A ​nagy hajsza 3 csillagozás

A közgazdasági eszme története
Sylvia Nasar: A nagy hajsza

Sylvia ​Nasar neve a magyar olvasóközönség előtt sem ismeretlen: ő a szerzője az Egy csodálatos elme című bestsellernek is, amely a zseniális matematikus, John Nash (a játékelmélet kidolgozója) viszontagságos életútját mutatja be a Nobel-díj átvételéig. Nasar kedvelt témája a tudósok külső és belső élete legújabb könyvében a közgazdaságtan úttörőinek regényes történetét írja meg. Ez a nagyszabású (a maga nemében páratlan) közgazdasági tanregény azt mutatja be, hogyan jutott el az emberiség az isteni büntetés (vagy éppen természeti szükségszerűség) több ezer évig népszerű és elégséges magyarázatától addig a talán túlzottan optimista akciótervig, hogy anyagi szükséglétei kielégítésének kulcsát teljes egészében a saját kezébe vegye. Habár A nagy hajsza amolyan közgazdaságtani bevezetőként is olvasható (az angolszász világ több nagynevű egyetemén használják is ilyen funkcióban), szépirodalmi igényű prózája révén messze kiemelkedik a hasonló témájú tankönyvek sorából.
A modern… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Oikumené-könyvek Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 2016
610 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636937157 · Fordította: Hojdák Gergely, Pete-Pikó Erzsébet

Enciklopédia 1


Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Sylvia Nasar: A nagy hajsza

Sylvia Nasar: A nagy hajsza A közgazdasági eszme története

Elfogult vagyok ezekkel a nagy, olvasmányos, népszerűsítő szakmunkákkal, amelyek egy komplett tudományág áttekintését tűzik ki célul, mert szükség van rájuk ebben a tudásdeficites világban. (Még akkor is, ha sok közülük részleteiben vitatható, vagy leegyszerűsítő is.) Az meg csak a hab a tortán, amikor egy olyan erőteljes szépírói vénával megáldott személy kezéből kerülnek ki, mint amilyen Sylvia Nasar. A Nagy Hajsza a közgazdasági eszme történetével foglalkozik – itt máris érdemes megtorpanni egy pillanatra, ugyanis a közgazdasági eszmét Nasar világosan el kívánja különíteni magától a közgazdaságtantól, mert míg utóbbi „a gazdasági rendszerrel, vagyis a javak megtermelésével, elosztásával, értékelésével és fogyasztásával foglalkozik” (Wikipédia), addig a közgazdasági eszme több és kevesebb is ennél: Nasar azt a hitet érti alatta, hogy a közgazdaságtannal való foglalkozás alkalmas lehet arra, hogy megoldjuk a társadalom problémáit. A különbség tetemes.

Vegyük például e könyv kiindulópontját, a Jane Austen-regények Angliáját. Ebben a korszakban már létezik közgazdaságtan, hisz Adam Smith már megteremtette – de ezzel együtt mégis mindenki szilárdan hiszi, hogy a javak összmennyisége korlátozott, így aki béresnek született, az élete fogytáig béres is marad. Ebből következik a Malthus-féle gondolat a népességnövekedésről: hogy a javak mennyisége akkor sem változik, ha több szegény születik, ergo ennek a több szegénynek ugyanannyi javból arányosan kevesebb jut majd, olyannyira, hogy a végén biza éhen is halnak páran közülük. Ez ellen pedig nincs mit tenni, ez egyfajta természettörvény, Föld Anyácska racionális válasza a túlnépesedésre, törődjünk bele*. Azonban (hála az Úrnak) akadtak, akik nem elégedtek meg ennyivel, hanem szilárdan hitték, hogy a világ gazdaságán való töprenkedés, illetve az ebből levont következtetések gyakorlatba ültetése akár még jobb hellyé is teheti ezt a bolygót. És szilárdan hitték azt is, hogy amennyiben a kormányok és vállalkozók felelősségteljesen viselkednek (akár maguktól, akár mert a körülmények erre kényszerítik őket), oktatásba és jóléti intézkedésekbe invesztálnak, akkor a rendelkezésre álló javak összmennyisége akár exponenciálisan is megnövekedhet, így kikeveredhetünk végre Malthus csapdájából. Hogy ez mennyire forradalmi gondolat volt, azt egész egyszerűen nem lehet túlhangsúlyozni. És eme gondolat kiötlői a hősei ennek a könyvnek.

