Piranesi 176 csillagozás

Susanna Clarke: Piranesi

A ​Hollókirály szerzőjének mámorító, hipnotikus új regénye, mely egy álomszerű, alternatív valóságban játszódik.

Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.

Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.

Susanna Clarke várva várt második regénye lenyűgöző új világba vezeti az olvasót: egy meglepő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634198000 · Fordította: Molnár Berta Eleonóra
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
224 oldal · ISBN: 9789634198017 · Fordította: Molnár Berta Eleonóra

Enciklopédia 7


Kedvencelte 31

Most olvassa 12

Várólistára tette 217

Kívánságlistára tette 240

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Susanna Clarke: Piranesi

Amikor értesültem róla, hogy ez a könyv ki fog jönni magyarul, nem volt kétséges, hogy olvasnom kell, de abban már nem voltam teljes biztos, hogy mennyire fog tetszeni.
Annak idején A hollókirály stílusbravúrja tetszett, de időnként végletekig próbára tette a türelmemet, azonban a Búcsúbáj hölgyeivel már nagyon nem tudtam mit kezdeni.
Ez az új regény viszont teljesen levett a lábamról.

Az első néhány tucat oldalon elvarázsolt a szöveg. A helyszín, a szürreális, végtelen számú teremmel, folyósóval és átjáróval rendelkező palota, amelyben a főhősünk és narrátorunk, a szelíd, mágikus gondolkozású Piranesi éli az életét, ismerős volt spoiler . A hatalmas, tenger által ostromlott, elhagyatott és málladozó palota egyszerre végtelenül kopár és sivár, ám a termekben található szobroknak hála mégis van benne valami, ami miatt nekem is kedvem támadt hosszasan és magányosan bolyongani a labirintusként egymásba nyíló csarnokokban.
A labirintus pedig az az ősi szimbólum, ami az elme kiszámíthatatlan és végtelen kacskaringóit jelképezi. Ha csak ennyi lett volna a regény, már akkor is megérdemelné a figyelmet és a rajongást, mert ahogy egyre jobban megismerjük Piranesit és a házának zegzugait, és az ott időnként felbukkanó egyéb személyeket, úgy válik egyre mélyebbé a történet szimbolikája.
De Clarke nem csupán egy metaforikus mesét írt, mert a történet középső harmadától már egyre biztosabb lehet az olvasó abban, hogy nem spoiler valamiféle jelképes palotában vagyunk spoiler hanem valami sokkal univerzálisabban. Egy olyan helyen járunk, ahová csak az tud eljutni, aki így vagy úgy, de képes leereszkedni az emberi elme homályos mélységeibe. Ilyen értelemben ez a könyv leginkább a Mitágó-erdővel rokonítható, ám Clarke sokkal elegánsabban, kifinomultabban és mindenek előtt empatikusabban merül el a saját maga által kreált elmeépítménybe.
Clarke-nál a mágikus gondolkozás primitívsége nem egyenértékű a barbarizmussal és a legsötétebb ösztönök előtörésével, hanem inkább a gyermeki őszinteség, hit és bizalom sugárzik a főszereplőről.
Mindezek mellett a történet utolsó harmadában egyre több teret kap Piranesi házának és a való világnak a kapcsolata és a kettő közötti átjárhatóság. S én személy szerint nagyon örülök neki, hogy az írónő azt a megoldást választotta a rejtélyek feloldására, amit választott, mert így a metaforikus-szimbolikus olvasat mellett kaptunk egy spoiler urban fantasy szálat is.
S szerintem pontosan ez az, ami miatt az olvasói értelmezési horizont sokkal tágabb lehet, különösen a történet lezárásának ismeretében.
Hiszen nehéz eldönteni, hogy a mi a valódibb valóság – ami a szemünk elé tárul, vagy amit az elménk kreál belőle?

