A ​világegyetem élete 0 csillagozás

és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig
Svante Arrhenius: A világegyetem élete Svante Arrhenius: A világegyetem élete

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kultúra és tudomány Franklin-Társulat

>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1914
236 oldal · Fordította: Polgár Gyula

Enciklopédia 38

Szereplők népszerűség szerint

Julius Caesar · Sir Isaac Newton · Arisztotelész · Arkhimédész · Arisztarkhosz · filozófus · Giordano Bruno · püthagoreus · rómaiak

Helyszínek népszerűség szerint

Hold · alexandriai könyvtár · Szerapeum


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

LazaTom>!

A következőket mondja [Newton]: «Ellenkezőleg, azon csodálatos elrendezést, amelynek segítségével a bolygók majdnem köralakú pályákon mozognak és a napok egymástól oly távol fekszenek, hogy bolygóik ne zavarják egymást, egy eszes és mindenható lény okozta.» Newton szerint a bolygók mozgásuk impulzusát a teremtésben nyerték.

6. fejezet - Newtontól Laplace-ig. A naprendszer mechanikája és kozmogóniája. (Franklin-Társulat, 1914)

Svante Arrhenius: A világegyetem élete és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig

Kapcsolódó szócikkek: bolygó · Isten · Sir Isaac Newton · teremtés
LazaTom>!

Giordano Bruno Nolában (Olaszország) született, dominikánus szerzetes volt, akit meggyőződése miatt kiutasítottak az országból; beutazta Európa főbb országait; Kopernikusz tanait védte, egyúttal azon véleményét hirdette, hogy az állócsillagok mind megannyi napok, amelyek a földhöz hasonló lakott bolygókkal vannak körülvéve. Hevesen támadta a tudományos haladást gátló asztrológiai babonát, amely szerint nemcsak a nap, hanem a csillagok is nagy befolyást gyakorolnak a természetre és az emberekre. Bruno véleménye szerint az égitestek a végtelen, folyós és átlátszó étertengerben lebegnek. Ezen tanai miatt, valamint mert azt állította, hogy Mózes a csodáit természetes módon hozta létre, Velencében elfogták és máglyára ítélték. Az ítéletet 1600-ban február 17-én hajtották végre Rómában, mikor Bruno 52 éves volt. Ugyanazon szellem uralkodott ez időben, mint amely valamikor Athénben követelte áldozatait; csakhogy a nép még kegyetlenebb és még inkább barbár volt. Bruno főtörekvése az volt, hogy Arisztotelesz filozófiájának a tudományos eszmékre gyakorolt káros hatását megtörje.

5. fejezet - Az újkor kezdete: a lakott világok sokaságának tana (Franklin-Társulat, 1914)

Svante Arrhenius: A világegyetem élete és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig

Kapcsolódó szócikkek: Arisztotelész · Athén · filozófia · Giordano Bruno · Kopernikusz · Mózes · Róma · szerzetes · tudomány · Velence
1 hozzászólás
LazaTom>!

A rómaiak azonban csak utánozták mestereiket [a görögöket]; eredetit e téren nem hoztak létre. Természettudományi műveltségük csak máz volt. A nemzet vezérférfiai a legnagyobb barbárságot követték el a kultura ellen. Cézár például, miután bevette Alexandriát, elégette könyvtárát. Utódai, a császárok mind mélyebbre sülyedtek az élvhajhászásban. A természettudósok lassan kihaltak. A kereszténység még kevésbbé becsülte a természettudományt. Cézár halála után 300 évvel a keresztények Teofil püspökkel élükön elpusztították az ujonnan berendezett alexandriai könyvtárt és újabb 300 év után Omár kalifa égette el a még megmaradt könyveket.

4. fejezet - A régi filozófusok világmagyarázatai (Franklin-Társulat, 1914)

Svante Arrhenius: A világegyetem élete és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig

1 hozzászólás
LazaTom>!

Kopernikusz rendszerét gyakran úgy magyarázták, mintha az a régiek tanaitól teljesen független volna. Mily kevéssé helyes ez, azt saját szavaiból tudhatjuk meg:

«Miután a szferák körmozgására vonatkozó matematikai számítások bizonytalanságán elmélkedtem, elkedvetlenedtem, hogy azon filozófusoknak, akik ezen mozgások legjelentéktelenebb körülményeit is gondosan tanulmányozták, nem volt szilárd alapjuk az egyetemes gépezet mozgásainak megértésére, amelyet a mi javunkra a mesterek legtörvénytudóbbja és legjobbja épített.» «Ez okból újra elolvastam mindazon filozófusok munkáit, amelyeket megszerezhettem, hogy megtudjam, nem-e adott valamelyik kifejezést azon eszmének, hogy az égi testeknek más mozgásaik is lehetnek, mint amiket tudományos iskolákban tanítottak. Ciceroban találtam először, hogy Hiketasz határozottan állította, hogy a föld mozog. Azután Plutarchoszban láttam, hogy másoknak is volt ily véleményük. Idézem szavait, hogy megismertessem: «Mások ellenben azt hiszik, hogy a föld mozog. Így Filolaosz a pitagoreista azt hiszi, hogy a föld a tűz körül ferdén álló körben mozog, mint a nap és a hold. A pontuszi Heraklid és a pitagoreus Ekfantusz nem hittek a föld haladó mozgásában, hanem szerintük a föld kelet és nyugat között, kerékhez hasonlóan, középpontja körül forog.» Ezekután gondolkozni kezdtem a föld mozgásán és bár tapasztalatunknak ellentmondónak látszott, állhatatosan megmaradtam amellett, mivel tudtam, hogy már előttem mások is a csillagok jelenségeinek magyarázatára tetszőleges körmozgásokat tételeztek föl.»

5. fejezet - Az újkor kezdete: a lakott világok sokaságának tana (Franklin-Társulat, 1914)

Svante Arrhenius: A világegyetem élete és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig

LazaTom>!

Archimedesz, aki közeli érintkezésben állott az alexandriai iskolával, azt mondja Arisztarchoszról: «Ő azt hiszi, hogy az állócsillagok és a nap egy helyen állanak, míg a föld közben mozog a nap körül, amely a földpálya közepén áll.»

4. fejezet - A régi filozófusok világmagyarázatai (Franklin-Társulat, 1914)

Svante Arrhenius: A világegyetem élete és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig

Kapcsolódó szócikkek: alexandriai · Arisztarkhosz · Arkhimédész · Föld · görög · Nap · ókor

Hasonló könyvek címkék alapján

C. Plinius Secundus: A természet históriája
Bánkuti Zsuzsa – Both Mária – Csorba F. László – Horányi Gábor: A megőrzött idő
S. F. Polák: A mindenség szerkezete
Pergel Attila: Véletlen könyv
Simon Singh: A Nagy Bumm
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv
Jorge Cham – Daniel Whiteson: Az Univerzum – gyakran ismételt kérdések és válaszok
Jorge Cham – Daniel Whiteson: Halványlila gőzünk sincs
Brezvai Edit (szerk.): A világűr