The ​Hunger Games (Hunger Games 1.) 216 csillagozás

Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games Suzanne Collins: The Hunger Games

First in the ground-breaking HUNGER GAMES trilogy. Set in a dark vision of the near future, a terrifying reality TV show is taking place. Twelve boys and twelve girls are forced to appear in a lve event called The Hunger Games. There is only one rule: kill or be killed. When sixteen-year-old Katniss Everdeen steps forwar to take her younger sister's place in the games, she sees it as a death sentence. But Katniss has been close to death before. Fo her, survival is second nature.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Scholastic, London, 2015
436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781407157863
>!
Scholastic, New York, 2014
448 oldal · ISBN: 9781407153339
>!
Scholastic, New York, 2013
464 oldal · ISBN: 9781407139791

7 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Az éhezők viadala

740 tag · 792 karc · Utolsó karc: 2017. július 15., 14:58


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Peeta Mellark · Katniss Everdeen · Cinna · Effie Trinket · Cato · Clove


Kedvencelte 45

Most olvassa 24

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
Suzanne Collins: The Hunger Games

Kicsit el vagyok veszve ezzel a könyvvel.
Értem, hogy a célközönség körében miért ekkora szám, és alapvetően üdvözlöm a jelenséget, hogy vámpírok meg démonok meg angyalok meg hasonló közhelyek nélkül is megáll a lábán. Csak én nem vagyok célközönség.
Nem az irodalom magasiskolájára számítottam, de nem túl egyszerű ez a könyv? Vagy az lehet, hogy teljesen elszoktam az A-ból B pontba tartó, teljesen lineáris, mellékszálmentes könyvektől, amik ezüsttálcán nyújtják át a teljesen kész, továbbgondolást – egyáltalán: semmi gondolkodást – nem igénylő történeteket „most ez történik, aztán meg az történik” stílusban. Ez a „hidd el nekem, ha mondom, minek ide leírás?” hangnem pontosan nulla hangulatot keltett, és nem, nem hiszem el, hogy nyomor van és éhezés*, attól, hogy a főhősnő ezt kategorikusan kijelenti, aztán a regény további részében egy étlap pontosságával ismerteti, éppen mit töm az arcába. Suzanne Collins igazán elolvashatott volna néhány Zola-regényt éhezés témában.

Meg az is lehet a probléma, hogy Suzanne Collins értékrendje valószínűleg nagyon elüt az enyémtől, már ami a példaképeket illeti. Katniss tökös csaj, persze, az élet iskolájában edződött, naná, nem szívesen találkoznék össze vele egy sötét sikátorban, de szegény lány egyszerű, mint a bot. Azon kívül, hogy van benne egy jó adag mártíromság és némi passzív-agresszív vonás az anyja felé, valamint állandóan dühös, nemcsak jó tulajdonságai nincsenek, de rosszak se. „The Girl on Fire”? Ugyan már. Ez a lány sótlan, görcsös, érzelmileg sivár, és nincs benne spiritusz (nem, a dühöngés és tányércsapkodás nem az). Egy ilyen karakter 16 éves koromban sem lett volna a példaképem, és a Peeta nevű puhány hősszerelmes sem jött volna be már akkor sem.

Azért azt meg kell hagyni, felfelé ível a sztori. A sok felhajtás és bokalepisilős értékelés után azt gondoltam, legalább baromi izgalmas lesz ez az egész, mert hát jó a téma, még ha láttunk is már ilyet ilyen-olyan formában, az ötlettel semmi baj nincs. Meg is lepett, amikor a könyv első harmadát végiguntam, és szemétség, tudom, de én már alig vártam, hogy bedobják őket az arénába. Ami aztán valóban jót is tett a történetnek, mert onnantól tényleg színtiszta braincandy az egész, csak olvasod és olvasod (ha nem kapnék hányingert attól a kifejezéstől, hogy „olvastatja magát”, most biztos azt írtam volna), és azt gondolod, hogy igen, na, erre volt szükségem, néhány óra PG-14 kompatibilis szünetre gondolkodás nélkül. És amikor négy csillagot adok rá, az ezért van. A csillagok száma ezúttal inkább magamnak gratuláció, hogy érzékkel tudok a szükségleteimnek megfelelő könyvet választani egy számomra kevéssé ismert műfajból anélkül, hogy elsorvadna az agyam, mintsem tisztelgés a könyv értékei előtt. Objektíven csak 3,5 alá lenne.

