Two magicians shall appear in England. The first shall fear me; the second shall long to behold me The year is 1806. England is beleaguered by the long war with Napoleon, and centuries have passed since practical magicians faded into the nation's past. But scholars of this glorious history discover that one remains: the reclusive Mr Norrell whose displays of magic send a thrill through the country. Proceeding to London, he raises a beautiful woman from the dead and summons an army of ghostly ships to terrify the French. Yet the cautious, fussy Norrell is challenged by the emergence of another magician: the brilliant novice Jonathan Strange. Young, handsome and daring, Strange is the very opposite of Norrell. So begins a dangerous battle between these two great men which overwhelms the one between England and France. And their own obsessions and secret dabblings with the dark arts are going to cause more trouble than they can imagine.
Jonathan Strange & Mr Norrell 21 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 2004
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Bloomsbury Modern Classics Bloomsbury angol
Enciklopédia 13
Szereplők népszerűség szerint
Jonathan Strange · John Childermass · George Byron · Gilbert Norrell · Arabella Strange · John Segundus · Stephen Black
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 10
Most olvassa 2
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 19
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Magyar fordításban: A Hollókirály.
Kamaszkorom óriási élménye és a nevelődésem része volt A Végtelen Történet. Csak pár éve, az ikszedik újraolvasás után fogtam fel, mennyire beleépült mindabba, amit a világról tudok és gondolok. Nem gondoltam volna, hogy így vénülő fejjel még oda fogok tenni Michael Ende mellé valakit, aki ugyanannyit jelenthet számomra felnőttként, olvasóként, íróként, emberként, mindenféle értelemben. Hát most odatettem.
Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2021/12/31/orokre_bel…


Nagyon nem tudom ezt a könyvet értékelni. Tetszett, de kevés olyan könyv van, amivel ilyen nehézkesen haladtam. Nem olvastatta magát, de nem volt unalmas, csak nagyon lassú és részletes. Szerintem mindenképpen elismerésre méltó, hogy ez a szerző első könyve, nem feltétlen a hossza miatt, hanem az összetettsége és a rengeteg nüansz miatt. Tetszett a humora is, ami végig jelen volt benne, de nem tolakodóan, a helyenként egész sötét és baljós hangulattal nem ütötték ki egymást.
Azt gondolom, sokáig lehetne a könyv témáit elemezni, akár afelől, hogy milyen következményekkel járhat a tudás csak kevesek kiváltsága, ha a „tudósok” (mágusok) elefántcsont toronyba zárva őrzik azt, vagy meg lehetne közelíteni az emlékezés mint aktus felől, ami tudatosan szembe megy a múlt tabusításával, de mégis talán a legközpontibb téma az arrogancia számos buktatója, amelybe a könyv során Mr Norrell és Jonathan Strange (és mások is) így vagy úgy, de mindketten beleesnek.
Reméltem, hogy fogom annyira szeretni, mint a Piranesit, ez sajnos nem vált be, de így is örülök, hogy elolvastam.


A könyv igazi angol fantázia: a napóleoni háborúk korában két angol gentleman felhasználja mágikus ismereteit, hogy segítse hazájukat legyőzni Napóleont, valamint megvédje a mágikus veszedelmektől, mint amilyen a régi Észak-Anglia királya, a Hollókirály.
A történet borzasztó lassan folyik, vagy még inkább hömpölyög. A regény tényleges cselekményét 20-30 oldalban össze lehetne foglalni, a maradék 1000 oldal pedig arról szól, hogy hangulatot teremtünk. És ezt a könyv nagyon jól csinálja. Kiindulva egy kis csoport úriember-varázslóból, akik saját bevallásuk szerint teoretikus mágiahasználók, eljutunk előbb az egyik, majd a másik címszereplőhöz, akik teljesen eltérő problémákkal küzdenek a „modern” angol társadalomban, ugyanakkor megkerülhetetlenné teszik magukat az által, hogy rengeteg olyan problémát megoldanak, amik más úriemberek életét megkönnyítik.
És ezzel eljutottam a történet számomra lényeges aspektusához: hogyan reagál a társadalom arra, hogy megjelent két varázsló. Ahol a két varázsló más-más aspektusokból ugyan, de ellenszenves: a titkolózó, paranoiás könyvmoly és a büszke, bátran kísérletező úriember fontosságuk teljes tudatában ugyan, de teljesen másképp illeszkedik be a mindennapokba, de ténylegesen a mindennapok részévé válnak. Aminek viszont mások fizetik meg az árát…
Ami számomra különösen érdekes volt, az az újságok és könyvek szerepe: hogyan viszonyulunk a régi könyvekhez, mit érünk el azzal, ha bizonyos dolgokat megírunk vagy nem írunk meg. És hogyan változik meg mester és tanítvány viszonya, ha csak újságokon keresztül oszthatják meg egymással „tudományos” eredményeiket…
Összegezve, a könyvet érdemes elolvasni, ha egy alternatív, mágikus történelem iránt érdeklődünk, de érdemes szem előtt tartani, hogy ez sokkal inkább egy nagyon hosszú dráma mint kalandregény. Inkább a hangulatért érdemes olvasni, ahogy ott ülünk az úriemberek klubjában és megbeszéljük a legfrissebb eseményeket a legfrissebb napilap olvasása után.