ProKontra P>!
Susanna Clarke: Piranesi

Susanna Clarke első regénye A hollókirály nemzetközi bestseller volt, mely kis hazánkban is hatalmas népszerűségnek örvendett, majd tizenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megszülessen a második könyve a Piranesi, de úgy hiszem megérte várni rá, mert ez mindenképpen egy makulátlan remekmű.
Clarke könyvében és annak címében, nagy valószínűség szerint Giovanni Battista Piranesi előtt tiszteleg, aki híres volt egyedi technikájáról és metszeteiről, ezen jelképek pedig állandó részei ennek az irodalmi gyöngyszemnek.

Ez a vékony könyvecske tele van eleganciával, amely ötvöződik a sötétség erejével, mégis egyfajta impozáns látványvilágot tár az olvasó elé. Az írónő egy alternatív valóság típusú közeget teremtett, melyben egy elbűvölő kis ember él, akinek legnagyobb erénye a tanulás, a felfedezés iránti szenvedélye, és az a megfoghatatlan ártatlanság, amely körbelengi őt a történet során. A Piranesi pontosan az a kötet, ami visz magával, hagyni kell, hogy elmerüljünk ezekben a szédítő jelenségekben, ne akarjuk megfejteni a rejtélyeket, mert azok idővel felfedik magukat, egyszerűen csak sodródjunk Piranesivel együtt.
Teljes ajánló:
https://prokontra.net/2020/09/28/susanna-clarke-piranesi/

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634198000 · Fordította: Molnár Berta Eleonóra
2 hozzászólás
Hanna IP>!
Susanna Clarke: Piranesi

Vannak könyvek, amikről nem szükséges és nem is lehet előzetesen mondani semmit. Olyanok, mint egy álom, megfoghatatlanok, furcsák, és végig kell álmodni őket ahhoz, hogy hassanak. A végén pedig felébredve kapaszkodunk a hangulatba és csodálkozunk, hogy miért könnyes a szemünk.

pat P>!
Susanna Clarke: Piranesi

Néhány ember bolyong egy furcsa világban, ahova nem könnyű átjutni, ami labirintusszerű termek sokaságából áll, és aminek egy hatalmas és titokzatos tenger hullámzik a küszöbén – mit olvastam?
A. Piranesi
B. Csillagtalan tenger
C. Mindkettő, de a Piranesi sokkal jobban tetszett.

Mert elegáns, kifinomult, ízléses, titokzatos, számtalan olvasatra lehetőséget adó finom szimbolikával dolgozik, nem túl sok, nem giccses, nem veszíti el az arányérzékét; nem akarja többnek mutatni magát, mint ami; apró morzsákból épít tökéletesen működő, finoman árnyalt karaktereket; a vége pedig egész visszafogottan csodálatos és felemelő.
(Valószínűleg az én hibám, hogy nem tudtam ötcsillagnyi mértékben együtt hullámozni a történettel.)

13 hozzászólás
Morpheus>!
Susanna Clarke: Piranesi

Szeretem azokat a könyveket, amelyek különösek, megmozgatják a fantáziámat, idegen világokban játszódnak, legyen az egy jó sci-fi, mágikus realizmus vagy lovecrafti horror, borgesi álomföldek. Utóbbiakra egy kicsit hasonlított a hangulatában, bár nincsenek benne rémületes lények. Illetve vannak, de mint tudjuk, a legrémületesebb lények: az emberek. A világ idegen, mégis ismerős a szobrok, állatok, csillagok, vizek miatt, ami persze nem véletlen. Maga a rejtély nem túl bonyolult, és amikor kiderült, nem adott sokkal többet az élményhez. Jobban szerettem Piranesivel sétálni, amikor még semmit sem tudtunk, rácsodálkozni és élni ebben a világban.

ViraMors P>!
Susanna Clarke: Piranesi

Piranesi. Így szólít.
Ami különös, mert emlékeim szerint nem ez a nevem.

A Ház Gyönyörűsége mérhetetlen; Jósága végtelen.

