ​seanyám 30 csillagozás

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Ha ​egy szobából nincs kiút, ha az életünk egy árulástól csöpögő cseppkőbarlang, ha tohonya élettárs-zsírszobrok feszülnek az ajtónknak, még akkor is meglepő menekülési iránynak tetszik a 20. század elejének magyar irodalma. Karinthy és Kosztolányi, a két macska, akikben a főhős tinédzserleány lelki társait, legjobb barátait és mókakomáit tiszteli, pótolni hivatott az elvált apát, a saját függőségével küzdő anyát és a többi családi árulót. Szabó Borbála regényében mindenki Geréb A Pál utcai fiúkból, és a címadásra sincs esélyesebb jelölt József Attilánál.

A könyvet tehát el kell olvasnia mindenkinek, akit valaha elárultak, aki kiszolgáltatottnak érzi magát, aki kétségbeesetten kuksol a szobájában az íróasztala alatt (tehát a többségünknek), mivel e kötet szerzőjében végre ők is lelki társra, legjobb barátra és mókakomára találhatnak.
Megrázó és humoros, mély és felemelő, felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel ez jóval… (tovább)

>!
Tilos az Á Könyvek, Budapest, 2016
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634101956

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Kosztolányi Dezső


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

>!
Juci P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Magasan kiemelkedik az elmúlt évek magyar ifjúsági irodalmi mezőnyéből. (Vagy csak nagyon tudja Szabó Borbála, mire bukom.) Pimaszul vicces, hangosan röhögős, ugyanakkor nagyon durva élethelyzetet rezzenéstelen tekintettel bemutatós, őszinte kamaszos (vigyázat, kurva sokat káromkodnak), macskás!, nyugatos!!, sőt macskákba oltott nyugatos költős/írós!!!, irodalomterápiás, pszichológiailag is izgalmas majdnem remekmű. spoiler Ja, és az év legjobb borítója is, simán. 14 éven felül olvassa el mindenki, és ide nekem Szabó Borbála teljes munkásságát! (Tudom, ahhoz színházba kell mennem, pl. ebből is van darab, illetve alighanem az volt előbb.)

5 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea MP
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Ez egy eléggé különös könyv. Vagy inkább különleges és eredeti.

A történet hőse egy tinédzserlány, akinek az életben minden összejött. Alkoholista anya, alkoholista nevelőapa, aki ráadásul még zaklatja, molesztálja is, egy tutyi-mutyi, felelősséget nem vállaló apa, egy kétszínű, önző testvér és egy nagymama, aki vagy buta, vagy csak annak tetteti magát.

Ha még nem volna elég a rosszból, hősünk irodalmi pótvizsgára készül, aminek oka Homonnai Vörös Rózsa tanárnő, aki képes volt megbuktatni egyetlen felelet alapján. Megpróbál tanulni, de minduntalan elkalandozik a figyelme, ezáltal informálva leszünk a szomszédokról, Kálmánról, a nevelőapáról, anyja régebbi élettársairól, a nagymamáról és Marciról, a testvérről.

Egyedül a két macskája nyújt némi vigaszt számára, Dezső és Frici, akik egyszer csak már nem is szimpla macskák, hanem beszélő és szivarozó macskák, és hirtelen ott terem a New York Kávéház a semmiből, benne Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes.

A folytatást itt olvashatjátok: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/06/szabo-borbala-ninc…

>!
meseanyu MP
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Sajnos nekem sem állt össze a kép a végére. Nagyon jó az alapötlet, nálam tudta is oldani az egyébként torokszorító helyzetet a Kosztolányi-Karinthy páros hülyéskedése, de aztán sajnos csak olyan bele a levegőbe művészkedés maradt, lezáratlan, érthetetlen, indokolatlan. Azt gondolom, színpadon jobban tud ez működni, de még akkor sem kerek a sztori. Viszont legalább nyelvileg igényes, és olvastatja is magát, de pont ezért jön a végén a csalódás, hogy nagyon vársz valami megoldást, aztán meg ott a nesze semmi, fogd meg jól.

