A ​csendmadár 133 csillagozás

Susanna Jones: A csendmadár Susanna Jones: A csendmadár

Többszörös díjnyertes regény szerelemről és árulásról, bűnről és feloldozásról.

Egy halott angol nő torzójára bukkannak a rendőrök a Tokiói-öbölben. A gyanúsított Lucy Fly, egy harminc körüli, szintén angol szakfordító. Egyvalaki tudna érdemi információval szolgálni a gyilkosságról: egy fotós, Tejdzsi, de ő nyomtalanul eltűnt. Így hát a rendőrök kénytelenek Lucy Flyból kiszedni, mi történt. De Lucy hallgat.

Egy szót sem szól. Hangosan legalábbis nem. Fejében viszont megdöbbentő részletességgel és őszinteséggel pörgeti végig azt a kísérteties utat, amelynek végén nem a törvénnyel, hanem saját magával kell elszámolnia.

Susanna Jones hátborzongató regénye nemcsak egy gyilkosság krónikája, hanem egy szerelemé is, amely az első perctől el volt átkozva. Hiszen ha Lily nem találkozik Lucyval…

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196013 · Fordította: Varga Bálint
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
192 oldal · ISBN: 9789634196020 · Fordította: Varga Bálint
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2004
176 oldal · ISBN: 9638648376 · Fordította: Varga Bálint

Kedvencelte 14

Most olvassa 1

Várólistára tette 111

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Susanna Jones: A csendmadár

Susanna Jones könyve látszólag rejtély/thriller, amely arra a kérdésre összpontosít, hogy Lucy megölte-e Lily-t, ám véleményem szerint ez sokkal inkább egy karakterkutatás – egy fiatal nő személyes emlékezete, ami egyben bonyolult pszichéjét és motivációit is vizsgálja. Azoknak az olvasóknak tehát, akik egy krimit keresnek, lehet, hogy csalódást fog okozni. Van egy bűncselekmény igaz, de a nyomozás az egész könyv olyan kis része, hogy szinte „hiányzik”. Amúgy is rövid könyv, de nagyon sok réteget tartalmaz, amelyet folyamatosan kell vizsgálni. Szórakoztató, de nem könnyű olvasás, (amely mindig arra készteti az olvasót, hogy tegyen fel kérdéseket az eseményekkel kapcsolatban) az első és a harmadik személy középpontja közötti váltás különösen érdekes elemei miatt. Eleinte nem igazán tetszett Lucy-nak viselkedése, annak ellenére, hogy néha együtt éreztem vele. Mindamellett minél tovább haladtam a történetben, annál inkább kezdtem „felmelegedni”, még akkor is, amikor továbbra is furcsának találtam viselkedését és döntéseit. Van valami klasszikus abban, ahogy a „mesélő” befejezi történetét, amely tökéletesen illeszkedik a környezethez, és hihetetlenül hatékonyan idézi elő Japánban a romantika és a magány (élet)-érzését.

1 hozzászólás
>!
Ria23 P
Susanna Jones: A csendmadár

Szerintem abszolút flmszerű volt az egész az E/1 és E/3 keverésének köszönhetően. Kivételes stílus van az írónőnek, ami megfogott és olyan atmoszférát teremt, ami még napokkal az olvasás befejezése után is körülvesz. Annak ellenére, hogy egy bazinagy merengés az egész, szerintem egyáltalán nem lassú vagy vontatott a könyv. Elgondolkodtató, beteg, morbid… különleges és megérintő…
Szerintem ez az egyik legjobb könyv, amit eddig olvastam. Második újraolvasásra is ugyanúgy megfogott, mint elsőre. Tovább erősíti bennem, hogy el szeretnék egyszer jutni Japánba, és személyesen is megnézni a helyszíneket, amikről olvastam.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kicsit elvontabb könyveket.

>!
Muki75 P
Susanna Jones: A csendmadár

Ez egy igazán szomorú történet. Igazából végig foglalkoztatott, hogy vajon Lucy ölte meg Lily-t vagy sem, de egy idő után már másodlagossá vált. Nagyon tetszett a könyv különös hangulata, lassan kibontakozó cselekménye. Apránként a jelenből kiindulva megismerhettem Lucy személyiségét, életét, magányos sorsát, egészen születésétől. Érdekesnek találom, hogy vele, mint főszereplővel mégsem tudtam azonosulni, igazán megszeretni sem sikerült. De talán pont magányos, magának való és időnként E/3-ban írt részek miatt, ami eltávolított a gondolataiból, belső világából. Egy fiatal nő lelkét ismerhettem meg egészen különleges történetbe és hangulatba ágyazva. Szuper könyv!

