The ​Ballad of Songbirds And Snakes (Hunger Games) 76% 22 csillagozás

Elég vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsoltban.
Csodás volt újra visszatérni Panembe!
Ami nekem legjobban tetszett a könyvből, az a rengeteg új lore. Kaptunk egy csomó új információt magáról a lázadásról, nem csak lázadó, hanem kapitóliumi szemszögből is, jó volt látni, hogy a cselekmény ideje alatt még a Kapitóliumban sem voltak annyira elkorcsosulva az emberek, mint Katniss idejében, és magának a Viadalnak a korai, primitívebb változatát is megismerhettük. Az írásmód még mindig magával ragadó, akkor is, ha csak expozíciót és világleírást olvasunk.
Maga a sztori sem lett volna rossz, de sok karaktert csak felületesen ismerünk meg, Snow osztálytársai nagyrészt nekem egybefolynak – bár egy csomó közülük elvileg a legjobb barátai –, a viadal résztvevői úgyszintén. Emiatt magát a viadalt sem volt túl izgalmas olvasni, főleg a mentorok szemszögéből. Meg azt nem értem, hogy miért a mentorságuk alapján akarják őket jutalmazni, mikor amúgy jóformán spoiler. Azt hittem, elolvashatjuk majd, hogy Snow hogyan válik olyan kedves bácsivá, mint amilyennek megismerhettük, de ez nem igazán volt bemutatva. A könyv 3 részre van bontva, az első kettőt élveztem, de aztán mintha kicsit megszakadt volna a sztori és az utolsó harmadot már néha eléggé untam. :/ De azért a vége kb. úgy alakult, ahogy lehetett sejteni.
És ami talán a legjobban zavart, de amúgy teljesen szubjektív. Értem én, hogy mikor az ember előzményt ír, akkor remek stratégia a nosztalgiafaktorra alapozni. De könyörgöm, ne tessék már túltolni! Az egyik ilyen elem már rögtön az volt, hogy Snow spoiler, amit már ismerünk, lett volna még egy pár, amit fel lehetett volna fedezni, de nem. Ezután ami kellemesen érintett, az a spoiler, na, annak nagyon megörültem, de szerintem ennyi pont elég is lett volna. Miért kell minden egyes spoiler Meg akkor még ott voltak a spoiler, amik kikészítették Snow-t. Jó, hogy Katniss idejében nem kapott rögtön idegösszeomlást, mikor Katnissék ilyen szépen összegyűjtötték a dolgokat, amiket ennyire ismer és utál… És még ezután spoiler! :DD
Szerintem elég megosztó lesz ez a könyv, de egy olvasást mindenképpen megér! :)

Legyen 3 csillag, de gyenge 3 csillag, olyan 3 alá alá, ha dolgozat lenne.
NAGYON vegyes érzéseim vannak, de ez az alap irányelv:
– ha szeretted a trilógiát és elszeretnéd olvasni ezt az előzményt, olvasd el.
– ha szeretted a trilógiát, de abszolút nem érdekel az előzmény, ne olvasd el.
– ha nem szeretted a trilógiát, hát ne olvasd el.

Bővebben beszélgetünk a könyvről @LeviTheBooktuber könyves videós társammal szombat este 7-kor: https://youtu.be/mSKXp2NkOcE

Ez a könyv a fölösleges szó megtestesülése. Nagyon vártam, a trilógiát szerettem, Snownak is adtam esélyt, hátha érdekes története lesz. Ehelyett a könyv felénél már gondolkodtam rajta, hogy félbehagyjam-e, annyira untatott és csak azért tudtam befejezni, mert érdekelt, hogyan lesz vége. Unalmas történet, ellenszenves karakter (ami nem zavart volna, ha legalább jól meg van írva), kiszámítható fordulatok (többségében, ami meg nem volt az, az szimplán oda nem illő volt). Volt néhány dolog, amit nehezen fogadtam el spoiler A viadal bemutatása, kialakulása lehetett volna izgalmas, érdekes is, ehelyett sikerült az egyik legunalmasabb résszé tenni a könyvben, ami azért nagy szó. A kicsit lassúbb bevezetés után reménykedtem, hogy beindul a regény, de ugyanolyan unalmas maradt. A sok felvezetés után egy epilógusban lerendezi az összes felmerülő problémát, eh. Legközelebb írjon mást, nagyon nem volt szufla a történetben.

