Értékelések 90

Coredin>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyfelől tetszett, mert szépen felépíti Snow jellemét, hogy alapvetően nem született gonosznak, de már a legelejétől megtalálhatóak azok a gondolatok, amiknek a magjaiból kinő majd az a Snow, akit később megismerünk a regényekben. A szerelmi szálat viszont elnagyoltnak éreztem spoiler

Hirdetés
Benedek_Eszti>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Nagyon tetszett a regényben, hogy nem csak és kifejezetten arról szólt, hogy hogyan öldöklik egymást a gyermekek, hanem nagy hangsúly volt a viadal előtti és utána levő eseményeken is. Hogyan élték meg a fiatalok a mentorságot, ki hogyan reagált arra, hogy ő lett az egyik kiválasztott, hogyan lehetne ezt az egészet egy nagyobb szabású eseménnyé tenni. Érdekes volt már eleve ez a mentor-kiválasztott viszony, hiszen amit mi ismertünk korábban, az azt mutatta be, hogy az azonos körzet korábbi nyertese mentorálja az új kiválasztottat. Ez esetben pedig ahogy említettem, az Akadémián tanuló diákok segítették a körzeti gyerekeket.

Suzanne Collins-nak sikerült olyan érdekes karaktereket létrehoznia, akiket egyszerre gyűlöltem és szerettem. A játékmester, dr. Gaul egyszerűen viszolygást váltott ki belőlem, egy olyan szereplő lett, akitől felállt a szőr a hátamon ugyanakkor mégis lenyűgözött. Sőt, talán az egyetlen olyan is lett, aki által semmilyen meglepetés nem ért. Nem csalódtam vagy lepődtem meg egyetlen tettén sem. Hasonlóan érdekes volt Sejanus, Coriolanus egyik iskolai társa, aki a Második körzetben született, családjának mégis sikerült felverekedniük magukat a Kapitólium lakosai közé. A fiú – valamint az anyja – teljesen elveszettnek érezte magát az új környezetben, és a viadallal sem sikerült kibékülnie, ami bizony problémát is okozott számára.

Bővebben: http://www.ahmagazin.com/suzanne-collins-enekesmadarak-…