A ​csendmadár 168 csillagozás

Susanna Jones: A csendmadár Susanna Jones: A csendmadár

Többszörös díjnyertes regény szerelemről és árulásról, bűnről és feloldozásról.

Egy halott angol nő torzójára bukkannak a rendőrök a Tokiói-öbölben. A gyanúsított Lucy Fly, egy harminc körüli, szintén angol szakfordító. Egyvalaki tudna érdemi információval szolgálni a gyilkosságról: egy fotós, Tejdzsi, de ő nyomtalanul eltűnt. Így hát a rendőrök kénytelenek Lucy Flyból kiszedni, mi történt. De Lucy hallgat.

Egy szót sem szól. Hangosan legalábbis nem. Fejében viszont megdöbbentő részletességgel és őszinteséggel pörgeti végig azt a kísérteties utat, amelynek végén nem a törvénnyel, hanem saját magával kell elszámolnia.

Susanna Jones hátborzongató regénye nemcsak egy gyilkosság krónikája, hanem egy szerelemé is, amely az első perctől el volt átkozva. Hiszen ha Lily nem találkozik Lucyval…

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196013 · Fordította: Varga Bálint
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
192 oldal · ISBN: 9789634196020 · Fordította: Varga Bálint
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2004
176 oldal · ISBN: 9638648376 · Fordította: Varga Bálint

Kedvencelte 18

Most olvassa 1

Várólistára tette 116

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Susanna Jones: A csendmadár

Susanna Jones könyve látszólag rejtély/thriller, amely arra a kérdésre összpontosít, hogy Lucy megölte-e Lily-t, ám véleményem szerint ez sokkal inkább egy karakterkutatás – egy fiatal nő személyes emlékezete, ami egyben bonyolult pszichéjét és motivációit is vizsgálja. Azoknak az olvasóknak tehát, akik egy krimit keresnek, lehet, hogy csalódást fog okozni. Van egy bűncselekmény igaz, de a nyomozás az egész könyv olyan kis része, hogy szinte „hiányzik”. Amúgy is rövid könyv, de nagyon sok réteget tartalmaz, amelyet folyamatosan kell vizsgálni. Szórakoztató, de nem könnyű olvasás, (amely mindig arra készteti az olvasót, hogy tegyen fel kérdéseket az eseményekkel kapcsolatban) az első és a harmadik személy középpontja közötti váltás különösen érdekes elemei miatt. Eleinte nem igazán tetszett Lucy-nak viselkedése, annak ellenére, hogy néha együtt éreztem vele. Mindamellett minél tovább haladtam a történetben, annál inkább kezdtem „felmelegedni”, még akkor is, amikor továbbra is furcsának találtam viselkedését és döntéseit. Van valami klasszikus abban, ahogy a „mesélő” befejezi történetét, amely tökéletesen illeszkedik a környezethez, és hihetetlenül hatékonyan idézi elő Japánban a romantika és a magány (élet)-érzését.

1 hozzászólás
KöfférTzitzah P>!
Susanna Jones: A csendmadár

A csendmadár érdekes lélektani regény, melyben Lucy meséli el halálesetekkel terhelt életét, ezzel párhuzamosan feltárva lelke sötét oldalát.

Lucy már egészen kiskorától kezdve más volt, mint testvérei, szülei, és mint a környezete. Sosem érte be az egyszerű dolgokkal, a hétköznapi eseményekkel, az ő útja mindig a másoktól különböző irányba vezetett. Nem meglepő, hogy felnőtt korára Japánban kötött ki, mely a lehető legtávolabb van születési helyétől, ahonnan mindig is menekülni szándékozott.

