A ​Komisszár (Kárhozottak Légiója 14.) 21 csillagozás

Sven Hassel: A Komisszár Sven Hassel: A Komisszár Sven Hassel: A Komisszár

A 2. szakasz végsőkig kimerült katonái ismét Oroszországban harcolnak. Kiégett tankokat és lerombolt településeket hagynak maguk mögött. Az ellenséges területen Porta megismerkedik az orosz származású Verával, akinek férje komisszárként teljesít szolgálatot a szovjet seregben. A felszarvazott férj hatalmas szovjet aranykészletet rejtett el, ami csak arra vár, hogy valaki megszerezze magának. A német hadsereg legelvetemültebb csibészei – Porta tizedes, Wolf főgépész és a többiek – egyesítik erőiket, hogy megcsinálják életük legnagyobb balhéját. A polgári és persze nem utolsósorban vagyonos élet reményében nekivágnak az orosz télnek. A komisszár a Sven Hassel-életműkiadás 14. és egyben utolsó kötete.

Eredeti cím: Kommissaeren

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Partvonal, Budapest, 2014
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155283307 · Fordította: Nitkovszki Stanislaw
>!
Aquila, Budapest, 2005
334 oldal · ISBN: 9636792887 · Fordította: Nitkovszki Stanislaw

Enciklopédia 1


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Sven Hassel: A Komisszár

Kár volna tagadni, hogy jó tíz évvel ezelőtt odavoltam Hassel könyveiért – afféle tiltott gyümölcsök voltak éppen akkor, amikor kezdtem felfedezni az olvasásban rejlő lehetőségeket, túllépve a nyomasztó kötelező könyveken, meg iskolai műelemzéseken. Azt persze természetesen tudom, mi fogott meg bennük akkoriban – az már sokkal inkább meglepett, mennyire nem tudok mit kezdeni Hassellel manapság, túl jó pár, az ő témájában illetékesebb könyvön.

A háborús ponyva műfajában az író szerintem ma is etalon. A Leo Kessler (Charles Whiting) nevével fémjelzett angol vonalhoz viszonyítva nagyságrendekkel autentikusabb, bár mind a történelmet, mind a fizikát eléggé szabadon kezeli műveinek írásakor. Erre jelen regény túlzottan is ékes példa – német páncélosok nyomulnak előre Ukrajnában, hőseink a Párducban ülve szórják a gránátokat az oroszokra, miközben néha önjelölt páncélgránátosként gyalogosan vágnak át a szovjet tankok között. Van egy hangulata, értem én, mitől lett ennek kultusza Magyarországon (főleg az internet előtti időben, amikor még sokan tényirodalomnak hitték Hassel regényeit) – a kiadó is nagyon ráérzett ezzel a Remarque-Rejtő párhuzammal, mert hát tényleg van itt pacifizmus és fekete humor is bőven, csak lássuk azért meg, mennyire abszurd házasság ez a kettősség…

Szóval Hasselnek mindennel együtt volt és van létjogosultsága. A komisszár pedig életművének egyik véglete (a másik a Kárhozottak légiója), mely arcátlanul a keleti frontra helyezi át a Kelly hősei című kultfilm cselekményét, hozzáadja a már unásig ismert csatajeleneteket, és előáll egy most már kizárólag kalandregényként eladható sztorival. Nincs itt semmi, amit ne olvastunk volna korábban Hasseltől, ismerős minden és mindenki, nem tud már minket meglepni sem az orosz bordélyházakkal, sem a német hadseregben szolgáló néger katonával, sem azokkal a tankcsatákkal, ahol a fél német hadsereg csap össze a Vörös Hadsereggel egyetlen ukrajnai városkának az elfoglalásáért. Én viszont erre már egyáltalán nem voltam vevő – hiába emlékszem ezekre a szereplőkre ma is elevenen, jó szívvel, valami hihetetlenül kilátástalannak és feleslegesnek, értelmetlennek éreztem ennek a könyvnek az olvasását. Nincs annál rosszabb, mint amikor az ember előre tudja egy könyvről, hogy az égvilágon semmit sem fog neki adni, nem lesz tőle gazdagabb még egy elképzelt élménnyel sem. Ezért most úgy érzem, Hassel azoknak fog igazán beválni, akik kedvelik a tétnélküli szórakoztató irodalmat, el tudnak vonatkoztatni attól, hogy a szerző vállaltan ponyvaíró, és nem próbálnak a regény mögé valami titokzatosat, magasztost odaképzelni. Akkor kimondottan szórakoztató lehet, arra mindenképpen megfelelő, hogy az ember elcsapja vele az idejét. Aki az irodalomtól többet vár, annak felesleges is kézbe vennie.