Imádtam ezt a könyvet. Baromi hosszú, iszonyat ráérősen mondja el a történetet, néhol egy-két oldalas lábjegyzetekben mond el a regény cselekményéhez abszolút nem tartozó sztorikat, de nekem ezek kis gyöngyszemek voltak, egyáltalán nem untatott, sőt remekül szórakoztam. A humora nagyon fanyar, nagyon angol. A karakterek szeretni valóak és néha baromi fárasztóak, but in a good way. :) Engem magával vitt.


Úgy éreztem olvasás közben és után, hogy ha könyvet akarnék írni, és tehetségem is lenne hozzá, alighanem pont ilyet írnék, vagy legalábbis nagyon hasonlót. Ez azt is jelenti, hogy valószínűleg ugyanazokat a „hibákat” követném el, mint Clarke: nagyon elvész a részletekben (már a törzsszövegben is), és tulajdonképpen a kötet hossza ellenére „nem történik semmi”. A könyv leggyengébb pontja maga a cselekmény, kicsit talán lapos és kiszámítható, igazán meglepő fordulat csak mellékszálon következik be, de azért így is nagyon szép és szerethető történet. Hangulatos az alapfelállás, hogy egy olyan világba csöppenünk bele, amelynek nyilvánvalóan része a mágia, de évszázadok óta senki nem foglalkozik vele, így a használata egyben az újra felfedezését is jelenti spoiler Az írónő rendkívül szórakoztató stílusban ír, hozzám legalábbis nagyon közel áll az a fajta humor, amit képvisel. És az egész olyan nagyon angol, egy pillanatig nem engedi elfelejteni, hogy nem úgy általában mágiáról, hanem angol mágiáról van szó. Lord Byron szereplése meg már csak hab a tortán (a valós történelmi személyek jelenléte végig elég mókás). Összességében az első betűtől az utolsóig nagyon-nagyon szerettem, és remélem, a folytatásba is legalább annyi lábjegyzet kerül, mint ebbe, mert ebből a világból nekem ennyi egyszerűen nem elég.


Ez egy nagyon lassú, szépen megírt történet, amihez rengeteg idő és odafigyelés kell, de éppen ezért remek belemerülni. Utoljára A Gyűrűk Urát olvastam így napokig elmerülve a történetben. Szomorú, hogy Clarke nem fog több ilyet (hosszú, jól kibontott) regényt többet elkövetni, de ezt a könyvet biztosan fogom még forgatni.
Népszerű idézetek




Jonathan Strange took the three spells Vinculus had given him out of his breast pocket and gave them to her to look at.
'They are very dirty,' said Arabella.
'Oh! We magicians do not regard a little dirt. Besides I dare say they are very old. Ancient, mysterious spells such as these are often…'
'The date is written at the top of them. 2nd February 1808. That is two weeks ago.'




Owing to a mistake in Wellington's maps of Spain the city of Pamplona was not exactly where the British had supposed it to be. Wellington was deeply disappointed when, after the Army had marched twenty miles in one day, they did not reach Pamplona which was discovered to be ten miles further north. After swift discussion of the problem it was found to be more convenient to have Mr Strange move the city, rather than change all the maps.




A lovely young Italian girl passed by. Byron tilted his head to a very odd angle, half-closed his eyes and composed his features to suggest that he was about to expire from chronic indigestion. Dr Greysteel could only suppose that he was treating the young woman to the Byronic profile and the Byronic expression.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Neil Gaiman: Neverwhere 89% ·
Összehasonlítás - Theodora Goss: The Strange Case of the Alchemist's Daughter 92% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: The Ocean at the End of the Lane 88% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Anansi Boys 88% ·
Összehasonlítás - V. E. Schwab: A Darker Shade of Magic 87% ·
Összehasonlítás - Neil Gaiman: Stardust 87% ·
Összehasonlítás - Christopher Priest: The Prestige ·
Összehasonlítás - Zen Cho: Sorcerer to the Crown ·
Összehasonlítás - R. F. Kuang: Babel 85% ·
Összehasonlítás - Genevieve Cogman: The Invisible Library ·
Összehasonlítás