Védtelen ​halandók (Themisz-akták 3.) 14 csillagozás

Sylvain Neuvel: Védtelen halandók

Eddig ​arra számítottunk, hogy csakis kívülről érkezhet az emberiséget fenyegető legnagyobb veszedelem.
Tévedtünk.
Rose Franklint, a zseniális tudóst egész felnőtt életében az hajtotta, hogy megtalálja a magyarázatot a rejtélyre – egy gigantikus, eltemetett fém kézre –, amelybe gyerekként botlott, pontosabban zuhant bele véletlenül a dél-dakotai Deadwood közelében.
A felfedezés az egész bolygón tapasztalható, mindent feldúló változások láncreakcióját indította be.
Rose és a Földvédelmi csapatok mindent megmozgattak, hogy mielőbb kiismerjék a misztikus technológiát, csakhogy váratlanul óriásrobotok szállták meg a Föld legnépesebb városait, s gyilkolták milliójával a lakosságot. Bár Rose és az emberei végül gátat vetettek a mészárlásnak, elhárították a támadást, diadaluknak sokáig nem örülhettek. Ismeretlen támadóink visszavonultak, elhagyták a megrokkant bolygót… ám a tudóst és segítő kis csapatát magukkal vitték.
Most, miután közel tíz évig éltek abban… (tovább)

Eredeti mű: Sylvain Neuvel: Only Human

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
368 oldal · ISBN: 9789634195214 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195771 · Fordította: Török Krisztina
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195207 · Fordította: Török Krisztina

Enciklopédia 1


Most olvassa 5

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Razor SMP
Sylvain Neuvel: Védtelen halandók

Fene tudja hányadán is állok ezzel a regénnyel. A trilógia korábbi részei eléggé megosztották az olvasókat. Én a kedvelők táborához tartozok, de persze én se vagyok maradéktalanul elégedett a kötetekkel. Ezen a(z egyelőre?) befejező részen is viszonylag gyorsan haladtam – már csak a megszokott jelentéses/feljegyzéses formátum miatt is –, de valahogy mégse tudtam elégedetten csettinteni a végén.
A sztori kiindulópontja a fülszövegben benne van: Rose és társai közel tíz év után térnek vissza a robotokat létrehozó idegenek bolygójáról és egy drasztikusan megváltozott Földön találják magukat, ahol az USA egy eléggé elnyomó hatalom lett, de a szembenálló Oroszország sem épp a jó fiúk gyülekezete. Miközben halad előre a jelenbeli szál, megfelelően adagolva, ahogy a cselekmény kívánja, megismerjük azt is, mi történt az idegenek bolygóján abban a közel tíz évben. Bár herótom tud lenni ettől a flashbackes megoldástól, itt ez valahogy mégis működött.
Hogy mi nem tetszett? Na, ez fogas kérdés. Az előző rész relatíve akciódússága után talán ez túl nyugis volt? Lehet, hisz igazi robotharc jóformán spoiler Az idegen planéta se nyűgözött le. Az elején érdekes volt, de túlságosan hasonlítottak ránk, nem volt bennük semmi igazán idegen, ami esetleg jobban felcsigázott volna. Ráadásul, mivel szereplőink rögtön a regény elején visszajutottak a Földre, így túl sok izgalmi faktor sem volt itt, maximum a hogyan? kérdés válasza piszkálhatta a fantáziám. Valahogy a regény befejezése is túl hirtelennek tűnt, bár azt adom, hogy a cselekmény ilyen alakulása után hirtelen nekem se jutna jobb eszembe, de hé, nem én vagyok az író.
A morgás ellenére azért kedveltem ezt a trilógiát, és kíváncsian várom, mivel rukkol elő Neuvel a jövőben, legyen az új, független dolog, vagy kapcsolódjon a Themisz-aktákhoz.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195207 · Fordította: Török Krisztina
7 hozzászólás
>!
kvzs P
Sylvain Neuvel: Védtelen halandók

Nekem sokszor még mindig nagyon furcsa a könyv felépítése. Ez a rész ráadásul félig egy felnőtté válás története, így még kevésbé érzem megfelelőnek ezt az aktás/visszaemlékezős megoldást. Számomra valahogy a lényeg veszik el így a történetből…
Sajnos több kérdést vetett fel bennem a befejező kötet, mint amennyit megválaszolt. Ráadásul azt sem érzem, hogy a bemutatotton túl nagyon ki lenne dolgozva a világ és a háttér. Kapunk ugyan egy idegen bolygót és fajt, de csak felszínesen. Kapunk némi földi konfliktust is, de csak a megszokott sémákon belül. A végső megoldás pedig… Kicsit túl egyszerűnek éreztem.

