Énekesmadarak ​és kígyók balladája (Az éhezők viadala trilógia) 341 csillagozás

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

A ​becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198154 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
448 oldal · ISBN: 9789634198178 · Fordította: Farkas Veronika

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Coriolanus Snow · Lucy Gray Baird · Sejanus

Helyszínek népszerűség szerint

Kapitólium


Kedvencelte 31

Most olvassa 88

Várólistára tette 331

Kívánságlistára tette 451

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

DarknessAngel >!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Úristen ez a könyv! Valami eszméletlen, egy igazi mestermunka! ♡
Hihetetlen, hogy Suzanne Collins ennyi év után is, milyen gyorsan visszarángatott az Éhezők viadala világába. Mikor először megláttam, hogy mégse Magsről fog szólni a könyv, hanem Snow-ról, hát kissé csalódtam. Később viszont már nagyon is érdekelt a drága elnök élete.
Itt megtudhattuk, hogyan hatott a háború a Kapitóliumra. Hogy ott is voltak egy csomóan, akik éheztek és szenvedtek. Meglepett, hogy Snownak off milyen mozgalmas fiatalkora volt. Mennyi minden ment keresztül ő is. Így az eredeti trilógiában sosem gondoltam bele, hogy mégis hogyan lett olyan, amilyen. Nem is nagyon érdekelt, mert csak egy gonosz embert láttam a személyében. Ebben a könyvben, viszont nagyon sok mindenre választ kapunk.
Nagyon tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk az Éhezők Viadala alakulásába, fejlődésébe. Nem semmi, hogy annyi év alatt mennyit változott az egész. Egész idő alatt az járt a fejemben, hogy Katnissék mennyivel jobban jártak, ahhoz az embertelenséghez képest, ami az itteni kiválasztottakra várt. Még mindig teljesen elborzaszt ez az egész „játék”, és a kapitóliumak mentalitása ezt illetően.
Habár Snowt megszeretni nem tudtam, viszont most már végre értem őt. Nagyon tetszett, hogy a viselkedését, gondolatait elemzgethettem olvasás közben. Főleg, úgy, hogy már ismerjük a végkifejletet.
Lucy Gray viszont… Rá nehezen találok szavakat. Annyira megérintett az ő története. Egyszerűen letaglózott a lány. Annyiszor meglepett a viselkedésével, bátorságával, szeretetével. A balladái pedig tökéletesek♡ El sem hiszem, hogy mennyi mindenre fény derült ebben a kötetben. Annyi érzelem kavargott bennem az elejétől kezdve egészen a könyv végéig, és még most is.
Teljesen más fényben látom most az egész trilógiát. Lucy Gray egy igazi kincs, aki tovább él a dalaiban és a fecsegőposzátákban. Sosem lett igazán elfelejtve❤
Sejanus szintén mélyen megérintett. Az egyetlen „hibája” az volt, hogy túl kedves volt és, hogy sosem mondott le az elveiről a hitéről. Ő a reményt jelképezi a sötétségben. Legyen bármilyen rossz is a helyzet, mindig akadnak jó emberek, akik sosem adják fel, és ez tiszteletre méltó.
A történet tökéletesen fejeződött be. Eléggé frusztrál, ledöbbent és felszabadít. Snow számára happy end, de a többiek…
Még mindig az egyik legjobb világ, legjobb disztópia, amiről életemben olvastam. Örök kedvenc marad.

Wee IP>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Az emberek nem születnek szörnyetegnek. A körülmények teszik őket azzá.
Coriolanus Snow sem volt szörnyeteg. De óriási volt a vállára telepedő nyomás, hogy megfeleljen a neve és rangja támasztotta elvárásoknak, mert minden a látszat. Gyerekkorától azt hallotta, hogy nagy hatalmú emberré kell válnia, és ő meg akart felelni ennek jövőképnek.
Nem sajnálom, nem igazán, mert a döntéseit végül ő maga hozta, de most már jobban megértem.
Azt is, miért gyűlölte meg Katnisst már az első pillanatban.
A lányt, aki ugyanúgy feltűnést keltett az aratásnapon, mint Lucy Grey. A lányt, aki a közönség kedvence lett, aki kitűnt a tömegből, és aki úgy énekelt, mint egy fecsegőposzáta.
Collins jól csinálta, mert anélkül magyarázott meg rengeteg mindent, hogy az arcunkba tolta volna.
Tartottam tőle, milyen lesz ez a regény, mert nekem az ilyen elő-utó-középtörténetekkel szemben mindig fenntartásaim vannak. Vajon tényleg hozzáad-e az eredeti történethez, vagy csak egy újabb bőrt akar lehúzni róla?
Ez a könyv egyértelműen nem ebbe a kategóriába tartozik. Célja volt, és sokban gazdagította az Éhezők Viadala világát; olyan réteget húzott egy eredetileg utált karakterre, amitől ha rokonszenves nem is, de sokkal emberibb lett.
Nagyon tetszett a kontraszt, ahogy Collins a könyv folyamán végig Coriolanusnak „szólította” a fiút, az epilógusban pedig már Snownak. Miután választott. Miután azt választotta, hogy Snow lesz, és elenged minden gyengeséget, minden befolyásoló érzelmet.