>!
Dephi
Susanna Jones: A csendmadár

Nem tetszett az a sok belső monológ. Unszimpatikus szereplők. Azt hittem valami érdekes történet, ha már megfilmesítik. Sajnos semmi extra: unalmas, kiszámítható.

2 hozzászólás
>!
moszat
Susanna Jones: A csendmadár

Nem szeretem a női létet. Bár, nem csak azért mondom, mert félek a femináci hordáktól, férfiak is léteznek így. Őket sem szeretem. A létezést önmagunk elől menekülve, sodródva az érzelmek habjain unalmas művészfilmként megélni nagyobb pazarlás, mint egy életen át popcornt majszolni a tévé előtt. Az utóbbi legalább félrenéz, ha már szembe nem tud, míg az előbbi fel sem fogja az ürességet, vagy rosszabb: megbékél vele.
Lucy gyermekként nem tudja, hogy furcsa. Amikor később, diákévei alatt rádöbben erre, alkohollal és spermával próbálja lemosni a valóság mocskát, majd olyan messzire menekül, amennyire egy nyugati ember földrajzilag és kulturálisan csak menekülhet: Japánba. Itt békésen létezhet ideje végeztéig anélkül, hogy a jelenével és jövőjével kellene foglalkozni, noha a múltja mindig előkúszik, ahogy a sorokat olvasom. Mert Lucy elmesélte nekem.
Az E/1 jelen és E/3 múlt keverése is művészi, lassított, monokróm mély tengerkékre fényelt. Biztos díjat is kapna, ha valami píszíbb, emberiség vagy emberiesség témában lenne lassított és művészi. A kép sarkában néha pár fehér alapon fekete kandzsi, amit ugyan a nyugati ember nem ért, de pont ezért egyszerűségében is szép. És művészi.
Az öt csillag a borítónak szól. Mind az öt. A Lucy érzelmein lusta szerető módjára való bágyadt utazás kellemes élmény volt, de konkrétum, cél és indok hiányában számomra nem értelmezhető. A földrengés előtt eljön a csendmadár, noha a földrengés érdeklődés hiányában elmaradt. Ha már a távol kelet idegenségével illusztráljuk saját nyugati elidegenedésünket, akkor szerintem az isteni Scarlett és a kiváló Bill fordítási tévedéseinél többet még nem tudtak mondani a témában.
Végül pedig Bálint san-tól, a hazai újhullámos krimi felszentelt papjától kérdezem az ilyetén transzzsáneri képződmények értelmét. Csak az első és az utolsó három oldalon létező látens thriller krimiségre mi szükség van, ha amúgy elhanyagolható és valójában off az írásban? A kedvenc zsáneremben is előfordul hasonló, de ott fordítva jön elő. Azért rossz, mert elenyésző mértékben sci-fi, itt viszont fordítva van: azért jó, mert szinte nem is krimi.

5 hozzászólás
>!
Eszteeer P
Susanna Jones: A csendmadár

A csendmadár egy különlegesen megírt történet volt számomra. Se eleje, se vége, de mégis az első mondattól az utolsóig a hatása alá vont.
Kicsit furcsa volt, ez tény, de én szeretem a furcsa történeteket. Eleinte Lucy egyáltalán nem volt szimpatikus, de ahogy haladtam, úgy egyre jobban beszippantott az ő személyisége.
Az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy valamiért a mesélő ugrált E/1 és E/3 között, és nem jöttem rá, hogy miért, de jobban belegondolva ez is adott neki egy kis pluszt.

>!
littlelinda P
Susanna Jones: A csendmadár

Woow, hát ez nagyon… érdekes volt. Nem mondanám egy túl pörgős és izgalmas történetnek, mégis végig nagyon lekötötte a figyelmemet. Az egész történet gyakorlatilag Lucy visszaemlékezése a saját életére, és ahogy megismerkedett Lilyvel és Teijivel, ezért kicsit lassan halad előre a történet. Lucy élete tele van sokkoló és furcsa dolgokkal, a háttérben megbújó gyilkosság, amivel Lucyt vádolják pedig egy elég feszült alaphangot ad a könyvnek. A végére az olvasó már csak kapkodja a fejét, mert semmi nem egyértelmű, nem tudni biztosan mi történt, és nem is derül ki pontosan a gyilkosság miben léte – csak sejteni lehet –, de ilyen fenyegető befejezéssel is régen találkoztam már, kirázott tőle a hideg. Nekem az írásmódja is nagyon tetszett, valahol a felénél jártam, amikor észrevettem, hogy váltakozik az E/1 és E/3 szemszög, mintha Lucy direkt beszélne E/3 személyben önmagáról, ami szintén hozzátett a karaktere érdekességéhez, de sajnos erről sem derül ki semmi konkrétum – kicsit túl sok homályos rész maradt, ezért is vontam le a fél csillagot. Azt viszont imádtam, ahogy Japánt bemutatta, nem csak Tokyot, de a japán nyelvet, az embereket és egy kis kultúrát is.

