Reményhajsza ​III. (Reményhajsza 3.) 11 csillagozás

Sylvia River: Reményhajsza III. Sylvia River: Reményhajsza III.

A Kenderson-házaspár és kedves barátaik – immár szokásosnak nevezhetően – ismét beletenyerelnek az eseményekbe, ráadásul azoknak is a kellős közepébe. A történet előző kötetének végén főhőseink vonásai kisimulnak, hiszen zűrzavaros kapcsolataik, életük rendeződni látszik, és végre ismét első számú szerelmükkel, a zenével foglalkozhatnak. Ez azonban most sem tart örökké… Néhány, többedszer is elszalasztott rosszfiú, illetve a magánéleti problémák ok-okozati összefüggései ismételten kényszerű különélést generálnak a házastársak között, ami lassan-lassan csak felveti a kérdést: miért pedálozik ennyire ellenük az Univerzum? A vész mindenfelől erőteljesen közelít; drogkereskedők, terroristák, börtöntöltelékek, bérgyilkosok képében; de a sértett női hiúság és a bosszú is nagy szerepet játszik abban, hogy felpörögjenek az események.

>!
Magánkiadás, Budapest, 2018
740 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150023519
>!
Underground, Budapest, 2014
658 oldal · ISBN: 9789631211252

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Arnold Scott


Kedvencelte 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Lang_Tünde I>!
Sylvia River: Reményhajsza III.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha egy bizonyos időszakhoz tudok kötni egy könyvet, akkor következő évben ugyanabban az időszakban szeretem olvasni ugyanazt a kötetet, vagy ha sorozat, akkor a folytatást (ha nem darálom le rögtön). 2016 karácsonyát John Kenderson és Bonnie Hagman (később Kenderson) társaságában töltöttem a Reményhajsza I-nek köszönhetően, 2017 karácsonyát szintén velük, csak immár a harmadik részt olvastam. :)

Ha szeretünk egy könyvsorozatot, akkor jóleső érzés visszasüppedni a regény világába – mint a Reményhajsza esetében. Az első két kötet után sok izgalomra számítottam, és nem is csalódtam.

A cselekmény szerteágazó: Bonnie és John kalandjai mellett bepillanthatunk az írói babérokra törő Kristie (Bonnie nővére) és zenész férje, Richie házasságának kálváriájába, nem kell nélkülöznünk kedvenc Keegan hadnagyunkat és feleségét sem, feltűnik az előző kötetben megismert Triangle együttes és „Hófehérke” őrnagy úr, valamint nyomon követhetjük a terroristák és az új fő ellenlábas, Juanita sorsának alakulását is.

Le a kalappal az írónő előtt, sikerült néhányszor alaposan meglepnie, nem átall szemrebbenés nélkül véget vetni néhány karakter „földi” pályafutásának, és úgy szövi a szálakat, hogy egy pók is megirigyelné a végeredményt. Rengeteg esemény történik viszonylag rövid idő alatt, több különböző helyszínen. A szereplők néha csak keresztezik egymás útját, máskor sorsuk összefonódik; hol eltávolodnak egymástól, hogy közelebb kerülnek a másikhoz.

Ebben a kötetben egyértelműen az akcióé a főszerep, a zene és a romantika megbújik a háttérben, Kristie és Richie kapcsolatának köszönhetően viszont fókuszba kerül egy sokakat foglalkoztató kérdés: mennyire fér meg egymás mellett a karrier és a családi élet? Fontosnak tartom kiemelni a kutyás jeleneteket: az írónő igazán hűen ábrázolja az ebek viselkedését, nem mellesleg követendő példát mutat minden gazdinak.

A visszaemlékezéseknek köszönhetően azok is képet kaphatnak a könyv előzményeiről, akik nem olvasták az előző köteteket. Továbbra is fenntartom, hogy szívesen nézném a könyv képernyőre adaptált változatát.

Ajánlom azoknak, akik akcióban dúskáló olvasmányra vágynak.

Bővebb értékelés: http://tclang.blog.hu/2018/01/16/ezt_olvastam_sylvia_ri…

KrenczNóra I>!
Sylvia River: Reményhajsza III.

