A ​csendmadár 98 csillagozás

Susanna Jones: A csendmadár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Ha Lily nem találkozik velem, még most is élne.”

Egy halott angol nő torzójára bukkannak a rendőrök a Tokiói-öbölben. A gyanúsított Lucy Fly, egy harminc körüli, szintén angol szakfordító. Egyvalaki tudna érdemi információval szolgálni a gyilkosságról: egy fotós, Tejdzsi, de ő nyomtalanul eltűnt. Így hát a rendőrök kénytelenek Lucy Flyból kiszedni, mi történt. De Lucy hallgat.

Egy szót sem szól. Hangosan legalábbis nem. Fejében viszont megdöbbentő részletességgel és őszinteséggel végigpörgeti azt a kísérteties utat, amelynek végén nem a törvénnyel, hanem saját magával kell elszámolnia.

Susanna Jones hátborzongató regénye nem csak egy gyilkosság krónikája, hanem egy szerelemé is, amely az első perctől el volt átkozva. Hiszen ha Lily nem találkozik Lucyval…

Eredeti mű: Susanna Jones: The Earthquake Bird

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2004
176 oldal · ISBN: 9638648376 · Fordította: Varga Bálint

Kedvencelte 14

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Ria23
Susanna Jones: A csendmadár

Abszolút flmszerű volt szerintem az egész az E/1 és E/3 keverésének köszönhetően. Kivételes stílus van az írónőnek, ami megfogott és olyan atmoszférát teremtett, ami még napokkal az olvasás befejezése után is körülvett. Annak ellenére, hogy egy bazinagy merengés az egész, szerintem egyáltalán nem lassú vagy vontatott a könyv. Elgondolkodtató, beteg, morbid… különleges és megérintő…
Szerintem ez az egyik legjobb könyv, amit 2016-ban olvastam.

>!
Ross P
Susanna Jones: A csendmadár

Hát, nem tudom, nem tudom…
Persze olvasmányos regény volt, haladni, azt lehetett vele, az pedig, hogy Japán nem csak díszletként szerepelt valami rejtélyes gyilkossághoz, hanem szervesen kapcsolódott, és nagy súllyal volt jelen a főszereplő világában, az kimondottan tetszett. Ugyanakkor nem ütött annyira gyomorba, mint lehetett volna, akadt egy-két csavar, ami meglepő volt, de már most, kis idő elteltével is inkább csak benyomásaim vannak, semmint emlékeim, hogy ez igen nyomasztó. Aligha lesz maradandó, és én mindig sajnálom az ilyesmit, hiszen mégis csak órákat áldoz az életéből az ember az olvasásra.

