Anyám ​könnyű álmot ígér 208 csillagozás

Naplójegyzetek
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Sütő ​András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak – az ötvenes és hatvanas évek – társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása – mind az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1970

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · Híres könyvek Népszava · Sütő András munkái Akadémiai, Helikon, Szépirodalmi

>!
Európa, Budapest, 2008
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630785730
>!
Kossuth, Budapest, 2005
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630947382
>!
Európa, Kaposvár, 2004
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630776928

11 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 22

Most olvassa 23

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Kitűnő könyv! – Írtam még Ciprus után, hol feleségemmel együtt faltuk Sütő sorait. Én nappal a parton, ernyő alatt, feleségem az éjszakában váratva magára. A Szépirodalmi 1978-as termése, melynek egyik fülszövegében – eléggé el nem ítélhető módon – „lejelentősebb” alkotásként méltatják. De valóban a legjelentősebbek egyike a legújabb kori magyar szépprózában: Pusztakamarás, Mezőség, Erdély, s az ottani magyarság sorsa, s annak változásai az ’50-es, ’60-as években. Költőien ihletett naplófeljegyzések. Ajánlom!

1 hozzászólás
christine I>!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Versenyre kellett, nem bántam meg. Szórakoztató volt, ezen felül pedig imádom Mezőséget, így külön öröm volt róla olvasni. A film is fantasztikus, még mindig megvan a telefonomon, és volt már rá példa, hogy meg is néztem. Szereteeeem <3

PTJulia P>!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Soha nem találkoztam még olyan könyvvel, aminek már a második oldalán tudtam volna, hogy én ettől az írótól még szeretnék olvasni. Ez a könyv olyan elemi erővel szólított meg mind témáját, mind írói kifejezésmódját tekintve, hogy ilyen talán az ember életében tíz könyv, ha van.
Sütő András gyönyörűen ír. Tűpontosan adagol minden érzést és információt. A könyvben lassan, lépésről lépésre bontakozik ki egy – ma már rég letűnt, akkor épp pusztulófélben lévő – falusi létforma. Ahogy a falujába hónapokra hazalátogató író „vándorol” egy-egy ismerőst felkeresve – s párhuzamban, a vándorlás közben egy-egy régi emléket felidézve; úgy vándorlunk vele mi is egyre beljebb az élet sűrűjébe: az egyes események mögött nemcsak emberi sorsok, de a kommunista diktatúra által megnyomorított egész nemzedék szenvedése, küzdelme, de egyben szívóssága, kitartása is napvilágra kerül. Érdekes, hogy Sütő annak ellenére- vagy talán épp azért; – tud annyira hitelesen beszámolni az elnyomó rezsim megnyomorító akcióiról, hogy valamely szinten épp ő is tagja ennek a rendszernek. Újra és újra feljön az, hogyan fogadja a falu és a szülei az ő ideológiáját, illetve a vallástalanságát. S bizony, a könyv végén sincs kétely, és megingás ebben (vagy csak nem szabadott leírni?… Nem tudom, nem ismerem még Sütő András életútját), de azt látom, hogy a régi szokásokat mégis megtartó, összekötő kovászként tudja bemutatni.
A cím magyarázatát már az első oldalon megkapjuk: az író édesanyja felveti, hogy írjon róluk is (nemcsak a családjukról, hanem a faluról), de az „igaz legyen”; s ha ezt megteszi, úgy „az álmod könnyebb lesz!” "De lenne bár egy könyvecske, ó, nem vigasztalónak, hanem tanúskodásképpen egyről és másról, ami megesett velünk." Legyen az író, s vele legyenek ők is, kamarásiak, de egy egész nemzet is, tisztában gyökereivel, múltjával, jelenével-mert ezek megtartanak. Hiszen mindenki érzékelte már, hogy valami változik, hogy a REND, így nagy betűvel, kezd szétesni. És nem tudták -és azt hiszem, ez a meccs még ma sem lejátszott –, hogy ez a változás előnyünkre vagy kárunkra válik-e majd.
A könyv olvasása közben sokszor megálltam, és elgondolkodtam rajta, hogy vajon ezek a mi nagy 20-21. századi vívmányaink hova is vezettek? Nehezebben éltek akkor az emberek, már el sem tudjuk képzelni, hogy mennyire – s bolond az, aki ezt teljes egészében visszasírná!! – , de birtokában voltak egy olyan kincsnek, amit tőlünk, zaklatott késő 20. századi, kora 21. századi emberektől már elvettek: ez az a bizonyos REND. Ahol mindennek helye és ideje van ("ideje van a születésnek, és ideje van a halálnak"), ahol elfogadok és megbékélek, de soha nem adom fel a küzdelmet sem. Ahol tudom, hogy hol a helyem, és hogy vannak kötelességeim, feladataim, és ezek után jönnek a jogaim. A rend, ami időnként kegyetlen (mert a közösséget előbbrevalónak tartja mint az egyént), de mindig megtart és aládnyúl, s kitaszítani csak a végső esetben fog. Ahol mindig van, aki kölcsönadja a bölcsőt, hiszen az szinte közkincs, mert a közösség jövőjét hordozza magában. Ugyanakkor, ha felborul a rend, annak nyoma van (a hogy az árnyoldalt is jegyezzük: sokszor az írástudatlan lányon csattan az ostor egyetlen meggondolatlan délutánért, míg a kétszínű csábító elszelel az apaság felelőssége elől). Ma meg? Se felelősség, se kötelesség, a gyerekek – tisztelet a kivételnek- melegedni járnak az iskolába, és hotelnek tekintik az otthont; a szülők egymással se beszélnek, nemhogy a gyerekkel vagy a rokonsággal; mindenhol csak azt hallod, hogy „nem az anyagiak miatt elsősorban, de azért az is…” (ergo, de igen, csak az anyagiakra tudok gondolni), holott annyi cuccunk van, hogy régen egy falu megélt volna belőle. Én nem tudom pozitív fejlődésnek nevezni azt, amikor a KAPCSOLATOKAT kidobjuk a kukába az anyagi javak miatt…
Utolsó, de fontos gondolat: hihetetlen humora van nemcsak az írónak, de a családjának is! A szegény ember a nyomorból – épp a már emlegetett elfogadás végett – időnként rendkívül humorosan tudja kivágni magát; egyik kedvencem a tudós és apám egy napja. Az illusztrációk (1970, Kriterion, Deák Ferenc linómetszet, vagy fogalmam sincs, mi) a kor szokásának megfelelők, de nagyon találóak, méltón passzolnak az írásokhoz.