Most ennek a történetnek a fényében fogom újra olvasni az Éhezők Viadalát, és kíváncsi leszek, mi mindent fedezek még fel benne.

4 hozzászólás
Törpillaa P>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Imádom az Éhezők viadalát, az egyik legnagyob kedvencem azóta, mióta olvastam az első részét. :-) ❤ Bár már akkor sem szerettem meg Snowt, és ez most sem változott meg, hogy kapott egy saját történetet. Az öt csillagom részben csakis Lucy Graynek szól, és hogy újra belecsöppenhettem az Éhezők viadala világába, amit teljes mértékben imádtam. De Snowt még mindig utálom, sőt cseppet sem érzek iránta sajnálatot. Ő választotta ezt az utat, hát élvezze! Mindenkit elárult volna, ha azon múlik, még a saját anyját is. Egy csomó választása lett volna, hogy mindent másképp csináljon, de ő szánt szándékkal nem tette, ami helyes. Sejanussal is mit tett? spoiler Nem lett attól jobb ember, ahogy Lucyval bánt az elején végig önző volt, bár olykor azért csak normális ember módjára viselkedett, de a többségében önző volt. De hagyjuk is őt, utálom. De nem bántam meg, hogy elolvastam a történetét, mert itt voltak a covey-ek. Lucy Gray és Maude Ivory, a cuki kislány. :-) ❤ Őket nagyon megszerettem, kíváncsi lettem volna még, hogy mi lett Lucyval, de egy igazi fecsegőposzáta sosem tűnik el, és hallgat el. :-) Még Sejanust is kedveltem, meg Tigrist is. :-) Suzanne Collins egy zseni az írok között, nagyon szeretem, hogy újra és újra elkalauzol, beszippant ez az elképesztő világ, és újra beleszerethetek. :-) Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt is. :-)

4 hozzászólás
Klodette>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Bőven voltak fenntartásaim amikor először jött a hír, hogy Snow karakterközpontú előzményregényt ír Suzanne Collins Az Éhezők Viadala trilógiához és sajnos nem szívesen mondom, de a saját olvasmányélményemet tekintve igazam lett, mert ez nekem nem igazán tetszett. :(
Régebben arról volt szó, hogy vagy Mags vagy Finnick lesznek a középpontban és akkor még szívből örültem és érdeklődtem, de sosem szerettem igazán az antihős sztorikat, pedig ez a könyv pontosan az.
Azt mindenképpen elismerem, hogy bátor húzás volt az írónő részéről, hogy egy ilyen sokak által utált és megvetett szereplőt választott regénye középpontjába, de pont ezért fog maga a könyv is megosztó lenni…legalábbis szerintem.
Tipikusan az a kötet lesz, mint A kiválasztott is, hogy a rajongók fele imádni fogja, még a másik fele egyszerűen csak a fejét fogja az említésére.
Snowt egyszerűen utálom és ettől az első perctől kezdve képtelen voltam elvonatkoztatni, ami már eleve rányomta a bélyegét az egészre.
Az biztos, hogy meglepő volt az ő szemszöge és a családja története, de nem tudtam megsajnálni még egy másodpercre sem.
Sokszor azt éreztem, hogy valamiféle gyenge szimpátiát próbál meg kiváltani belőlem az írónő a fiatal Coriolanus iránt, de aztán mindig történt valami olyan dolog, vagy tett valamit, ami után rögtön kapcsoltam, hogy ez bizony valójában ő, Snow elnök, aki milliók haláláért és szenvedéséért felelős.
Az egyetlen pozitívum benne, hogy ő aztán tényleg eltökélt és amit eltervez, azt véghez is viszi, senki sem állíthatja meg, na de milyen áron? Áhhh…
Lassan haladtam vele, kínlódtam az olvasással, pedig annyira reméltem, hogy nem így lesz. Nekem óriási csalódásnak bizonyult.
Az egyetlen pozitív dolog, az maga a tény, hogy kicsit visszatértünk Az Éhezők Viadala világába, ami persze egy embertelen, brutális disztópia, de mégis van benne valami, ami már régebben is megfogott és ez most sem volt másképpen. A hangulat magával hozta a régi emlékeket.
Nosztalgiának tökéletes, előzménynek is, de szerintem mindenképpen a trilógia után érdemes olvasni és önálló kötetként nem állná meg a helyét.
Túlélés, hatalom, árulás, gyötrelem és a végeláthatatlan háború. Az öldöklés üdvözlése, az erőszak teljes magasztalása. Ezek a dolgok jöttek át a lapokról, más nem. A féktelen önzés és becsvágy, aminek egyszerűen képtelenség volt gátat szabni.