>!
moszat
Susanna Jones: A csendmadár

Nem szeretem a női létet. Bár, nem csak azért mondom, mert félek a femináci hordáktól, férfiak is léteznek így. Őket sem szeretem. A létezést önmagunk elől menekülve, sodródva az érzelmek habjain unalmas művészfilmként megélni nagyobb pazarlás, mint egy életen át popcornt majszolni a tévé előtt. Az utóbbi legalább félrenéz, ha már szembe nem tud, míg az előbbi fel sem fogja az ürességet, vagy rosszabb: megbékél vele.
Lucy gyermekként nem tudja, hogy furcsa. Amikor később, diákévei alatt rádöbben erre, alkohollal és spermával próbálja lemosni a valóság mocskát, majd olyan messzire menekül, amennyire egy nyugati ember földrajzilag és kulturálisan csak menekülhet: Japánba. Itt békésen létezhet ideje végeztéig anélkül, hogy a jelenével és jövőjével kellene foglalkozni, noha a múltja mindig előkúszik, ahogy a sorokat olvasom. Mert Lucy elmesélte nekem.
Az E/1 jelen és E/3 múlt keverése is művészi, lassított, monokróm mély tengerkékre fényelt. Biztos díjat is kapna, ha valami píszíbb, emberiség vagy emberiesség témában lenne lassított és művészi. A kép sarkában néha pár fehér alapon fekete kandzsi, amit ugyan a nyugati ember nem ért, de pont ezért egyszerűségében is szép. És művészi.
Az öt csillag a borítónak szól. Mind az öt. A Lucy érzelmein lusta szerető módjára való bágyadt utazás kellemes élmény volt, de konkrétum, cél és indok hiányában számomra nem értelmezhető. A földrengés előtt eljön a csendmadár, noha a földrengés érdeklődés hiányában elmaradt. Ha már a távol kelet idegenségével illusztráljuk saját nyugati elidegenedésünket, akkor szerintem az isteni Scarlett és a kiváló Bill fordítási tévedéseinél többet még nem tudtak mondani a témában.
Végül pedig Bálint san-tól, a hazai újhullámos krimi felszentelt papjától kérdezem az ilyetén transzzsáneri képződmények értelmét. Csak az első és az utolsó három oldalon létező látens thriller krimiségre mi szükség van, ha amúgy elhanyagolható és valójában off az írásban? A kedvenc zsáneremben is előfordul hasonló, de ott fordítva jön elő. Azért rossz, mert elenyésző mértékben sci-fi, itt viszont fordítva van: azért jó, mert szinte nem is krimi.

5 hozzászólás
>!
Diosz P
Susanna Jones: A csendmadár

Bár már korábban felfigyeltem a címére, a könyvtárból mégis egy kihívás (http://moly.hu/kihivasok/molytol-molynak) kapcsán hoztam ki.
Japán területileg nem túl méretes ország, és bár rengetegen élnek ott – mégis az egyedüllét és a magány jut először eszembe, ha az emberi kapcsolatokról kellene beszélni.
Nem tudom miért, hisz még nem jártam ott sosem (de nagyon szeretném látni ott a cseresznyefákat virágba borulni) az eddigi ismereteim (olvasás/filmek) mégis ilyen szavak juttatnak eszembe: bezártság – kötöttségek – hagyomány – magány – merevség – költői – letisztultság – csend – zaj – fények – pontosság. A csendmadárban szinte mindegyikkel találkoztam. Különös könyv, különös főszereplőkkel. Ahogy néhány előttem szólót, engem is zavart hogy Lucy hol E/1-ben, hol E/3-ban mesélt. Lehet hogy ennek van jelentősége a történet szempontjából: ha igen, akkor nem értettem pontosan ezt a momentumot. Talán hiba volt hosszan olvasni, (sajnos elhúzódott az olvasása) mert így nehézkes volt újra meg újra ráhangolódni és alkalmanként túl hamar kellett visszazökkennem ebből a különös hangulatú világból. Engem nem fogott meg különösebben, de egyáltalán nem bánom a találkozást a könyvvel, sőt azt sem zárom ki, hogy egy nyugodtabb időszakomban újraolvassam majd.