Nasar módszere, hogy a közgazdaságtan meghatározó figuráinak portréiból építi fel a szöveget, így két legyet üt egy csapásra: 1.) bebizonyítja, hogy a közhiedelemmel ellentétben a közgazdászok bizony legkevésbé sem unalmas figurák. Ez a Schumpeter például! Ő aztán nagy franc volt! 2.) megteremti a lehetőségét annak, hogy egy olvasmányos keretben rajzolódjon ki az a hihetetlenül érdekes ív, ami az ipari forradalom „kegyetlen kapitalizmusától” (lásd Dickens akármelyik művét) a jóléti állam kialakulásán és a Nagy Világválságon át napjainkig vezet. Ez az ív persze bővelkedik kudarcokban és fájdalmas tévedésekben, de kétségkívül akadnak eredmények is – elég arra gondolni, hogy az 1800-as évek első felében Anglia népességének majd 90 %-a olyan béres volt, aki egy egyszobás kunyhóban lakott egész családjával, miközben kevesebb kalóriához jutott, mint egy mai vadászó-gyűjtögető törzs tagja az Amazonas mentén. Körülbelül a római rabszolgák életszínvonalán élt – ami a várható élettartamán is meglátszott –, és esélye sem volt, hogy számottevően változtathasson sorsán. Ehhez képest azért mára történt némi előrelépés, még ha nem is dőlhetünk elégedetten hátra. Persze az, hogy ezek a gondolkodók változtatták-e meg a negatív tendenciákat, vagy egyszerűen csak elméleteik követték az átalakulást, ami nélkülük is végbement volna, lehet vita tárgya – de ettől függetlenül nagyon izgalmas, és időnként igazán felemelő történet rajzolódik ki e könyv lapjain arról, ami a minket leginkább érintő dolog azok közül, amihez egy fikarcnyit sem konyítunk: a gazdaságról.

Megjegyz.: Hogy valami rosszat is mondjak, ami indokolja a fél csillag levonást: 1.) egy (sokkal**) figyelmesebb korrektort megérdemelt volna a kötet. Némelyik hiba egyszerűen csak megmosolyogtató – például az egyik fejezetben valamiért bizonyos random mondatok dőlt betűvel vannak írva –, mások viszont idegesítőek. Egy szakmunkában amúgy is jobban kell vigyázni az ilyesmire, mint mondjuk a szépirodalomban – egy elütött szám itt komplett állítások tényszerűségét megkérdőjelezheti. 2.) Nasar néha mintha túl sokat időzne főhőseinek életeseményeinek taglalásánál. Aminek megvan az a – nyilván kalkulált – előnye, hogy élő személyeket és működő atmoszférát teremt, de bizonyos fejezetekben talán túlzásba van vivődve.

* Ez a fajta fatalizmus amúgy Marxtól sem volt idegen, hiszen az életszínvonal javulása az ő elképzelései szerint sem képes enyhíteni a sokkot, amit a városok népességrobbanása okoz. Így ő is amondó volt, hogy közgazdasági válasz nem adható a kérdésre – a problémát csak a forradalom oldhatja meg.
** Sokkal-sokkal.

2 hozzászólás
kaporszakall>!
Sylvia Nasar: A nagy hajsza

Sylvia Nasar: A nagy hajsza A közgazdasági eszme története

Két szék között, a pad alatt.

Ez az érzésem most, hogy befejeztem ezt a könyvet. Szerintem a szerző túl sokat markolt, amikor egyszerre kívánta a közgazdasági eszme képviselőinek vázlatos életrajzán keresztül a közgazdaság tudománnyá válásának folyamatát bemutatni, s ezzel párhuzamosan legfőbb téziseit ismertetni.

Mindezt pedig időbeli és földrajzi korlátokkal: a XIX. századdal indít, a napóleoni háborúk után, Malthus és Marx munkásságával (tehát Adam Smith és David Ricardo kimaradnak, csak hivatkozás szintjén nyúl vissza hozzájuk), és az angolszász világ képviselőire koncentrál, a XIX. században Britannia, a XX.-ban az Egyesült Államok egyetemeire és szellemi műhelyeire.

Az életrajzok eléggé vázlatosak, helyenként a bulvárlapok 'kis színes' rovatainak pletykáira emlékeztetnek; rendes pályakép csak hellyel-közzel rekonstruálható belőlük. A közgazdasági gondolatok kifejtése pedig – konkrét történelmi események kapcsán – ugyancsak felszínes, tehát ilyen tárgyú ismeretterjesztésre sem ez a legmegfelelőbb. A szerző is-is szándékaival szemben szerintem sajnos az eredmény sem-sem jellege dominál.

Hiányérzetem volt az angolszász optikával is: mintha a kapitalizmust elemző értelmesebb közgazdászok mind britek, illetve amerikaiak, maximum e két országba emigrált külföldiek (Schumpeter, Hayek, Amarty Sen) lennének. Jópár olyan nevet említ (Beatrice Webb, Joan Robinson) , akik magánéletét vagy politikai hiszékenységét jobban kivesézi, mint tényleges szakmai munkásságukat. Egyszóval nem győzött meg; az életrajzok esetében például a Wikipedia cikkei gyakran informatívabbak voltak, mint az e kötetben részletekben kiporciózott tudnivalók.