Balázs_Erőss>!
Sven Hassel: A Komisszár

Még szerencse, hogy utolsó kötet. Elmebeteg kalandhalmaz, ami nem tud felnőni sem a korábbi részekhez (van néhány, amit azért túlszárnyal), sem pedig a teljes sorozat (amúgy nem túl magas) szintjéhez.
Arra pedig nem is igazán tudok mit mondani, hogy egy sorozat 14 kötetét lefordító szakember, valamint a könyvet átvizsgáló lektor sem akad fenn azon a tényen, hogy a második világháborúban NEM LÉTEZETT KALASNYIKOV (!!!!!!!), B**D MEG! Miért nem lehetett ezt észrevenni? Írói szabadság, a t**öm!
Ettől eltekintve is irreális történet, abszurd helyzetekkel, kretén szereplőkkel. És itt minden negatív jelzőként értendő.
De legalább vége.

nyolcadikutas>!
Sven Hassel: A Komisszár

Nem, nem és nem!
Azt is megmondom, miért.
Egy kritikusa szerint, Hassel regényeit, mintha Hemingway, Remarque és Rejtő írói elemeiből gyúrták volna össze. Amit, ha teljesen nem is értek egyet vele, elfogadok. De itt, ebben a regényben a fentiekből nincs semmi más, csak a színtiszta, rejtői ponyva.
A Komisszár a tizennégy kötetes életmű utolsó darabja és messze a sorozat leggyengébb darabja. Mintha nem is szólna semmiről. Egy végtelenül gyenge Kelly hősei utánérzet, de már ez a hasonlat is bocsánatkérésért kiált.
Az íróra jellemző a novellisztikus alkotás. Gondolok itt arra, a fejezetek történései csaponganak, szállnak, lazán illeszkednek egymáshoz és akár felcserélhetőek is. Ha, mondjuk, a harmadik kötet ötödik fejezetét kicserélnék a nyolcadik kötet negyedik fejezetével, lehet észre sem vennénk. Persze, most a hasamra ütöttem, de nagyot nem lőttem mellé.
A komisszár első 100 oldala még élvezhető, verbális poénözön, de aztán belefárad az ember, mondhatni, a közönségességbe. A regény körülbelül egy negyede nem más, mint történetmesélés. Valamelyik szereplő elmeséli, hogy valaki mással hol, mi történt. És ez a terjedelem már érdektelen.
A néger Albert, mint wehrmacht katona feltűnése az osztagban groteszk, a jelenetek egy része morbid, az meg már-már teljesen rejtői túlzás, hogy valaki hirtelen lekvárt ken egy rántott békacombra a keleti fronton, majd jó ízűen beleharap.
Aztán itt van az AK-47-es, a Kalasnyikov gépkarabély esete. A könyvben rengetegszer megemlítik, használják. Igen ám, de Mihail Tyimofejevics tervezett remeke 1947-ben született és 1949-től rendszeresítették. Lehetetlen, hogy a második világháborúban bárhol is használták volna. Hassel nem tévedhet ekkorát és azt sem hiszem, hogy fordítói hiba lenne. Ráadásul több tucatszor.
A végső konklúzióm már-már megbocsáthatatlan.
Mintha néhány meglévő oldal alapján ezt a könyvet más valaki írta volna!
Örülök, hogy tizenharmadiknak olvastam el ezt a könyvet a tizennégyből, mert ha hamarabb találkozom vele, nem biztos, hogy folytatom a sorozatot.


Népszerű idézetek

Ákos_Tóth IP>!

A falak tövében gránátosok osonnak előre. Övék a legmocskosabb munka. Nulla dicsőség, a jutalom pedig max egy ólommal telepumpált has. A pincékkel kezdik. Fanatikusokat és őrületeket keresnek, olyanokat, akik az utolsó töltényükig, az utolsó leheletükig ártani akarnak. Ilja Ehrenburg propagandagépezete csodákra képes, de mi se panaszkodhatunk. A mi oldalunkon is akadnak jócskán olyanok, akik „Heil Hitler”-rel az ajkukon dobják fel a talpukat.

12. oldal (Aquila, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: Ilja Ehrenburg
Cicu>!

– Égi jel! – örvendezik a nyakát nyújtogatva Pici. – Emlékszem, egyszer Daviddal, az 'Ein 'Oyer Strasse-i zsidó szűcs fiával bundasapkákkal telepakolt triciklikkel vágtattunk a Zirkus Wegen, amikor valami őrült kilökött egy használt prostit egy harmadik emeleti ablakból. A spiné röptében elhagyta a bugyiját, és az, szépen libegve, ahogy egy bugyitól illik, éppen az én fejemen landolt. Ha még nem mondtam volna, két biciklis kopó lihegett a nyakunkban, ugyanis láttak minket, amikor „kölcsönvettük” a sapkákat az Alsterből. De csak eddig és nem tovább, mert amint meglátták kiszállni az ablakon a két lábon járó díványt, úgy megfeledkeztek rólunk, mintha sose léteztünk volna.

24. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Leo Kessler: Fekete kozákok
Jack Higgins: Windsor akció
Joachim Peiper: A Führer Oroszlánja
Joachim Peiper: Rommel kutyái
Walter Bukowsky: Orosz rulett
Alekszandr Bek: Volokalamszki napok
Pjotr Sztyepanovics Alihanov: Lövészezred
Joachim Peiper: Farkashajsza
Leo Kessler: Az Ördög pajzsa
Leo Kessler: Halálos menet