A magyar termelőszövetkezeti mozgalom immár négy évtizedes múltra tekint vissza. Ám gyökerei, a hajszálerei évszázadok óta kapaszkodnak a magyar valóságba. A paraszti életben a szövetkezés nemcsak az átszervezésekkel kezdődött, az él amióta az ember a földet műveli, küzd az elemekkel, ehhez szükségszerűen társakat, szövetségeseket keres.
A magyar falu gazdagodásának, a szocialista mezőgazdaság termelési eredményeinek, az ott dolgozók életszínvonalának mára elért, nemzetközileg is elismert magasszintű fejlettségét azonban csak a legutóbbi évtizedek dinamikus fejlődésének köszönheti.
Sokan azonban még a ma mezőgazdaságában dolgozók közül sem tudják mindazt, hogy milyen nehéz volt az indulás, mennyi gyötrődéssel járt a közös munka kezdete, milyen keservesen született meg a felszabadulás után a magyar mezőgazdaságban a szövetkezeti életforma, milyen buktatók sorozatán át jutottak el a termelőszövetkezetekben a máig, amikor, ha vannak gondok is, azok közel sem olyanok, mint… (tovább)
A magyar termelőszövetkezeti mozgalom immár négy évtizedes múltra tekint vissza. Ám gyökerei, a hajszálerei évszázadok óta kapaszkodnak a magyar valóságba. A paraszti életben a szövetkezés nemcsak az átszervezésekkel kezdődött, az él amióta az ember a földet műveli, küzd az elemekkel, ehhez szükségszerűen társakat, szövetségeseket keres.
A magyar falu gazdagodásának, a szocialista mezőgazdaság termelési eredményeinek, az ott dolgozók életszínvonalának mára elért, nemzetközileg is elismert magasszintű fejlettségét azonban csak a legutóbbi évtizedek dinamikus fejlődésének köszönheti.
Sokan azonban még a ma mezőgazdaságában dolgozók közül sem tudják mindazt, hogy milyen nehéz volt az indulás, mennyi gyötrődéssel járt a közös munka kezdete, milyen keservesen született meg a felszabadulás után a magyar mezőgazdaságban a szövetkezeti életforma, milyen buktatók sorozatán át jutottak el a termelőszövetkezetekben a máig, amikor, ha vannak gondok is, azok közel sem olyanok, mint amelyek voltak húsz-harminc évvel ezelőtt.
Szinte a legutolsó órában vagyunk ahhoz, hogy többé-kevésbé hiteles módon rögzíthetők legyenek az alapítók, majd az első évtizedek történelmét „csinálók” keserves gondjai, örömei és bátor tettei.
E könyv történelmi adósságunk szerény törlesztésének szándékával íródott, tisztelgés a saját múltunk, küzdelmeink előtt, amely által megismerhetjük, becsülhetjük a változtatásban közreműködőket.
„Segítségül kell hívni a múltat, hogy érezzük a különbséget az akkori és a mai gondok között” – írta Erdei Ferenc a Parasztsors, parasztgond című könyvének előszavában, 1960-ban. Ezt írta akkor, amikor a szövetkezesítés még nem fejeződött be, amikor szerte az országban az újjászervezett téeszekben alig tudtak a munkaegységekért valamit kifizetni, amikor sokan azt hitték, hogy ezek a téeszek nem fognak soha megállni a saját lábukon.
Voltak azonban, akik szinte fanatikusan hittek abban, hogy a magyar mezőgazdaság fellendítésének ezt a nagy lehetőségét, a téeszesítést nem szabad elszalasztani. A Magvetők című könyv ezen emberek közül kíván néhányat bemutatni. A kötetben leírtakkal, emberi sorsokon keresztül segít megérteni és megértetni a történelmünk egy vajudó korszakát.
Különböző származású és indíttatású emberek vallanak életükről, mondják el, miként alakultak meg a termelőszövetkezetek, hogyan erősödött meg a mozgalom, hogyan fejlődött ki a nagyüzemi-szövetkezeti mezőgazdaság.
Rendkívül izgalmas életpályák ezek, cikkcakkos kanyarokkal, egyéni sorsokkal, amelyek mégis példázzák az egész magyar társadalom fejlődését, az idáig megtett utat. Egyike-másika belerokkant a sok munkába, egyben azonban megegyezik mindenkinek a sorsa, hogy a szövetkezetek hozták meg számukra is az emberibb, jobb világot, azt a tisztességes életformát, amelyért most már elismerően elmondhatjuk: érdemes volt küzdeni.
Mindezekről ad személyes hangvételű vallomást ez a könyv, az írói, riporteri kérdésekre adott visszaemlékezések valóságos parasztballadák. Merítsünk a leírtakból tanulságokat, erőt és bizodalmat a jövőre.
A könyvet ajánljuk mindazoknak, akik részesei voltak a földosztás és téeszalapítás emberpróbáló idejének, de azoknak is, akik nem közvetlenül élték meg a sorsforámló időket, különösen a fiatalabb nemzedéknek.