>!
Mandragoria
Susanna Jones: A csendmadár

Érdekes volt a fülszöveg, főleg, hogy Japánban jártunk, még több érdekességet ígért.
Akár fel is fedezhetjük vele Tokiót, olyan részletes városleírást kapunk, annak ellenére, hogy igen rövid maga a könyv. (Jobb lett volna ezt a rövidet egy nap alatt elolvasni, de ha a betegség közbe szól, akkor nagyon nem tudok mit tenni. :S)
Alapos odafigyelést igényel, a mozdulatokban, másodsorban abban a kevés szóban van minden lényeg, apró utalások és gondolatok, benyomások a szereplőkre és a szereplők által önmagukra.
Az elején, bár rögtön tudom, mi fog történni, a múlt leírásából azonban még csak sejteni sem lehet, olyan jó minden. Furcsák a szereplők egész különc múltjukkal együtt és furcsa a kapcsolatuk, ettől lesznek egyediek és sérülékenyek, egészen érdekesek. Alig szólnak, hangsúlyosabb talán a testiség, de még inkább, hogy mindketten olyan maguknak valók, folyton vágynak a magányra, nem képesek sokáig társaságban lenni (ezért rohannak talán a vesztükbe?). Belemerülnek a vonatok zakatolásának hallgatásába, a földrengések zajába, elidőznek az esőben, száguldanak hegyen, céltalanul bóklásznak, vagy csak hevernek 3 napig egyazon testhelyzetben és figyelnek a hűtő zúgására.
Kevés konkrét cselekmény történik, de azok súlyosak. A végén bő hiányérzetem volt, jobb lett volna, ha konkrétumokat tudok meg arról, mi történt azon a bizonyos estén, vagy hogy egyáltalán mi lett Tejdzsivel. Hirtelen tűnt el, az utolsó információk pedig nagyon más színben tüntetik fel, mint amiben addig hittem…
Lassú, merengős történet, minden hosszú leíró részletre alaposan oda kell figyelni. De valahogy valami mégis hiányzott belőle. Talán túl rövid volt és esetenként csapongó, ami megakadályozta a kapcsok egymásba illesztését, ezáltal némi kiesést okozva. Ettől függetlenül elgondolkodtató és egy bizonyos szinten kikapcsol.

1 hozzászólás
>!
Amilgade
Susanna Jones: A csendmadár

Lebilincselő, izgalmas, sötét, fájdalmas. Ezek jutnak eszembe erről a könyvről. Néhány óra alatt elolvastam, nem tudtam letenni.

>!
Miestas
Susanna Jones: A csendmadár

Különösen hatott rám ez a könyv.
Először nem tetszett, talán mert a narrátor szerepét felvállaló Lucy kicsit tényleg fura volt, ahogy azt később japán kedvese is megjegyzi a könyvben.
Amint egyre több részletét megismertem Lucy életének egyre jobban kezdett érdekelni ki is ez a lány, mit keres Japánban, mit kezd az érzelmeivel, egyáltalán képes-e azokra a dolgokra, amiket magáról feltételezett narrátor szerepében.
Nagyon különleges a könyv szerkezete, az egyes szám első személyben mesélő Lucy, hirtelen saját magáról már egyes szám harmadik személyként beszél, mintha kissé meghasonlana önmagával, ugrál az időben, sűrün váltakoztatja a helyszíneket, sok érdekes adalékkal szolgál Tokióról, az ottani életmódról. Határozottan érezni a történet előrehaladtával a feszülstég növekedését, szorongva olvastam a sorokat és alig vártam már, hogy „legyen végre bizonyosságom”.
Figyelemre méltő írónő Susanna Jones, kicsit -és itt most nem összehasonlítok!- Amélia Nothomb világához tudnám hasonlítani az általa, A csendmadárban bemutatott vilégot.

>!
mandarina
Susanna Jones: A csendmadár

Nem tudom, hogyan lehet, de mostanában megtalálnak engem a jó könyvek. Tetszett, h Japánban játszódik, néhány szót meg is tanít, de nem ez volt rám a legnagyobb hatással, hanem az elbeszélésmód, ami alapvetően E/1, azonban, amikor a történetnek egy-egy kritikus pontjára érkezünk, átvált E/3-ba / akár egy adott mondaton belül is /, mintegy távolságot tartva, talán, h megóvja Lucy-t. Maga a könyv egy rendőri kihallgatás köré épül fel, a kihallgatáson feltett kérdések szabadítják fel Lucy gondolatait és gördítik tovább a történetet. Utánanéztem, ez az egy könyve jelent meg magyarul. Tisztelt Agave, ezúton szeretném jelezni, h Susanna Jones ezen kívül még 3 könyvet írt.:D

>!
Eboli
Susanna Jones: A csendmadár

Másodszor olvastam el, és továbbra is az a véleményem, hogy kivételesen jól ír a szerző; kár, hogy a többi könyve nem jelent meg magyarul.