* * *

Ez a könyv pedig egyszerűen remek.
Viszonylag rég kapott el úgy igazán az az érzés, hogy befejeztem egy könyvet és nem tudok kiszakadni belőle. Hogy olvasnék, de nem tudom, mit, mert szeretném folytatni, aminek vége, újraolvasnám és újra olvasnám, és csak ténfergek föl-alá a lakásban off, mert kéne valami, de igazából semmi sem tűnik elég jónak.
Hát ennek a végén így jártam.
Pedig az eleje olyan furának tűnt, hatalmas csarnokaival, rengeteg szobrával és nyughatatlan óceánjával. off Kellett vagy 50-70 oldal és néhány megfelelő zene a háttérbe, mire ráéreztem az ízére, a ritmusára. De onnantól, hogy berántott a világa, nem volt megállás, amikor pedig egy csapára elkezdtek gyűlni a kérdések, aztán a válaszok is, egyszerűen képtelen voltam letenni.
Lehet, hogy Piranesi őrült. Az is lehet, hogy ő az egyetlen, aki normális. Van valami megnyugtató és ártatlan ebben a karakterben, a Házba és a Szobrokba vetett hitében, egyszerű, de megingathatatlan meggyőződéseiben. Kicsit azt hiszem, irigylem, annak ellenére, hogy a világát nem csak lenyűgözőnek, hanem ijesztőnek is érzem.
Tudtam volna még tovább olvasni, nagyon érdekelt volna, hogy merre halad, merre haladhat tovább ez a különös figura és mindaz, ami a fejében él, és az is nagyon érdekelt volna, hogy mi derül ki még a Házról és a világáról.
Ritka gyöngyszem, igazi remekmű. Biztos vagyok benne, hogy nem való mindenkinek, de engem nagyon megtalált.

Réka0128 P>!
Susanna Clarke: Piranesi

Sajnos nem nekem íródott…

Nem leszek valami népszerű a véleményemmel, de nekem sajnos nem ütött akkorát ez a könyv, mint másoknak. A 100. oldal előtt nem sokkal már majdnem abbahagytam, mert egyszerűen az volt az érzésem, hogy se füle, se farka nincs az egésznek. Végül mégis adtam neki esélyt és egy bizonyos ponton túl már elkezdett érdekelni, hogy hova is fog kifutni ez a furcsa történet. Nagyon akartam szeretni, de nekem sajnos túl elvont és szürreális volt. A történet igazi alapja viszont tetszett és nagyon érdekesnek találtam.
A mások pozitívum számomra a főszereplő volt. Piranesi karaktere rendkívül szerethető a szinte már gyermeki ártatlanságával, a tiszta lelkével és a kimeríthetetlen tudásvágyával. :)
Igazából megértem azokat, akik szeretik ezt a könyvet, mert megvan a maga varázsa, csak engem nem tudott olyan mélyen megragadni. :)

2 hozzászólás
Dsheavenofbooks>!
Susanna Clarke: Piranesi

Szuper könyv, amelynek az igazi szépsége abban rejlik, hogy mennyi különböző módon lehet értelmezni. Engem levett a lábamról, nagyon szerettem olvasni és bátran tudom ajánlani nektek is!

2 hozzászólás
Rákhely_Mónika>!
Susanna Clarke: Piranesi

Nem hiába, már A setét torony óta tudjuk: „Vannak még más világok is!”
Egy közülük a Ház, végtelen Csarnokaival. Piranesi talán Rolandot is láthatta valamely Ajtón át.

1 hozzászólás
Dávidmoly>!
Susanna Clarke: Piranesi

Ez a felismerés – a Tudás Jelentéktelenségének felfedezése – Kinyilatkoztatás formájában érkezett el hozzá.
*
A kozmikus nagyszerűség víziója, gondolom. Szimbolikus elegye a létezés dicsőségének és rettenetének. Senki nem jut ki onnan élve.
*
A Ház Gyönyörűsége mérhetetlen; Jósága végtelen.

A Bejegyzés kelt a Tizedik Hónap Ötödik Napján, az Évben, mikor a Denevérpestis letarolta a Világot

Röviden
Egy korty tiszta levegő. Kellett már egy ilyen könyv.