*Ez az egész éhezés dolog nagyon gyenge a könyvben. „Éhezők viadala”, ugye, így hívják intézményesen a viadalt, mert hiszen a résztvevők éheznek. Csakhogy közben azt mondja nekem ez a Katniss, hogy a 12 kerület közül vannak gazdagok is, meg közepesen gazdagok is, és ők, meg a 11-es a legszegényebbek. Szóval akkor a 24 résztvevő fele-kétharmada nem is éhezik egyáltalán. Ráadásul az is kiderül, hogy a 12-es körzetben sem éhezik ám mindenki, csak aki a kvázi szegénynegyedben lakik, mint ők. Aminek meg azért nincs sok értelme, mert hiszen az őket körülvevő erdőben halomban nő a mindenféle gyümölcs, tele van vaddal, és a halak kb. önként ugranak a hálódba – ja, csak persze, emlékszem, senki nem mer bemenni két tízenpár éves kölykön kívül, mert büntetés jár érte. Elképzelem, amint meglett férfiak a családjukkal együtt inkább éhen halnak, mert büntetés jár a vadászatért. Megint csak: ugyan már.

3 hozzászólás
>!
dontpanic P
Suzanne Collins: The Hunger Games

Sokáig úgy gondoltam, hogy egy bizonyos kor fölött és bizonyos könyvek után nekem már nem kell elolvasnom ezt a regényt.

Aztán egy „semmihez-nincs-kedvem-csak-a-tévét-bámulni” estén megnéztem a belőle készült filmet, és rögtön jött a késztetés, hogy nekem erről a világról, ezekről a szereplőkről többet kell tudnom.

És nem baj, hogy elolvastam, mert az oké, hogy olvastam a klasszikus disztópiás regényeket is, de ez a 21. század disztópiája, és a miénkebb, mint például Orwell 1984-e (na jó, máshogy a miénk).

Az alaphelyzet mindent visz, de tényleg, innentől majdnem mindegy is a körítés. Mert az egész könyv egy gazdagon terített szociológiai, lélektani és játékelméleti svédasztal, csak győzzön az ember válogatni. A szereplők sajátos viszonyrendszere az, ahol ez a gazdagság lecsapódik.

A megvalósítás meg olyan, amilyen, már úgy értem, hogy sokszor nem megy túl mélyre a történet a felvázolt helyzetekben, de mivel a narratíva egyes szám első személyű és jelen idejű, ezért ez érthető is. Katniss, akinek a Viadal előttig (is) szó szerint az életben maradása függött attól, hogy mennyire jól nyomja el az érzelmeit, túl tökéletes munkát végzett; maga (és az olvasók) előtt is jól álcázza őket, meg tulajdonképpen sem ideje, sem lehetősége nem lenne mélyen elemezni bármit is.

Egyébkén a narratíva megválasztása különösen zseniálisan sikerült. Egyfelől azért, mert én, mint a könyv olvasója sokkal inkább a Capitol szemszögével tudnék azonosulni, mert egyrészt túl jól ismerem az extrémebbnél extrémebb valóságshow-kat (szerencsére azért nem disztópiás módon extrémeket) és a fogyasztói társadalom bőségét, másrészt meg kívülállóként nézem a történéseket, ahogy a Hunger Games nézői is. Viszont mégis kizárólagosan Katniss helyzetébe „kényszerít” bele a könyv, az egyes szám első személyű, jelen idejű narratíva nagyon erősen jelzi minden mondatnál, kinek a fejében is vagyok. Ez egy igen egyszerű, de mégis zseniális fogás (mármint ennek a kettős nézőpontnak a kialakítása).

Másfelől meg ez a narratívaforma tökéletesen érzékelteti a történet pörgését, a tehetetlenséget, a kiszámíthatatlanságot. Nem látunk előrébb az orrunknál, vagyis Katniss orránál.

És ahogy haladunk előre a történetben, úgy szűkül be a világunk Katniss világává, úgy válik a disztópiás regény egy lány történetévé. A végén nem marad más, csak az itt-és-most, a szörnyű kuporgás egy véget nem érő éjszakán.
És kiút, menekvés nincs, csak egy kicsi nagyobb arénába.