Kicsit bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.com/2020/05/konyvkritik…

Dsheavenofbooks>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

„Erre a történetre úgy gondolom, hogy elég sok jelzőt lehet használni, de én most a merészt választanám. Számomra igazán felüdülés volt olvasni a kapitóliumi emberek gondolkodásmódját, és nem azért, mert én is így vélekednék a dolgokról, szimplán jól esett bepillantást kapni ebbe az őrült világba. A kapitóliumi emberek felsőbbrendűek, a körzeti aljanép felett állnak. Műveltek, elegánsak, gazdagok. A világ a lábuk előtt hever, és ők irányítják egész Panemet. Coriolanus is ebben a szemléletben nevelkedett, aki bár megtapasztalta a nélkülözést is, mégis ennek a szemléletmódnak adta át magát. A könyvben figyelemmel kísérhetjük azt, ahogy ő formálódik, ahogy elveszíti az ártatlanságát. A tiszteletreméltó kapitóliumi polgárra azonban mély hatást gyakorol az ő kiválasztottja és mentoráltja Lucy Gray, aki hatására Coriolanus megkérdőjelez mindent, amiben hitt. A lány ártatlansága és kedvessége leveszi a mi főszereplőnket a lábáról, akinek a hatására Coriolanus jobb emberré szeretne válni. Igen, jobb emberré szeretne válni, de a főjátékmester kegyetlen játszmába taszítja az ifjú Coriolanus Snowt, megismerteti vele az élet kegyetlen oldalát. dr. Gaul egy radikálisan gondolkodó személy, akire egyértelműen ráaggatható az őrült jelző. Őrült, de a maga elcseszett világában egy zseniális tudós, aki nem mellesleg hihetetlenül jól tudja manipulálni az embereket. Nem számít neki senki és semmi, csak érje el a célját. Amikor Coriolanus az események középpontjába csöppen, a saját kárán kell megtanulnia, hogy a hatalomhoz vezető út nem pont olyan egyszerű, fényes és tisztességes, mint ahogy azt ő hitte. Az emberi természet eredendően rossz. Ha nincsenek szabályozva a cselekedeteik és az életük, akkor kitör a káosz, és a káosz fájdalmat szül. Sokkoló volt olvasni a körzetekben zajló életről, a hatalmas ellentmondásról, ami az ő életük és a Kapitóliumban élők között megfigyelhető. ”

A teljes értékelést elolvashatod erre a linkre kattintva: http://dsheavenofbooks.blogspot.com/2020/06/konyverteke…

Milli88 P>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Az alap sorozat örök kedvencem marad. Amikor megláttam, hogy lesz előzménykötet nem is volt kérdés, hogy valamikor el kell olvasnom. Bár tudtam, hogy a könyv középpontjában Snow elnök áll nem szerettem volna előre elítélni a könyvet.
Imádtam a világot, amit Suzanne Collins felépített. A Kapitólium, a Körzetek, minden a legapróbb részletekig fel van építve, jó volt visszacsöppenni ebbe a világba.
Végig reménykedtem. Reménykedtem Coriolanus miatt, hogy valami csoda miatt megváltozik, hogy ez a csoda talán Lucy Gray lehet a számára. Reménykedtem Sejanusért, Tigrisért és nagymadámért is. Anyukáért nem különben. Reménykedtem, hogy a tizedik viadal nem lesz annyira kegyetlen, mint a többi.

A gonosz szereplők itt is felütötték a fejüket, és velejéig romlottak voltak. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy Coriolanusból olyan felnőtt lett, amilyet megismertünk Az éhezők viadala trilógia során.