Nem sokkal hosszabban
Clarke megmutatja, hogy nem a Megérkezés Helye számít (hiszen azt messziről látni), hanem az Odavezető Út számtalan Csodája, amelyek benépesítik a Házat. Mert a Labirintus néha körülöttünk van, néha bennünk, de soha nem hagy magunkra. Van, hogy fénytelen és ijesztő Börtön, és van, hogy titokzatos, felfedezésre váró Világ, de rajtunk is áll, hogy minek tekintjük.
Olvasás közben néha eszembe jutott egy másik Könyv. Sokszor is eszembe juthatott volna – Auri és Piranesi off szerintem jól megértenék egymást –, de az Áramlatok Sodrása és a Szavak Dagálya messzire ragadott.
Öt Szobor az ötből.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Dsheavenofbooks>!

De közben mégis úgy látom, az emberi természet sajátja, hogy valamit jobban kedvel a többinél, hogy egy dolognak nagyobb jelentőséget tulajdonít a másiknál.

22. oldal

Belle_Maundrell>!

Talán ilyen más emberekkel élni együtt. Lehet, hogy még azok is, akiket az ember kedvel és roppantul csodál, képesek úgy láttatni a Világot, ahogyan az ember nem szeretné.

206. oldal

LucaWolf >!

A Ház Gyönyörűsége mérhetetlen; Jósága végtelen.

12. oldal

ViraMors P>!

Soha nem érdekelt különösebben az úgynevezett erkölcs, de egy civilizáció összeomlásának előidézésénél én is meghúztam a határt.

Dsheavenofbooks>!

Egy gyönyörű levél volt, melynek mindkét vége csúcsosan elvékonyodott. […] Felülete taszította a Vizet, mintha arra született volna, hogy a levegőben éljen.

22. oldal

ttiillyy P>!

A Ház azért értékes, mert ő a Ház. Ez önmagában is elég. Nem egy cél elérésének az eszköze.

59. oldal

Chöpp P>!

Papírlámpások lógtak a drótokról, élénk narancssárga gömbök, amik reszketve lebegtek a hóban és a finom szélben; tengerszürke felhők versenyeztek az égen, a narancslámpások pedig beleborzongtak száguldásukba.

222-223. oldal

ttiillyy P>!

A kortársaim ezt nem értették. Elvarázsolta őket a fejlődés eszméje, és úgy hitték, minden, ami új, jobb a réginél. Mintha az érdem a kronológia függvénye volna!

84. oldal

Belle_Maundrell>!

A Másikkal való rendszeres találkozóink és a Halottak csöndes, vigasztaló jelenléte mellett ott van még a madarak társasága. A madarakat nem nehéz megérteni. Viselkedésük elárulja, mi jár a fejükben. Általában a következő gondolatmenet játszódik le bennük: Ez ehető? Vajon az? Na és ez? Ez talán élelem. Szinte biztos vagyok benne, hogy az. Néha pedig ez: Esik. Nem szeretem az esőt.
Noha egy rövid, szomszédi eszmecserére bőven elegendő, az ilyesfajta megjegyzések nem utalnak túlságosan mély intellektusra. Mégis úgy találtam, hogy talán több bölcsesség rejtőzik a madarakban, mint az elsőre látszik, olyasfajta bölcsesség, mely csak közvetetten és alkalmanként fedi fel magát.

41-42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: madár
LucaWolf >!

Mikor a Hold a Harmadik Északi Csarnokban kelt fel, a Kilencedik Előcsarnokba mentem, hogy megfigyelhessem három Dagály egyesülését.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

China Miéville: A város és a város között
Veres Attila: Odakint sötétebb
Rob Reger – Jessica Gruner: Emily the Strange – Elveszett emlékek
Matt Ruff: Lovecraft földjén
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!
Neil Gaiman: Sosehol
Moskát Anita: Irha és bőr
Stephen King: A Setét Torony – A Setét Torony
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
China Miéville: Kraken