Mindent megkaptam ebből a könyvből, amit elvártam. Érdekes volt, hosszú, de megérte kiolvasni. Coriolanus teljesen másként indult, mint ahogy megismertük, és pont ezért volt érdekes figyelemmel követni az elkerülhetetlen változást a rossz felé. A vége volt a kedvencem, hiszen egyáltalán nem számítottam erre a végkifejletre. Azóta sem jutok szóhoz! Mindent összevetve én bekerültem azon kevesek közé, akiknek nagyon tetszett, és méltónak tartom az eredeti trilógiához. Suzanne Collins nagyon jó abban, hogy a szakadék szélén tartson minket, és pont ezért olyan kimagaslóan jó írónő!

„People aren't so bad, really. It's what the world does to them.”

Ahogy Joker sem, úgy Snow sem volt mindig gonosz. Ez a könyv remekül bemutatja, hogy a körülmények hogyan tudják átformálni az emberi természetet. Bizonyos szempontból érthető, hogy Snow miért vált azzá, aki – egyszerűen összeomlott terheinek súlya alatt, és ez még megbocsátható. Az viszont nem, hogy sütött belőle, hogy kapitóliumi. De ez is valahol érthető – ott született, ott nőtt fel, nyilván, ha ő is körzetből származott volna, mint Sejanus, másképp gondolkodott volna.

Ami még az Éhezők Viadala sorozatban egy kedvencem, úgy ahogy ebben az előzménytörténetben is, az az, hogy sok utalás van az ókori Rómára, mind nevek és helyszínek tekintetében. spoiler

Összességében egy jól felépített könyv és örülök, hogy betekintést nyertem abba, hogy hogyan született meg a Viadal koncepciója, és épült ki egy egész nemzetet alapjaiban megrázó „sporteseménnyé”.

Nagyon tetszettek benne a fordulatok. Megvolt benne minden amit vártam ettől a könyvtől, és még több. Valahogy Ligh Yagami jutott eszembe a főhősről, és a csavarok meg az egész stratégiás dolog arra emlékeztetett. A romantikus szálat az elején nem értettem, meg nem is annyira rajongtam érte, de mire a végére jutottam megértettem hogy miért volt szükséges

Az éhezők viadala sorozat a kedvenc könyveim közé tartozik, így nagyon izgatott voltam mikor elkezdtem ezt a könyvet. Időközben azonban alábbhagyott a lelkesedésem…Egyszerűen túl sok volt számomra a leíró rész, nagyon lassúnak találtam a cselekményt és alig ismerhettem meg a karaktereket. Valahogy nem ezt vártam ettől a könyvtől..Ennek ellenére voltak részek, amiket szerettem és izgalmasnak tartottam, továbbá érdekes volt egy kis bepillantás nyerni Snow elnök fiatalságába.

Hát ez nekem nagyon tetszett, azt se bánnám ha ebből is trilogia lenne. A kiemelt értékeléseket olvasva nekem az az érzésem támad, hogy nem is ugyanazt a könyvet olvastuk, vagy lehet csak az én képzeletemet máshogy ragadta meg.
Coriolanus jellemfejlődése, az ártatlanság elvesztése úgy lett bemutatva, ahogyan az írónő a hunger gamest is felépítette, ahogyan a körülmények hatására előjön az ember legbelsőbb ösztöne. Ez Coriolanusnál az önzés es saját magát áltatja amikor azt hiszi spoiler, és bár kiszámítható mi történik a végén számomra így is izgalmas volt.
Az ismerős nevek és dalok csak hozzáadtak az olvasásélményhez .

„Az Énekesmadarak és kígyók balladája egy igencsak érdekes és különleges olvasmány, mely más szemszögből mutatja be az Éhezők viadalának borzalmait, mint az előző regények. Egy fiatal férfi szemüvegén át végignézhetjük, hogy mit művel a hatalom az emberrel. Lehetséges, hogy az egyik pillanatban még biztonságban érzi magát, a másikban pedig az életéért menekül. Egy biztos; „snow lands on top” (a hó/Snow mindig felül landol). Aki szerette az Éhezők viadalát, annak biztosan tetszeni fog ez a könyv is a maga részletesen kidolgozott világával, az érezhető, szinte szikrázó ellentétetekkel a Capitolium és a körzetek között, és egy nagy múltú család fiatal sarjának fejlődéstörténetével. Olvassátok! Megéri!”

Bővebb véleményem: https://auroraolvasmanyai.blog.hu/2020/08/14/suzanne_co…

Kihívás kedvéért nyúltam hozzá, legyen ez az elsődleges dimenzió hozzá.

