Középkori ​egyetemes történeti szöveggyűjtemény 1 csillagozás

A Iustinianos uralkodása alatt (527-565) készült Codex, a római jog gyűjteménye. Tribo- nianos és Theophilés jogászok szerkesztésében állították össze 528 és 559 között. A gyűjtemény részei: A Digesták vagy Pandekták (534) a római jogszolgáltatás összefoglalását, a Novellák (545) az 533 utáni rendelkezéseket tartalmazták, az Institúciók (532) a jogi ismeretek kézikönyvéül szolgált.

17

Annak megtiltása, hogy rabszolgát föld nélkül adjanak el
Valentinianos és Valens császárok, valamint Gratianus: Maximusnak (366-383 között) XI.
48. 7.

17

Az egész római katolikus papság nem egyéb, mint korhelyek, züllöttek, és ostobák megvetett tömege, akiknek a hasuk az istenük, életükben pedig kevesebbet néznek maguk fölé, mint disznó a tükörbe

530. oldal, A konstanzi zsinat bírósági tárgyalása Husz János ügyében

VÁROSOK A BIRODALOM KELETI TERÜLETEIN Alexandria leírása
Anonymi Orbis descriptio c. munkából (i. sz. 350 kör.).
C. Müllerus, 1861, 520., 523., 552. o.

19

Alexandria pedig igen nagy város, kitűnő fekvésű, bővelkedik mindenféle javakban és gazdag élelmiszerekben. Ugyanis háromféle halat fogyaszt, amivel más tartomány nem rendelkezik: folyami, tavi és tengeri halat. Bőségesen van e városban mindenféle fajtája akár az illatszereknek, akár sokféle barbár áruknak; ugyanis Thébaison túl ott van számára az indusok népsége, s mivel mindent megkap, rendelkezésére is bocsátja mindenkinek. Az isteneket is kiváltképpen tisztelik; itt van Serapis temploma is, ez az egész világon egyedülálló és kizárólagosan újszerű látványosság; ugyanis a földkerekségen sehol sem lehet találni akár ilyen épületet, akár ilyen módon beosztott templomot vagy szertartásrendet…
36. Minden meglevő java mellett van a birtokában még egy termék, amelyet sehol másutt nem készítenek, csak Alexandriában és környékén. Enélkül nem lehet sem pereket lefolytatni, sem magánügyleteket nyélbeütni, sőt úgy tűnik, hogy szinte maga ez a termék tartja fenn az egész emberi természetet. Ugyan mi az, amit így dicsőítünk? A papirusz, amelyet maga Alexandria készít és exportál az egész világnak, s ezzel hasznos árut szállít mindenkinek. Noha minden várost és tartományt felülmúl azzal, hogy ez a terméke csak neki van, mégis irigység nélkül rendelkezésükre bocsátja javait. A Nílus jótékonyságával is csak Alexandria rendelkezik, minden tartományt felülmúlva. Ez a Nílus folyó nyár évadján szétáradva megöntözi az egész földet és előkészíti a magvetésre; ugyanis egy mérő száz-száz- húsz mérőt terem számukra. S mivel a föld minden egyes évben így terem, hasznos más tartományok számára is. Ugyanis a thraciai Constantinopolist is legnagyobbrészt Alexandria látja el élelemmel, hasonlóképpen a keleti területeket is, amelyeket más tartomány nem tud kielégíteni, csak az isteni Egyiptom, főként azért mert ott [a keleti részeken] tartózkodik a császár serege, s dúl a perzsákkal folyó háború.

19

Ephesos és Smyrna . Lycián túl ott van Caria. És erre van az igen nagy Asia1 is, mely fölülmúl minden provinciát, és számtalan városa van, mégpedig igen nagyok, és sok városa a tenger mellett. Ezek közül kettőt kell megneveznünk: Ephesost, melyről azt mondják, hogy kitűnő kikötője van, hasonlóképpen Smyrna is pompás város. S az egész terület kiterjedt és termékeny mindenféle javakban: különféle borokban, olajban, árpában, jó bíborban és tönkölyben. Ez a terület nagyon csodálatos, melynek nehéz eléggé sok dicsőítését zengeni.