Minél jobban ismerem ezt a sorozatot, annál kevésbé jutok szóhoz. Az eddigi kötetek cselekménye is igen feszes és erős volt, de ez keményen földhöz szegezett. :D
Ki kell, hogy mondjam: könyvről könyvre jobban szeretek Sylvia Rivert olvasni.
Fordulatos, akciódús mint mindig, izgalmas. Bonnie és John párosát természetesen még mindig imádom. Egyébként Ricot is kedvelem. Richie-re haragudtam az elején nagyonnagyon, de a végére megenyhültem kissé.
Amit feltétlenül ki kell emelnem: az írónő bámulatosan mozgatja ezt a rengeteg karaktert. A létszámuk egyre nő, mégsem válik senki a céltalanná. Mindnek sajátos szerepe van, és egytől egyig hozzátesznek a cselekményhez.

Kovács_Ági_3>!
Sylvia River: Reményhajsza III.

FRENETIKUS! IMÁDOM!
Így csupa nagybetűvel. Ízig, vérig akciódús történet. Történetről – történetre egyre izgalmasabb és újabbnál újabb karakterek bukkannak fel. Több szálon futó cselekmény tarkítja a történetet és teszi izgalmasabbá az olvasást. Szerző nem kíméli a karaktereket, de az olvasót sem az egyszer biztos. Az első regénytől kezdve egyre jobb és lélegzetállító, feszes történetet írt a szerző. Na meg a szövegek… Anyám.. helyenként kuncogtam, máskor fogtam a fejem egyes beszólásokon. S azt kérdeztem magamtól, hogy a szerzőnek honnan jöttek ezek a beszólások. Már most nagyon hiányoznak.

Bővebben itt olvashatod:
https://www.hungarybooks.hu/2019/03/sylvia-river-remeny…

hbogi87>!
Sylvia River: Reményhajsza III.

A három közül az egyik kedvenc kötetem. A karakterfejlödés szerintem nagyon frankón van ábrázolva és izgalomból sincs hiány. Egyre bonyolódnak a szálak, néha csak úgy kapkodja a fejét az ember, hogy akkor most ki is van kivel..Várom a folytatást!!

Dia21>!
Sylvia River: Reményhajsza III.

Egy igen eseménydús történet a Reményhajsza, egyedi szereplőkkel, ahol nagyon sok minden összefügg, fordulatoktól sem mentes és jó a cselekményvezetése is.

Bővebben a blogomon: http://konyvek-regenyek-vilaga.blogspot.hu/2016/07/sylv…

Mónika_Viskiné_Karalyos>!
Sylvia River: Reményhajsza III.

A Reményhajsza sorozat kedvenc olvasmányaim közzé került az elmúlt hónapokban. Az első két kötet is izgalmas, szórakoztató volt, lebilincselő történettel, szerethető főhősökkel.
Tegnap este fejeztem be Hármaskàt és egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy tökéletes. Az egyik ok, amiért a szívem csücske lett a regény a zseniális karakteràbràzolàs. Sylvia hősei igazán emberiek, a jók is makacs fafejek néha és a rosszak is tudnak meglepetést okozni.
A másik dolog, ami miatt letehetetlen a mű, a fordulatos cselekmény, párhuzamosan, több szàlon futnak az események, a szereplők útjai keresztezik egymást, a végkifejletnél pedig úgy felpörögnek az események, hogy az utolsó száz oldalt muszáj egyszerre elolvasni és mivel az utolsó oldalakon is érnek meglepetések, ezért alig várom a sorozat következő kötetét.
Van egy harmadik ok is, hogy miért ajánlom mindenkinek a könyvet, ez pedig maga a stílus, amiben íródott. Az írónő zseniálisan bánik édes anyanyelvünkkel, Rejtő Jenő és Vavyan Fable stílusàn nevelkedett olvasók imádni fogják a szereplők szövegét.
Amíg Négyeske megjelenésére várni kényszerülünk, én azt hiszem kezdem az első résztől elölről, mert az RH az újraolvasós kategória.


Népszerű idézetek

Szilvi3672 I>!