>!
Könyveskuckó_reblog
Sylvain Neuvel: Védtelen halandók

Sylvain Neuvel Themisz-akták trilógiája immár befejeződött. Miután Dr. Rose Franklin megtalált kislányként egy hatalmas nagy kezet, majd felnőttként rájött, hogy ez mind egy óriásrobot része… Miután összerakták, és a gigászi, Themisz névre hallgató robot emberi vezérléssel életre kélt. Miután egy újabb ismeretlen, nem a mi világunkból származó robot felbukkant London közepén. Miután több millió ember ezáltal életét vesztette, de kis csapatunk megakadályozta a további mészárlást. És miután a Themiszben ünneplő embereink egyszer csak egy teljesen idegen helyen találják magukat: az Ektek bolygóján. Itt kezdődik a befejező harmadik rész, a Védtelen halandók.

Igencsak sok minden történt kedves barátainkkal az első rész óta. Néha ugyan nehezére esik az olvasónak felidéznie, hol is maradt abba a történet, mi is történt pontosan az első két részben, mindazonáltal az író igen ügyesen és szinte észrevétlenül idézgeti fel nekünk az akkori történteket, hogy teljesen nyomon tudjuk követni az eseményeket. Arra a meglepő befejezésre nyilván mindenki emlékszik, hogy Vincent, Rose, Eva és Eugene Govender tábornok a Themiszen ünnepelték, hogy a földönkívüli robotok eltaka… elhagyták a Földet, mígnem hirtelen ők maguk is egy teljesen új helyen bukkantak fel. De hol?

Ebben a részben tehát adott, hogy megtudjuk, az új bolygó neve Esat Ekt, azaz az Ektek otthona, mert így hívják az emberekkel egyébként rokonságban álló földönkívülieket. Merthogy a korábbi részekből ugye azt is megtudhattuk, hogy ők bizony már több ezer éve jártak a Földön, keveredtek a földiekkel, így momentán majdnem mindannyian az ő leszármazottaik (is) vagyunk, DNS-ünk már közel sem tiszta DNS. Mindezt csak így felidézésképpen.

Ami már az első részben is tetszett, az a „katonai” leírások, azaz, hogy unalmas tájleírást nem is nagyon kapunk, helyette katonai aktákon át tudhatjuk meg, mikor, kivel mi történt, jóformán csak párbeszédeken keresztül. És bár ez nagyon eredeti, az új világ leírásánál azért hiányoltam azt a bizonyos bemutatást, még, ha nagyon tetszettek is azok a részek. Tudniillik két részre szakad a történet. Egyrészt a „múltban” megtudhatjuk, hogy is boldogultak barátaink az Esat Ekten, milyenek az Ektek, milyen náluk az élet, a politikai helyzet, vagy bármi más, másrészről azonban felváltva olvashatunk a „jelenről” is, amikor barátaink Govender kivételével visszatérnek a földre, és teljes káoszt okoznak ezzel az egyébként is lassan pusztulásba, akarom mondani önpusztulásba hajló Földön. Merthogy a nagyhatalmak átvették az irányítást, és egyébként is mindenki halomra akar gyilkolni mindenkit félelmében. Csodás tehát a helyzet.

A baj csak az, hogy valószínűleg jobban élveztem volna, ha nem felváltva olvasok a két idősíkról, hanem kronologikus sorrendben haladhattam volna előre, de mindegy. Az Esat Ekten játszódó részek mind nagyon érdekesek, újak, sci-fisek, a földi események azonban beárnyékolják ezt az egyébként érdekes könyvet. Nem csak azért, mert ott a drámaiság a tetőfokára hág, hanem mert Eva és Vincent kapcsolata uralja gyakorlatilag az egész könyvet. Szinte már nem is sci-fi, hanem valami Young Adult szenvedés, egy tinédzserkorban ragadt 19 éves hisztije, aki még arra is képes lenne, hogy megölje az apját. Az ő tisztázatlan kapcsolatukra épül fel az egész, holott ettől a sorozattól sokkal kifinomultabb befejezést vártam volna, kevésbé személyes érzések uralta, mint inkább professzionális eseményláncolatot. Így tehát az egyik szemem sír, a másik meg nevet – ahogy mondani szokták.

Összességében nem egy rossz befejezés, bár én többet vártam az előbbi két rész alapján, de hát már megszokhattuk volna, mert nagyjából minden trilógiának a harmadik része a fekete bárány. Akik nagyon sci-fi orientáltak, azoknak nem biztos, hogy kedvükre válik majd ez a harmadik rész, de kezdőknek minden bizonnyal. Érdekes, hogy bár férfi az írónk, mégis a családi kapcsolatok kerülnek benne előtérbe, ezért tehát a női olvasók felé jobban húz a kötet, bár én mindkét nemnek ajánlom. Akik nem olvasták a korábbi két részt, nyilvánvalóan csak és kizárólag azokkal kezdjék, akik pedig már csak erre a részre vártak, azoknak jó szórakozást kívánok. Mert hát azért bár előre tudjuk – sajnos –, hogy visszatérnek barátaink a Földre, de kérdés, hogy hogyan, és hogyan oldják meg a Földön kialakult – egyébként történelemből igencsak ismerős – káoszhelyzetet?