A jelenben Lucy egy rendőrörsön felelget a rá zúduló kérdésekre, már ha egyáltalán hajlandó válaszolni. Többségében nem akarja a külvilág számára megadni azokat az információkat, melyek előbbre vinnék barátnője, Lily halálának ügyét. Belül azonban részletesen beszámol élettörténetéről, az őt ért eseményekről, kapcsolatairól, világnézetéről, az emberekről alkotott elképzeléseiről. Visszaemlékezései néhol homályosak, az érzelmi lenyomatok azonban nagyon is világosan élnek benne. Az E/1 és E/3 szemszögek váltakozása Lucyt egy újabb megvilágításba helyezi: a nő nem csak belülről, de kívülről is szemléli önmagát, mintha tudatosan élné bele magát szerepébe, hogy valamennyire az emberi világ része maradjon, és ne csak a fejében létező gondolatok alkossák számára a valóságot. Bár a főszereplőt nehéz megérteni, és nehéz a szívünkbe fogadni, a végére világossá válik, hogy Lucy nagyon is érzelemvezérelt, és olyan sokban nem is különbözik az átlag embertől. Mindannyiunknak megvannak a maga problémái, maga furcsaságai, és mindannyian érezzük magunkat üresnek, magányosnak, reményvesztettnek.

A történet vezérfonala Lily gyilkosságanak esete, melyről elég hamar elterelődik a hangsúly, amint Lucy csendben betekintést enged gondolatait közé. A végén mégis ehhez térünk vissza, hiszen adott egy kérdés, melyre a nő által adott válasz megintcsak eltér a hagyományostól, ám hozzá teljesen illik, csakúgy, ahogy a történet utolsó mozzanatai is. Csendmadarunk nem egy szószátyár, ám hallgatása olyan mélységet rejt, melyet elsőre nem feltételeznénk róla. Belül folyamatosan kordában tartott vihar tombol, dühvel, megbántottsággal, szeretethiánnyal vegyítve.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik kedvelik a furcsa történeteket, a nem szokványos dolgokat, mert ez nem olyan mű, ami mindenkit meg akar venni magának, és elnyeri a tömeg tetszését, ahogy Lucy sem ilyen ember. Különleges, maga után hagy valamiféle beazonosíthatatlan érzést, elérve ezzel, hogy olvasása után még egy ideig ott lakozzon a könyv különös hangulata a lelkünkben.

link

Rituga P>!
Susanna Jones: A csendmadár

Ez egy igazán szomorú történet. Igazából végig foglalkoztatott, hogy vajon Lucy ölte meg Lily-t vagy sem, de egy idő után már másodlagossá vált. Nagyon tetszett a könyv különös hangulata, lassan kibontakozó cselekménye. Apránként a jelenből kiindulva megismerhettem Lucy személyiségét, életét, magányos sorsát, egészen születésétől. Érdekesnek találom, hogy vele, mint főszereplővel mégsem tudtam azonosulni, igazán megszeretni sem sikerült. De talán pont magányos, magának való és időnként E/3-ban írt részek miatt, ami eltávolított a gondolataiból, belső világából. Egy fiatal nő lelkét ismerhettem meg egészen különleges történetbe és hangulatba ágyazva. Szuper könyv!

Dephi>!
Susanna Jones: A csendmadár

Nem tetszett az a sok belső monológ. Unszimpatikus szereplők. Azt hittem valami érdekes történet, ha már megfilmesítik. Sajnos semmi extra: unalmas, kiszámítható.