9 hozzászólás
>!
Hintafa P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Sokkal jobb lenne, ha ez a könyv nem lenne jó. Ha például vacak és középszerű lenne. Mert akkor írhatnék egy rövid értékelést róla. Nem kellene azon gondolkodnom, hogy felsorakoztassam mindazon érveimet, amiért nagyon szerettem.
Dehát ez egy eszméletlenül jó könyv, egy nagyon tehetséges és pengeéles stílusú író tollából. spoiler Szóval most itt ülök és próbálok egy nem színvonaltalan véleményt összehozni.
Na, kezdjem az elején. A könyv a Tilos az Á „Vészkijárat” -sorozatában jelent meg. Okkal kapta ezt a nagyon frappánst nevet. Olyan helyzetekben próbálnak utat mutatni a sorozat könyvei, amikor a (kamasz/fiatal felnőtt)ember úgy érzi, hogy bezárulnak körülötte az ajtók, vagy urambocsá zsugorodik a szoba/az élettér. Egyfajta reményt adó történetek ezek, nehéz pillanatokat megélők számára, akik nem elég, hogy szembesülnek a felnőttség kínjaival/önmagukkal, de kénytelenek még valamilyen embert próbáló nehézséggel is megküzdeni. spoiler
Segít ez a könyv ebben? Egyértelműen.
Ami a hangulatot illeti, valóban nyomasztó Bori szobája, de ha egy pillanatra is elhagynánk (valójában ez sem teljesen igaz, hiszen van jövés-menés bőven, csakhát nem úúúúgy), azzal a történet ereje veszne el, hiszen a hősnőnek magának kell rájönnie, hogy miként tudja elhagyni a szobát. Elsősorban persze nem fizikailag. A nagy kérdés, hogyan tud a lehető legkevesebb fájdalommal leválni és merni a saját életét spoiler élni. A költő-macskák -talán nem teljesen alaptalanul- nekem Bulgakov világát idézték (újra kell olvasnom a Mester és Margaritát). Nem baj ha másnak nem ez ugrik be, talán az író sem erre gondolt, viszont jól esett nagyon az a varázslat, amivel Kosztolányi és Karinthy életre kelt és valóságossá vált spoiler. Imádnivalóak voltak azok a szócsatát amiket Desiré és Frici vívtak egymással, a két okoskodó és bölcs jómadár. (Őket is újra kéne olvasni.) Ez a könyv nem azért fajsúlyos, mert én és az író ugyanazt bírjuk spoiler gondolni, hanem azért, mert valami nekem (és neked is) fontosat mutat meg egy olyan életszakaszról, ahol sok minden bezárul és még több minden megnyílik.

A borító (Orosz István munkája) szenzációsan jó, igazi telitaláltat ahogy Bori arca a szobája berendezéséből tekint vissza ránk. Szóval nyájas olvasó, vedd a kezedbe és olvasd el, több leszel tőle, mint előtte voltál.

7 hozzászólás
>!
Futóhomok P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Gratuláció a Pagonynak, hogy bízik a tinédzserekben és felkínálja számukra a nem előre emésztett, „dolgoznod kell vele” könyvek olvasási lehetőségét. A Nincsenapámban tálalva vannak az ínyencségek: csalafinta keretes regényszerkezet, nyelvi humor, vendégszövegek, abszurd fordulatok (kis kóstoló a fülszövegben:), utóbbin keresztül pedig szélesre tárt ajtó az irodalom mint egyetemes játszótér és menedék felé. A könyv szétszálazásakor ugyanakkor igazi gubanc a kemény belső sztori, benne gimnazista lány, aki taplók gyülekezetét kapja családi hátterül. És itt jön be a 16 pluszos korrekt korhatár megjelölés: megszoktuk – talán el is várjuk –, hogy fiataloknak szánt műben legyen valami feloldás, katarzis, legalább a végére, no itt ilyen reálisan nincs. Hiába enged be a történet a szereplők múltjába is, ha pont a max. húszas évei elejét taposó báty a sztori legaljasabb alakja, aki épp elhagyta a még bármi lehet belőlem birodalmát, az ígéret földjét és bizony már az, ami. Amikor ennyire nehéz batyut kap valaki gyerekként az élettől és nincs mellette egyetlen támogató felnőtt sem, ott a macska kevés lesz, még ha Kosztolányinak hívják is …
A jövő közelebb van, mint gondolnád – vágta még felém éles felkiáltójellel a könyv, amit bátran ajánlok középiskolai magyarórákra.