Nem túlzottan élveztem, hogy rögtön megvalljam, viszont szerettem volna.

Bár még mindig nem tartom Suzanne Collins-t többnél egy túlságosan agyonhájpolt szerencsefiánál, attól még érdekelt, mit hordozott egybe és adott el „újdonság” címkével. Főleg mert, sok jót nem hallottam az amerikai booktuberek beszámolói során.

Pontba szedek pár gondolatot, szokásos tömör kifejtés helyett. Úgy érzem, ezen esetben, teljesen felesleges, leginkább mert a 80%-ában semmi értékelhető nem történik. A kilógó hajszálakba pedig nem tudok kellő tartással belekapaszkodni

1. Nehezen tudtam komolyan venni ezt a művet, úgy, hogy 3 főszereplőből 2-nek a neve segglyukra végződik

2. Snow sose volt az eredeti trilógia alatt egy kimondottan érdekes, többdimenziós karakter, akiben található bármi egyéb árnyalat a hatalomkaparás mellett. Ő inkább a Kapitólium szimbóluma, akit lehet utálni, mint itthon mondjuk Gyuri Ferit vagy éppen csakis imádni. Megtenni őt főszereplőnek, nem volt szerencsés választás, de aztán végképp azért sem, mert, a spektrum a könyv alatt se mozdul összeségében semerre. Snow-nak nincs gerince, kész, pont. Hol ebbe az újdonság?
Aztán: Történnek vele dolgok és hopp, ő az ügyeletes kiscsászár a következő majdnem 70 évre, because PLOT.

3. Nem értem, miért mániája Collins-nak mindig tiniket megtenni fontos pozíciót tartó személyeknek, amikor ennek igazából semmi értelme? Mentornak 20 alattiakat, országvezetőnek egy 18 éves tapasztalatlan nyomingert…nem vagyok képes értékelni ezt a logikátlan gyakorlást, úgy sem, hogy ez a könyv fiataloknak van. És mellé sci-fi…nyomokban egyszer valahol

4. A millió éneklés és szöveg. Néha viccből megkérdeztem csendben: ez most regény vagy Broadway Musical lenne? Mert egyszer elmegy, 10x alkalomra fárasztó. Leginkább persze akkor, ha az a dal már volt legalább. Viszont, nekem ez bebizonyítja, hogy Collins-t nem nagyon izgatta az írás, csak, hogy teljenek a lapok és legyen mit 3 héten belül leadni rókabőrlenyúzásként. Ugyanez a hatás megvan, mikor az Viadal listája feltűnik 3. alkalomra…mintha 2 mondatban nem lehetett volna elintézni, kik estek ki és kik nem, vagy akármi

5. A visszaemlékezések lekötöttek, de megint nem az a fajta, ami érdekelt volna. Még mindig nem tudjuk, hogyan jutott el az USA-Kanada Panem állapotáig, miért így lett a szervezés, mi történt a világgal, a többiekkel? Ez számomra sokkalta érdekesebb mint 200 oldalon való szenvedés a Viadal előtt és Snow kinylódásai, hogy a családi név nem pusztuljon le másnapra. Annyira. Kihagyott lehetőség a semmiért cserébe. De megint sejteni fogok, szerintem Collins-t nem érdekli ez a rész, nem akarja kitalálni, ezért jó eséllyel, sose fog róla írni. Mindegy, ő tudja…

6. Az írói stílus harmatgyenge, legalább annyira irodalmi mint a harmadnapon megírt és azóta összegyűrt Tesco-s bevásárlólista

7. Miért kell minden tini regénybe beleerőltetni a románcokat? Ettől jobban szerethetőek a
karakterek? Vagy a könyv maga eladhatóbb? Meg pont Snownál? Pont 12.-es körzetből jön Lucy? Pont a Hanging tree szerzőjével? Ennyi egybeesést csak lottózásnál lehet összehozni első látszatban

Többet igazából nincs mit tekernem, hiszen mások már elmondták. Unalmas, felesleges könyv, ami tisztán kivehetően a pénzszerzésért született, semmi másért. Sokat elárul, hogy több szimpátiám volt egyszer előforduló szereplők iránt pusztán név alapján, mintsem bárkiből a főszereplő brancsból. Ja meg talán Tigris…Tigris jófej volt.

Bónusz a végére:
Szerintem ez a legjobb kritika angol nyelven műre, ajánlom szeretettel, kellően szórakoztató (Caleb Joseph):
https://www.youtube.com/watch…