Lesz ​nemulass, Findusz! (Pettson és Findusz) 94% 57 csillagozás

Nálam 5*, de a kölykök még kicsik voltak ehhez a részhez. Nem is igazán kis gyerekeknek szól, nem szeretem amikor egy mesekönyv idő előtt mesél arról, hogy nincs mikulás, még akkor is, ha azért kiderül, hogy mégis van. Ezt egy gyerek nem érti meg, majd akkor ha már maga olvassa, addig nem is nagyon veszem elő, nem rombolom ezeket a csodás éveket.
Persze ettől eltekintve csodálatos könyv, nekem nagy élmény volt.

Cuki, de egyedül fejeztem be, Tita (3 év és 10 hónaposan) unta, nem mindent értett meg vagy nem jött át neki a humora és mást kért esti mesének.

1. Ebből kell egy példány itthonra.
2. Findusz ♡
3. Pettson ♡
4. Kötelező karácsonyi olvasmánnyá avanzsált ezennel!

Nagyon bírom a párost, és ez a történet is aranyos volt. Az egyetlen bajom, hogy kicsit vontatottnak tűnt nekem. Vagy rossz passzban került a kezembe. De ez csak fél csillag mínuszt jelent, mert egyébként meg nem esett nehezemre olvasni:D

A majdnem kétéves mukla-rajongóval mindennapi Pettson- és Finduszadagunk (a mai hőségben kiváltképp jól jött egy kis Mikulás-hangulat) mára már elfogyasztottuk, de az is lehet, hogy csak részben :-). Sven Nordqvist bájos-humoros történeteit magam is nagyon kedvelem, nem csoda, hogy rajtam kívül lett egy nagyobb mukla-rajongó a házban.

A Fedezd fel Pettson és Findusz farmját! című böngésző még mindig vezeti a listánkat. Ezt már bekött szemmel is lapozgathatnánk.

Nem tudom, hogy melyik korosztálynak íródott, de egy kicsit szíven ütött, amikor az eleje úgy kezdődött, hogy nincs Mikulás. Aztán persze finomodott ez egy kicsit, és arra vitte tovább a történet szálát az író, hogy Pettson nem hisz benne. Kedves mese volt, mert a végére minden jóra fordult és a végén persze lett Mikulás is, de ezzel a komor kezdéssel nem lopta magát a szívembe. Itt-ott még untuk is.

Ezt most galádul nem olvastam fel a gyerekeimnek (130 oldal, bahh…), most kizárólag a saját szórakoztatásomra hoztam ki a könyvtárból, mert én is imádom ezt a párost, nem csak a kölykök.
Ez most egy nagyobb lélegzetű karácsonyi mese volt, és öröm volt nézni, hogy az öreg mit meg nem tesz a macskája boldogságáért. Megint nagyon helyesek voltak együtt, ráadásul egy kis karácsonyi csoda is megfűszerezte a történetet.
És Findusz még mindig imádnivaló! Nem vagyok macskás, de annyira kedvesek és vidámak ezek a történetek, hogy felnőtt fejjel is ugyanannyira élvezem őket, mint a gyerekeim.
„– (…) De Pettson, ha legközelebb keresel, ott keress, ahol vagyok! Különben semmi értelme.” :)))

Hú, hosszú volt, mint amilyen a karácsonyi várakozás lehet a gyerekeknek a fa alá bekerülő ajándékok iránt.

A gyerekeknek jobban tetszett, mint nekem, de a végére végül is én is megkedveltem.
Az eddig ismert rövid Pettson-mesékhez vagyok szokva, és alig tudtam kivárni a végét. Viszont a Luca-székéhez hasonló lassúsággal elkészülő szerkezet megépülését kivárni, igazi megpróbáltatás volt! Amúgy sokat mosolyogtam valahányszor, amikor Pettson magában morfondírozott, jókat kacagtam, amikor a kicsi kerekeket keresgette, és picit idegesített Findusz türelmetlensége. Kedves részeim, amikor feltűnik a rejtélyes postás, amikor Pettson varr, amikor bekopogtat a vándorárus, amikor Findusz mindenáron ajándékkal akarja meglepni Pettsont, (imádom az ehhez tartozó 117.oldalon lévő Pettson-rajzot) és amikor Findusz „BÁ!!!” ijesztgeti a macskákat…

Nagyon jó lett a történet vége. Örülök ennek, hogy engem is varázslatba és varázslatos hangulatba tudott ejteni. Ez ma már kevés könyv írójának sikerül. Nagyon jó, hogy „valaki” segíti a meglepetéshez vezető úton és a megvalósításban.
És kár, hogy Pettsonnak nincs unokája, mert ezer százalék, hogy kiváló nagypapa lenne!

Szeretnék többet megtudni a az első fejezetben olvasható svéd szokásról, miszerint a Mikuláshoz írt kívánságlistát be kell gyűrni egy hógolyóba, és sok hógolyóból, kint az udvaron építettek egy lámpást, a kívánságlistás hógolyó került legfelülre. Ha reggelre összedőlt a hógolyó-építmény, akkor biztos ott járt a Mikulás. (7. old.) És érdekelne a 11. fejezetben ábrázolt svéd Luca-napi felvonulás-szokás – lámpásokkal, tálcával, fehér ruhás lányokkal, csillogó pánttal a hajukban, gyertyával a kezükben, énekekkel stb. (74-75. old)

Izgalmas és Nordqvist- re jellemző történet kissé kidolgozottabb, hosszabb formában, mint a nagy alakú Pettson és Findusz könyvek. Itt a cselekményen van a hangsúly. Pettsonak összes leleményességére és feltalálói vénájára szüksége van, hogy Findusznak tett ígéretét a Mikulással kapcsolatban betarthassa. Nagyon szerettük.

Ez is nagyon tetszett. Kedves, izgalmas történet a Mikulásról és egy babáról. Findusz ismét rengeteg érdekes kalamajkába keveredik. Otthonra is szeretnék belőle egyet :)