2 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Úgy látom nem csak nálam volt hosszú időn keresztül – méltatlanul – mellőzve ez a kötet. Nem tartoztam azok közé, akik alapból bojkottáltak egy könyvet, ha az kötelező, vagy ajánlott olvasmány volt, nem is értem, hogy ezt miért nem voltam hajlandó kézbe venni. Véletlenek azonban szerintem nincsenek, sokkal jobban tudtam értékelni így, ennyi idősen, mintha még zöldfülűen rágom át magam rajta. Sütő András nagyon szépen ír a szeretteiről, szülőföldjéről, az 50-es és 60-as évek társadalmáról, az akkori mindennapokról, szokásokról. Meséje közben ott voltam Pusztakamaráson, hallgattam anekdotázásokat és nótázásokat, mikor összejött a rokonság, éreztem a talpam alatt a megmunkált föld göröngyeit, beszívtam az esti langymeleget adó kályha füstjét.
Megszerettem Sütő Andrást!

Francesco>!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy nagy,kerek mesebeli erdő.Az Üveghegyen is túl,ahol a kurta farkú malac túr.Hát itt élt a Sütő család…Bizony csodás környezetbe kalauzol el bennünket az író.Féltő műgonddal,nemes pátosszal tárja elénk múltjának egy-egy szeletét,gyermekkorának meghatározó rebbenéseit,serdülőkorának vívódásait.Szépen és ízesen fogalmaz,néha eltöpreng az élet dolgain.Nem akar ítélkezni egy távolba vesző világ felett.Emlékeit csillámló kockákként rendezgeti,s a végén,mint mindannyiunknál,majd összeáll a kép.
Elárulok egy titkot.Az író fia-aki édesapja után szintén az András keresztnevet kapta-,háziorvosként praktizál s ügyfélkörébe tartozom én is.Mint egyik alma,a másikra,úgy hasonlít egymásra apa és fia.Külső megjelenésében,gesztikulációiban és hangilag mintha maga az író ajánlaná nekem a Paxirasolt és kívánna nekem teljes gyógyulást.
Kell-e ennél több egy irodalombarátnak ?

