Ököl/Jog 88% 401 csillagozás

Szerintem az egyik leggyalázatosabb dolog a világon, amikor pont azok bántanak, akiknek a legjobban kéne szeretniük és védelmezniük.
Christian megszökött erőszakos apja elől, otthagyta öccsét és anyját, vissza sem nézett, én pedig picit haragudtam rá ezért. 5 év után Jace sem bírta tovább tűrni illetve nézni a bántalmazást és bátyához menekült. Nem volt egy léleknyugtató olvasmány, engem eléggé megviselt. Jace-ban csak úgy fortyogott a düh és indulat, ami rám is kihatott, néha törni-zúzni tudtam volna tehetetlenségemben. Mint később kiderült, sajnos Jace viselkedése aggasztó is volt egyben, mert spoiler Nekem mégis a szívem szakadt meg érte, ahogy számolta a napokat, amikor végre édesanyját is biztonságban maguk mellett tudhatja.
Az én szememben Mirriam volt a „megmentő angyal”, még akkor is ha elsőre nem kedveltem. Viszont később türelemmel, megértéssel és ítélkezés nélkül próbál segíteni a két fiatalnak feldolgozni és túllépni a szörnyű múlton.
A pokol legmélyebb bugyrában rohadjon meg Walter Witherspoon és az összes hozzá hasonló bántalmazó és erőszaktevő!

Bajban vagyok. Nagy bajban. Nem tudom, hogy hányadán állok ezzel a sztorival.
Tetszett, olvastatta magát, faltam az oldalakat, de a belső ketyerémet nem nagyon mozgatta meg. Pedig koronázatlan királynő vagyok a „bőgjünk könyvön – rajzfilmen” műfajban.
Ezen nem sikerült.
A főszereplő olyan szinten nem volt szimpatikus, hogy jött volna, hogy én magam vágjam szájba. Az anya is semleges volt, nem tudtam az apát jobban utálni, mint őt.
De mégis realitás szaga volt. Csak épp nem annyira, hogy csattanjon. A lezárása meg, hát arról inkább ne beszéljünk, mert jött volna, hogy kicsapjam az ablakon. Langyos tavaszi eső – erre tudom hasonlítani a befejezést.

A családon belüli erőszak nem egy hálás téma… sokan kerülik az ilyen témájú könyveket, talán mert túl durvának találják, vagy a lelki békéjük érdekében inkább vidámabb olvasmányt választanak. Én azonban szeretem az ilyen történeteket, hihetetlen módon bele tudom magam élni a szereplők helyzetébe, és ilyenkor jön az a mindent elsöprő érzés, hogy bárcsak tehetnék valamit, bárcsak megvédhetném azt, akiről olvasok… Christian és Jace is ilyen karakterek voltak, a szívem szakadt meg értük amiatt, amit el kellett viselniük az apjuktól. Nem csak őt, de bevallom, az anyát is gyűlöltem… egy idő után már nem lehet azzal magyarázni a dolgokat, hogy „nem tudom, mit tehetnék”, hiába sajnáltam a nőt, nem tudtam megérteni, mert én soha nem hagynám, hogy bárki így bánjon a gyerekeimmel, vagy velem! A vége egy picit össze lett csapva, kíváncsi lettem volna a távolabbi jövőre is. És Jace… én összegyűjteném Neked a világ összes sakk-királynőjét, és bármikor eszem Veled reggelit vacsorára, ha az boldoggá tesz!!