>!
Edina_Kanics
Susanna Jones: A csendmadár

A történet szereplője Lucy, Japánban élő fiatal angol nő, aki gyanúba keveredett legjobb barátnője, Lily meggyilkolásával kapcsolatban. A kihallgatás során azonban Lucy nem beszél. Fejében viszont sok emléket végigpörget, amik ehhez a naphoz vezettek – spoiler.
Lélektani regény a legjavából, valami japános lassúsággal és szépséggel kifejezve.
Végig az az érzés kerülgetett olvasás közben, hogy itt nem lesz semmi spoiler a végkifejletben – spoiler


Népszerű idézetek

>!
ficka

– A gyökereid számítanak.
– Gyökerei a fáknak meg növényeknek van. Az embereknek lábuk van.

29. oldal (Agave, 2004)

>!
lorem

Tovább beszélgettek, de gőzöm sincs, miről. Tejdzsin viszont meglepődtem. Nekem soha nem mesélt arról, mennyire szeret felmosni és mosogatni. Ilyen közönséges dolgokról soha nem beszélgettünk. Hanem tájfunokról, vulkánokról meg a téli reggel fényéről. A legtöbbször, úgy hiszem, nem beszélettünk. Ezt szerettem a legjobban. A nem beszélést. A hallgatást. Nem érezni a szükségét annak, hogy az értékes és csodálatos csendet meg kell töltenünk felesleges zajokkal.

98. oldal

>!
Anibell AP

Japánban az erkélyt inkább mosásra használják, semmint napozásra, de én szeretek itt.

174. oldal

>!
volna

Nem hallom Tejdzsi hangját, pedig tudom, hogy volt neki. Ha erősen koncentrálok, akkor a hang, amelyet hallok, a szánkból hulló esőcseppek hangja. Szünet nélkül, egyenletes intenzitással, csak a hulló víz.

>!
hetcsillagkozt

Nem tudnám úgy leélni az életem, hogy emberekkel beszélgetek. Időpocsékolás.

>!
Kirasan

– Jó dolog énekelni – jelentette ki Tejdzsi. – Olyan, mintha nagyon mélyről lélegeznénk, de nem a tüdőnkből, hanem a lelkünkből.

100-101. oldal

>!
hetcsillagkozt

Lucy tudta, ha leugrik, akkor elkapják. Ha viszonta helyén marad, akkor halálra kövezik, mint Szent Istvánt. Ha ez utóbbi történik, akkor keresztény mártír lehet belőle, de ezzel nem sokra megy, mert évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy ő ateista.

>!
hetcsillagkozt

Az egyetemen Lucy azt az izgalmas felfedezést tette, hogy a teste a leghatékonyabban nem a gyerekkora főételét képező sült halrudacskákon, kekszeken vagy almakompóton működik, hanem a rendszeresen fogyasztott alkoholon és spermán.

>!
hetcsillagkozt

Ezt szeretem legjobban a hegymászásban: amikor már nem maradtak benned szavak és mondatok, s a többiek egyenként elmerülnek a saját gondolataikban és álmaikban.

>!
hetcsillagkozt

Heteken keresztül a lakásomban gyakoroltam, de ez hadiállapothoz vezetett műveletlen szomszédommal. Ha csak panaszkodott volna, nincs semmi baj: egyszerűen nem veszek róla tudomást, és játszom tovább. De valahányszor gyakorolni kezdtem, ő egyszerűen bekapcsolta a porszívóját. Kinyitotta lakása ajtaját és ablakait, s kiszívott minden hangot a csellómból.


Hasonló könyvek címkék alapján

David Mitchell: Felhőatlasz
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Joss Stirling: Storm és Stone
Jenny Downham: Amíg élek
David Nicholls: Egy nap
Joanne Harris: Csokoládé
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Emylia Hall: Nyarak könyve