Ami a könyv javára írható, az a közgazdasági eszme megerősödésének, és a kormányokra gyakorolt növekvő befolyásának érzékeltetése. Ez egyben a szakemberek felelősségét is megnövelte: az egyetemi katedráról azt prédikálhattak, amit akartak, de mint elnöki tanácsadók, már korántsem volt mindegy, mire beszélik rá a nyomorult politikusokat.

A mű három nagy részre tagolódik: a Remény az első világháborúig terjedő időszakot, a Félelem a két háborút s a köztük eltelt időt (középpontban a Nagy Válsággal), a Magabiztosság pedig a II. világháború utáni eseményeket tárgyalja. Ezek közül a középső rész a legösszefogottabb.

A fordítás tűrhető, csak négy-öt csúnyább bakit találtam, de a korrektor hiánya (egybeírt szavak, indokolatlan dőlt betűs szedés váratlan helyeken) erősen érződik.

Egészében véve: aki a közgazdasági alapfogalmak megismerésére vágyik, keressen más könyvet, aki pedig a leghíresebb közgazdászok életrajzára kíváncsi, olvassa el a Wikipedián. A két téma vegyes színvonalú elegye gyanánt ezt a művet még utána is kézbe veheti.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

A bengáliak azzal szoktak viccelődni, hogy a halálban az a gondolat a legrosszabb, hogy az emberek továbbra is beszélni fognak, és az ember nem tud visszaszólni.

579. oldal, Találkozó a végzettel

Sylvia Nasar: A nagy hajsza A közgazdasági eszme története

Kapcsolódó szócikkek: halál
Daynash72>!

A puccsról való félelem lehet a magyarázata az élelmiszerügyi miniszterrel, Hans Loewenfeld-Russ-szal megtörtént különös esetnek. (1919) március utolsó napján a látszat szerint telefonon vacsorameghívást kapott Schumpetertől, aki arra kérte, hogy hozza magával Ludwig Pault, a közlekedésügyi minisztert is. Ahogy a három férfi magára maradt, Schumpeter váratlanul nekik szegezte a kérdést, hogyha katonai puccsra kerülne sor, hajlandóak lennének-e csatlakozni vele az új bolsevik kormányhoz. „Teljességgel kizárt” – utasította el élesen a felvetést Paul. Loewenfeld-Russ egyetértően bólintott. Schumpeter azonnal visszakozott és kijelentette, hogy természetesen az ő esetében is teljességgel kizárt, hogy csatlakozzon a kormányhoz.
Amikor Loewenfeld-Russ követelte, hogy Schumpeter adjon magyarázatot a magántalálkozóra és a különös érdeklődésre, Schumpeter azt válaszolta, hogy ő csak puhatolózni próbált, hogy milyen állásponton van az a két kormánytag, akiket, mint őt, szintén nem a kancellár vagy egy politikai párt nevezett ki.
Feltehetőleg igazat mondott.

305. oldal - Schumpeter, egy igazi jellem, akire az opportunizmus árnyéka sem vetül.

Sylvia Nasar: A nagy hajsza A közgazdasági eszme története

Kuszma>!

Dickenst, William Makepeace-t, Thackeray-t és Trollope-ot is a demokrácia, a rabszolgaság és a szakszervezetek megmaradását firtató, immár nyugvópontra jutott régi kérdések foglalkoztatták elsősorban.

109. oldal, Természeti szükségszerűség-e a proletariátus létezése?

Sylvia Nasar: A nagy hajsza A közgazdasági eszme története

6 hozzászólás
Kuszma>!

„Ha a közgazdaságtanra úgy tekintünk, mint a világgal kapcsolatos néhány megkérdőjelezhetetlen axiómákon alapuló logikai struktúrára, nincs akkora jelentősége. Ha az ember elhatárolódik mindattól a hihetetlenül változatos és tanulságos kutatástól, amit két generáció alatt végeztek, és meggyőződése, hogy a gazdaságtörténet nincs kihatással a gazdaságelméletre… akkor mindössze egy üres tudományág marad. A logikával foglalkozó tudós bámulatos teremtmény, de nem tud különbséget tenni két egyszerű téves állítás között: Ha A = B, és B = C, akkor (1) A = 1,01 C és (2) A = 10 ^65 C. Egy közgazdász képes erre.”
George Stigler

572. oldal, A nagy illúzió Moszkvában és Pekingben

Sylvia Nasar: A nagy hajsza A közgazdasági eszme története

24 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Balázs: Közgazdaságtan lelkes amatőröknek
Pogátsa Zoltán: A globális elit
Donald Marron: 30 másodperc gazdaságtan
Tomas Sedlacek: A jó és a rossz közgazdaságtana
William Green: Gazdagabb, bölcsebb, boldogabb
Jan Carlzon: Lapítsd le a piramist!
Kapitány-Fövény Máté (szerk.): Holnap
Gallai Sándor: A skandináv modell
Pogány Ágnes: A nagy háborútól a nagy válságig
Madarász Aladár (szerk.): Közgazdaságtani eszmetörténet