>!
cseri P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Eléggé megviselt ez a könyv, valamiért azt hittem, hogy ez kicsit olyan feelgood könyv lesz, de neeem… ez neeem…
Borzasztó volt az élethelyzet, hogy egy gyereknek így kelljen felnőnie, hogy ennyire egy szemét alak mindenki a családjában… spoiler
Szerintem ez ezen a szinten már kicsit túl lett tolva. Valami kapaszkodót kell hagyni. spoiler Egyben azt is gondolom, egy ilyen gyerekkort nem lehet érzelmileg épen túlélni, vagy ha igen, akkor nem segítség nélkül. Nem ennyi,hogy lerázom magamról.
Itt egyfajta kapaszkodó a költő-macskákon keresztül az irodalom, de olyan nagyon ezt se értettem, mert amúgy meg úgy van bemutatva a lány, hogy utálja az irodalmat. Szóval akkor ez honnan is jön?
Szóval nem állt össze valahogy. Ettől függetlenül a Kosztolányi-Karinthy párosra való ráérzés tökéletesen működik (már csak azt szeretném tudni, tényleg megműttette-e az orrát Karinthy, vagy honnan jön ez a sztori). Kár, hogy ezeket a részeket is összeállt gyomorral, rosszkedvűen olvastam, mint az egész könyvet.

14 hozzászólás
>!
Gelso P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Kb. az első feléig nagyon tetszett a könyv, haladós, érdekelt, aztán elült a sodrás, és a kedvem is, hogy kinyissam – nem azért, mert nem jó könyv, hanem azért, mert nagyon negatív hangulatot teremt.
…csak az empátiámat növelte Bori iránt…
Azóta is más egyéb sem foglalkoztat, mint elképzelni ezt az ördögi, ezt a kilátástalan helyzetet. Miért olyan elképzelhetetlen és ugyanakkor lehangoló dolog szem előtt látni egy kamasz lány mindennapjait, akit lelketlen, önző, bunkó, szívtelen felnőttek vesznek körül? Hogy lehet elviselni egy olyan életet, amikor érzed, hogy egyedül vagy, és a mikrokörnyezetedben élő felnőttek közül senki sem szeret? Csak áltatják, és nyugtatgatják magukat azzal, hogy tetteikkel érte vannak és cselekedeteik csak Bori javát szolgálják…
De persze ezek – és ezzel ők tisztában is vannak – csak légből kapott, hamis buborékok: még a szivárvány sem csillan meg rajtuk, de amint kifújják őket a szájaikból már meg is semmisülnek, mert kipukkasztja őket a hazugság.
Az anya érzelmi zsarolása, az apa vaksága, a nagyi sorozatos szemhunyása, a testvér vakszerencséje és a félnótás talált nevelőapa hagymázas szófosásainak fojtogatása…
Nekem már sok volt, és mint gyakorló szülőt felháborított – a gyerekes felnőttek nem ezért kapják azt a sanszot a sorstól, hogy lehessen gyerekük.
Gyerekkel lenni, gyerekkel élni, gyereket nevelni, nem egyfajta pótcselekvés a napi teendőink mellett. A gyerek nem van és ott van, akit „jé, észreveszünk”…
A gyereket szeretjük, a gyereket neveljük, a gyereket szeretjük, a gyereket megvédjük, a gyereket szeretjük, a gyereket akarjuk, a gyereket szeretjük, a gyereket tanítjuk, a gyereket szeretjük, a gyereket szeretjük, szeretjük, szeretjük, szeretjük…
Szégyelltem magam a regény felnőtt szereplői helyett, a hisztérika-alkoholista édesanya, az alkoholizmusa miatt nevetséges mostohapótapa, a szerelemtől ellehetetlenedett édesapa, a szemét testvér, a megalkuvó, mindent elmismásoló nagymama…
Felzaklatott ez a könyv, félelmet keltett Bori szobája az egyre beszűkülő falaival…
Némi reményt, némi, ideiglenes reményt egyfajta kilábalásra a macska-duett hozta – hála érte Dezső és Frici kettősének…

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

>!
h_orsi P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Ez nem csak egy egyszerű könyv. Nagyon egyedien van felépítve, érdekes a világkezelése, a történet, a szereplők és a konkluzió is. Ehhez pedig társul egy nagyon jó borító.
Nem szépíti a valóságot, elég nyersen és durván mutatja be a konfliktushelyzeteket. A helyszín megválasztása nyomasztóvá teszi a hangulatot. Egy kamasz szobájában vagyunk, ami kicsi, szűk, rendezetlen és büdös. A főszereplőnknek pedig arra kell rájönnie, hogy hogyan szabaduljon ki ebből a (fizikailag és szellemileg vett) rendezetlen világból.
Néhol kicsit összeszedetlennek éreztem. A regényben sokszor az író elferdíti a valóságot, így bizonyos helyzetek fel vannak nagyítva. Volt olyan helyzet, ami idegesített, és volt olyan amit pont ezért szerettem.
A szereplők közül a két macska (Frici és Dezső) volt a kedvencem. Ez a két macska valami elképesztő. Már csak miattuk is érdemes elolvasni a könyvet. Nagyon sok benne a humoros rész. Imádtam a két macska szócsatározásait.
A felnőtt szereplőket meg tudtam volna fojtani. Van egy alkoholista anyánk, egy agybeteg nevelőapánk, egy vak nagymamánk és egy undok testvérünk.
http://konyvkoktel.blogspot.hu/2017/06/szabo-borbala-ni…

3 hozzászólás
>!
Ngie P
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Már az első oldalakon érzetem, hogy megint egy kincs került a kezeim közé (és éreztem ezt annak ellenére, hogy a kerettörténet annyira nem tetszett).
Ott igazán mesteri ez a könyv, hogy a borzalmas (lelki) / nehéz témákat, kellő mennyiségű abszurditással és poénokkal képes feldolgozni. Ha nem lett volna benne humor, olyan depressziósan kerülök ki az olvasásból, hogy arra szavak nincsenek. Én úgy érzem a humor abszolút jól volt belefűzve a könyvbe, egyszerre enyhítette a komor helyzetet, és hangsúlyozta valahol még inkább a helyzet súlyosságát.
Dezső & Frici – istenem az ott valami zseniális!!! Az egész kávéház! Arról olvastam volna még a végtelenségig.

Abszolút ajánlom, videóban bővebben itt: https://youtu.be/mwzvFK_3PDM

>!
KNW I
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Ez egy különleges könyv, nem lepődnék meg, ha hamarosan kötelező olvasmány válna belőle, mert minden megvan benne hozzá:
– két irodalmi személyiséget és a hozzájuk kapcsolódó érát is emberközelbe hozza (Karinthy, Kosztolányi, New York kávézó, Nyugat), az olvasó akaratlanul is rengeteget megtud az irodalomról
– tele van idézetekkel
– tinédzser főszereplő
– igazi problémák
– stílus, jó nyelvezet (oké, ordenáré, de hátha)
– megmutatja, hogy egy bukásból álló gyerekből is lehet valaki.
Imádtam a könyvet. Fantasztikus az ötlet, hogy a macskák valójában írók és Bori kijárogat velük a kávézóba – ugyanakkor depresszív volt, hogy a prológus kivételével az egész cselekmény egyetlen szobában játszódik. Ezen a részen érződik, hogy drámából készült… jó lett volna kivinni a hősöket legalább a lakásba! (Egyhelyütt kifejezetten „Függöny!” felkiáltással zárult a fejezet.)
Abszurd volt, hogy a lány nem tud kijutni a szobájából napokon keresztül. Mert ugye azzal indul a dolog, hogy pisilnie kell, de a mostohaapja eltorlaszolja az ajtót. Szóval hogyan pisilt, hogyan evett a lány?
A könyv formátuma zseniális. Van súlya, klassz, hogy ilyen kicsi és kemény borítású, az Alföldi nyomda megint csodásat alkotott :)


Népszerű idézetek

>!
Hintafa P

– Bátor ember az, aki meg meri tudni, amit már sejt!