20

A pápaságról
John of Salisbury Policraticus című munkájából.
Joannes Saresberiensis (1115-1180) angol teológus, történetíró. Párizsban, majd Chartres- ban tanult. 1150-től titkár Thibaud, majd Thomas Becket canterburyi érsekek mellett. 1176-tól Chartres püspöke. Megírta Szent Anzelm és Thomas Becket életrajzát, politikaelméleti jellegű munkái a Metalogicon és a Policraticus, História Pontificalisa az 1148-52-es évek pápaságának történetét írja meg.
C. Webb, 1909, Vol. II., 67-73. o.

320

VI. könyv XXIV. fejezet
… Emlékszem, hogyan indultam el egyszer Apuliába, hogy meglátogassam a pápa urat,
IV. Adorjánt,1 aki benső barátságába fogadott. Közel három hónapig voltam nála Beneventó- ban.1 2 Barátok módján gyakran beszélgettünk különféle tárgyakról. Egy alkalommal meghagyta nekem, hogy őszintén és bizalommal mondjam el neki, hogy mit mondanak az emberek róla és a római egyházról. Teljes őszinteséggel válaszoltam, és megismertettem vele a panaszokat, amelyeket a különféle egyháztartományokban hallottam. Mert sokan állították azt, hogy a római egyház, valamennyi egyháznak az anyja, inkább mostoha, mint édesanya módján bánik fiaival. Azt mondották, hogy írástudók és farizeusok ülnek székeiben, akik súlyos, alig elviselhető terheket raknak az emberek vállaira, de maguk nem nyúlnának hozzájuk egy ujjal sem.3 A római főpapok uraskodnak a klérus fölött, ahelyett, hogy mintául szol
gálnának a nyájnak úgy, hogy az örök életre vezető egyenes, keskeny ösvényen járnak.1 Drága bútorzatot halmoznak fel, arannyal és ezüsttel rakják meg asztalaikat, vagy éppen korlátozzák magukat kapzsiságból. Szegény embert ritkán vagy sohasem hívnak meg lakomájukhoz, és ha mégis megteszik, inkább hiúságuk viszi rá őket, mint Krisztus szelleme. Zaklatják az egyházakat, pereket szítanak, egymás ellen izgatják a klérust és a népet, s a bajba jutottak gondjával és nyomorúságával mit sem törődnek. Az egyházaktól szerzett zsákmánnyal töltik kedvüket, s az ájtatosságot nyerészkedésnek tartják.1 2 Igazságot nem az igazságért, hanem pénzért szolgáltatnak. Ma mindennek megvan az ára, és holnap semmit sem lehet már elérni, ha nem fizetnek érte. Gyakran okoznak sérelmet, és utánozzák a démonokat, amelyekről azt tartják, hogy csak akkor hagynak fel a károkozással, ha valami hasznot látnak; kivételként találunk néhányat, akik megfelelően töltik be a pásztor hivatalát és illően viselik ezt a nevet. Még maga a pápa is mindenki számára terhesség és majdnem elviselhetetlenné vált. Továbbá mindenki panaszkodik, hogy míg az atyjuk jámborságából emelt templomok roskadoznak és romokká lesznek, míg oltárok vannak elhagyatva, a pápa palotákat építtet,3 s azokban nem hogy bíborba, de aranyba öltözve lakik. A papok palotái pompában tündökölnek, míg Krisztus egyházát bemocskolják az ő kezeik. Kirabolják és kifosztják a tartományokat, mintha Krőzus kincstárát akarnák helyreállítani. De a Fölséges úgy bánt velük, ahogy megérdemelték, hiszen látjuk, hogy ők viszont másoknak, gyakran a leghitványabb embereknek lesznek zsákmányai. Az a véleményük, hogy ameddig az úttalan úton járnak,4 Isten csapásai sohasem hagyják el őket. Mert az Úr szája mondotta ki: amilyen ítélettel ítéltek, olyannak ítéltetnek meg, és amilyen mértékkel mérték, visszaméretik nekik.5 Mert az Öröktől való nem ismert hazugságot. „Ez az, Atyám, amit az emberek mondanak, minthogy azt akarod, hogy az ő véleményüket ismertessem meg veled.” „És te magad mit gondolsz?” – kérdezte a pápa. „Mindenhonnan veszedelem vesz körül” – feleltem –, „mert ha én volnék az egyetlen, aki ellentmond a népnek, félnék a hamisság és a hízelgés vádjától. Másrészt, ha nem így teszek, félek a főbenjáró cselekmény elkövetésétől és a halálos ítélettől, mert úgyszólván az égre tátottám szájamat.6 Mindazonáltal, minthogy Dens Guido, Szent Prudenciána presbiter-bíborosa, nyilvánosan tanúságot tett erről, nem mernek semmiben sem ellentmondani neki. ő ugyanis kijelentette, hogy a római egyház, mely a kétszínűség forrása és a kapzsiság ösztönzője, a kútfeje és forrása minden bajnak. Nem is valamilyen sötét sarokban tette ezt a megjegyzést, hanem nyilvánosan jelentette ki bíborostársainak a Fe- rentinóban tartott ülésben, melyen a szent életű Jenő pápa elnökölt,7 amikor személy szerint rám haragudott ok nélkül, és kétségbe vonta ártatlanságomat.8 De egy dolgot bátran elismerek, s ezt lelkiismeretem tanúsítja, hogy sehol sem találtam becsületesebb klerikusokat, sem a kapzsiságot jobban gyűlölőket, mint a római egyházban. Ki ne csodálná azt a becsületességet és a pénznek azt a megvetését, amelyet Rennes-i Bemard, Szent Kozma és Damján diakonus-bíborosa tanúsít? Nem született még meg az az ember, akitől ő ajándékot fogadna el. Sőt amikor egy alkalommal unszolták, hogy tegye azt, visszavonult testvérei közösségéből, mert magasabb törvény vezérelte. Ki ne bámulná a palestrinai püspököt,9 aki a lelkiismeret

