Búcsúbáj ​hölgyei és más történetek 77 csillagozás

Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tündérföld közelebb van, mint gondolnánk. Néha azon kapja magát az ember, hogy átlépett egy láthatatlan vonalat, és egyszeriben indulatos hercegekkel, bősz baglyokkal, szörnyű sorsot szövő hölgyekkel, sötét erdôkben kanyargó végtelen ösvényekkel, és folyton átalakuló házakkal kell szembenéznie.

A következő tündérmesék hőseit és hősnőit ilyen csapások sújtják. Van közöttük öntelt régenskori lelkész, tizennyolcadik századi zsidó orvos, de főhős lesz Mária, a skótok királynője, valamint A Hollókirály két szereplője is: Jonathan Strange és maga a Hollókirály.

A Magyarországon is nagy sikert aratott A Hollókirály szerzőjének új könyve a varázslatos, talán sosemvolt világba repíti az olvasót, egy olyan világba, amelyet csak Susanna Clarke tudott megalkotni. Tele furcsa szerzetekkel, varázslatos eseményekkel, és persze mágiával. Mágiával, amely „hölgyem, olyan, mint a bor – ha nincs hozzászokva, hamar a fejébe száll.”

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2007
250 oldal · ISBN: 9789637118883 · Fordította: Heinisch Mónika · Illusztrálta: Charles Vess

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Chöpp P>!
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

Nos, valami ilyesmire számítottam. Susanna Clarke elkalauzolt gyermekkorom meglepő, barátságtalan és egyáltalán nem veszélytelen tündérnépség lakta tájaira. Ahol zöldebb a fű, bujább a természet és vérszomjasak, de legalábbis első vérig huncutok rejtőzködő lakói. Mivel gyermekkorom egyik érthetetlen módon rabul ejtő mesekönyve ez volt, és elolvastam ezt is, és számításba vettem a tündérek kiszámíthatatlan, baljós bűbájosságait, így nem ért meglepetés. Ez a világ nem rózsaszín és romantikus és ártatlan. A fehérneműt is alaposan fel kell kötni a tündérek lakta nemes vidékeken, mert könnyen foglyul ejt nemcsak a szépség, de a csíny és galádság is, aztán hipp-hopp, elmúlik számolatlanul egy két évszázad néhány röpke pillanat alatt, az ember lánya és fia pedig ott áll megfürödve, értetlenül
Kedvencem egy félig ember, félig tündér megkapó története, bár nem vagyok biztos benne, hogy a történet végére a megfelelő jellemfejlődésen ment-e keresztül hősünk.

Oriente >!
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

Valahogy így festene, ha Jane Austen fantasyt írt volna. Szerencsére Austen olyan témákról írt, amikhez sokkal jobban értett, no meg azért írói kvalitásokban sem összemérhető a két szerző.
Susanna Clarke történetei bájos, ámde felejthető mesék a 19. századi, vidéki Anglia és Tündérföld keresztmetszetében. Kevés gondolatom támadt a kötet végére érve, és már bajosan tudnám felidézni, miről szóltak az első történetek. Annyit azért kiemelnék, hogy lépten nyomon némi kellemes humor fűszerezte az olvasást, illetve Charles Vess illusztrációi is sokat dobnak a köteten: részletgazdag, biztoskezű, finom rajzok, és minden esetben tökéletesen passzolnak a cselekményhez.

Stone>!
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

Mesék bájról, szabályról, alakváltó tündék hadáról. Kapni meleget, hideget, rőtet és rútat, akad bolond, patikus, doktor és zsidó. Olasz, tavasz, nyár és tél. Napot lop és nem henyél. Van itt magyal, galagonya, bürök, üröm és alma. Holló, kopó, madárka és kobold. Anyatej, pite, akarat, mágia. Világok közt átjáró ház és ládika. Titkok, receptek, intések és intelmek. Lidérc, kótyagos lelenc, pap és fegyenc, királyné, grófné, kópé. Minden, ami kell a mesékhez a könyv fedele alatt él, ha kinyitod, megcsókol és beszippant, hogy magad légy e világ, mely keveredik való és valótlan közt, fittyet hányva logikára és jó esetben, önmagára.
Rendkívül élvezetes volt olvasni, sokat mosolyogtam és alig várom, hogy a Hollókirályt a kezembe vegyem az írónőtől.

2 hozzászólás
makitra P>!
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

A Hollókirály elég különös hatással volt rám – a mai napig nem tudom megfogalmazni a regénnyel kapcsolatos gondolataimat. De az biztos, hogy tetszett, ezért is vettem kézbe a Búcsúbáj hölgyek történeteit.

Clarke a novelláskötetben folytatta, amit korábban megkezdett: ironikus, de szeretetteljes humorral figurázta ki a Jane Austen regényeiből ismerős angol vidék jellegzetes figuráit, és ezt remekül ötvözte a mágia világával. Régi mesék elevenednek meg új köntösben; az emberek és tündérek ellentmondásos világa találkozik a lapokon, néhol vidám, néhol azonban inkább sötét, már-már horrorral telt képeken.