>!
TóthEdina 
Susanna Jones: A csendmadár

Hát ez egy nagyon érdekes könyv volt számomra. Nagyon tetszik, ahogy Lucy emlékezéseiből tárul fel a történet. Sajnos a karakterek nem lopták be magukat a szívembe. Végig éreztem, hogy nem jó helyen kapisgálnak a nyomozók így számomra nem volt meglepetés a végkifejlet de így is végig izgalmas volt a történet. Kíváncsian várom, a regényből készült filmet biztos meg fogom nézni, hogy mit hoztak ki ebből a jó kis sztoriból :)

>!
Diosz P
Susanna Jones: A csendmadár

Bár már korábban felfigyeltem a címére, a könyvtárból mégis egy kihívás (http://moly.hu/kihivasok/molytol-molynak) kapcsán hoztam ki.
Japán területileg nem túl méretes ország, és bár rengetegen élnek ott – mégis az egyedüllét és a magány jut először eszembe, ha az emberi kapcsolatokról kellene beszélni.
Nem tudom miért, hisz még nem jártam ott sosem (de nagyon szeretném látni ott a cseresznyefákat virágba borulni) az eddigi ismereteim (olvasás/filmek) mégis ilyen szavak juttatnak eszembe: bezártság – kötöttségek – hagyomány – magány – merevség – költői – letisztultság – csend – zaj – fények – pontosság. A csendmadárban szinte mindegyikkel találkoztam. Különös könyv, különös főszereplőkkel. Ahogy néhány előttem szólót, engem is zavart hogy Lucy hol E/1-ben, hol E/3-ban mesélt. Lehet hogy ennek van jelentősége a történet szempontjából: ha igen, akkor nem értettem pontosan ezt a momentumot. Talán hiba volt hosszan olvasni, (sajnos elhúzódott az olvasása) mert így nehézkes volt újra meg újra ráhangolódni és alkalmanként túl hamar kellett visszazökkennem ebből a különös hangulatú világból. Engem nem fogott meg különösebben, de egyáltalán nem bánom a találkozást a könyvvel, sőt azt sem zárom ki, hogy egy nyugodtabb időszakomban újraolvassam majd.

>!
szumerki P
Susanna Jones: A csendmadár

A könyv legnagyobb erőssége a hangulatteremtés. Engem leginkább egy film noir-ra emlékeztetett.
Az írónő kétségtelenül nagyszerűen ír, ez azonban önmagában még egy könyvet sem emelt az igazán nagyok közé. Ezt sem.

Mint ahogy azt már sokan elmondták előttem, van ugyan a történetben egy rejtélyes gyilkosság, de sokkal inkább egy lélektani dráma ez, mint bármi más.
Az egész történeten Lucy elméjén keresztül vezet minket végig az írónő, Lucy viszont ennek ellenére is megtartja a tisztes távolságot, nem enged közel magához senkit, minket sem.
Lucy egy nehéz múltú, független elszigeteltsegben élő lány, aki nem roppant bele a fájdalomba, akit a magány és a nehézségek különlegesen erőssé tettek, aki tudatosan építette fel felnőtt életét. Ennek viszont mindig ára van. Lehet, hogy Lucy mégis beleroppant? Ez a legnagyobb rejtélye a könyvnek, nem a gyilkosság körülményei (bár tulajdonképpen szigorúan véve ezek a gyilkosság körülményei).
A történet elején a brit Lucy már 10 éve Japánban él. A japán hobbifotós Tejdzsi személyében ismeri meg a szenvedélyes szerelmet, majd belép a képbe az újonnan Angliából Japánba költözött Lily, akiről már a történet legelején is tudjuk, hogy rejtélyes körülmények között eltűnt (meghalt?). Ő lesz aztán az események katalizátora, teljesen a feje tetejére állítja Lucy fegyelmezetten összpontosított életét, amiért aztán végül az életével fizet.
Ez a felszín. De ha kicsit megkapargatjuk, akkor Lucy vajon tényleg egy gyilkos, mint ahogy azt a rendőrök feltételezik, akiből a féltékeny düh kihozta az évek során felgyülemlett és elfojtott legrosszabbat, vagy áldozat, aki a korábban még sosem tapasztalt szenvedély következtében manipulálhatóvá vált?
A feszültség erre a két lehetőségre épül fel, miközben szép lassan (nagyon lassan, ami egy 200 oldalnál is kevesebb regényben már önmagában is lenyűgöző teljesítmény) kibontakozik előttünk a cselekmény.
Kár, hogy a végén pont úgy éreztem magam, mint aki egy hosszabb víz alatti úszás után levegőre szomjazva jön (jönne!) fel a felszínre. Hiányérzetem volt. Nincsenek elvarrott szálak, Lucy jövője legalább annyira homályos marad, mint a múltja.