13 hozzászólás
>!
mrsp
Suzanne Collins: The Hunger Games

Az Éhezők viadala volt az első disztópiás regény, amit valaha olvastam, és a második könyvsorozat az olvasói pályafutásomban, így gyönyörű emlékek fűznek hozzá. Ez volt az a könyv, ami átlökdösött azon a bizonyos határon, hogy szépen lassan, de biztosan olvasóvá, olvasásfüggővé váljak. Azóta elolvastam többször is, angolul és magyarul, a filmet láttam kismilliószor, és még mindig imádom.

Sokan mondják, hogy a Battle Royale utánzata, de én nem érzem így, ha így is van, szerintem Suzanne Collins akkor is maradandót alkotott. Tetszik a világ, amit felépített, abszolút elképzelhetőnek tartom a jövőben, hogy bekövetkezzenek a könyv eseményei, főleg a mai világ Amerikájában, a mai elnökség idején. Tetszett, hogy milyen jól kitalálta az írónő a viadal felépítését, a szabályokat, apró részleteket, nagyon jól kidolgozott mindent. A szereplők is közel kerültek hozzám, főleg Peeta, Haymitch és Katniss. Tetszett, hogy burkoltan a mai világ problémáit is megjelenítette a könyvben, és tetszett a végkifejlet is, ami még több bonyodalmat okoz a későbbiekben.

1 hozzászólás
>!
Izolda +SP
Suzanne Collins: The Hunger Games

Úgy elkapott a gépszíj, hogy tegnap ebéd közben baromi csúnyán néztem a mellém telepedő kollégákra, hogy nem tudom folytatni a hallgatását, aztán hajnali kettőig hallgattam, aztán a délutánt a kanapén töltöttem, és most végeztem vele. Hímeztem közben. Még egy pár ilyen nap kéne a folytatásokkal és nem leszek nyugdíjas, mire kész leszek.
Nadeszóval. Pár logikai izétől eltekintve (pl. hogy az embervadászatot a világ többi része valszeg nem hagyná annyiban), fordulatos, izgalmas és nem lehet abbahagyni. Carolyn McCormick, aki a könyvet felolvassa, nagyon jó! Mondom ezt úgy, hogy Stephen Fryon edződtem. Szóval mindjárt kezdem is a folytatást. :)

8 hozzászólás
>!
Lunèa_Charlotté
Suzanne Collins: The Hunger Games

Hát sokat húztam a könyv elolvastát, talán azért , mert tudtam mi lesz benne. :) Láttam a filmet vagy 5x , a második részt is vagy 2x. :DD
És azt kell mondjam , hogy szinte pont olyan volt , mint a film! Ritkán soha se találtam még olyan filmet , amely így meghagyta volt a könyves vonalakat… De azért ott is voltak halvány eltérések. :)
Az elejétől kezdve tetszett , de még is , talán a film miatt , vagy mert már ismertem a történetet , nem volt akkora nagy dobás…
De attól még , szerintem egy nagyon jól kitalált történet! Le a kalappal. :)

>!
Sipor
Suzanne Collins: The Hunger Games

Ha fiatalabb lennék, végigizgultam volna, aztán két nap múlva elfelejtem. Így csak kaptam egy erős agyf*szt.
Az igazi ifjúsági könyveket szerintem akár 70 évesek is olvashatják élvezettel (és egy adag nosztalgiával), de ez egy nagy szemét. Erről bővebben a második kötet értékelésénél írtam: https://moly.hu/ertekelesek/2084281

