A ​kobold karácsonyi titka 92% 100 csillagozás

E kedves kis karácsonyi mese valóban el tud varázsolni a koboldok világába, sőt Koboldapóék családjába. Hogy a koboldok büntetését elkerüljük, soha ne feledkezzünk meg a nekik szánt kásáról! Érdekes, hogy a koboldok mennyivel karakteresebb alakok, mint a megjelenő emberek…
A rajzok és a történet fantasztikus, bár Findus-rajongóként nagyon elfogult vagyok.

Ahogy megláttam ősszel a Libriben ezt a könyvet, azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. Egyfelől Sven Nordqvist a szerző, akit nagyon szeretek, másrészt pedig álomszép ez az illusztráció, kihagyhatatlan decemberi olvasmány, mégpedig és csakis úgy, hogy a saját polcomon tudom. :-) A Pettson és Findusz sorozat után nem csalódtam ebben a történetben sem, hiába volt teljesen más jellegű, mint az eddig megismertek. Kicsiz izgultam is, vajon koboldapó haragos lesz-e, tényleg elmarad a kása? Szóval érdeklődve olvastam végig a mesét :-), és nagyon tetszett a megoldás, amivel élt a szerző. Különleges a könyvben, hogy fektetve olvasható, nem a megszokott álló kivitel. Örülök, hogy megvettem és elolvastam, azt hiszem, visszatérő decemberi olvasmányom lesz. :-)

Aranyos kis történet, szép illusztrációval az emlékezés és a hagyományok fontosságáról. És nem utolsó sorban figyelmeztetés, hogy sose dühíts fel egy koboldot. :)

Nem találok szavakat; hogy a blikkfangos pikulába maradhatott ki ez nekem? Pedig csudijó karácsonyi Nordqvistos koboldtörténet! És benne volt Findusz is, láttam többször is!

Egyértelműen öt csillag, bár karácsony már elmúlt, így egy hónappal az ünnep után is nagyon élveztük. Az íróra, ahogy már több esetben is, itt a molyon akadtam rá. Talán én még jobban is örültem mint a kisfiam, mikor megkapta az ünnepre.
Fantasztikusan szép illusztrációkkal van tele a könyv, amiről lehet beszélgetni. A szöveg pedig arányosan van elosztva. Pont, hogy nem unja meg a kis törp, bár ő igen türelmes. :)
Történetünk egy koboldcsaládról szól, akik az emberek tudta nélkül léteznek. E kis lények egész évben segítenek nekik, hálából minden karácsonykor egy hatalmas tál kását készítenek ki nekik. A bonyodalmak itt kezdődnek, mikor is ebben az évben elfelejtik-e szép hagyományt.
A koboldok sörére pedig nagyon kíváncsi lennék, mert az bizony annál erősebb, minél idősebb a kobold. Itt nyugodtan sörözhetnek a gyerekek is, de a 400+ éves nagypapié már biztos bitang erős lehet.
Továbbra is nagyon kívánságlistás a szerző többi könyve is.

Én úgy gondolom, úgy szép a világ, ha van benne régi is, új is, és végül is a mesekönyvnek is valami ilyesmi lesz a tanulsága. Nyilván Télapó jövőre is jön, de talán a kását sem felejtik el kitenni a gyerekek… a változás meg örök, lehet rajta keseregni, lehet ellene menni, de úgy gondolom, fröcsögés helyett mindenki ápolgassa inkább a saját, neki fontos hagyományokat, amiket adjon tovább azoknak, akiknek szeretné. Ha meg nem veszik át tőle, azon se keseregjen, az már nem az ő dolga.

Bővebben itt: https://rudolfpanka.wordpress.com/2022/12/27/sven-nordqvist/

Nagy rajongói vagyunk Sven Nordqvist történeteinek, akivel először a Pettson és Findusz kötetek által ismerkedtünk meg, így alig vártam, hogy a szerző karácsonyi könyvét is a kezembe vehessem. Szerencsére nem kellett csalódnom, mert ismét egy aranyos, kedves, olykor humoros és nem utolsó sorban gyönyörűen illusztrált könyvvel gazdagodott a lelkünk és a könyvespolcunk.

A svéd (és a dán) legendák úgy tartják, hogy az emberek házaiban kis koboldok ( Nissen vagy a Tomte) élnek, akik egész évben segítik a családokat és meghatározzák a sorsukat. Az emberek Szentestén egy tál rizskásával köszönik meg ezt nekik, ám ha valaki elfelejti kitenni a kását, egész évben elpártol tőle a szerencse a koboldok haragja miatt.

A kobold karácsonyi titka is ezen a hagyományon alapul. Ebben a történetben is él egy koboldcsalád egy emberek lakta házban, akik minden évben izgatottan várják a karácsonyi kását. Ám idén koboldanyó varázsképességének köszönhetően előre látja, hogy az emberek elfelejtik majd kikészíteni nekik az ételt, így mielőtt koboldapó és koboldnagyapó megneszelné a dolgot, a saját kezébe veszi az irányítást, és a két nagyobbik gyermekével, Pulkával és Polkával elindulnak megmenteni az estét.

Maga a történet nagyon egyszerű, nincsenek benne hatalmas fordulatok, de mégis nagyon szerethető. Nagyon tetszett, ahogy a szerző beleszőtte a történetbe ezt a különleges hagyományt. Mindig szeretek hasonlókról olvasni.

Az illusztrációkat most is imádtam. Gyönyörűek, részletgazdagok, hangulatosak és itt-ott ismét van bennük elrejtve egy kis Sven Nordqvist humor. Véleményem szerint ez az egész könyv legnagyobb értéke.

Valamiért a történet kapcsán a befejezéskor maradt bennem egy kis hiányérzet. Talán nem volt elég fordulatos, vagy csak sajnáltam, hogy a végén nem derült ki, hogy koboldanyó elvesztette-e a varázserejét, amiért meglátta egy kislány, nem is tudom, de számunkra nem lett akkora kedvenc, mint a Pettson és Findusz könyvek. Mindezek ellenére ezt a történetet is szerettük, és mindenkinek őszintén ajánlom, aki szívesen hangolódna a karácsonyra egy aranyos történettel.

http://veronikasreaderfeeder.com/sven-nordqvist-a-kobol…
https://www.instagram.com/p/CW52EvCoKYX/…

Cuki történet koboldmítosszal, humorral, és kellemes, karácsonyi kásával :)

Olyan jó néha újra meséket olvasni, főleg karácsonyi meséket.♥
Remélem nem felejtjük majd el kikészíteni a koboldok kásáját, mert jajj nekünk :D ♥

Imádnivaló és nagyon skandináv könyv. Mindenképpen kell belőle saját példány, hogy felvehessem a karácsonyi repertoáromba és minden évben újraolvashassam. A történet humoros, kedves és fordulatos, az illusztrációk csodásak, a koboldok pedig mind belopták magukat a szívembe. A befejezés különösen szívmelengető, és az egésznek van egy nosztalgikus, ünnepi bája. Mostantól fogva én is teszek ki kását a koboldoknak, és a lekvárt se felejtem le róla. :)