Legjobban talán a női szerepek változatos ábrázolása kötött le: elszánt, majdhogynem csökönyös hősnők és férjre vágyó pillangók váltakoznak és adnak képet a korabeli Anglia női sorsainak teljességéről.

Egy csodás és felfedezésre váró univerzumot tár az olvasó elé a kötet, érdemes elmerülni benne.

Bővebben: http://tubicacezar.blogspot.com/2017/01/susanna-clarke-…

2 hozzászólás
Amrita IP>!
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

Irdatlan régen vásároltam ezt a könyvet, azt hiszem @Hiranneth től. Mert meglepően olcsó volt és miért ne. És azóta úgy volt a polcomon… Nehezen szántam rá magam, mert ááá, novellák és nem regény, milyen az… Nemrég beletörött az olvasókám egy mesekönyvbe, amiért különálló mesék voltak a várakozásom ellenére, nem meseregény és nem foglalt le. Nade. Mostmár azt bánom, hogy nem vettem kézbe hamarabb. Mert ennek egy-egy novellája „akkorát üt” mint egy regény.

Néha azon töprengek, mi lett volna másképp az életemben, ha néhány jó könyvet hamarabb olvasok, talán egészen más irányba terel és más ember vagyok ma, mint aki lettem? Talán a jó könyvek változtatnak a célokon, sorsokon és érdeklődésen. Ez is biztosan ilyen, amit ha kamaszként olvasok, méginkább hatással lehetett volna rám, de így is valahol egészen máshol járt a lelkem az elmúlt napokban, nem a panelben a Vizafogón. Az utóbbi egy-két hónapban sorra megdöbbentően jó könyvek jönnek szembe velem, és mintha újra felfedezném magamnak az olvasást. (Nem mintha eddig egy betűt se olvastam volna. :p)

No de a konkrét könyvről: egy dolog bosszantott néha, ami valahol a könyv erénye is: hogy sokszor olyan, mintha angol, ír vagy skót népmeséket olvasnék. Ugyanaz a cselekmény, ugyanaz a világ… Amit egyébként nagyon szeretek, csak miért kell ezt saját név alatt kiadni, más nevekkel? Nem minden novella volt ilyen, de akadt ilyen is, amikor konkrétan ráismertem egy-egy mesetípusra és nem értettem, hogy minek írt még egy ugyanolyat. A Gaiman fanficet se érzem egészen indokoltnak, nyugodtan elhelyezhette volna a történetet egy másik világban, nem volt logikus, miért ragaszkodott a Csillagpor helyszínéhez.
Ugyanakkor az erényének is érzem, hogy megtartotta a népmesék törvényszerűségeit és cselekményeit: nem csapja be az olvasót, akinek ismerős a világ. Most jöttem rá, hogy sokszor zavar, amikor modern fantasy csavar a népmesék világán, mintha arcul csapná a mesékben jártas olvasót és kihúzná a lába alól a szőnyeget: engem összezavar és elkeserít, amikor egy mesében semmi sem az, amit a népmesékben megszoktam. (Nyűgös gyerek vagyok, aki újra és újra ugyanazt a mesét akarja hallani? Vagy jól esik, hogy a mesék világában könnyű kiigazodni kellő előismerettel?)
És persze voltak olyan novellák, amik teljesítették azt is, ami szintén a jó fantasy ismérve szerintem, hogy semmihez nem hasonlítható világba vittek el és épp az ismeretlensége, újdonsága volt izgalmas.
Szerettem a nőalakokat, a nyelvezetét és a könyv kivitelezését is: a belső illusztráció és a borítón a szulákvirágok is gyönyörűek. Az ír-angol-skót tündérekre jellemző légkör és a varázslónők pedig mindenek felett kedvenceim. Megint egy könyv, amit nekem írtak. :)
A Hollókirályon erősen dilemmázom, hogy olvassam-e, mert molyon annyi negatív kritikát olvastam, de ez a könyv viszont nagyon meggyőző.

2 hozzászólás
Larawyn>!
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

Bár a Hollókirályt nem olvastam, de a 2015-ös BBC sorozatot egyszerűen imádom. Anglia két nagy mágusával, a körülményes, introvertált könyvmolyként élő Mr. Norrell-lel, és a kissé lökött, ösztönös tehetségű Jonathannel, meg a személyes kedvencemmel, a józan és gyakorlatias Arabellával. Miattuk kezdtem bele ezekbe a novellákba.
Mintha Jane Austen írt volna a tündérekről, a maga modoros, de szellemes stílusában. Nem ártatlan, apró kis lényekről, hanem a régi korok csalfa és nagy hatalmú népéről, akik előszeretettel csábítottak át Tündérföldére gyönyörű lányokat, vagy akár igazi angol úriembereket is…
Nekem tetszett a hangulata, kikapcsolódásnak tökéletes, Charles Vess illusztrációi pedig gyönyörűek.

3 hozzászólás
emotive>!
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

Az első történetet kifejezetten nyögvenyelősnek, oda nem illőnek gondolom, holott a kötet többi része nagyon tetszett, elő fogom venni még később is. Ahhoz az ír tündérmesés könyvhöz tudnám hasonlítani, amit korábban olvastam, hasonló a hangulata.