>!
dorothy_emerald
Suzanne Collins: The Hunger Games

Well, well, well… A legutóbbi embert próbáló könyvélményemkor megfogadtam, hogy pihentetem kicsit a YA-kat, és nem kockáztatom a nyolc napon túl gyógyuló agyfaszt. Meg hát ez amúgy is egy Battle Royale koppintás, kár is rá időt vesztegetni. De aztán kis angol tanulás címszóval legalizáltam a dolgot, mert mégis csak kíváncsi vagyok, hamar meg is öregedtem. Szóval elolvastam ezt a csodát, és már a csillagok állásán is látszik, hogy nem vagyok teljesen megelégedve, bár szerencsére elmém épségét sehol sem fenyegette komoly veszély. Lássuk hát, elvetemült rajongók dobálhatják rám a fecsegőposzátákat ;)
Le kell szögezni ez egy teljesen olvasható, kikapcsoló, könnyed kis olvasmány, amivel semmi baj nem lenne, de ez a hype, ami körülötte van megint nem a jogos fajtából való. Egyáltalán nem akkora durranás ez a könyv, mint aminek lennie kellene. A sztori igazából nem izgalmas, túléli, na és? Ezt a szomszéd Joli néni is tudja, nagyjából a fülszöveg elolvasása után, legkésőbb az első 50 oldal végére. Az egész évekkel izgalmasabb lehetett volna, ha több nézőpontból hallanánk a történetet. Persze ahhoz több karaktert kellene kidolgozni. A több persze itt hibás szóhasználat, mert egy sincs igazán kidolgozva, ott vannak és egyszerűek, mint a bot, ami valahol jogos, hiszen két éhen halás között Kati nyilván nem Dosztojevszkijt olvas fel Gél-nek, de akkor is, a lány nem is nagyon érdekes. Persze üdvözlöm a tényt, hogy egy kompetens, cselekvő főhősnőnk van, aki nem alél el egy hamiskás félmosolytól, és képes életben tartani önmagát (a deus ex ejtőernyőkről most nem számolom), de ebben ki is merültek a pozitívumok. Pitét a körülmények áldozatának tartom, szerintem nincs sok baj a sráccal, kicsit túl van tolva ez a szerelmes vagyok beléd dolog, sokkal jobb karaktert is csinálhattak volna belőle, kezdve azzal, ha nem lett volna olyan hülye, hogy tisztítatlanul hagyja a sebét, majd befekszik egy tonna sár alá. De nevermind. Ami engem igazán bosszant az Haymitch hiánya. Messze-messze ő a legérdekesebb karakter, akiről sokkal többet akarok tudni, és semmi. Ott állok kiéhezve (legalább valaki éhezik, ha már ők nem), és nem kapok csak egy félmondatot. Hát gratulálok. Itt különösen jó lett volna a váltott nézőpont. Mennyire érdekes lett volna látni a külső eseményeket, a harcot a szponzorokért, ahogy Haymitch a józanság szélén táncolva, hathatós káromkodások közepette, durván fifikásan harcolja ki a dolgokat Katinak és Pitének. Annyi, annyi potenciál, és mind veszendőbe ment. Ez áll a háttérre is. Nekem az a három mondat, amit megtudtunk erről a világról nagyon kevés. Tudni akarom mi történt, hogy történt, hogy alakult ki ez az állam, miért lázadtak fel, hogy verték le őket, mi lett a világ többi részével, hogy működik a kerületes rendszer, és hogy a francba lehetséges, hogy miközben állítólag éheznek, csak pár tizenéves merészkedik ki vadászni? Oh, Anya, én nem akarom, hogy lelőjenek, inkább éhen halok veletek, mint vadásszak. Jól teszed Apa. Seems legit. És már ott is vagyunk a kedvenc témámnál. A logikátlanságoknál. Ebben a könyvben a kutya nem éhezett úgy igazán. Egyszer kétszer elhangzott, hogy éhezünk, de nem volt túl meggyőző, nem volt igazi. Meg amúgy se éheztek, csak a 11. és 12. kerületben, és ott se mindenki. Aztán ott van, hogy ha az első két kerület gyerekeit a viadalra képzik, akkor miért nem tudnak vadászni? Miért csak egy taktikájuk van? Csupa apró dolog, de zavaróak, nagyon, mert ez nem egy közepesnek beharangozott könyv, hanem egy felkapott, sokat dicsért alkotás. Ha kikapcsolom az agyam, elszórakoztat pár órára, úgy, hogy csak egy egész kicsit fáj, de nem az a remekmű, amire az ember számít.