A vége, az epilógus egy hatalmas pofon volt számomra, ahol az összes romantikusnak hitt gondolatot egy mozdulattal kipofozta az írónő a fejemből és bebizonyította, hogy Snow elnökből sikerült minden érzelmet kiölni.

csillagka P>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

A hó felül landol. Angolul jobban hangzik. (Snow lands on top)
Szóval reménykedtem benne, tényleg megtudjuk miért lett Show elnök úrból kegyetlen gyilkos kormányzó. (bár ez egy igazi költői kérdés, ha nem olyan amilyen, akkor nem kerül oda ahová, és aki helyette odakerül az pont olyan lesz, mint amilyennek kell lenni ahhoz, hogy odakerüljön ahová való) Egy autoriter hatalom, mindig kitermeli a saját diktátorait, és az elnyomottak előbb vagy utóbb elzavarják a zsarnokukat, ez az élet rendje, amit még a viadallal sem lehet kivédeni.
Az „Éhezők viadala” volt az első olyan könyv amit kimondottan Moly-os értékelés miatt olvastam el (mind a három rész egyhuzamban) mindig különleges helye lesz a szívemben, az előzmény kötethez valahogyan nem kapcsolódott az a bizsergető érzés, érdekes volt persze, jó volt visszatérni a nagy csaták színhelyéhez, mégis valami hiányzott, valami meglepő amitől azt érezném, nem csak biztonsági játékot játszik Suzanne. Minden történes pontosan le volt vezetve az előző kötetekből, csak éppen itt fordított a sorrend, a következményből ered az ok, nálam ez kicsit félrevitte az élményt.
Coveeiket nem szerettem, kicsit erőltetettnek éreztem a bárdok kalandozását, kíváncsi lennék és ez bizony egyik könyvben sem derült ki mi történt a világ többi részével, bár ha jól gondolom USA szerző egyszerűen nem is vesz tudomást a világ többi részéről.
Voltak benne jó részek, és iszonyú logikátlan gondolatok is, azért kap egy jószívű nosztalgikus négyest, ez sokkal jobb mint eredetileg gondoltam.

3 hozzászólás
Nokedli28>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

„Coriolanus meglátta élete első fecsegőposzátáját, és első látásra gyűlölte.”

Azt a mindenségit! Mikor befejeztem a könyvet egy ideig ne is jutottam szóhoz!
A könyv elején nehezen rázódtam bele Az éhezők viadala világába, mert az írónő egy más szemszögből mutatja be az egész történetet. Nem voltak nagy elképzeléseim a könyvvel kapcsolatban, mert nem hittem volna, hogy Suzanne Collins tud valami újat kitalálni, hiszen már átéltem Katniss-el több viadalt is. De nagyot tévedtem!
Érdekes volt egy teljesen más perspektívából nézni az egész történetet ( még ha ez Snow-é is ), látni még a kezdetleges játékokat és összehasonlítani a trilógiához képest mennyit fejlődött. Emellett nem csak izgulhattam, vajon ki nyeri a viadalt, de még tovább is ment a történet. Fordulatos volt, tele volt cselekménnyel és jobban megismerhettem Snow múltjának egy szeletkéjét.
Kiderült, hogy nemcsak a körzeteket sújtotta a háború következménye és a Kapitóliumban is megváltoztak a dolgok. Snow élete is teljesen a feje tetején áll, rengeteg problémával kell küzdenie, miközben a tökéletes látszatot fenn kell tartania. Az ő karakterével nem tudtam annyira azonosulni, inkább közömbös volt számomra. Ellenben Lucy Gray-el hamar kijöttem, teljesen átéreztem a zene és családja iránti szeretetét. Sejanus a könyv első felében az erkölcsöt és a szívet testesítette meg a történetben, de utána olyan idegesítővé vált, hogy így tudnám leírni „pain in the ass”. De komolyan! Kapott egy új esélyt, hogy boldogabb élete legyen, de természetesen csak ment az idióta feje után…
Rengeteg olyan kérdésre is kaptam választ, ami fel sem merült bennem. Utalásokkal és az ominózus A bitó dal eredete is benne volt, aminek kifejezetten örültem.
Örülök, hogy volt alkalmam elolvasni az előzménytörténetet és minden Éhezők Viadala rajongónak ajánlom, mert sok újdonságot megtudunk nem csak a hajdani gonosz elnökről, de magáról a viadalról is.

"Bár Coriolanus abban azért reménykedett, hogy amikor a dékán utoljára vesz levegőt, rájön arra, amire oly sokan rájöttek már, ha szembekerültek vele. Amit egy szép napon egész Panem tudni fog. Arra, ami elkerülhetetlen.
Hogy a hó felül landol."

