Párhuzamosok 73% 15 csillagozás

Nehéz elsőként értékelést írni egy könyvről, de megpróbálom. :-)
Olvasmányos – ez volt az első benyomásom róla.
Mindegyik elbeszélésben egy kislány a főhős. Furcsa szituációkba keverednek; és egyik történet sem éppen vidám. Furcsa ez: eddig még nem olvastam vidám(abb) (vagy éppen csak nem szomorú) könyvet olyan szerzőtől, aki a Balkán-félszigetről származott.

Remek kis könyv volt; olyan történetekkel, amiket nem elég egyszer elolvasni. Csak hagyjunk időt a két olvasás között. :-)

Rövidebb-hosszabb novellák, hol kislány, hol tinédzser lány szemszögéből, akkor még Jugoszláviából, annak a mai szlovén területéről, a Muravidékről. Nekem a Muravidék nagyon vonzó hely, ráadásul ezer szállal kötődöm a magyar oldalról a Mura-mentéhez is, így kerülhetett valamikor régen a kívánságlistámra ez a könyv, amit aztán a Könyvudvarból be is szereztem nem olyan régen.
A novellák érdekességét nekem az adja, hogy mindig van benne egy kis „maszatolás”, valahogy sosem olyan egyértelmű, mint ha mondjuk Tóth Krisztinát olvasnánk, inkább Szvoren Edinára emlékeztetett a szerző írásmódja. Nem keverném ide a mágikus realizmust, nincs is benne valójában, de valami lenyomat, halvány utánérzés köthető hozzá, ettől lesznek kicsit elgondolkodtatóak, nehezebben emészthetőek, olyanok, amiknek keresni kell az értelmét.
Méltatlanul alulolvasott vagyok a korábbi Jugoszláviához tartozó írónők életművét tekintve, ez egy jó indítás volt, és igyekszem ebből a kiadói sorozatból többet is sorra keríteni.

A mesterség szabályai szerinti, korrektül megkomponált novellák, de az önmagát kívülről megfigyelő optika, és a hűvös, vagy legalábbis arra törekvő hangnem nekem kissé mesterkéltnek tűnt – meglehet, igazságtalanul. Az indirekt jelzések – a töredezett szerkezet ellenére – jól követhetőek, a vidéki miliő hiteles, mégis hagyott bennem némi hiányérzetet a történetek zöme; ezért az egy csillag levonás.

Elég rövidke novellákat olvashatam a könyvben. A történetek nem voltak túl vidám hangvételűek. A fülszöveg szerint mindegyik történetnek egy fiatal lány a főszereplője, ennek azért nem volt minden történetben jelentősége (van olyan történet, ahol nem is emlékszem, hogy kiderült volna a főszereplő neme). Volt közük komolyabb téma is, és volt amit nem esett jól elalvás előtt elolvasnom a sötétben. Összességében érdekes kötet volt, egyszer jó volt olvasni.

Nagyon érdekes egy számomra ismeretlen vidékről olvasni, mert hiába van viszonylag közel hozzánk, én még sose jártam a Muravidéken és semmit nem is tudok/tudtam róla. Az emberek és az ő problémáik (nem meglepő módon) ott is pont ugyanolyanok, mint Magyarországon, de az egy-egy elejtett szóból, néhány karakter leírásából felsejlik ennek a vidéknek a kicsit nyomasztó, de mégis otthonos jellege. Tetszettek Suzana Tratnik novellái, a hol csattanós, hol rejtélyes befejezései. Néhol Szvoren Edinára emlékeztetett, remélem, jelentik még meg tőle kötet!

Nem a legvidámabb témákről szól, azonban gördülékenyen lehet olvasni a történeteket.

Egyetértek a fülszöveggel, tényleg bárhol játszódhatna a történet, a nevek akár behelyettesíthetők. Nem lengi körül semmi jellegzetes szlovén hangulat, nekem ez annyira bem tetszett. A történetek érdekesek, de egy idő után elég egysíkúak. Magányos kis- és nagylányok történetei, akik eltávolodva, buborékban élve szemlélik a világ, a család és a társadalom furcsaságait.
Nem győzött meg annyira az író, és néhol nagyin furcsa, nehezen érthető volt a fordítás.