2 hozzászólás
moszat>!
Susanna Jones: A csendmadár

Nem szeretem a női létet. Bár, nem csak azért mondom, mert félek a femináci hordáktól, férfiak is léteznek így. Őket sem szeretem. A létezést önmagunk elől menekülve, sodródva az érzelmek habjain unalmas művészfilmként megélni nagyobb pazarlás, mint egy életen át popcornt majszolni a tévé előtt. Az utóbbi legalább félrenéz, ha már szembe nem tud, míg az előbbi fel sem fogja az ürességet, vagy rosszabb: megbékél vele.
Lucy gyermekként nem tudja, hogy furcsa. Amikor később, diákévei alatt rádöbben erre, alkohollal és spermával próbálja lemosni a valóság mocskát, majd olyan messzire menekül, amennyire egy nyugati ember földrajzilag és kulturálisan csak menekülhet: Japánba. Itt békésen létezhet ideje végeztéig anélkül, hogy a jelenével és jövőjével kellene foglalkozni, noha a múltja mindig előkúszik, ahogy a sorokat olvasom. Mert Lucy elmesélte nekem.
Az E/1 jelen és E/3 múlt keverése is művészi, lassított, monokróm mély tengerkékre fényelt. Biztos díjat is kapna, ha valami píszíbb, emberiség vagy emberiesség témában lenne lassított és művészi. A kép sarkában néha pár fehér alapon fekete kandzsi, amit ugyan a nyugati ember nem ért, de pont ezért egyszerűségében is szép. És művészi.
Az öt csillag a borítónak szól. Mind az öt. A Lucy érzelmein lusta szerető módjára való bágyadt utazás kellemes élmény volt, de konkrétum, cél és indok hiányában számomra nem értelmezhető. A földrengés előtt eljön a csendmadár, noha a földrengés érdeklődés hiányában elmaradt. Ha már a távol kelet idegenségével illusztráljuk saját nyugati elidegenedésünket, akkor szerintem az isteni Scarlett és a kiváló Bill fordítási tévedéseinél többet még nem tudtak mondani a témában.
Végül pedig Bálint san-tól, a hazai újhullámos krimi felszentelt papjától kérdezem az ilyetén transzzsáneri képződmények értelmét. Csak az első és az utolsó három oldalon létező látens thriller krimiségre mi szükség van, ha amúgy elhanyagolható és valójában off az írásban? A kedvenc zsáneremben is előfordul hasonló, de ott fordítva jön elő. Azért rossz, mert elenyésző mértékben sci-fi, itt viszont fordítva van: azért jó, mert szinte nem is krimi.

5 hozzászólás
Eszteeer>!
Susanna Jones: A csendmadár

A csendmadár egy különlegesen megírt történet volt számomra. Se eleje, se vége, de mégis az első mondattól az utolsóig a hatása alá vont.
Kicsit furcsa volt, ez tény, de én szeretem a furcsa történeteket. Eleinte Lucy egyáltalán nem volt szimpatikus, de ahogy haladtam, úgy egyre jobban beszippantott az ő személyisége.
Az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy valamiért a mesélő ugrált E/1 és E/3 között, és nem jöttem rá, hogy miért, de jobban belegondolva ez is adott neki egy kis pluszt.

littlelinda P>!
Susanna Jones: A csendmadár

Woow, hát ez nagyon… érdekes volt. Nem mondanám egy túl pörgős és izgalmas történetnek, mégis végig nagyon lekötötte a figyelmemet. Az egész történet gyakorlatilag Lucy visszaemlékezése a saját életére, és ahogy megismerkedett Lilyvel és Teijivel, ezért kicsit lassan halad előre a történet. Lucy élete tele van sokkoló és furcsa dolgokkal, a háttérben megbújó gyilkosság, amivel Lucyt vádolják pedig egy elég feszült alaphangot ad a könyvnek. A végére az olvasó már csak kapkodja a fejét, mert semmi nem egyértelmű, nem tudni biztosan mi történt, és nem is derül ki pontosan a gyilkosság miben léte – csak sejteni lehet –, de ilyen fenyegető befejezéssel is régen találkoztam már, kirázott tőle a hideg. Nekem az írásmódja is nagyon tetszett, valahol a felénél jártam, amikor észrevettem, hogy váltakozik az E/1 és E/3 szemszög, mintha Lucy direkt beszélne E/3 személyben önmagáról, ami szintén hozzátett a karaktere érdekességéhez, de sajnos erről sem derül ki semmi konkrétum – kicsit túl sok homályos rész maradt, ezért is vontam le a fél csillagot. Azt viszont imádtam, ahogy Japánt bemutatta, nem csak Tokyot, de a japán nyelvet, az embereket és egy kis kultúrát is.