Enikő_Darai_Enii P>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Ez nem az a könyv, ami a szimpatikus szereplők miatt lesz kedvenc. Ez az a könyv, ami hozzátesz az eredeti trilógiához, rengeteg dologra rávilágít, amolyan „megvilágosodás” képpen. Többek között arra, hogy Snow miért is gyűlölte annyira Katnisst és a fecsegőposzátáját, illetőleg az eszmét, amit a lány képviselt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy egy spoiler változtatta meg ennyire és szült benne ekkora dühöt úgy általánosságban a nők iránt. Mindenesetre érdekes volt olvasni a szemszögét, hogy miken ment keresztül, mielőtt elnök lett volna. Nem, nem kedveltem meg, de nem is ez volt az írónő célja, csupán az, hogy pár „miért?”-re választ adhasson a története által – szerintem – .
Lucy Gray viszont maga a csoda. Fénnyel és életkedvvel töltötte be a lapokat. Képes volt bátor, derűlátó maradni az aratás után is és mindenkit elvarázsolt a dalaival, beleértve engem is. Olyan cserfes leányzó ő ebben a kegyetlen és sötét világban, akit nem csoda, hogy a Kapitólium ki nem állhatott. De egy biztos, tovább él a balladáiban, a fecsegőposzátában… soha nem felejtjük!♥️
Suzanne képes volt egy pillanat alatt ismét berántani az Éhezők viadala világába. De jobban elborzasztott, mint valaha, hiszen a kiválasztottak embertelen körülmények között „készülhettek” a viadalra. Katnisséknek ha másban nem is, ebben szerencséjük volt – hogy fejlettebb, modernebb, emberibb fogadtatásban részesültek, ha már a kegyetlen játékokon részt kellett venniük.
Nem szeretem túlzottan a sci-fit, a disztópiákat… de ez a trilógia örök kedvenc marad, ebben biztos vagyok!♥️

4 hozzászólás
Linszyy P>!
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Nem vagyok olyan rossz véleménnyel erről a könyvről, mint a legtöbben.
Persze, ez nem az Éhezők viadala, persze, ez nem az a Snow, akit mi ismerünk, de attól még érdekes volt. Eléggé izgultam a viadal végéig, csak az utolsó rész volt unalmas.
Én egy percig sem tudtam elhinni a főszereplőink közti kapcsolatot, a gondolataikat is megkérdőjeleztem, és így nem éreztem azt, hogy az írónő megpróbálja bemesélni nekünk, hogy bizony egyszer régen Snow is normális volt. Ő mindig romlott volt, és ezt sok dolog alátámasztotta itt is.
Szerintem is túl sok volt a szerelem és a zene. Az elején nem értettem, miért írják ezt sokan, hiszen néha-néha felcsendült egy Lucy Gray dal, de ennyi belefér. Aztán ezt is az utolsó rész rontotta el.
Nagyon tetszett minden, ami az Éhezők-könyvekre utalt, és sajnáltam, hogy csak eddig jutottunk Snow életében. Nyitott vagyok további kötetekre is, engem jól elszórakoztatott ez a rész is.
https://www.youtube.com/watch…


Népszerű idézetek

Jagika P>!

Nem vehetik el a múltam,
Nem vehetik el a történetem.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: múlt · történet
Vivien️>!

Semmi, amit elvehetnek tőlem, nem ér annyit, hogy megtartsam.

31. oldal

Wee IP>!

Coriolanus meglátta élete első fecsegőposzátáját, és első látásra gyűlölte.

313. oldal

DarknessAngel >!

Bár Coriolanus abban azért reménykedett, hogy amikor a dékán utoljára vesz levegőt, rájön arra, amire oly sokan rájöttek már, ha szembekerültek vele. Amit egy szép napon egész Panem tudni fog. Arra, ami elkerülhetetlen.
Hogy a hó felül landol.

Utolsó mondatok - 446. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Coriolanus Snow
brigcs P>!

– Szerintem az emberek természetüknél fogva jók. Tudják, mikor lépik át a határt a gonoszba. Az a nagy feladat az életben, hogy a jó oldalon maradjanak.

427. oldal

Jagika P>!

Az a baj a csoportos projektekkel, hogy általában egy ember végzi el az összes munkát (…).

150. oldal

3 hozzászólás
gocsi>!

Nyugodtan hibáztasd a körülményeket, A környezetedet, de a te döntéseidet te hoztad meg, senki más.

221. oldal

bartok_brigitta P>!

Ki nem állhatom a hazugokat. Mi más lenne a hazugság, mint valamiféle gyengeség eltitkolására tett kísérlet?

107. oldal

Hellena P>!

Ha egy fehérrépát nagyestélyibe öltöztetnek, akkor is a levesbe fog kívánkozni.

161. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Pierce Brown: Arany háború
James Dashner: Tűzpróba
Veronica Roth: A beavatott
Orson Scott Card: Végjáték
Marissa Meyer: Scarlet
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Philip Reeve: Ragadozó városok
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg