Jól jellemzi a hozzáállásomat az egész könyvhöz, hogy egy elvesztett fogadás kellett ahhoz, hogy én ezt kezembe vegyem. Még a kölcsönkapás után is tologattam egyik sarokból a másikba.
Aztán szembenéztem vele, elvonatkoztattam a hisztériától, levittem az elvárásaimat (nincsenek benne vámpírok, és disztópia, az utóbbit nagyon szeretem, nem lehet olyan rossz).
És elolvastam. Na és most vagyok bajban.
Mert nem mondom, hogy rossz, de azt se, hogy jó.
Maga az alaphelyzet ígéretes, szürkére mázolt, posztapokapokaliptikus világ. A főszereplő – üsse kavicskavics –, ő is elmegy. Az E/1-ben írtakból is van jobb, de soha rosszabbat.
Ez a „valóságshow-survivor-szerű, a Nagy Testvér figyel, és különben is”-féle Éhezők Viadala produkció nem is rossz húzás, sőt, még tetszett is.
Szeretem a romantikus történeteket, ha van hozzá díszlet, ha a világok omlanak össze, háborúk dúlnak, és annak árnyékban szökken szárba valami szerelemnek nevezett „izé”. A Viadal megfelelő díszlet az ízlésemnek. A románc része már kicsit nyálas nekem, azért többször ellensúlyozza ezt a „véres valóság”, elvégre itt a túlélés a cél, ami nem egyszerűen az ellenfél legyőzését jelenti egy versenyszámban, hanem konkrét kiiktatását a tér-idő kontinuumból.
Én lennék már vajon túl sokat látott, de azért elég habkönnyűre sikeredett ez a történet, elvégre 24 emberből a győztesen kívül mindenki meghal, mégis meg sem rázott. Ami nem is rossz arány a 200 oldalhoz képest, ez a tényleges túlélésről szól az Arénában.
De nem ütötte meg az ingerküszöbömet. Ez csupán öldöklés a kiskorúaknak. A kiskorúság pedig régen volt már. Bár tény, inkább ifjúsági könyvnek nevezném. A maga módján még valamennyire jól is szórakoztatott.
Lenne esély arra, hogy Katniss jól beolvasson a Kapitóliumnak, társadalomkritikát adjon a regény, azonban 1-2 kósza kísérlettől eltekintve inkább csak nyavalyog tovább. Talpraesett lány, na meg vajon én aztán hogyan viselkedtem volna? valószínűleg az első körben elhullok már a Bőségszarunál
Sablonosnak éreztem többször, nem leptek meg a fordulatok. A karakterek számomra nagyon papírízűek, a főszereplővel nem tudtam közösséget vállalni, a srácokért nem rajongtam.
Végszóként és slusszpoénként megjegyezném, hogy abszolút hidegen hagy a látszólagos főszál, mi lesz Katnissal, kit választ a fiúk közül.
Az érdekel, hogyan lehet megdönteni a Kapitóliumot :)