Diane a csatazaj elültével odáig merészkedett, hogy kinyitotta az autó ajtaját és kiszállt. Meglepetten hallgatta a porban – nem éppen önszántukból – fetrengők nyögdécselését. Az átélt izgalmak és a pillanatnyilag ártalmatlannak rémlő férfiaktól való félelme arra sarkallta, hogy gyorsan cselekedjék. Elkezdte átkutatni az autó csomagtartóját, talált is egy vonatatókötelet. Magához vette, majd a három ellenszegülni képtelen támadó csuklójára és bokájára hurkolta a kötelet. Amikor elkészült, művével elégedetten lépett arrébb, és izgatottan várta, hogy egykori egyéjszakás kalandja is visszaérjen végre. Kyle csak azért késett, mert mind a négy lovat összeszedte, lévén, semmi kedve nem volt az utat gyalogosan folytatni. Időközben persze tájékoztatta a többieket is a történtekről szupertitkos kommunikációs egysége segítségével, így mire visszaért Ms. Cooper mellé az autóhoz, társai is úton voltak.
– Megtennéd, hogy ezt is a többihez csomózod? – lökte le a lóról a foglyát Summer, a menedzser pedig engedelmesen összekötözte a vezért is.
– Ki az ördög vagy te? – érdeklődött fürkésző tekintettel a lány, miközben a férfi pisztolyát a tenyerén tartotta, amelyet éppen az imént halászott ki a porból.
Kyle magában elmosolyodott, mégis közönyös hangsúllyal válaszolt:
– Kyle Summer, a Bermuda technikai személyzetének tagja. Beverted a fejedet cicus, azért nem emlékszel?
– Nem – válaszolt ugyanolyan flegmán a nő. – Csak azért kérdezem, mert érdekel, mellesleg nagyon utálom, ha palira vesznek.
– Nem vertelek át, cica – vette el a fegyvert a menedzsertől a kommandós. – Road vagyok, valaha kaszkadőr voltam. Cidris, gyáva féregként engedéllyel pisztolyt is tartok.
– Hazug dög. Miért nem mondod inkább, hogy semmi közöm hozzá?
– Talán azért, mert akkor nem szállnál le rólam.
– Szóval kaszkadőr.
– Az.
– Nem hiszem el úgysem.
– Egyéni, szociális probléma – vont vállat a férfi. – Tudsz lovagolni?
– Kicsit.
– Nem baj, jobban nem is kell – bólintott Summer.

Szilvi3672 I>!

Az asszony mosolygott és búcsút intett a kutyának, mire az elrohant a ház oldala felé. Aztán visszarobogott a kerítéshez, és hívogatóan, mégis igen magas hangfekvésben ugatni kezdett. Bonnie visszarakta a földre a szatyrokat és próbált belesni a kerítésen, hogy hol lehet az állat. Több mint tízéves kutyás múltja alapján már az ugatásból tudta, hogy a kerítésen belüli német juhász nem játszik. Valami történt, és a szuka ezt próbálta a tudomására hozni. Az énekesnő végigment a kerítés teljes hosszán, és így megtalálta azt a pontot, ahonnan rálátott a kutyára. Az eb egy napozó ember mellett állt és ott ugatott. Bonnie tapasztalatból tudta, hogy ezt a magas fejhangot ilyen közelről elviselni csak az tudja, aki nem hall. A kutya nyüszítve, szinte sikoltva ugatott és bökdöste a fekvőt, a lehető legérzékenyebb helyen, hónaljban.
– Ilyen nincs – mormogta magában Bonnie Kenderson, látva, hogy még mindig semmi reakció a fekvő részéről. – Heather – fordult unokatestvéréhez –, én most bemegyek, szerintem a csaj rosszul van, azért őrjöng a kutya.
– Hülye vagy? – hűlt el az egyetemista. – A kutya pillanatok alatt szétszed.
– Lehet. De muszáj bemennem, mert ha rosszul van, segítség kell neki. Ha meg csak ilyen mélyen alszik, akkor megetet a kutyájával. De tartok tőle, hogy nem kimerültség miatt nem mozdul.
– És én mit csináljak addig?
– Imádkozz, hogy a kutyának jó kedve legyen, és ugyanolyan jó fej maradjon, mint így, kerítésen keresztül!
Az énekesnő felkapott egy fadarabot és füttyentett a német juhásznak. Az állat odarohant, majd meglátva a repülő botot, elvágtatott, hogy visszahozza. Bonnie fellépett a dróthálóra, majd átemelte a lábát a kerítés tetején. A kutya már visszafelé tartott, amikor leugrott a kerítésen belül. A szuka fékezett, ledobta a szájában tartott botot és kissé feszes lábakkal közelebb indult a birtokháborítóhoz. Az énekesnő ránézett, kinyújtotta felé a kezét és halkan odaszólt neki:
– Gyere!
A német juhász óvatosan megszaglászta a kinyújtott kezet, majd még mindig feszes lábakkal és előremeredő füllel közelebb ment a nőhöz. Bonnie ügyelt rá, hogy amikor megérinti az ebet, azt elölről és egyben alulról tegye. Így a mozdulatában nincs semmi fenyegető, vagy domináns, nem ingerli támadásra az állatot. A szuka belesimította az állát az asszony tenyerébe, a fülét hátracsapta és táncoló, apró léptekkel közelebb nyomult, hogy a betolakodó végigsimíthassa az oldalát és a hátát. Továbbra is hátracsapott fülekkel, lihegve és dörgölőzve tartotta fel Bonnie-t, aki megfogta a nyakörvét és megnézte rajta a csilingelő bilétákat. A kerek az évi veszettségi oltást bizonyította, a háromszög alakún valóban az engedelmességi vizsga időpontja és kategóriája volt jelezve, a csont formájún pedig a szuka neve díszelgett: Leila.
– Na, gyere, ebedli, megnézzük, mi van a gazdival – szólt a kutyához az énekesnő és az állattal a nyomában a fekvőhöz sietett. Először csak szólongatta a vörös, hosszú hajú nőt, majd miután felfedezte a test körül rajzó legyeket, magában csúnyát káromkodott. Óvatosan a fekvő nyakához nyúlt, mire a kutya felhúzta az ínyét és kivillantotta hófehér agyarait.
– Nem bántom, Leila. Ott fekszik a kutya! – adott inkább parancsot Bonnie, mert ismét elég idegesnek látta a német juhászt.
A szuka megfeszített izmokkal, de lefeküdt, így Mrs. Kenderson meg tudta érinteni a fekvőt. A bőr tapintása hűvös volt, a nő az érintésre sem mozdult. Bonnie megkereste a helyet, ahol az ütőérnek kellett volna pulzálnia, de egy rezzenést sem érzékelt, majd az ujja belecsúszott egy nem odavaló mélyedésbe, amelyből a kutakodó rögtön tudta: az előtte heverő visszavonhatatlanul halott, a nyakán valamiféle seb van.
Sóhajtott egyet, felállt a test mellől és óvatosan, hogy nehogy az esetleges nyomokat a kelleténél is jobban összetapossa, visszament a kerítéshez.
– Mi a helyzet, állatszelídítő, elhajtottak a retekbe? – utalt unokatestvére komor arcvonásaira Heather.
– Nem – válaszolt az énekesnő. – A nő halott.
– Mi???? – sikoltott fel az egyetemista.
– Meghalt. Ráadásul nem rosszullétnek, hanem erősen gyilkosságnak tűnik.
– Mert? – remegett idegességében Heather hangja.
– El van vágva a torka – nézte unokatestvére rohamosan sápadó arcát az asszony. – Mielőtt elájulsz, add ide a mobilomat, légy szíves.

KrenczNóra I>!

[…]Eddig nem voltál szem előtt, ráadásul hasonlítasz egy kicsit Ricardora.
– Ja. Körülbelül annyira, mint egy csivava a német dogra. Én is pasas vagyok, és földig ér a lábam, mint Cruznak – morogta a mesterlövész.

Szilvi3672 I>!

