Amikor ​Findusz kicsi volt és eltűnt (Pettson és Findusz) 98% 324 csillagozás

Adélka tegnap azt kérte, hogy hozzam haza ezt a Pettsont is a könyvtárból, hogy ma ezt olvashassuk esti mese gyanánt. Meg is történt. Ez a rész is nagyon kedves történet, imádtuk, bár a kicsikém a végébe belealudt, de gyanítom, holnap bepótolja. Imádom ezt a mesét meg a rajzokat, és végre a muklák kilétére is fény derült!!!

Annyira jó, hogy végre van egy gyerekem, aki szereti Pettson és Findusz történetét! Persze mostmár a nagyobbik is azt állítja, hogy mindig is imádta.
A lényeg, hogy mostmár együtt imádjuk a szereplőket és az illusztrációkat. Ja és alapos gyanúm van, hogy nálunk is laknak muklák.

Findusz Zöldborsó. :D

Pettsonnak társa lesz. Egy kiscica, Findusz. Már nem magányos többé! Sőt…a kalandok csak most kezdődnek. Humoros, tele gyönyörű, részletgazdag rajzokkal. Az embert arra ösztönzi, hogy többször is a kezébe fogja, olvassa, lapozza.

Az olvasási sorrend nem volt jó, ezzel kellett volna kezdenem, de mivel annyira népszerű a sorozat, a könyvtárban szó szerint vadásznom kellett rá.
Most, hogy megtudtam az egymásra találásuk történetét, azt hiszem innom kell egy kávét. :D

Mindig is érdekelt, hogyan talált egymásra ez a páros. :) A zöldborsókonzerves dobozos kezdetben nincs is semmi izgalmas – na de a többiben!
Ráadásul nemcsak a történet tetszik, hanem az illusztrációk is. Pedig nem is én vagyok a célközönség, mégis leköt.

Nem tudom mennyire is van jogom most már ennyi idősen egy gyermekkönyvet megítélni, de nekem nem lett kedvenc. Aranyos volt, kedves volt. Esti mesének tudnám ajánlani kisebb gyerekeknek. Lehet azért nem tetszett mert kutyás vagyok? Mikor azt írja buta kutya, már zuhant is nálam egy csillagot:D. Na jó persze nem, de akkor is. Nem voltam odáig érte, de értem mit szeretnek benne mások.:)))) Mert ugye az önzetlen szeretet, valakinek a félelme, egymásnak segítség adása, és még sok minden benne van, ami egy mesekönyvbe való. Mégsem fogott meg. Hát ez van:( Lehet még próbálkozom vele…

Kortárs gyerekirodalmat olvasok a reggeli mellé. Hurrá itt a nyár! :) Szerintem ötből 6 csillagos. Zseniális a humora, imádtam a rajzokat is, nagyon ötletes sztori. Findusz macska éppúgy szereti a történeteket saját magáról mint a kisgyerekek. Pettson is csuda jó figura és jó elbámészkodni a sok részletes képen. A könyv hangulata semmihez sem hasonlít amivel eddig találkoztam: eredeti, derűs, humoros. Szerintem még ma újra olvasom a páromnak is.

Nordqvist történeteiben az a csodálatos, hogy bár természetesen van mondanivalójuk és tanulságuk, az nem tűnik erőltetettnek, az embert csak sodorja magával a mese bája és az illusztrációk finomsága. A svéd könyvsorozat 1985-ben indult, ez a kötet pedig először 2001-ben jelent meg, és a stíluson és rajzokon érződik is, hogy még egy olyan korszakból származnak, amikor még nem uralkodott el az a szemlélet, ami szerint a gyerekeknek íródott történeteket “le kell egyszerűsíteni” az ő szintjükre. Félreértés ne essék, sem a mondatszerkezet, sem a cselekmény nincs túlbonyolítva, egyszerűen csak nem viseli magán a könyv azt a sértő és szerintem káros lebutítottság-érzetet, amit sok modern gyermekkönyv sajnos kötelezőnek tekint.

A Pettson és Findusz sorozat gyerekként és felnőttként egyaránt élvezhető, az Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt pedig tökéletes első találkozás lehet a szereplőkkel.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/04/14/sve…

Pettson és FIndusz egy igazán szeretnivaló páros, először pont itt a molyon találkoztam velük, és nagyon megkedveltem őket.
Dórival korábban is próbálkoztunk már velük, de az igazi áttörés tegnap következett be. Esti mesének választottam spoiler, Dóri meg végigkacarászta az egészet, állandóan belekérdezett, együtt izgult Zöldborsóval és persze éberen figyelt végig, szóval esély se volt rá, hogy belealszik a mesébe. Igaz így később aludt el, de sebaj, mert mindketten élveztük az esti mesét spoiler.