Szabó B. István (szerk.) · Asperján György (szerk.) · Tverdota György (szerk.)

Költőnk ​és kora 2 csillagozás

József Attila emlékév 2005
Szabó B. István – Asperján György – Tverdota György (szerk.): Költőnk és kora

A ​korszerű irodalomtudomány évtizedek óta messze eltávolodott a művek pusztán életrajzi és történelmi-társadalmi vonatkozású magyarázatától, s elemző figyelmét a szöveg struktúrájára, nyelvi megalkotottságára és a befogadás szempontjaira fordította. E nagyon is szükséges tapasztalatok birtokában viszont manapság belátja, hogy a műalkotás megértésének és értelmezésének teljessége felé törekedve nem nélkülözheti a történelmi és életrajzi körülmények számbavételét, az író sorsának emberi dokumentumait sem. József Attila erre – erre is – kiváló példa. Életműve: élete és műve. Egységben, elválaszthatatlanul. Fotóalbumunk, műfaji jellege szerint, láttatni természetesen csak az élete tényeit és társait képes. De mind a képaláírásokban, mind a költő önképének alakulását bemutató, a képek között olvasható önálló pályarajz-esszében igyekeztünk felvillantani az élet és a mű szoros kapcsolatát. Minden erőszakoltság nélkül tehettük ezt, hiszen köztudott, hogy a költő munkásságában mindvégig,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Aspy Stúdió, Budapest, 2005
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632180127

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Kodolányi János · Szántó Judit


Kiemelt értékelések

BabusM>!
Szabó B. István – Asperján György – Tverdota György (szerk.): Költőnk és kora

Meglepően érdekes tanulmány, amely abból a szempontból vizsgálja a költő munkásságát (és életvitelét), hogy milyen én-képet akar kialakítani magának (vagy láttatni magáról) élete egyes korszakaiban. Bár az elején egy ideig azt hiszed, semmi újat nem olvasol majd benne, ill. sajnos a vége összecsapottnak tűnik. Emellett azok közé a tanulmányok közé tartozik, amelyek próbálják József Attila személyiségét mentegetni, rokonszenvesebbé tenni (tisztelt költő hibáit elmismásolni, másokét felnagyítani, bár annyira nem erőteljesen). Egészen más J. A.-kép, mint például Kozmutza visszaemlékezéseiben… Márcsak ezért is érdekes életrajzokat olvasni… A képanyag pedig kiváló. Bár a nagy része ismert kép, de (gondolom a számítógépnek köszönhetően) jobb minőségben látható (és gyakran nagyobb méretben), mint az megszokott. A képaláírások azonban néha lehetnének alaposabbak.

Hajnalcsillag>!
Szabó B. István – Asperján György – Tverdota György (szerk.): Költőnk és kora

Rövid idő, alig fél nap alatt kiolvasható József Attila életrajz, rengeteg (általam máshol még nem látott) képpel tarkítva. Azoknak, akik szeretnének többet megtudni, mint amit az iskolában tanultunk meg József Attiláról egyértelműen ajánlott olvasmány. Nem csak József Attiláról, hanem az általa megélt korszakról is, igaz röviden, de beszámol. Számomra a képek nézegetése, megfigyelése tovább tartott és talán érdekesebb is volt, mint maga a szöveg. Mindez főleg azért, mert ettől már sokkal bővebb, részletesebb József Attila életutakat, visszaemlékezéseket olvastam már.


Népszerű idézetek

Hajnalcsillag>!

Fontosabb József Attila és Szántó Judit együttélésének egy másik problematikus dimenzióját hangsúlyozni: azt, hogy szellemi téren nem illetek össze. Judit vonalassága, kommunista meggyőződésének ortodox mivolta azzal is összefügg, hogy intellektuális téren nemigen volt képes mélyebb összefüggések megértésére, akár elméleti, akár gyakorlati problémák belátására. Tudása merev, élettelen katekizmus-tudás volt. Egy hivatalos forradalmár mellett talán eszményi társ lett volna, de egy hiperérzékeny, nagy intellektusú, zseniális, de szellemi mozgást tekintve a szabálytalanságig öntörvényű, saját utakon járó költő mellett teljesen csődött mondott. Naplójának és visszaemlékezésének színvonala, és helyenként tartalma is árulkodóan tárja fel a szellemi szakadékot, amely őt élettársától elválasztotta.

97-98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: József Attila · Szántó Judit
Hajnalcsillag>!

Talán Kodolányi Jánostól érdemes idéznünk egy emléket, amely az Írók Gazdasági Egyesületének 1932-es balatoni írói-hetéről őrzött meg: „De amit József Attila tudott, azt egyikünk sem tudta. Éjjel-nappal, szünet, alvás, pihenés nélkül, még sakkozás közben is vitatkozott. Ronggyá, hullává vitázott valamennyiünket. Szédülten dőltünk az ágyba, de a nyitott ablakon egyre behallatszott éles, ellentmondást nem tűrő hangja. Keleten föltűnt a rózsaujjú hajnak s ő még egyre vitatkozott azokkal, akik elég szívósak voltak, vagy pihenten álltak elébe.” Anekdoták szólnak arról, hogy arra szólította fel partnereit, állítsanak valamit, hogy ő megcáfolhassa.

106-107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1932 · József Attila · Kodolányi János

Hasonló könyvek címkék alapján

Stauder Mária – Varga Katalin (szerk.): Babits Mihály bibliográfia
Kenyeres Zoltán: Ady
Vasy Géza (szerk.): Fiatal magyar költők
M. Pásztor József: József Attila műhelyei
Kozma Dezső: Ady Endre
Vasvári István: Nyolc magyar mártír költő
Bartal Mária: Áthangzások
Béládi Miklós – Rónay László (szerk.): A magyar irodalom története 1945–1975 I-IV.
Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete
Horváth János: Petőfi Sándor