Jelenetek ​M. életéből 4 csillagozás

Svetlana Žuchová: Jelenetek M. életéből

Így hát anyával mi ketten semmit sem tudtunk a haldoklásról. Soha semmilyen haldoklást nem láttunk közelről. És ezért érthető, hogy aztán a lehető legjobbat hoztuk ki belőle. A haldoklásnak az élet részévé kellett válnia, be kellett illeszkednie a mindennapokba. A könyvek és a filmek alapján azt hinné az ember, hogy a haldoklás teljes munkaidős feladat. Az ember haldoklik, és senki semmi másra nem gondol. El az utamból, itt haldokolnak. A haldoklás tréfája azonban éppen abban rejlik, hogy az élet megy tovább.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa női szemmel

>!
Noran Libro, Budapest, 2017
112 oldal · ISBN: 9786155667381 · Fordította: Pénzes Tímea
>!
Kossuth, Budapest, 2017
112 oldal · ISBN: 9786155667398 · Fordította: Pénzes Tímea

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Ezüst P
Svetlana Žuchová: Jelenetek M. életéből

Svetlana Žuchová regénye jól példázza, hogy a kevesebb néha maga a pont elég, hogy nem kell mindent túlragozni, mert sokszor pár tárgyilagos, lecsupaszított mondat tud a legerőteljesebben szólni a hétköznapok ütötte sebekről, az életről, ami nemhogy egy, de még ezeregy halál miatt sem fog soha megtorpanni, a halálról, amire egészen addig kívülállóként tekintünk, míg egyszer magunk meg nem tapasztaljuk, és arról, hogy a távolságtartás és a látszólagos szenvtelenség nem a lélek hiányának, hanem a rendkívül megterhelő érzelmi helyzetben jelentkező ösztönös védekezési reakciónak, illetve az említett helyzet kiváltotta, szorongásból fakadó zavarnak a jele. Elmúlásban még mellékszereplőnek lenni is irtózatosan nehéz, erre pedig Žuchová remekül megválasztott elbeszélői eszközökkel, érzékenyen, de minden mesterkéltség nélkül, az emberi psziché alapos ismerőjeként mutat rá.

>!
Noran Libro, Budapest, 2017
112 oldal · ISBN: 9786155667381 · Fordította: Pénzes Tímea
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Svetlana Žuchová: Jelenetek M. életéből

Megfogott a borítója, ezért úgy éreztem, ezt a könyvet el kell olvasnom. Meg aztán ajánlotta könyvtáros-barátnőm. Most már én is tudom miért, de biztos, hogy ő már akkor tudta, amikor ajánlotta. (Most így, utólag úgy vélem, a sorrendet meg kell fordítanom, az első az ajánlás volt, ész nagyon fontos!)
A könyvben folyamatosan M, azaz Marisia monológját olvashatjuk, e különs, és különösen csonka családról.
Szakaszokban, töredékekben ismerjük meg a szereplők életét, hiszen M. minden hétvégéjét édesanyja betegágyánál tölti a kórházban, Bécsből Pozsonyba, vissza utazva. Valójában nem ez az egyetlen távolság választja el őket, hiszen érzelmileg suncs szinte semmi kapcsolat közöttük.
Furcsállottam, hogy az úszás szinte fontosabb helyet foglal el M. életében, mint édesanyja nyilvánvaló haldoklása.
Nem érzem M. érzelmeit mintha fásultan, gondolkodás nélkül tenné cselekedeteit, miközben anyja halálát gyakorlatilag nem éli át.
Nyilvánvalóan azért nem érzem az érzelmeit, mert azt gondolom, nem is alakultak ki a halállal kapcsolatban. De hogyan is alakulhattak volna ki, ha korábban is monoton módon, érzelmek nélkül, szinte vakon mentek el önmaguk és egymás mellett.
Most, így a végén, már tudom miért kaptam kölcsön ezt a könyvet.
Engem lélekben folyamatosan körbelebeg a halál gondolata, és el sem tudok képzelni egy ilyen fásult, érzelemmentes elválást. Én már a gondolattól sírva fakadok belül, a lelkemben.
Először négy csillagot szántam adni, de most utólag mégis ötre javítom. Ennek oka az, hogy ezen a könyvön keresztül ismét sokat tanultam önmagamról, és a halálról alkotott gondolataimról.
Köszönöm!


Népszerű idézetek

>!
Ezüst P

A kolléganő cinkosan rám mosolyog, és halkan megkérdezi, készítsen-e kávét. Hisz a vitaminokban, ezért megkérdezi, nem akarok-e B-vitamint vagy magnéziumot. Mindig azt felelem, hogy inkább kokaint. Ilyesmikkel viccelődünk.

14. oldal

>!
Ezüst P

Oda kell figyelnünk. A jelenben kell odafigyelnünk, hogy a jövőben szép emlékeink legyenek.

99 –100. oldal

>!
Ezüst P

Amikor anya közölte, hogy műteni fogják, megszakadt a vonal, én pedig futottam a kebabos bódéba, hogy váltsak még papírpénzt. Az eladó közölte, hogy nem váltanak pénzt, így hát csokiszeletet kellett vennem, hogy kapjak vissza aprót. Sosem ettem meg azt a csokit.

29. oldal

1 hozzászólás
>!
Ezüst P

Mind az emlékekben bízunk, mert azokat senki sem tudja elvenni tőlünk.

100. oldal

>!
Ezüst P

Amikor anya meghalt, jöttem rá, hogy a felnőttségről alkotott elképzelésem naiv volt. Ki akartam kényszeríteni a változást, óvatosan raktam a lábaim egymás elé, nehogy letérjek a helyes útról. És egyszer csak futásnak kellett erednem, és nem volt időm még levegőt venni sem.

32. oldal

>!
Ezüst P

Reggel mindig leültem mellé, és megpróbáltunk beszélgetni. Anya olyankor még friss volt, de sokszor nem volt mit mondanunk egymásnak. Mindketten járatlanok voltunk a haldoklás műfajában.

35. oldal

>!
Ezüst P

Ma meg vagyok győződve arról, hogy a haldoklásról csak azoknak lehet véleményük, akik már haldokoltak valaha.

87. oldal

>!
Ezüst P

Egyesek hisznek a babonában, hogy nyugodt ügyeletet kívánni balszerencsét hoz, és munkát jelent éjszakára. Nem kívánok neked semmit, mondják egyesek mindentudó mosollyal.

13. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pavol Rankov: Szeptember elsején (vagy máskor)
Afonso Cruz: Kokoschka babája
Horváth Viktor: Török tükör
Tiit Aleksejev: A zarándokút
Milen Ruszkov: Felmagasztosulás
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo
Lidija Dimkovszka: Tartalék élet
Marica Bodrožić: Cseresznyefa asztal
Andrej Nikolaidis: Mimesis / Fiam
Piotr Paziński: Panzió