TóthEdina>!
Susanna Jones: A csendmadár

Hát ez egy nagyon érdekes könyv volt számomra. Nagyon tetszik, ahogy Lucy emlékezéseiből tárul fel a történet. Sajnos a karakterek nem lopták be magukat a szívembe. Végig éreztem, hogy nem jó helyen kapisgálnak a nyomozók így számomra nem volt meglepetés a végkifejlet de így is végig izgalmas volt a történet. Kíváncsian várom, a regényből készült filmet biztos meg fogom nézni, hogy mit hoztak ki ebből a jó kis sztoriból :)

szumerki>!
Susanna Jones: A csendmadár

A könyv legnagyobb erőssége a hangulatteremtés. Engem leginkább egy film noir-ra emlékeztetett.
Az írónő kétségtelenül nagyszerűen ír, ez azonban önmagában még egy könyvet sem emelt az igazán nagyok közé. Ezt sem.

Mint ahogy azt már sokan elmondták előttem, van ugyan a történetben egy rejtélyes gyilkosság, de sokkal inkább egy lélektani dráma ez, mint bármi más.
Az egész történeten Lucy elméjén keresztül vezet minket végig az írónő, Lucy viszont ennek ellenére is megtartja a tisztes távolságot, nem enged közel magához senkit, minket sem.
Lucy egy nehéz múltú, független elszigeteltsegben élő lány, aki nem roppant bele a fájdalomba, akit a magány és a nehézségek különlegesen erőssé tettek, aki tudatosan építette fel felnőtt életét. Ennek viszont mindig ára van. Lehet, hogy Lucy mégis beleroppant? Ez a legnagyobb rejtélye a könyvnek, nem a gyilkosság körülményei (bár tulajdonképpen szigorúan véve ezek a gyilkosság körülményei).
A történet elején a brit Lucy már 10 éve Japánban él. A japán hobbifotós Tejdzsi személyében ismeri meg a szenvedélyes szerelmet, majd belép a képbe az újonnan Angliából Japánba költözött Lily, akiről már a történet legelején is tudjuk, hogy rejtélyes körülmények között eltűnt (meghalt?). Ő lesz aztán az események katalizátora, teljesen a feje tetejére állítja Lucy fegyelmezetten összpontosított életét, amiért aztán végül az életével fizet.
Ez a felszín. De ha kicsit megkapargatjuk, akkor Lucy vajon tényleg egy gyilkos, mint ahogy azt a rendőrök feltételezik, akiből a féltékeny düh kihozta az évek során felgyülemlett és elfojtott legrosszabbat, vagy áldozat, aki a korábban még sosem tapasztalt szenvedély következtében manipulálhatóvá vált?
A feszültség erre a két lehetőségre épül fel, miközben szép lassan (nagyon lassan, ami egy 200 oldalnál is kevesebb regényben már önmagában is lenyűgöző teljesítmény) kibontakozik előttünk a cselekmény.
Kár, hogy a végén pont úgy éreztem magam, mint aki egy hosszabb víz alatti úszás után levegőre szomjazva jön (jönne!) fel a felszínre. Hiányérzetem volt. Nincsenek elvarrott szálak, Lucy jövője legalább annyira homályos marad, mint a múltja.

Ha másért nem is, a hangulata miatt érdemes kézbe venni. Japánnal kacérkodóknak pedig egyenesen kötelező.
Susanna Jones maga is élt és dolgozott Japánban, valószínűleg ennek tudható be, hogy Tokió portréja kimagaslóan jóra sikeredett. Nem japános klisékkel tömte tele a könyvet, hanem olyan apró, hétköznapi érdekességekkel, amiket tényleg kimondottan szórakoztató volt olvasni.

Aliko P>!
Susanna Jones: A csendmadár

Egy vékonyka kis kötet az egész mondhatnám, ha nem lenne ekönyv :). Viszont az tény, hogy a fél fogamra sem elég, ám én így is megvettem. Kaptam egy érdekes regényt, ami bár más volt, mint amire számítottam, de ettől még tetszett és bátran ajánlom… hmmm, nem is tudom kinek. Ez egy se nem romantikus, se nem krimi, olyan egyszerre minden, de nem igazán sorolható be egyik kategóriába se.