201. oldal, 13. fejezet -Melyben újdonsült barátjával a "Becsületes város"-ba tesz kirándulást (Tilos az Á, 2016.)

3 hozzászólás
>!
Odett P

– Nem lehetne szerintetek – súgja egy összeesküvő hangján – valahogy megakadályozni? Hogy ne írja meg a regényt, értitek. Hogy ne kelljen elolvasni.
– Fojtsuk vízbe a csecsemőt születése pillanatában? – kérdezi Karinthy, akinek láthatóan megtetszett e betegesen perverz gondolat. – Rendben. Próbáljuk meg.
Kényelmesen átsétál a szomszéd asztalhoz.
– Te Ferikém, mondd csak, mivel foglalkozol?
– Írok – feleli a cvikkeres sötéten.
– Szegény pára! És muszáj? Csak arra felelj magadnak, édes öregem, legbelül, őszintén: szegényebb lesz-e a világ, ha ez a mű meg nem születik?
A cvikkeres elfintorítja az arcát.
– Ugyan, kérlek. Én leszek szegényebb, édes öregem. Esküvőm lesz pillanatokon belül, rettenetesen kell a pénz. Pedig ha tudnátok, hogy gyűlölöm én eztet! Ezt és minden mást is. Egy pokoli kín, merő rabszolgaság az életem. De hát mit tegyek? A szedő nem kegyelmez. Követ, mint egy árnyék, gyilkol-gyötör, szívja a vérem, megeszi a lelkem.

104-105. oldal

10 hozzászólás
>!
Odett P

– Rendben van, ez eddig elégtelen. De hát nem is csoda, hiszen te még arra sem voltál képes egész életedben, hogy egy nyamvadt saját írói hangot megtalálj! Mert nem is kerested, igaz? Helyette ment a hülyeség, a humoreszk, a kabaré, a cigaretta, a paródia, arra bezzeg volt eszed! Más tollával ékeskedni, a mások hangján írogatni, az ment neked, igaz? De a saját hang megtalálása, az már túlzott luxus lett volna a fiatalúrnak! Lusta volt megírni a Nagy Művet is, helyette elaprózta a tehetségét, igaz? Mondd, fiam, téged tényleg egyáltalán nem érdekel az irodalom mint olyan?
Karinthy Frigyes mélyen magába néz.
– Most hogy így direktbe rá tetszik kérdezni: tényleg nem – mondja őszintén.

140. oldal

6 hozzászólás
>!
Hintafa P

Nyár

A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög.
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtlen, boldog leszel majd újra,
Idd meg.

– Miért vannak megvastagítva az első betűk? -kérdezem.
– Azért, mert a Kosztolányi egy büdös disznó -feleli Frici, és váratlan fürgeséggel nekiront Dezsőnek. Amíg marakodnak, nekem is leesik, miért vannak megvastagítva.

183. oldal, 12. fejezet -Melyben doktor Kosztolányi és professzor Karinthy humorsokkal gyógyítanak, majd a két jó barát repülőre száll, csak a harmadik marad le (Tilos az Á 2016.)

1 hozzászólás
>!
Hintafa P

Általában az a tudományos tapasztalatunk, hogyha a náthát kezeljük, akkor eltarthat egy hónapig is. Ha nem kezeljük, akkor esetleg másnapra is elmúlhat.

202. oldal, 13. fejezet - Melyben újdonsült barátjával "Becsületes városba"-ba tesz kirándulást (Tilos az Á, 2016.)