>!
chibizso
Suzanne Collins: The Hunger Games

Sokáig kerültem a könyvet, mert – mondjuk ki – túl sznob voltam. Nagyon szeretem a klasszikus disztópia regényeket, de nem igen tudtam elviselni annak a gondolatát, hogy valami mainstream tinisztoriba sűrítik bele a kedvenc műfajomat. Végül egy cikk miatt megadtam magamat, hogy maybe the odds be ever in your favour és elolvastam a Hunger Gamest
Kellemesen csalódtam.
Az események lekötöttek, végig érdekes tudott maradni az egész, jó csavarok is voltak benne (főleg a bogyós tetszett). A történet építkezése, a fokozás és végül az akció jól működött a könyvben, erre a részére nem volt panaszom. Érezhető az írónő forgatókönyves háttere.
A világ felépítésére azért van. A Collins által lefestett társadalomról borzasztó olvasni, látom benne a mai média orientált társadalom kritikáját, de mégsem tudtam teljesen átérezni a légkört a szereplők körül. Olyan érzésem volt, mintha én is a Viadal egyik nézője lennék, de az otthoni biztonságos fotelemből nézném csak az egészet, nem lennék teljesen tisztában a dolgoknak a szörnyűségével. Röviden, szerintem egy bővebb atmoszférateremtés nem ártott volna ennek a történetnek. Szívesen olvastam a poszátákról, a fekete piacról, a körzetenként eltérő kenyerekről és szívesen olvastam volna még sok minden másról is.
Emellett még pár, a műfajra jellemző (young adult regények) klísék zavartak, de azok fölött jobban elnézek, mint a feljebb említett hiányosság fölött.

Összegezve, a mainstream könyvek közül ez egy olyan, amire azt mondom, hogy talán megérdemli a népszerűségét. Ha tinédzserként olvastam volna, biztos jobban odalennék érte, de nagyobbként is lekötött. Biztos fogom folytatni a sorozatot.

3 hozzászólás
>!
Ad3lka
Suzanne Collins: The Hunger Games

Dehogy tartott nekem több mint két hónapig elolvasni ezt a könyvet! Miről beszél itt mindenki?
Na, viccet félretéve – nehéz szülés volt, pedig magyarul már egyszer túltettem magam rajta, és akkor (valószínűleg a meglepetés ereje miatt) imádtam. Most viszont úgy éreztem, néhol kicsit unalmas. Néhol meg nagyon. Nem voltak nekem nagy elvárásaim, tudtam, hogy Katniss még mindig ízetlen lesz, mint a babaszappan, és üres, mint Peeta feje, de úgy emlékeztem, legalább a cselekmény, Haymitch meg Effie jóvá teszik mindezt. Utóbbi kettőben nem is csalódtam, gyöngyszemek, amik szénből lettek ugyebár, de a Viadal így másodszorra olyan lapos volt, hogy Snownak kopogna a szeme az elégedetlenségtől. Na, mindegy, angolul is pipa. A következő részeket egyébként is jobban szívlelem.

>!
PuPilla
Suzanne Collins: The Hunger Games

Szeretem ezt a disztópiát, ezt a borzalmas versenyt és a morbid izgalmait, de ebben nincs helye szerelemnek számomra.
A könyvnek már az eleje torokszorító, a közepe végig maxpontos, nekem a befejezés húzta le.

Bővebben itt: http://pupillaolvas.freeblog.hu/archives/2012/02/20/Suz…

25 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Kloy

Happy Hunger Games! And may the odds be ever in your favour!

Kapcsolódó szócikkek: Effie Trinket
>!
Életveszélyes_és_Tilos 

You don’t forget the face of the person who was your last hope.

>!
Kloy

Only I keep wishing I could think of a way to…to show the Capitol they don’t own me. That I’m more than just a piece in their Games

Kapcsolódó szócikkek: Peeta Mellark
>!
teufelin

"So, you’re supposed to give us advice,” I say to Haymitch.
“Here’s some advice. Stay alive,” says Haymitch, and then bursts out laughing.

page 56

>!
Lunèa_Charlotté

„Hey, Catnip,” says Gale. My real name is Katniss, but when I first told him, I had barely whispered it. So he thought I'd said Catnip.

>!
blankaveronika IP

This is the first kiss that we're both fully aware of. Neither of us hobbled by sickness or pain or simply unconscious. Our lips neither burning with fever or icy cold. This is the first kiss where I actually feel stirring inside my chest. Warm and curious.
This is the first kiss that makes me want another.

298. oldal, II. rész

>!
_7es_ P

„Remember, we're madly in love, so it's all right to kiss me any time you feel like it.”


A sorozat következő kötete

Hunger Games sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Veronica Roth: Allegiant
Jennifer L. Armentrout: Opposition
Dan Wells: Fragments
Susan Kaye Quinn: The Legacy Human
Scott Westerfeld: Pretties
Lissa Price: Enders
Marissa Meyer: Cress (angol)
James Frey – Nils Johnson-Shelton: Endgame – Sky Key (angol)
Tara Elizabeth: Zoo
Nick James: Crimson Rising