321

Az ugyanis, aki nem ért egyet tanításoddal, vagy eretnek, vagy szakadár; de Isten kegyelméből vannak egyesek, akik nem utánozzák valamennyietek munkáit. így néhány pápa bűnei beszennyezték a becsületeseket is, és szégyent hoztak az egyetemes egyházra; sőt véleményem szerint azért halnak el olyan sűrű időközökben, hogy ne rontsák meg az egész egyházat. De néha a jó pápákat is elviszi a halál, hogy rosszakká ne váljanak, és mivel a korrupt Róma Isten szemében nem érdemli meg őket. Ezért te, aki ma a pápai trónon ülsz, keresd meg és pártold a szelídeket, s azokat, akik megvetik a hiú dicsőséget és a gazdagságot.

322

John of Salisbury Bresciai Arnoldról
A pápa sem az, akinek magát mondja, tehát nem apostoli férfiú, s nem is a lelkek pásztora, hanem a vérontás embere, aki tűzvész támasztásával és emberek legyilkolásával teremt magának tekintélyt,3 az egyházak kínzója ő, s az ártatlanság megtiprója, aki mást sem tesz e világban, mint a testi gyönyöröket hajhássza, s miközben jól teletömi saját szuszékait, a másokét fenékig üríti. Arról beszélt, hogy úgy „apostoli” a pápa, hogy sem az apostolok tanítását, sem életmódjukat nem követi, éppen ezért senki sem tartozik neki sem engedelmességgel, sem tisztelettel, továbbá: nem szabad maguk között megtűrniük olyan embereket, akik a birodalom székhelyét, a szabadság forrását: Rómát, a világ úrnőjét akarták rabszolgasorba dönteni.

324