Ha másért nem is, a hangulata miatt érdemes kézbe venni. Japánnal kacérkodóknak pedig egyenesen kötelező.
Susanna Jones maga is élt és dolgozott Japánban, valószínűleg ennek tudható be, hogy Tokió portréja kimagaslóan jóra sikeredett. Nem japános klisékkel tömte tele a könyvet, hanem olyan apró, hétköznapi érdekességekkel, amiket tényleg kimondottan szórakoztató volt olvasni.


Népszerű idézetek

>!
mate55

Ha a gondolat befészkeli magát az ember fejébe, nehéz onnan kiverni.

41. oldal

>!
Pixelhiba

– A gyökereid számítanak.
– Gyökerei a fáknak meg növényeknek van. Az embereknek lábuk van.

29. oldal (Agave, 2004)

>!
hetcsillagkozt

Nem tudnám úgy leélni az életem, hogy emberekkel beszélgetek. Időpocsékolás.

>!
volna

Nem hallom Tejdzsi hangját, pedig tudom, hogy volt neki. Ha erősen koncentrálok, akkor a hang, amelyet hallok, a szánkból hulló esőcseppek hangja. Szünet nélkül, egyenletes intenzitással, csak a hulló víz.

>!
lorem

Tovább beszélgettek, de gőzöm sincs, miről. Tejdzsin viszont meglepődtem. Nekem soha nem mesélt arról, mennyire szeret felmosni és mosogatni. Ilyen közönséges dolgokról soha nem beszélgettünk. Hanem tájfunokról, vulkánokról meg a téli reggel fényéről. A legtöbbször, úgy hiszem, nem beszélettünk. Ezt szerettem a legjobban. A nem beszélést. A hallgatást. Nem érezni a szükségét annak, hogy az értékes és csodálatos csendet meg kell töltenünk felesleges zajokkal.

98. oldal

>!
Anibell P

Japánban az erkélyt inkább mosásra használják, semmint napozásra, de én szeretek itt.

174. oldal

>!
hetcsillagkozt

Az egyetemen Lucy azt az izgalmas felfedezést tette, hogy a teste a leghatékonyabban nem a gyerekkora főételét képező sült halrudacskákon, kekszeken vagy almakompóton működik, hanem a rendszeresen fogyasztott alkoholon és spermán.

>!
Szelén P

– Jó dolog énekelni – jelentette ki Tejdzsi. – Olyan, mintha nagyon mélyről lélegeznénk, de nem a tüdőnkből, hanem a lelkünkből.

100-101. oldal

>!
hetcsillagkozt

Lucy tudta, ha leugrik, akkor elkapják. Ha viszonta helyén marad, akkor halálra kövezik, mint Szent Istvánt. Ha ez utóbbi történik, akkor keresztény mártír lehet belőle, de ezzel nem sokra megy, mert évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy ő ateista.

>!
hetcsillagkozt

Heteken keresztül a lakásomban gyakoroltam, de ez hadiállapothoz vezetett műveletlen szomszédommal. Ha csak panaszkodott volna, nincs semmi baj: egyszerűen nem veszek róla tudomást, és játszom tovább. De valahányszor gyakorolni kezdtem, ő egyszerűen bekapcsolta a porszívóját. Kinyitotta lakása ajtaját és ablakait, s kiszívott minden hangot a csellómból.


Hasonló könyvek címkék alapján

Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
David Mitchell: Felhőatlasz
P. D. James: Ártatlan vér
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Jane Harper: Aszály
M. J. Arlidge: Üsd, vágd
Darren Shan: Gyilkos születik
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a kígyónyelvű asszonyok
M. R. Carey: Kiéhezettek