1 hozzászólás
>!
blackett

– …akik alig kamaszodtak, már Pascalt olvastak…
– Ez érdekes, én H.G. Wellst!
– Hát te úgy is nézel ki, Frigyes.

149. oldal

1 hozzászólás
>!
Cherry14

Tudd meg, hogy az író lelke kopár, szikes vidék! Az író letépi az élet virágát, és elhervasztja avval, hogy megírja! Az író lelke sírgödör, amely visszhangzik bár, de nincs benne élet! Az író lelke pusztulás, üresség, hullaszag!

148. oldal

>!
AniTiger MP

    – A tan-könyv szö-ve-gét csak ak-kor hasz-ná-lod, fi-am, ha ér-ted is, hogy mi-ről be-szél! És ha továbbra sem fogod be a szádat, akkor én fogom betömni a táblatörlő ronggyal!
Karinthy Frigyes ezt már nem bírja tovább, elpityeredik. De Rózsa nem vesz tudomást róla, folytatja
    – Menjünk tovább. Mit gondolsz, mi indíthatta a költőt erre a kétségbeesett megnyilvánulásra?
    – Feltehetően az – vágja rá Kosztolányi Dezső –, hogy be tetszett akarni tömni a száját a táblatörlő ronggyal!
    – Nem azt a költőt, te szerencsétlen. Nem azt, a Karinthyt, azt a bohócot, hanem a másikat. Ezt, itt. Tégedet – azzal közelebb lép Kosztolányihoz, és pajkosan a felöltője gomblyukába akasztja az ujját.

144-145. oldal

1 hozzászólás
>!
Flore

A tanár kettőt lapoz, a K betűnél lehet… Akkor nagyot lélegzik: egyszerre megáll, és becsukja a naplót.
– Kölcsey.
Nehéz felszabadult sóhaj. De csak egy pillanatig tart a megkönnyebbülés. Mert akkor mindenki rádöbben, hogy:
– A Kölcsey hiányzik, tanárnő kérem!
– Hogyhogy hiányzik? – fintorodik el a tanárnő csalódottan. Mintha egy hóhérnak mondanák, hogy elmarad a mai nyakazás.
– A szemészeten van. Sportbaleset.
Rózsa a fejét csóválja.
– Krúdy?
– Még ebédel.
– Kazinczy?
– Átiratkozott levelezőre.
Rózsa ingerülten az asztalra sújt a naplóval.
– Kicsapatom! Kicsapatom mindet!
De hirtelen bolondos ötlete támad.
– Karinthy! – rikkantja szinte vidáman.
Mikor kimondják a nevét, nem hisz a fülének, körülnéz:hátha csoda történik, hátha csak agyrém, nyomasztó lidércnyomás volt, hogy ez az ő neve, és most felébred ebből az álomból.
A tanárnő leül, és maga elé teszi a naplót. Ránéz.
Karinthy Frigyes jeles magyar író, költő, humorista görcsösen ismételgeti:
– Tanárnő kérem, én készültem. Tanárnő kérem, én készültem.
Ó, igen, hogyne készült volna. A halálraítélt is elkészül: felveszi az utolsó kenetet, és lenyíratja a haját.

136-137. oldal

>!
Hintafa P

-Nagy Frigyes egyszer az ütközet után a csatatéren sétálgatott. Egy haldokló közvitéze siránkozva tárta feléje karját. A császár lovaglóostorával a katona felé suhintott, s így rivallt rá: „Gazember, hát örökké akarsz élni?” Ezt az kis történetet szoktam idézni a betegeimnek. Mély bölcsesség van benne.

202. oldal, 13. fejezet - Melyben újdonsült barátjával "Becsületes városba"-ba tesz kirándulást (Tilos az Á, 2016.)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

G. Szabó Judit: Hárman a szekrény tetején
G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: Bábel
Sohonyai Edit: Kockacukor
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Jónína Leósdóttir: Halálkomoly
Louis Sachar: David nem hagyja magát
Claire Loup: Amikor életemben először
Urbán Szabó Krisztina: Macskanapló 2.