Ódon ​várba herceg kerestetik 9 csillagozás

Kellemes és könnyű volt, ahogy beígérte, a régi nemesi család tagjai megérkezve, egyre többet tárnak fel az ódon kastélyban történt korábbi eseményekből, miközben saját kis és nagyobb monomániájuk azért erősen elfoglalja őket. A drága nagymama a színes-díszes malomkőnyi kalapok takarása ellenére meglehetősen képben van, és a nyolcvanadik születésnapját a saját ízléséhez alakítva ünnepelné. Eduárd gróf a mind kevésbé titkos kincskeresés mellett a szomszédpukkasztó ármánykodásban is elég mélyre ás, bár a Csibe becézetre (se) hallgató fehér kakadu irányában mutatott szenvedélyes imádata mellett a várkastély és a környezete iránti elkötelezettsége is sokat nyomott a latban. És a főhősnő, Anette? Nos ez egy kissé gyengébb pont, ő gyakran mintha beszorulna a passzív, megfigyelő, elbeszélő szerepbe. A szegény kiszolgáltatott osztrák grófkisasszony elég nehezen talál magára, hosszan könnyű célpontja maradt az őt öt évvel korábban megszöktető sármos csalónak, és nagy nehezen ráébredve a cselekre is lassan szánja rá magát a cselekvésre. Az alig titkoltan pénzsóvár francia rokonság és a lehengerlően arrogáns szomszédok akciói között tipródik az eltékozolt öröksége feletti bűntudatával.

Könnyű kis olvasmány, elég szórakoztató is volt, ha figyelmen kívül hagytam a várúr középkorból itt maradt, „majd én megmondom, mert egyrészt én vagyok a férfi, másrészt enyém a kóceráj, én úgyis jobban tudom” beszólásait.

Könnyű fajta történelmi-szórakoztató csipetnyi gasztro beütéssel.