Bonnie szó szerint becsempészte a házba a férjét, hiszen John nem vette félvállról azt a lehetőséget, hogy a környezetét máris megfigyelik. Az óvatosság ilyen esetben sosem árt, bár a kockázat csökkentése érdekében Patrick kiküldte két emberét körülnézni, és a megfigyelők semmi gyanússal nem is találkoztak.
A kommandó parancsnokának első útja a kifutóban őrjöngő kutyáihoz vezetett, nyomban kiengedte őket, így az állatoknak volt alkalmuk hálából csaknem felborítani Hammondot. A két nem túl magas növésű, ellenben színtiszta izom kutya vigyorogva lökdöste egymást, hogy minél közelebb kerülhessenek az imádott falkavezérhez. Aki pillanatnyilag megpróbálta áthidalni azt a fogyatékosságát, hogy csak két keze van, hiszen a jószágok vehemenciájából adódóan ez éppen problémának látszott.
Időközben az énekesnő kitárta a ház bejárati ajtaját, ahol már ott szobrozott Leila is. Nyilvánvaló volt, hogy a két terrier határozottan zajos örvendezése tette kíváncsivá a német juhászt. Kenderson figyelmesen nézte a szukát, de csak némi tanácstalanságot fedezett fel rajta, támadó szándékot abszolút nem. Bonnie csak egy pillanatra tette a jószág fejére a kezét, majd elment mellette és besietett a nappaliba. Az énekes leguggolt az állathoz és felé nyújtotta a kezét. A kutya megszaglászta a kezet, aztán hagyta, hogy a férfi alulról végigsimítsa az állát. A cirógatás után Leila megbökte a zenészt, aki a keze közé vette a szuka fejét, és egyszerre kezdte el masszírozni a két hegyesen álló fül tövét. A német juhász lehunyta a szemeit és az oldalával is odasimult Kendersonhoz, az pedig értett a testbeszédből, így végighúzta a kezét a gerincvonalon, és meggyúrta azokat a részeket az állaton, amelyek érintése közel minden kutyából farkcsóválással kísért, toporgással egybekötött, lesunyt füllel vigyorgó, euforikus viselkedésformát hívtak elő. Leilával sem történt ez másként, így a ház ura és a vadonatúj, őrző-védő foglalkozású ebállat között hamar megköttetett a barátság.

Lang_Tünde I>!

Az elkövetők gondolatai – bár csak hajszállal voltak lassabbak, mint Kenderson lába – megrekedtek, mert az anyósülésen helyet foglaló vezér feje full kontaktba került először az énekes cipőjének talpával, majd az első és oldalsó szélvédővel.

Lang_Tünde I>!

Jelen pillanatban a fejem esztétikai szempontból csereérett. Megsúgom, de csak neked: funkcionálisan is az.

Lang_Tünde I>!

[…] – És Johnny él még?
– Mivelhogy élénken bólogatva kérte, hogy ne ismerjem fel, azt gondolom, igen.

Szilvi3672 I>!

Az ajtó kivágódott, a nyílásban megjelent Arnold Scott. Hammond oldalra húzódott, és ráfogta a pisztolyát. Az egykori tengerészgyalogos megállt, észrevette a kommandóst és már emelte a kezét, amikor az épület belsejéből lövés dörrent. A szökevény összerándult és a földre rogyott. Patrick csak egy pillantást vetett az összeroncsolódott fejre, és sátáni dühvel berontott a helyiségbe. Egyből kiszúrta a felé közeledő, jelvényt viselő, megdicsőült rendőrt, és nem törődve a következményekkel, azonmód meg is fektette:
– Ki a pöcsöm vagy cowboy, és miért lövöldözöl eszed nélkül?
– Rendőr vagyok faszfej, mássz le a hátamról! – hangzott az önérzetes válasz. – Parancsot teljesítettem, elkaptam egy szökevényt.
– Arról még nem hallottál, hogy előbb a lábra célozz, ha futnak előled?
– De. Csak a parancsnokom most kimondottan nem ragaszkodott ehhez az eljáráshoz. Ahhoz már inkább, hogy többet ne tudjon meglógni a fickó.
– Leszarom. Talpra, vadbarom! – rángatta álló helyzetbe Hammond a rendőrt.
– Hé! És a bilincs?
– Marad, mert közveszélyes vagy. Merre találom az igazolványodat?
– Zakó, belső zseb. Várható, hogy barátságosabb is leszel?
– Nem valószínű, mert csúnyán elkefélted az akciómat – lökte durván Kyle karjaiba a foglyát Patrick, és kiment a sötét bárból, hogy a bejárati ajtó feletti lámpa fényében tanulmányozni tudja az iratot. Mitchell eközben Victoriát vigasztalta, és folyamatosan diktálta belé a konyakot.
Amikor a parancsnok zsebre vágta az iratot, egy kövérkés, folyamatosan izzadó, nagyhangú férfi pattant elé, az orra alá nyomta a jelvényét, úgy ordított:
– Mit művel itt, és miért bilincselte meg az emberemet? Különben is nagyokos, hogy kerül ide?
– Csituljon jóember, mert betakarom. Most én kérdezek. Ki maga?
– Lance Philips, a helyi rendőrfőnök.
– Tudja, hogy mi történt itt?
– Igen – felelte beképzelten Lance. – Egy körözött szökevényt megtaláltunk, és elfogtunk.
– Tényleg – futotta el megint a méreg a külső szemlélő számára láthatatlanul a kommandóst. – Mivel hulla, valóban nem szaladgál. Kitől jött a parancs?
– Valami ügynöktől. Figyelte már egy ideje, neki is felülről szóltak, hogy nem muszáj élve elkapni.
– Azért a lőgyakorlathoz kicsit sok civil volt a bárban, Philips. Mennyire szeretné, ha megfingatnák? Csak azért kérdezem, mert elintézhetem. Daloljon csak, hogy miért volt muszáj lelőni ezt a szerencsétlent?
– Mert ezt kaptuk parancsba.
– Utoljára kérdezem, kitől kapta az utasítást?
– Tőlem – hallatszott egy ismeretlen hang Hammond háta mögül. A parancsnok megfordult, a szeme rögvest megakadt az FBI feliraton, de nem hatódott meg tőle.

Szilvi3672 I>!

Patrick Hammond tervei némileg megváltoztak, de a turné körüli események nagyrészt a kommandós parancsnok elképzelései szerint alakultak.

(első mondat)

Szilvi3672 I>!

Egy fiatal lány a következő pillanatot szemelte ki magának arra, hogy felhívja magára a két zenész figyelmét.
A feltörekvő ifjúság e példánya vadul dohányzott, a másik praclijában szívószállal ékített söröskorsó billegett, amit a vékonydongájú kiscsaj fél kézzel alig bírt tartani. Szánalmas látvány volt, elvégre tisztán látszott a leányzó azon meggyőződése, hogy a kezében tartott kellékekkel sikerült éveket hazudnia magára. Kenderson meghagyta a lehetőséget a társaságában álldogáló ifjú énekesnek, hogy kezdjen valami értelmeset a helyzettel. Leslie – roppant helytelenül – bátorítóan rámosolygott a nőkezdeményre, aki azonnal vette a lapot és közelebb nyomult érdeklődése alanyához.
– Bocsika a zavarásért, de véletlenül nem a Triangle énekeséhez van szerencsém? – gomolygott a füsttel együtt a kérdés a zenész felé.
A srác tovább mosolygott, amikor válaszolt:
– De. Leslie vagyok, örvendek.
– Juhéj! – rikoltotta a leányka a háta mögött figyelő többi zsenge életkorú felé. Patentos pólóját szétrántva, fejlődésben lévő, szivacsos melltartó által felpolcolt kebleit az énekes orra elé lökve búgta: – Kérhetnék egy aláírást ide?
– Persze – villant Leslie részéről egy gúnyos mosoly a lányra, aki természetesen azonnal félreértelmezte az énekes reakcióját.
A Triangle frontembere előhúzott a zsebéből egy vastag filctollat, és anélkül, hogy a lányhoz hozzáért volna, villámgyorsan a bőrére firkantotta a nevét. A lánykát nagy csalódás érte, hiszen azt gondolta, hogy a zenész majd megtámasztja a másik kezével a mellét, miközben aláír, és akkor bevetheti hamvas rámenősségét. Mire azonban feleszmélt, az énekes rápattintotta a filcre a kupakot, villantott rá egy mosolyt, elköszönt tőle, majd a társaságában lévő másik férfi felé fordulva egyértelműen jelezte, hogy a közönségkapcsolat ápolását immár befejezettnek tekinti.


A sorozat következő kötete

Reményhajsza sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon
Czank Nelli: Mauritius, az édeni menedék
Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Jud Meyrin: A múlt bűnei
Emy Dust: Sötét játszmák
Carrie Cooper: A szemtanú
Ashley Carrigan: Silver
Anita Boza: Édes borzongás
Baráth Viktória: A főnök 2.
Fejős Éva: Száz Éjjel Ügynökség