Amikor kezembe vettem a könyvet, magamban nagyot mosolyogva nyugtáztam a borítóra tett ajánlást: „Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam” – olvasói vélemény, amazon.com
Nem gondoltam, hogy nekem pont ugyanez lesz a véleményem. Ez a könyv az idei olvasmányaim közül magasan a legjobb realista regény.
A téma rendkívül nehezen emészthető, a családon belüli erőszak valóban elég ritkán fordul elő a mai ifjúsági könyvekben, főleg főtémaként. Ugyanakkor nem tudsz megnézni egy kereskedelmi adós híradót anélkül, hogy ne adjanak hírt ilyen esetekről, gyakran tragikus végkimenetellel. Tehát az esetek naponta az orrunk elé kerülnek, de elhessegetjük a témát, nem velünk történt meg, meghallgatjuk, de nem gondolunk bele igazán. Szerencsére közvetlen családi tapasztalatom nincs, de innen-onnan azért említés szintjén hallottam már esetekről, főleg egy-egy verésről, oda vissza szülő és gyerek között. Ezt a könyvet olvasva éltem bele magam először igazán ebbe a szituációba.
Az írónő abszolút hitelesen adta vissza Jace hangját. E/1 írásmódban, az ő gondolatain keresztül látjuk az eseményeket. Vele együtt éreztem a fájdalmat, a csalódottságot, haragot, a család iránti vágyat/szeretetet. A bántalmazás ugyanis nem csak a verésben merül ki, ott van belül a még nagyobb fájdalom, a lelki sérülések. Gyógyítható ez valaha? A tüskék örökre megmaradnak, ahogy a borítón is láthatjuk ezt a szimbólumot. Itt meg is jegyzem, hogy az eredetinél fényévekkel jobb lett a magyar borító. Bár a kulcsot arany színűre vettem volna, ez szerepel a könyvben, a többi részlet maximálisan tetszik.
A cselekmény az első oldaltól az utolsóig magasan tartja a feszültséget az olvasóban, ez tényleg az a könyv, amit egyszerűen nem tudsz letenni. Jace 19 órát autózik Chicagóból Új Mexicóig, ahol a bátyja lakik álnéven, évek óta bujdosva apjuk elől. Christian annak idején elmenekült közös otthonukból, miután apjuk majdnem halálra verte, önálló életet kezdett, elvégezte az orvosi egyetemet és most rezidensként dolgozik a helyi kórházban. Pici apartmanjába befogadja az öccsét a kanapén elhelyezve, de Jace érzi, hogy nem örül a felbukkanásának. Megígérteti vele, hogy nem telefonál haza, és maximum e-mailben tartja a kapcsolatot az anyjukkal. Jace iskolát, munkát talál, úgy-ahogy beilleszkedik az új környezetbe, de a múlt árnyai és az anyjuk iránti aggódás miatt állandóan őrlődik, nagyon nehezen tartja kontroll alatt az időnként kitörni készülő indulatait. Nem felhőtlen a viszony a testvérek között, Christianról megtudjuk, hogy az új életéből kizárta a múltját, barátnője semmit sem tud a családjáról, Jace felbukkanása Mirriamot a kapcsolatuk átgondolására készteti.
Jace karakterének fejlődése pontosan nyomon követhető, és Christian is sokat változik önmagához képest, és kettejük kapcsolatát nézve is. A szigorú szabályokon alapuló egymás mellett éléstől eljutnak a már-már igazi testvéri kapcsolatig, ahol nincsenek tabu témák és ki nem mondott kérdések. A visszaemlékezések kegyetlen eseményeket tárnak fel, tényleg nagyon nehéz néhány részen túltenni magát az olvasónak. Egyszerűen voltak pillanatok, amikor le kellett tennem a könyvet és néhány mély lélegzetet venni. Hogy lemenjen a vérnyomásom. Ott van például az anyjuk, akit a bíró férje évek óta terrorban tart. Tény, hogy vannak olyan nők, akik a házasság fenntartása érdekében sok mindent elviselnek egy fizikai-anyagi fölénnyel rendelkező vadállattól. Én már a tűrés ezzel a fokával sem tudok azonosulni, pláne nem tudom elképzelni azt, hogy bárki bántani merészelje a gyerekeimet. Lehetne az atya úristen a férjem, megtalálnám a módját, hogy rács mögé juttassam. Itt az anyuka a lehető legszerencsétlenebb lépéseket teszi, vagy pont nem tesz semmit. Ez annyira dühítő, hogy már szinte sajnálni sem tudtam.
Mirriam, Christian kedvese, amolyan villámhárító szerepet tölt be a testvérek között, és vannak jó gondolatai is, mégsem tudtam elfogadni 100%-ban a nézeteit. Viszont jól főz.
Van egy vékonyka szerelmi szál is a regényben, ami a végén teljesen nyitott marad, az olvasó képzeletére bízva a folytatást. Valahogy nem is illett volna a történethez egy boldogan-éltek-míg-meg-nem-haltak befejezés, van mit tovább gondolni és kell is. A könyv számos nemzetközi könyves díjat nyert, szerintem az a titka, hogy Jace rendkívül őszinte, erős karakter, aki szembe akar nézni a problémákkal, a történetet pedig olyan valóságos hangon meséli el, mintha egy önéletrajz lenne, nem fikció.
A könyvet nagyon ajánlom minden olvasónak 15 év felett.

Kicsit félve olvastam ezt a könyvet. Hiszen a családon belüli erőszak sosem hálás téma, és nehéz is pontosan írni róla. Sokszor olvasni is nehéz, mert mindenképpen megviseli az embert.
Ennek ellenére a könyv eléggé olvastatta magát. Szépen építette fel az író a történetet, amit megismerhettünk a fiúk által. Jace és Christian is szimpatikusak voltak.
A könyv vége felé haladva, már egyre kevésbé tudtam az anyát is sajnálni….

Igeeeeen! Végre egy jó könyv.
Ennek annyi értelmes, okos, hasznos, tanulságos mondandója volt, hogy sok lenne kiemelni. Fantasztikus, magával ragadó, egy kicsit különc. Imádooooom.
Jacet imádom. Egy esetet leszámítva. Azt, hogy Dakotát egészen a könyv végéig hagyta. Lauren egy hülye kurva, és nem is értem, hogy egy ilyen pasi, hogy lehetett belé szerelmes.
Könyvesbolt, kaja, harcok, csalódás, főzés, újdonságok, futás… Rajongok ezért a könyvért.
@anettxd szerintem vedd meg, borzalmasan megéri. És köszönöm, hogy ezt választottad, nem is értem, miért hagytam porosodni :)))

Elképesztő témákat boncolgat ez a könyv, már ezért megéri elolvasni.
Nem titok, a családon belüli erőszakról (gyerekek, feleségverés) szól, és a testvéri kapcsolatokról. Mit lehet elviselni? Hol vannak bizonyos határok? Meddig lehet elmenekülni?
Imádtam Jace karakterét. (Nem csak azért, mert Jace :D) Kicsit csípős, belül erős, szenvedélyes és veszélyes srác. Olyan jól lett ábrázolva, hogy kifelé ő lesz a kemény srác, belül pedig állandóan tépelődik, és mindez egy lenyűgöző humorral lett fűszerezve. És a titok, ami mindvégig űzi Jace-t… lehetett sejteni, de ettől vált maga az egész sztori életszerűvé.
A testvéri kapcsolat pedig valahol érthető, valahol pedig nem. Christian néha igen furcsa volt nekem, holott megértettem, miért olyan, amilyen, mégsem volt ez teljes magyarázat néhány viselkedésére.
Jó volt a fejlődésekről, a kapcsolatok alakulásáról olvasni, látni, hogy lapról-lapra formálódnak.
Egyedül a vége zavart egy picit, nem kaptam választ minden kérdésemre.

„Furcsa, amikor valaki a lelkedbe lát, és megérti azt is, amit be nem vallanál, még magadnak sem.”

Nem mondom tökéletesnek, mert lehetett volna még csiszolni, de ettől függetlenül tetszett.
Igen, nem árt ha az ember fel van rá készülve, mert ha először olvasod, akkor lehetséges, hogy első dühödből földhöz is vágod.
De hát az életben nem minden tündérmese és happy end. Még a fikció vöröspöttyösökben sem.
Néha kellenek a lelkemnek az ilyen könyvek.
Egy kis lélektisztítás céljából.
Csak remélem, hogy azok, akik a való életben vannak ilyen helyzetben, ugyanúgy megtalálják a kiutat és várja őket egy segítő kéz az alagút végén

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2014/11/swati-avasthi…

Egy újabb történet, ami az életszagúságával és brutális őszinteségével felforgatta az egész világomat.
Sokkolt, megríkatott és elgondolkodtatott.

„Lehet újra ép, ami megsérült?”
A remény hal meg utoljára, Jace. :(

Hiába nagyon jó a téma, én másra számítottam és így nem tudtam igazán szeretni. :(
Valószínűleg az én hibám, hogy túlságosan hozzá vagyok szokva a new adult műfajhoz, és igaz sima Vörös Pöttyös kategóriában van ez a könyv, én mégis ahhoz hasonlót vártam. A téma maga egész jól ki van fejtve, nagyon realisztikus, nincs mézes mázos köntösbe burkolva. A hozzám hasonlókat, akik ilyen romantika függők, „figyelmeztetem”, hogy itt egyáltalán nem a szerelmes érzelmeken van a hangsúly. Láthatjuk, hogy egy nagyon fiatal, 16 éves fiú, hogyan tud megbirkózni brutális apja viselkedésével. Kívülről teljesen más látni egy ilyen helyzetet, de ha az ember benne van, nem tud sokszor józanul gondolkodni, és hiába mondják millióan, piszok nehéz jó döntést hozni. Végig szurkoltam, ahogy közeledtünk a hálaadás napjához és végig ingadoztam magamban is, mert nem tudtam eldönteni, hogy tényleg számíthatok-e a jóra, vagy fölöslegesen reménykedem. Jace és Lauren kapcsolatáról szívesen olvastam volna még, mert érdekes és viharos párost alkottak, sajnálom, hogy ilyen keveset „szerepelt” a lány.
Összességében talán kicsit drámaibb fordulatokat vagy csak úgy több fordulatot vártam volna. A szereplőket is olyan semmilyennek éreztem, nem tudtam megszeretni őket, így sajnos nem tudom jobbra értékelni a könyvet. :(