Charlotte ​Brontë titkos naplója 80 csillagozás

Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

Kedves ​Naplóm, ez a leánykérés, amely néhány hónappal ezelőtt érkezett, óriási kavarodást idézett elő családunkban, sőt az egész faluban. Ki ez az ember, aki meg merészelte kérni a kezem? Miért van annyira ellene az apám? A leánykérés óta egyetlen éjszakát sem aludtam végig.

Syrie James, a Jane Austen naplójának szerzője új regényében hasonlóan erőteljes és lenyűgöző képet rajzol Charlotte Brontё szenvedélyes, nyugtalan életéről.
Mindenkinek vannak titkai. Ez alól Charlotte Brontё, akinek a világirodalom legromantikusabb és legidőtállóbb regényeinek némelyikét köszönhetjük, sem volt kivétel.
Életéről sok mindent tudhatunk a róla szóló életrajzok és a fennmaradt levelek jóvoltából, de mint a Brontё család minden tagjának, neki is volt a szó szoros értelmében vett magánélete, melyet még legbizalmasabb barátai és rokonai előtt sem tárt föl.
Milyen intim titkokat őrzött szívében Charlotte Brontё? Mik voltak a legbensőbb gondolatai és emlékei? Milyen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

Róluk szól: Charlotte Brontë, Anne Brontë, Emily Brontë, Patrick Branwell Brontë

>!
Kelly, Budapest, 2009
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639943308 · Fordította: Szabó Mária

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Charlotte Brontë · Emily Brontë · Anne Brontë · Arthur Bell Nicholls


Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

Kristin_M_Furrier IP>!
Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

Nem szokásom azzal kezdeni az értékelést, hogy húú de fantasztikus könyv. Pedig egyszerű értékelésben mondva : ez számomra egy tökéletes könyv.
Nem tudtam mire számítsak, mikor elkezdtem olvasni. De sokkal több, és sokkal jobb volt az egész, mint amire gondolhattam. Nem tudom, és nem is akarom eldönteni, hogy e könyvben mennyi a valós alap, illetve a hozzáadott tartalom. De a regény értékelése szempontjából, ez egyáltalán nem lényeges. Az írónő egy olyan hangvételben kezdi el a történet mesélését, amitől már egyből megalapozza az egész hangulatát. Ami szerintem a könyv sikerének a titka, hogy végig fenntartja ugyanazt a hangvételt, ugyanazon hangulatot, nincsenek rossz vagy rosszabb részek, nem hullámzik a történet. A regény 381 oldalából egy sem volt felesleges, minden oldal kellett a történethez. Mindegyik hozzáadott érzelmet, tartalmat, vagy fontos részletet.
Az elejétől kezdve olyan érzés volt, mintha mi is ott lennénk a lápos vidéken a Bronte család kis házában, átérezve minden édes és minden nyomorúságos percüket. A család tagjaivá válhattunk, velük éltük át, ezt a pár évtizedet, betekintettünk teljes privát életükbe. Sajnos a szomorú tényeken változtatni nem lehet, elég tragikus volt a Bronte ifjak életútja, de az író meg tudta jeleníteni a fájdalmas részleteket is úgy, hogy nem süllyedtünk mély depresszióba. Túllendültünk rajta, mint ahogyan az életben is muszáj, és próbáltuk tovább élvezni az élet kedvesebb és szebb pillanatait.
Nekem sokat adott ez a könyv, többek közt írói szemmel azt is láthatom, hogy közel kétszáz év alatt semmit sem változott az írók helyzete…

Lady_Hope I>!
Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

Már nagyon régóta várólistámon volt ez a könyv, és minél több évig ült ott, nekem annál nagyobbak lettek az elvárásaim. Ezért is kezdtem most neki legalább négyszer. Mert nem az volt, amire számítottam.
Az író nagyon nehezen találta meg Charlotte Bronte stílusát, az első pár oldal egy gyötrelem volt. A megszokott gyönyörű, és varázslatos megfogalmazáshoz képest egy pongyola, mai ifjúsági nyelvezetet kaptam. És alig bírtam átrágni magam rajta. Utána is voltak stílus béli problémák, például biztos nem írt volna le olyat, hogy „tökrészeg” "aha". Nem tudom, hogy ez a fordító bűne-e, vagy az írónőé. De a lényeg elveszett: nem hittem el, hogy ezek Charlotte gondolatai lennének.
A család történetét nagy vonalakban már ismertem (még középiskolában csináltam belőlük beszámolót) de így, regényes formában jobban szíven ütött Branwell alkoholizmusa, Emily zárkózottsága, és Anne halála. A szerelmi szálat, ami a cselekmény fő vonala volt, erőltetettnek éreztem, és nem volt szerintem elég igazi. Szerintem Charlotte volt annyira úrilány, hogy sosem írta volna le a nászéjszakájukat. Részletesen.
Az utalások a regényeire; amikor abban a házban járt, amiről Reed-ék otthonát mintázta, vagy a Reader, I married him is annyira szívmelengető volt, hogy csodálatos. Ezek miatt megérte elolvasni.
De elolvastam, és tetszett, mert újra előhozta az írói ambícióimat, és mostantól a hőseimként kezelem ezt a három csodálatos lányt.
Nézzétek meg a Walk Invisible filmet, ami róluk szól: tökéletes hangulatteremtő.
Ó, alig várom hogy Anne könyveit is elolvassam, és Emily verseibe vessem magam bele. Még a Shirleyt is elkezdeném újra, habár elsőre nem tetszett.

Olvassátok el. Ha nem ezt, akkor a lányok könyveit. Mert ennyi szép élet, nem veszhet kárba.

Anó P>!
Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

Nem túl szerencsés, hogy a Villette-vel párhuzamosan kezdtem el olvasni.
Ui. fiktív napló, amely az írónő művei nyomán íródott, s valószínűleg ez a regény a fő forrása. Így a két könyv összemosódik bennem – a Villette-vel amúgy is nyögvenyelősen haladok, nyáron félbehagytam és ősszel elölről kezdtem. Pedig a Jane Eyre gyerekkorom óta egyik kedvenc olvasmányom.
Mindenesetre szörnyű volt a Bronte család élete – nem sok örömben volt részük! Eleve az egészségtelen lápvidék, ahol éltek… nem csoda, hogy egymás után, s oly fiatalon távoztak a testvérek! Így megértem azt is, miért olyan borzalmas az Üvöltő szelek, hiszen Emily is ebbe a családba született!
De a tehetségük világhírűvé tette a nővéreket, lám, azóta is ismerik és szeretik a műveiket.

SarahSparkle>!
Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

Befejeztem! Mar csak ezert járnak nekem a csillagok! Oke, kihívásra volt, es sajnos nem sikerült teljesítenek, de magamnak bizonyítottan, holott igazán nem fogott meg a konyv…

Nem mondom, hogy rossz konyv, sőt, eleg jo. Csak engem talált meg rosszkor. Gondolom. EGyszer talan nyugalomban is végig olvasom, de a tanulságom az egesz kihívásos-dologgal, hogy valahogy nem fekszik ez nekem. Lehet, hogy jövőre inkabb ki kene hagynom :)

3 hozzászólás
ValerinLanz P>!
Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

Ha a Jane Eyre megríkatott, ezen szabályosan zokogtam. Nem hittem, hogy ennyire tetszeni fog, de beleszerettem az egyszerűségébe, abba, hogy árad belőle a családi szeretet és a fájdalom. Alapból szeretem, ha egy könyv szereplői valóságosak, és akár a szomszédságomban is élhetnének, így természetesen ez a mű is a kedvencek közé került. Örülök, hogy az írónő életében volt szerelem is, mert ennyi bánatot elviselni csak kevés ember képes. Alig hiszem el, hogy mindez igaz! Bár azóta megtudtam, hogy nem teljesen valósághű a történet, de még ez sem von le az értékéből. Néhol emlékeztetett ugyan a Büszkeség és balítéletre, de nem erősen, így ezt a könyvet egy külön műként tudtam kezelni. Mindenkinek ajánlom a mai elcsépelt romantikus könyvek helyett, amik idealizálják a főszereplőket és magát a szerelmet. Mert nem mindig történik meg a „Szerelem első látásra”. Köszönöm, hogy olvashattam, és azt hiszem, egy darabig ez lesz a kedvenc könyvem.:)

utazó>!
Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

Meglepetés volt számomra, mert nem gondoltam , hogy ennyire élvezetes lesz olvasni. Sokmindent megtudtam a Bronte testvérekről is.Naplójegyzetekre számítottam, helyette egy izgalmas életrajzi regényt kaptam.

vigili>!
Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

A szerző előző könyve Jane Austen naplója nem kötött le, igaz ,hogy /bár ezzel biztosan nem értenek velem sokan / Austen könyvei közül jópárat elolvasva mondom,hogy nem ,nekem nem tetszettek. S ezért a naplója se.
Viszont annál nagyobb meglepetéssel szolgált Charlotte Bronte titkos naplója. Mindenkinek ajánlom, s főleg úgy,hogy rögtön utána el kell olvasni a nagy művét Jane Eyre-t.
Lendületes, végtelen bájos könyv.