Kicsibogár>!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Nehezen rázódtam bele, és ennek nem a stílus, hanem a téma volt az oka. De Sütő András szépen és igazan ír, és sok minden elgondolkodtatott a regény olvasása során. Fájt, hogy a fogadalmakat mennyire el lehet torzítani, saját igényeink szerint. Épp ezért nem szeretek senkire semmit „rátukmálni”, de azóta persze más világ van. Az analfabéta, megesett lány története is szívbemarkoló. Egyben szép és megnyugtató, hogy elődeink mennyire másként tekintettek a halálra, mint mi. Egészségesebben és természetesebben, elfogadva, amit lehet, és az ellen lázadozva, ami természetellenes vagy korai. Érdemes visszanéznünk, nem feltétlenül nosztalgiázni, de tanulni feltétlenül van mit.

virezma>!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Nagypapám hagyatékából maradt rám, de azt hiszem, hogy már korábban ízlelgettem a címét. A könyv nyelve ugyanilyen lágy és sejtelmes, mindenféle olyan ízes – vélhetően régi, erdélyi, falusi vagy mesterségbeli – szóval, amelyeket külön gyönyörűség volt megismerni. Inkább non-fiction jellegű, mindenféle családi meg helybéli történettel, mint például megesett lányok, alkoholista nagybácsik stb. Viszont a sok szocialista elem – népi iskola, államosítás, kuláklista – már kezdett zavarni. Na jó, valószínűleg azokat még inkább, akik megélték.

7 hozzászólás
Helga_Dávid>!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Irodalom érettségi írásbelimet Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című művéből írtam. Nem emlékszem arra a történetre, de arra igen, hogy nem tetszett egyáltalán. Ha annyi fanyar humor lett volna benne, mint ebben a naplóregényben, akkor biztosan jobban megragad bennem az a történet.
Az Anyám könnyű álmot ígér, egyfajta visszaemlékezés. Megismerhetjük általa Sütő András gyerek és ifjúkorának vidéki életét. Az erdélyi parasztáság nehézségeit, a szocializmus igazságtalanságait és értelmetlenségét.
Sírva vigad a magyar szokták mondani. Ez ebben a könyvben is tetten érhető, hiszen a keserű humor átjárja minden egyes novelláját.
Nekem személyes kedvencem az Időt vegyenek! című, melyben egy tudós egy napját állítja párhuzamba, apja egy napjával.

Miestas>!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Ez a könyv több mint húsz éve van a birtokomban,több szászszor leporolva, átpakolva, félre rakva várta sorsát, várta türelemmel olvasóját.

Ajándék könyv és én mostohán bántam vele éveken át, de hiszem, hogy minden könyv megtalálja olvasóját és minden olvasó a neki szóló könyvet. Nekem több mint húsz év, egy költözés és egy tavalyi bejegyzés kellett amit Cottánál olvastam.

Első lapján egykori osztályfőnököm gyöngy betűivel írt idézete csalt könnyeket szemembe. Van még egy személyes apropója ennek a történetnek, ugyanis találtam benne egy nagyon rég kapott kis kártyát aminek láttán ismét elhomályosult a tekintetem.
Miután elmorzsoltam a könnycseppejeim nekiláttam az olvasásnak és bevallom őszintén sajnáltam volna, ha kimarad az olvasmányaimból.
Ez a könyv egyrészt szociográfia, másrészt naplójegyzet, szépirodalom, de akár regény is lehetne, ugyanis nem egyértelmű a műfaja, de nem is ez a lényeg, hanem az élmény amit az olvasás nyújt.
Többen fogalmazták meg itt a moly-on, hogy gyönyörű nyelven íródott,és én ezt csak megerősíteni tudom…selymes, lágy, őszinte és választékos hangon.
Szeretem a valós történeteket,amikor a szereplők akár az én szomszédaim, rokonaim is lehetnének, amikor a történet figyelmezet hiányosságainkra, kényelmes életünkre, elfeledett őseinkre. ( Ezt éreztem Veres Péternél is . )
A naplójegyzetek Sütő András és családjának életéből merítkeznek, időnként mosolyra fakasztva az olvasót,másutt pl. a kulák mozgalomra emlékezve felháborodás hangjait váltja ki az emberből.
Olvasok erről az időszakról a szegény parasztság kilátástalan helyzetéről és rádöbbenek, hogy nagyszüleim sem éltek másként. A magam „nyomora” amit ma annak nevezünk már nem is fojtogat jelenlétével.

