Lesz ​nemulass, Findusz! (Pettson és Findusz) 93% 157 csillagozás

Nem ismerem az előzményeket. Ez az első kötet, amelyik idősödő fejjel megtalált. A címére lettem figyelmes, mert nagyon aranyos.
A karácsonyi ajándékozás lázában találtam rá a minden lében kanál, kotnyeles kis cicára, no meg a magának való, csendes, örökké bütykölő, szerelő kis öregre. Hogy jön – e a Mikulás, és hoz – e valamit a jó cicának, az egészen az ünnep estéig rejtve marad. Közben pedig különleges, titokzatos dolgok történnek.
Biztos, hogy Pettson egészen magányos lenne Findusz nélkül. A kíváncsi cica pedig unatkozna, ha nem bosszanthatná néha türelmes gazdáját. S az ünnep is csak együtt ér valamit.
Csodás, aranyos mesekönyv. Az aprólékos gonddal kidolgozott , gyönyörű illusztrációkat hosszan lehet nézegetni. Mókásak, hangulatosak. Igényes, szép kiadás, amely akár a karácsonyfa alá is alkalmas ajándék lehet.

Pettson és Findusz a szívünk csücske volt és maradt. Annyira szeretjük a párosukat, a muklákat, a problémáikat, a szövegüket…

Nagy reményekkel kezdtem hozzá az olvasásnak és az értékelések meg a hírverése alapján valami különlegesre számítottam.

Igazából különleges is a maga módján, csak nem nagyon találta hozzám az utat. Ezen túl nekem vontatottnak és egy idő után egy kicsit unalmasnak hatott. Valamint a sorok között olvasva szomorú is a történet, valahogy nehéz eldönteni, hogy szegény Pettson, aki annyira magányos, hogy a cicájával kezd el beszélgetni és kisgyermekként kezeli tud-e vicces és aranyos lenni, vagy inkább együttérzésre méltó. Hajlok az utóbbi irányba erősen.
Akar a történet meseszerű, meg vicces, meg valóságos is lenni de valahogy mégis szomorú és alig vártam, hogy a végére érjek.

A mellékszereplők tetszettek a legjobban, a dobozos család például meg a vándor árus. Ezek a szereplők nagyon kreatív karakterek, a beszélgetéseik hozták a különös hangulatot. Csak hát ugye ebből van kevesebb, a kettejük közötti történések meg nem ilyenek. Azért megértem a rajongókat, mert aranyos ez a világ amit az író teremtett, lehet egyszerűen csak nem jókor talált meg és később másként értékelném. Majd még próbálkozom további történeteikkel.

Évek óta az egyik karácsonyi olvasmányunk. Talán a fiam elsős a lányom meg még ovis volt. A fiam most (majdnem 13 évesen) épp erősködik, hogy ma este is olvasson belőle az apja és örömködik, hogy „jé itt egy manó, mindig találok újat ezeken a rajzokon”.

Egy dolgot nem értünk, de azt nagyon nem… A Tomtemaskinent, ami még az én nagyon-nagyon gyér, alapvetően más nyelvekre támaszkodó svéd tudásommal is érthető és egyszerű szóösszetétel, hogy a Tomtembe sikerült „Lesz nemulass, Findusz!”-nak fordítani, aminek ráadásul semmi köze a könyv tartalmához.

Ez már hosszabb történet, és inkább nagyobb gyerekeknek (avagy felnőtteknek való), cserébe viszont kevesebb rajzzal. Azok viszont megint nagyon jók. Istenem, Findusz felcsipeszelve a ruhaszárító kötélre, vagy ahogy éppen lucázik!! (De hogy miért lesz nemulass??? Én nem találtam meg.)

Nálam 5*, de a kölykök még kicsik voltak ehhez a részhez. Nem is igazán kis gyerekeknek szól, nem szeretem amikor egy mesekönyv idő előtt mesél arról, hogy nincs mikulás, még akkor is, ha azért kiderül, hogy mégis van. Ezt egy gyerek nem érti meg, majd akkor ha már maga olvassa, addig nem is nagyon veszem elő, nem rombolom ezeket a csodás éveket.
Persze ettől eltekintve csodálatos könyv, nekem nagy élmény volt.

1. Ebből kell egy példány itthonra.
2. Findusz ♡
3. Pettson ♡
4. Kötelező karácsonyi olvasmánnyá avanzsált ezennel!

Cuki, de egyedül fejeztem be, Tita (3 év és 10 hónaposan) unta, nem mindent értett meg vagy nem jött át neki a humora és mást kért esti mesének.

Ezt most galádul nem olvastam fel a gyerekeimnek (130 oldal, bahh…), most kizárólag a saját szórakoztatásomra hoztam ki a könyvtárból, mert én is imádom ezt a párost, nem csak a kölykök.
Ez most egy nagyobb lélegzetű karácsonyi mese volt, és öröm volt nézni, hogy az öreg mit meg nem tesz a macskája boldogságáért. Megint nagyon helyesek voltak együtt, ráadásul egy kis karácsonyi csoda is megfűszerezte a történetet.
És Findusz még mindig imádnivaló! Nem vagyok macskás, de annyira kedvesek és vidámak ezek a történetek, hogy felnőtt fejjel is ugyanannyira élvezem őket, mint a gyerekeim.
„– (…) De Pettson, ha legközelebb keresel, ott keress, ahol vagyok! Különben semmi értelme.” :)))

Nem tudom, hogy melyik korosztálynak íródott, de egy kicsit szíven ütött, amikor az eleje úgy kezdődött, hogy nincs Mikulás. Aztán persze finomodott ez egy kicsit, és arra vitte tovább a történet szálát az író, hogy Pettson nem hisz benne. Kedves mese volt, mert a végére minden jóra fordult és a végén persze lett Mikulás is, de ezzel a komor kezdéssel nem lopta magát a szívembe. Itt-ott még untuk is.