Findusz ​elköltözik (Pettson és Findusz) 99% 136 csillagozás

Az Ismered Pettsont és Finduszt? lapozóval léptünk be az izgága és mégis nagyon szerethető kandúr és kedves gazdája világába. Akkor azt mondtam, hogy jópofa bevezető volt a csalafinta palacsintasütési akció, de még nem nyűgözött le teljes mértékben. Jelentem, a sorozat címadó párosa most már tartósan megnyert magának! Findusz költözése még úgy is nagyon szórakoztató volt számomra, hogy off eléggé kiszámítható a történet cselekménye. A lekváros palacsinta finom humorral fűszerezve ezúttal is garantált. :)
A kiadási információk között olvastam, hogy a szerző a művet eredetileg színház számára írta, és a könyv a színházi forgatókönyv alapján készült. Nem vagyok kifejezetten színházrajongó, de ezt még én is megnézném! Akkár többször is. ;)

Fura is lenne, ha egy sorozat minden egyes darabja teljsene azonos színvonalú lenne, nekem ez most nem 5-ös, „csak” 4,5-es. Ez volt a tegnap esti olvasmányunk Adélkával. Kevesebb volt benne a mukla meg az egyéb megfigyelni való, de a párbeszédek továbbra is imádnivalók, nagyon élveztük, csak nekem ez a történet nem volt olyan hú, de…. Ettől függetlenül, Pettson és Findusz továbbra is a szívünk csücske!!!!!

Megemelem kalapom Pettson előtt, ahogy kezelte a Findusz szeleburdiságából adódó konfliktust. És milyen szórakoztató és élvezet volt erről olvasni, illetve rajzokat böngészni! Finom humor fűszerezi meg az idilli történetet, egyszerűen nem lehet nemszeretni! A rajzokat is érdemes átböngészni, a részletek is sok poént hordoznak. spoiler
@Hintafa emlékére olvastam el, kedvencei közül választva a gyermek- és ifjúsági irodalom köréből.

Szerdán vigyázzatok! Különlegesen sok a róka!

Múltkor az Állatkórház, most ez mentett meg egy vonatutat (illetve az utasokat az őrjöngéstől). Ezért már rögtön ötös. De amúgy is tetszett. Pettson mester igazán jó pedagógus, kíváncsi vagyok, mit kezdene Andrással, mert hozzá képest Findusz kispályás.

Nem értem, hogy miért csak most kerültek elém Pettson történetei. Nagy kár!! Tényleg csúcsok ezek a mesék. Bár nálam még mindig a szép mesék, a mondani valóval rendelkezők vannak az élen, kellenek ilyenek is, ilyen csupa humor és kacagás mesék.
Findusznak erről a kora reggeli ágyban ugrálásáról eszembe jutott, hogy engem édesanyám anno a perzsacicám szobámba engedésével keltett sulis napokon. Cirmi cica felugrott az ágyamra, s hozzám bújva hangos dorombolásba kezdett. Imádtam…
Findusz reggeli műsora valóban idegesítő lehetett szegény Pettsonnak. Azt aláírom, hogy a macskáknak kell egy kis reggeli torna, egy jó nagy nyújtózkodás, hátdomborítás, Na de ez az ugrálás! Elég vicces gondolat volt, hogy Findusz a régi udvari wc-t vegye birtokba, mint alvóhelyét. Nekem nagyon tetszett, hogy aztán Pettsonnak hiányérzete lett, ahogy eljött az este. Hiába, ez az egymáshoz kötődés, meg a szeretet. És de cuki volt, ahogy Findusz Pettson hónaljárkában aludt el, miközben ő a Csízmás kandúrt olvasta neki. Hát mi mást is olvashatott volna esti mese gyanánt?
Az illusztrációkon megint volt mit szemlélődni. Findusz ebben a csíkos naciban… A palacsinta dobálás sem volt piskóta! Egyszerre több is repkedett a levegőben. A tyúkok pedig megint mindenhol ott tébláboltak. De a tyúkok nem csak téblábolnak, hanem mindenbe belecsipegetnek. Még a ragasztóba is!
Aranyosak ezek a könyvek nagyon! Hozom is ki a könyvtárból a többi kötetet, csak most nem fértek már bele.

Ez a mese csak néhány oldal (de nagyon kedves néhány oldal!), „elolvasása” viszont egész napot vett igénybe. Merthogy a rajzok… Pettson hálósipkája, a rengeteg szemüveg, a könyvek az ágy alatt, a csiga a házával, a szundikáló tehenek, a tapétázó tyúkok, a leeső palacsintát serpenyővel váró egér… minden oldal egy-egy ráadás-mese.

Kicsit megijedtem a könyv címétől hogy ez majd valami melankolikus izé lesz felnőtté válásról, elengedésről meg ilyenektől ezért halogattam az olvasását de aggodalomra semmi ok. Ez is ugyanolyan békésen hülye mint az összes többi. Findusz nem akar annyira felnőni. És én sem.

Adott egy magányos, idős bácsi, akinek minden élvezetet és társaságot csak a macskája jelent számára. Az ő társasága élteti, csak rá számíthat és csak ő van mellette. Egy nap azonban ez a cica különválik tőle, önállósodni akar, hogy ugrálhasson az ágyán… Azonban nagyon hamar rájön mindkét fél, hogy milyen nagy szükségük van egymásra. Hogy mennyire szeretik egymást, és hogy így külön élni már teljesen más, így visszatér minden a régi kerékvágásba.

Eddig sem volt rossz kapcsolatunk Findusszal és Pettsonnal, de ez a mese teljesen levett a lábamról. A macskaábrázolás egyszerűen tökéletes és megható egyben. Ha ránézek a mi két kandúrunkra főleg a hülyébbikre, teljesen Findusz észjárását látom megtestesülve.