Cickuty ​elveszett! (Én is állatorvos leszek! 3.) 4 csillagozás

Hát én nem kifejezetten rajongok az állatokért, és soha életemben nem szerettem volna állatorvos lenni, de ez a sorozat – szerintem – telitalálat! Úgy érzem, nagy sikere lesz a gyerekek körében, akár kedvelik az állatokat, akár nem – mert aki nem, vagy még bizonytalankodik, minden bizonnyal meg fogja szeretni általában az állatokat.
Nagyon kedves történet, és amellett fontosnak érzem elmondani, hogy igen valóságos.
Olyan helyzeteket ábrázol, amik egy állatbarát életében, majd mindennap előfordulnak a kedvencekkel – elveszik, megsebesül, kölykei lesznek, akiktől fájó szívvel meg kell válni; ugyanakkor nagyon szimpatikus, hogy a téma nem csak ennyire korlátozódik, hanem kibővül az állatorvos életében előforduló éles ill. kevésbé éles (vész)helyzetekkel – ebben a részben pillantást vethetünk az állatkórházba, de megismerkedhetünk egy tanyával és az ott tartott állatok esetében előforduló 'problémákkal' spoiler és azoknak állatorvos általi szakszerű kezelésével spoiler.

Úgy gondolom, hogy ez nemcsak egy szórakoztató és játszva tanító könyvecske, és azzal, hogy a gyerekeket ráébreszti arra, hogy a kiskedvencek tartása nemcsak szórakozás, és tartásuk során problémák is felmerülhetnek, de azok megfelelő szakember segítségével gyógyíthatók és kezelhetők, talán felelősségteljesebb odafigyelőbb és gondoskodóbb állatbarátokká/állattartókká teheti őket. És ezt az egész folyamatot a kedves rajzok teszik még alaposabbá.
Nagyon hasznosnak tartom, az ismeretterjesztő oldalak beillesztését – ebben a kötetben a tehenekről lehet érdekes információkat olvasni.

Ezt a szót tanultam: transzponder – *mikrochip, amely segít a beazonosításban, ha esetleg elveszik egy kiskedvenc.

Ez volt az 1500. értékelésem a molyon.