CW_42>!
Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

Jobb volt, mint amire számítottam; féltem, hogy ennél jóval ponyvaszerűbb lesz (bár nem szeretem ezt a szót). Szerintem azért Charlotte és Arthur Bell Nicholls karakterét kicsit túlidealizálta, nem hinném, hogy Charlotte ennyire tökéletes, tündi-bündi hősnő volt. Az 1. fejezet első oldalán található „szerintem minden Jane megérdemli a maga Rochesterét, vagy nem?” félmondattól pedig elborult tekintettel felvisítottam, és majdnem a falhoz vágtam a könyvet, de tulajdonképpen nem bántam meg, hogy mégis folytattam. Bár hogy minek vannak térképek az elején, még most se értem.

szpetra>!
Syrie James: Charlotte Brontë titkos naplója

Az elején (értsd: első pár oldal) egészen nehezen tudtam azonosulni a könyv hangulatával, és a korábbi értékeléseket olvasva úgy látom, ezzel nem voltam egyedül.
Viszont azután egyszerűen magába szippantott. Előzményként annyit, hogy pontosan pár hónappal ezelőtt olvastam a Jane Eyre-t, illetve az Üvöltő szeleket, és nagyon jól tettem, hogy ezt a könyvet csak azután vettem a kezembe, hogy a testvérek életével és munkásságával közvetlenül megismerkedtem.
Tisztában vagyok vele, hogy ennek az életrajzi ihletésű könyvnek nem minden részlete tükrözi hűen a valóságot, de nem érdekel. Ez a könyv egyszerűen csodálatos volt.
Tele volt fájdalommal, szeretettel, félreértésekkel, amelyek összeszorították a szívemet, és bár tudtam, hogy sajnos egyik nővérnek sem adatott meg a hosszú és boldog élet, szurkoltam nekik. Nem akartam, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogyan a valóságban történtek.
Hálás vagyok ennek a könyvnek, mert annyira életszerűen adta át számunkra ezt a történetet, hogy úgy éreztem végig, mellettük állva nézem végig az eseményeket. Átéreztem, gyönyörködtem, megszakadt a szívem, mosolyogtam, csendben és döbbenten, gondolataimba mélyedve bámultam magam elé a lapok felett. Óriási érzelmi hullámvasút ez a könyv. De megéri.


Népszerű idézetek

FFG>!

– Minden Jane megérdemli a maga Rochesterét, vagy nem?

Kapcsolódó szócikkek: Jane Eyre · Mr. Rochester
1 hozzászólás
FFG>!

– Ti nem vágytok néha arra, hogy szépek legyetek? – kérdeztem.
– Olyan vagyok, amilyennek az Isten megteremtett – vonta meg a vállát Emily. – És nem is akarok másmilyen lenni.
– Ha nekem ilyen gondolataim támadnak – mondta Anne –, félretolom őket, és a bensőmre koncentrálok: arra, hogy a lehető legjobb ember legyek. Isten nem törődik a külsővel.
– Ő talán nem, de az emberek annál inkább. Ők a külsőnk alapján ítélnek meg, és az első benyomásnak hisznek.

Kapcsolódó szócikkek: Anne Brontë · Charlotte Brontë · Emily Brontë
Kristin_M_Furrier IP>!

Nem tápláltam túlzott reményeket a Jane Eyre sikerét illetőleg.

Connie>!

Leültem az írótáblámhoz. Magam elé tettem egy papírlapot. Az egyetlen gyertya hunyorgó fényénél bemártottam a tollam a tintásüvegbe. És elkezdtem írni a Jane Eyre-t.

Mpattus P>!

Csak akkor megyek férjhez, ha megvan a kölcsönös vonzalom, ha az illető férfi nemcsak engem szeret és becsül, hanem általában tiszteli a női nemet.

cassiesdream>!

A szívem mélyén régóta ábrándozom arról, hogy bensőséges kapcsolatba kerülök egy férfival; szerintem minden Jane megérdemli a maga Rochesterét, vagy nem?

17. oldal (Kelly Kiadó, 2009)

Ingryd >!

Csak akkor tud az ember értékes művet alkotni, ha teljesen átadja magát a témának, akkor pedig se enni, se aludni nem tud – így volt ez a Shirley esetében is.

Kristin_M_Furrier IP>!

Miss Austen úgyszólván semmit se ír le…sőt az egész regényben szikrányi szenvedély sincs.

Kristin_M_Furrier IP>!

Tehetségem legjavát dolgoztam bele a Jane Eyre-be. Képes leszek-e még egy olyan könyvet írni, amelyet ugyanilyen jól fogadnak majd?

szpetra>!

A testi bajok esetében, mint amilyen a vakság, melyben apánk szenved, más a helyzet: ilyenkor, sajnos, kénytelenek vagyunk beavatni félelmeinkbe a környezetünket. A lélek gondjait azonban el lehet és el kell rejteni.

Harmadik fejezet


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Heather Morris: Az auschwitzi tetováló
Alison Weir: Lady Jane
Phyllis T. Smith: Én, Livia
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Carolly Erickson: A hűtlen királyné
Dallos Sándor: A nap szerelmese
Méhes György: Szép szerelmek krónikája
Kertész Erzsébet: Elizabeth
Sandra Gulland: Napóleon felesége
Victor Hugo: A nevető ember