1 hozzászólás
Lahara IP>!
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

A valóság, ami tele van bűbájosokkal. Persze, némelyek képtelen őket meglátni, nekem viszont tetszik ez a világ, amit Clarke papírra vetett. Azt hiszem, mindenképpen elolvasom a Hollókirályt.

purplecloudlady>!
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

Ez pocsék volt…ugyan nem olvastam a Hollókirályt, így ismeretlen volt számomra a kitalált világ, de ezen könyv alapján egyáltalán nem jött meg a kedvem hozzá. Sokszor érthetetlennek és zavarosnak találtam a történeteket, és a szándékosan archaizáló stílus is csak tovább rontott a helyzeten. Kétszeri nekifutásra is csak szenvedtem vele. Zavaros történetek, amik nem futnak ki sehova, amikor azt hittem, kezdem érteni a történetet, egyszer csak véget ért, hát…én ebből többet nem kérek.

Ibanez P>!
Susanna Clarke: Búcsúbáj hölgyei és más történetek

Hát ez nagyon gyenge lett… a Hollókirályt még nem olvastam (most el is ment kicsit a kedvem, majd el kell felejtenem ezt a kötetet, vagyis, a történeteket már elfelejtettem, de az érzést, hogy rossz volt, nem :-D)… volt olyan történet, aminek se füle, se farka nem volt, csak egy összevisszaság… voltak benne jobb részek, de összességében tényleg gyengére sikeredett…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

kávésbögre P>!

David! Belenézett valaha egy angol regénybe? Hát inkább ne tegye! Semmi másról nem szólnak, mint kacifántos nevű nőkről, akik férjhez mennek.

188. oldal

Chöpp P>!

Hogy őszinte legyek, minden lehetőséget megragadok, hogy csökkentsem a házamban élő nőszemélyek számát. Én mondom magának, David, ezek állandóan beszélnek. Nyilvánvalóan én is sokat beszélek, de aztán elfoglalom magam valamivel. Ott van a könyvtáram.

187. oldal Lángszél Timót, avagy hogyan épült a tündérhíd Thoresbynél

Szelén>!

A Hawkins házaspár otthoni értekezései azon az alapelven nyugodtak, hogy Fanny szolgáltatta a mondatokat, férje pedig a szüneteket.

81. oldal

Chöpp P>!

Nekünk, szenteknek, mindig nagyon figyelmesen végig kell hallgatnunk a hozzád hasonló, szegény, koszos, rongyosan öltözött emberek imáit, akármilyen sértő módon fogalmazzátok is meg azokat. Veletek különös gonddal kell törtődnünk.

239. oldal John Uskglass és a cumbriai szénégető

Chöpp P>!

EZ A TÖRTÉNET ABBAN a világban játszódik, amit Neil Gaiman és Charles Vess alkotott meg a Csillagpor című regényben. A helyszín Falva, egy angol falu, ahol egy valódi fal választja el egymástól az emberek és a tündérek világát. Ha valaki meg tudja kerülni azokat a termetes, botokkal hadonászó falulakókat, akik a falban lévő nyílást őrzik, akár át is juthat a másik oldalra. De jobban teszi, ha nem próbálja meg.

117. oldal Wellington hercege elveszti a lovát

kávésbögre P>!

Mert az emlékek olyanok, mint a pillangók: amikor az ember azt hinné, elcsípte őket, kiröppennek az ablakon.

Kapcsolódó szócikkek: emlék
Chöpp P>!

Timót mindenáron le akarta róni tiszteletét azoknál a fáknál, amelyeket barátainak vallott, és megvetését is ki akarta mutatni azok felé, akik nem bántak vele illő módon.

190. oldal Lángszél Timót, avagy hogyan épült a tündérhíd Thoresbynél

Szelén>!

Az öszves zsebét teletömé a papírokkal, mikre a történeteit irkáljá.

56. oldal

Chöpp P>!

– Henry, nagyon tetszik a templomod. Elragadó az a kis fal, ami körbeveszi az épületet és a fákat, és szinte fogva tartja őket. Ettől az egésznek olyan hangulata lesz, mint egy hajónak. Ha elég erős szél fúj, a templom a fákkal együtt talán egy távoli helyre fog elvitorlázni.

27. oldal Búcsúbáj hölgyei

Szelén>!

Ellentétben a keresztények és zsidók gyerekeivel, a tündérek lányai és fiai nem reménykedhetnek öntelt módon abban, hogy egy nap majd megöröklik a szüleik vagyonát, birtokát és hatalmát, mivel aligha valószínű, hogy a szüleik valaha is meghalnak.

188. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Neil Gaiman: Sosehol
Neil Gaiman: Csillagpor
Cassandra Clare: A hercegnő
Hercz Júlia: Arany és Ónix
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
Mary Robinette Kowal: Sosemvolt nyár
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Max Porter: A bánat egy tollas állat
Emily Diamand: Kalózok nyomában