„Most, hogy a kicsi székel együtt reá emlékezem, sajogást érzek. A hiányával van jelen közöttünk. Sőt, észrevehetőbb és hangosabb, mint életében volt; azzal, hogy elment, rólunk is kimondott valamit. Ítéletét annyiszor ismétli meg, ahányszor eszünkbe jut, és diadalmasan mindannyiszor távol marad, mintegy büntetésül, amiért valamikor oly közel merészkedtünk hozzá, és belehallgatóztunk a csontjaiba.”
Nem ajánlom mindenkinek, bár a fülszöveg szerint kiemelkedik Sütő András művei közül- szégyen ide vagy oda nekem ez az első amit tőle olvastam – megjelenése valóságos diadalmenet volt a hetvenes években, én azt mondom kellő érettség hiánya nélkül nem fogja azt az élményt adni amit most nekem.

4 hozzászólás
petibácsi>!
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Elég ambivalensek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Szépen ír Sütő, sőt ízesen. Gyakran öröm volt megmártózni, lubickolni picit a mondataiban, bekezdéseiben, hangulataiban, de a témái valahogy ennek ellenére sem mindig tudták a lapokon tartani a figyelmem.
Valószínűleg rossz életkorban olvastam, de többször untatott, hogy mondjuk már negyedszer ír arról, hogy X-nek milyen földjei vesztek el az államosítással, Y pedig miért nem jut elegendő tüzifához, még úgy is, hogy tudom, hogy ezek a gondok az adott korban nem csak az adott földrajzi ponton voltak jelentősek.
Mint látlelet nem érintett meg, na, a hang, amin megszólal (már amennyire el lehet választani egymástól a kettőt) viszont igen.


Népszerű idézetek

EszkiMóczy>!

Egy napon így szólt anyám:
– Írhatnál rólunk is valami könyvet.
– Nocsak! – néztem szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos?
– Igaz legyen – mondta.

(első mondat)

psn>!

– Szeretsz-é verset hallgatni?
– Ó, nagyon!
– Miért?
– Mert a vers olyan szépen fejezi ki magát. Mert én is tudom azokat a szavakat, de nem jutnak eszembe.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vers
petibácsi>!

Az éjjel a víz megvakult a kicsi patakban. Így közli velem a szomszéd, hogy ránk jött a fagy.

80. oldal

4 hozzászólás
petibácsi>!

Rongy ember, aki nem tiszteli az elődeit és a halottait. Nem csak a sajátjait, a másokéit is. Ha egy városi gyászmenetben meg akarod tudni, kik a parasztok vagy paraszti származásúak: számold meg a levett kalapokat.

79. oldal

1 hozzászólás
psn>!

A legsajgóbbak az elnémított emlékek; amikor majd föloldódnak a fecsegésben, bizonyos, hogy velük együtt elmúlt a sajogás is.

118. oldal

Brigi007>!

Mindenki annyit ér, ahányan elmennek a temetésére.

233. oldal

1 hozzászólás
Joconda>!

A telek sietnek, a tavaszok késnek, az esők kimaradoznak. Változik a természete magának a természetnek is. Egyesek szerint Isten csöndes bosszúja lehet az ateista nevelés bevezetése miatt.

forrás>!

Anyám egy öl fával az udvar közepén áll, és figyeli a baktatásunkat egymás nyomában. Amikor így megáll mozdulatlanul, és a tekintetét elibénk küldi az ösvényre, tudom, hogy integet, bár a karját sohasem mozdítja.

159. oldal

Francesco>!

A nyelv olyan, fiam, mint az asszony: elhervad, ha nem szeretik.
Újra meg újra visszatértem a Toldihoz. Nyelvünk erdőzúgását hallgattam benne.
Alakulni kell a követelményekhez, miként a dagasztott tészta a tepsihez.

Miestas>!

Most, hogy a kicsi székel együtt reá emlékezem, sajogást érzek. A hiányával van jelen közöttünk. Sőt, észrevehetőbb és hangosabb, mint életében volt; azzal, hogy elment, rólunk is kimondott valamit. Ítéletét annyiszor ismétli meg, ahányszor eszünkbe jut, és diadalmasan mindannyiszor távol marad, mintegy büntetésül, amiért valamikor oly közel merészkedtünk hozzá, és belehallgatóztunk a csontjaiba.

73-74. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Tamási Áron: Ábel az országban
Örkény István: Tóték
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban
Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben / A szőke ciklon
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
Wass Albert: Tizenhárom almafa
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert
Vaszary Gábor: Monpti
Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula…
Szerb Antal: VII. Olivér