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: 7/10 – Eva egy kicsit túl lázadósra sikerült, nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem az a kamaszkor már sacper véget kellett volna, hogy érjen így 19 körül…
Borító: 9/10 – Mint a korábbi részeknél, ennél is teljesen rendben van, ámbár most szinte sokkal kevesebb volt a sci-fis jelleg, mint a hogy is mondjam… „családiasság”? Családi dráma.
+ pont: Mert nagyon szépen volt kidolgozva az Ektek bolygójának, az Esat Ektnek a bemutatása, igazán kalandos volt, több kellett volna azokból a részekből.
– pont: Mert túl sok volt a családi dráma benne, gyakorlatilag az vitte az egész történetet. Egy kamasz gyerek.

>!
Heléna_Szilágyi I
Sylvain Neuvel: Védtelen halandók

Az első kötet igazán feszesre és izgalmasra sikerült, a második is megtartotta ezt a jó szokást, viszont a harmadiknál egy kicsit éreztem, hogy bár ez a leghosszabb terjedelmében, de fele annyi újat nem tudott nyújtani. Nyilván befolyásolt az is, hogy egy zárókötetről van szó, a rejtélyek megoldódtak és a kérdések többségére is választ találtak, és pár kedvenc szereplőm sajnos eddigre az életét vesztette, ahogy ebben az epikus küzdelemben sokan mások is. A kötet fináléja számomra kitalálható volt, de így lett igazán hiteles és teljes ez a történet.

Az különösen tetszett ebben a kötetben, hogy alaposan számba veszi a társadalmi és politikai szempontokat is és az egész bolygó sorsán gondolkozik, nemcsak a szokásos amerikai nézőpont érvényesül. Igazi multi-kulti olvasztótégely lett, ahol Kanada és Oroszország is éppen úgy kiveszi a részét a harcból, mint az USA, illetve a bolygó több tucat metrópolisza. A Védtelen halandók jól bemutatja, miként borul fel a föld érzékeny homeosztázisa, ha egy idegen faj megrengeti a lakók alapvető hiedelmeit és megfosztja őket a biztonságérzetétől. Ember embernek farkasa lesz, újjáéled a nacionalizmus és a xenofóbia, bepillantást nyerhetünk a táborokba, ahová azokat küldik, akinek az örökítő anyagában idegen eredetet találnak és megpillanthatjuk azt az földönkívüli kultúrát és civilizációt, amely nem szándékosan, de az emberiség bölcsőjét is jelenti. Előbbiről olvastam volna részletesebben is. Találtam kritikákat, amikben felróják a szerzőnek, hogy ez a földönkívüli világ nagyon hasonlít a miénkhez, de miért ne hasonlítana? Egy faj, ami szinte mindenben hasonlít a miénkhez és szaporodóképes a homo spaiens-szel, már fizikai kvalitásai miatt is hasonló életkörülményeket alakít ki magának, mint mi, meg azt se felejtsük el, hogy ott voltak az emberiség első lépéseinél, így meghatározták a fejlődésünk irányát. Szerintem ezzel nem volt semmi baj.

Több tökös női szereplő is felbukkan a sztori során, a történet tele van szerethető karakterekkel, még ha páran arrogánsak és túl hirtelen haragúak is. Valamint tetszett az is, hogy a széleskörű tudományos fejtágítás és az akciójelenetek között hangsúlyos szerepet kap az emberi tényező is, a szerelem, a családalapítás és a jellemfejlődés is. Engem ezzel fogott meg a trilógia. Na meg a gyönyörű borítóival! Nagyon mutatósak és a regények legepikusabb jeleneteit ragadják meg. Filmen meg aztán remekül adná ez a történet!

A teljes cikk: http://lenduletmagazin.hu/a-themisz-aktak-finaleja-ajan…


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

– Hogy? Hogy hívják? Ja, hogy nem tudja, elárulja-e. Hát, természetesen a maga döntése. Jó, hát igazából nem teljesen a maga döntése, de érti, hogy értem. Nyilván nem fogjuk a legelső napon megkínozni. Jaj, csak viccelek. Ez olyan GRU-humor… tudom, tudom. És ahhoz mit szól, hogy akkor most maga szerint örökre és végérvényesen felborítaná az erőegyensúlyt, ha elárulná a bolygó nevét? Mellesleg, amikor távoztak, épp az ENSZ-nek dolgozott. Annak mi is tagja vagyunk. Ez a ti világotok!

Kapcsolódó szócikkek: ENSZ

Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Bezárt elmék
Ben H. Winters: Földalatti Légitársaság
Stephen King: 11.22.63
Dan Wells: Szellemváros
Valerio Evangelisti: Égj, inkvizítor!
Mur Lafferty: Hat ébredés
David Brin: Dettó
Umberto Eco: A prágai temető
James Dashner: Lázkód
Michael Crichton: Szörnyek szigete