A mű egyik legnagyobb erőssége az író által teremtett atmoszféra és a zseniális karakterek, vagyis hát leginkább Lucy személyisége, ami elviszi a hátán az egészet. A könyv egy „nemkrimi”, hiába a gyilkosság (amin valljuk be nem sokat kell agyalni) inkább egy belső utazás, ahol az emberi kapcsolatok kerülnek terítékre. Jön Lucy, Lily és Tejdzsi története, amit a főszereplőnk visszaemlékezéseiből ismerhetünk meg és bár egy kicsit kusza és sokszor nagyon homályos, de mint egy puzzle csak kirakjuk! A narráció (nekem kicsit zavaró módon) váltakozott az E/1 és E/3 között, de a szerző stílusa feledteti ezt a kis bakit, ugyanis kellőképpen olvasmányos.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

Ha a gondolat befészkeli magát az ember fejébe, nehéz onnan kiverni.

41. oldal

Pixelhiba>!

– A gyökereid számítanak.
– Gyökerei a fáknak meg növényeknek van. Az embereknek lábuk van.

29. oldal (Agave, 2004)

hetcsillagkozt>!

Nem tudnám úgy leélni az életem, hogy emberekkel beszélgetek. Időpocsékolás.

volna>!

Nem hallom Tejdzsi hangját, pedig tudom, hogy volt neki. Ha erősen koncentrálok, akkor a hang, amelyet hallok, a szánkból hulló esőcseppek hangja. Szünet nélkül, egyenletes intenzitással, csak a hulló víz.

lorem>!

Tovább beszélgettek, de gőzöm sincs, miről. Tejdzsin viszont meglepődtem. Nekem soha nem mesélt arról, mennyire szeret felmosni és mosogatni. Ilyen közönséges dolgokról soha nem beszélgettünk. Hanem tájfunokról, vulkánokról meg a téli reggel fényéről. A legtöbbször, úgy hiszem, nem beszélettünk. Ezt szerettem a legjobban. A nem beszélést. A hallgatást. Nem érezni a szükségét annak, hogy az értékes és csodálatos csendet meg kell töltenünk felesleges zajokkal.

98. oldal

Anibell P>!

Japánban az erkélyt inkább mosásra használják, semmint napozásra, de én szeretek itt.

174. oldal

hetcsillagkozt>!

Az egyetemen Lucy azt az izgalmas felfedezést tette, hogy a teste a leghatékonyabban nem a gyerekkora főételét képező sült halrudacskákon, kekszeken vagy almakompóton működik, hanem a rendszeresen fogyasztott alkoholon és spermán.

Szelén>!

– Jó dolog énekelni – jelentette ki Tejdzsi. – Olyan, mintha nagyon mélyről lélegeznénk, de nem a tüdőnkből, hanem a lelkünkből.

100-101. oldal

hetcsillagkozt>!

Lucy tudta, ha leugrik, akkor elkapják. Ha viszonta helyén marad, akkor halálra kövezik, mint Szent Istvánt. Ha ez utóbbi történik, akkor keresztény mártír lehet belőle, de ezzel nem sokra megy, mert évekkel ezelőtt eldöntötte, hogy ő ateista.

hetcsillagkozt>!

Heteken keresztül a lakásomban gyakoroltam, de ez hadiállapothoz vezetett műveletlen szomszédommal. Ha csak panaszkodott volna, nincs semmi baj: egyszerűen nem veszek róla tudomást, és játszom tovább. De valahányszor gyakorolni kezdtem, ő egyszerűen bekapcsolta a porszívóját. Kinyitotta lakása ajtaját és ablakait, s kiszívott minden hangot a csellómból.


Hasonló könyvek címkék alapján

Natsuo Kirino: Kín
Paula Hawkins: Lassan izzó tűz
Dorothy Koomson: Az utolsó csepp
Paula Hawkins: A lány a vonaton
Paula Hawkins: A víz mélyén
Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz
Sienna Cole: Elmejáték
Ruby Saw: A rezervátum titka
Angela Marsons: Ördögi játszmák
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák