A ​fényképezésről 39 csillagozás

Susan Sontag: A fényképezésről Susan Sontag: A fényképezésről Susan Sontag: A fényképezésről

„A ​fotó: a tér és az idő vékony szelete. A fényképek kormányozta világban minden határvonal ("kivágás") önkényesnek tetszik. Akármi elválasztható, elszakítható akármitől: csak más képkivágást kell alkalmaznunk.”

"Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni. A film és a tévéműsor megvilágítja a falat, fölvillan és kialszik; az állókép viszont tárgy is, súlytalan, olcsón előállítható, könnyen hordozható, gyűjthető, tárolható. Godard Les Carabiniers (Karabélyosok) című 1963-ban készült filmjében két tunya lumpenparaszt azért csap fel katonának a királyi ármádiába, mert azzal kecsegtetik őket: kifoszthatják, megbecsteleníthetik, legyilkolhatják az ellenséget, tehetnek vele, ami csak kedvükre van, s meggazdagodhatnak. Hanem a hadizsákmánytól duzzadó bőröndről, amelyet Michelangelo és Ulysses évek múltán diadalmasan hazavisz feleségének, kiderül, hogy csak képeslappal van tele, százszámra lapulnak benne a műemlékek, az áruházak, az emlősök, a természeti szépségek, a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1973

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Mérleg, Európa Modern Könyvtár, Mérleg

>!
Európa, Budapest, 2010
302 oldal · ISBN: 9789630789462 · Fordította: Nemes Anna
>!
Európa, Budapest, 2004
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630776316 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Európa, Budapest, 1999
256 oldal · ISBN: 963076475X · Fordította: Nemes Anna

1 további kiadás


Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Diane Arbus


Kedvencelte 8

Most olvassa 13

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Susan Sontag: A fényképezésről

A kötet hat esszét és egy idézetgyűjteményt tartalmaz a fényképezésről.

Az esszék egy megközelítésben részben önismétlők – ezért érezték egyes olvasók unalmasnak –, részben egymásnak is ellentmondanak, nem alkalmasak egy koherens művészetfilozófia megalapozására – ezért érezhettek más olvasók a kötet végeztével tanácstalanságot.
Egy másik megközelítés szerint a kötet olyan, mint egy zenemű. A szerző bizonyos dallamokat, motívumokat, témákat újra és újra elővesz, átgondol, variál, és ezzel lehetőséget teremt az olvasó számára, hogy maga válassza ki a számára érvényes gondolatokat.
Számomra szimpatikus ez a szerkesztési mód, mivel nem is hiszem, hogy a fényképezésről kizárólagos érvényességű állítások megfogalmazhatók volnának.

Mi is a probléma? (Ahogy én látom.)
A fényképezésnek öt jelentős szereplője van. Néhány meghatározás ezekre:

1. A fényképész. Ő lehet művész, aki teremt egy új valóságot. Lehet kézműves mesterember, aki az adottból kihozza a legjobbat. Lehet szenvtelen megfigyelő, aki dokumentál és tudósít. Lehet manipulátor, aki kiválaszt és megteremti az érvényes látványt. Lehet ragadozó, aki felfalja és kiköpi a tényeket, de lehet érzékeny befogadó is vagy akár a múlt pillanatainak mérnöke – a sorolást folytathatnám.
2. A gép. Eszköz, amely elválaszt vagy összeköt. Megjelenít vagy átalakít. Elidegenít vagy átlényegít.
3. A világ, mint a fénykép tárgya. Szubjektív látomás vagy objektív valóság. A jelen pillanatainak sora, amely eltűnik; véletlen halmaz vagy éppen összefüggések és folyamatok rendszere.
4. A fénykép. Egy papírdarab. Műalkotás. Dokumentum. A múlt egy megörökített jelentős vagy jelentéktelen jelenete. Érzelmi indikátor, mém, környezetétől függő objektum, stb.
5. A néző. Manipulált tömegember vagy egyedi és érzékeny szubjektum. Műértő vagy fogyasztó. Felhasználó vagy kéjenc. Érdektelen megfigyelő vagy érzelmileg érintett befogadó.

Mindezek az egymásnak ellentmondó, egymást kiegészítő állítások a fényképészet történetében, a fényképészetről való gondolkodásban, az egyes fényképészek életművének és egyes fényképeinek elemzésekor – változó hangsúlyokkal – rendre előkerülnek, így hát Sontag is ezeket a problémákat járja körül – a rá jellemző jó stílussal és filozófiai megalapozottsággal. Újra és újra nekifut, rengeteg nagyszerű példával demonstrálva az egyes állítások (rész)igazságát.
Stieglitz, Arbus, Avedon, Moholy-Nagy, Cratier-Bresson, Brassai – néhány név azok közül, amely legtöbbször szerepel. Az ő fényképeik a neten elérhetők, ezért engem nem zavart, hogy nincs a könyvben kép.

A kötetet Walter Benjamin szellemében, egy fényképészetről szóló idézetgyűjteménnyel zárul. Ebben Agatha Christie regény részlet épp úgy olvasható, mint a Minolta gyár reklámszövege, Schopenhauer és Wittgenstein magvas gondolatai, vagy neves fényképészek (pl. Man Ray, Dorothea Lange, André Kertész) aforizmái.

Jó és fontos könyv. Talán nem érdemes egyfolytában olvasni, de egy-egy esszét érdemes újra és újra elővenni. Egy tudatos fotós könyvtárából nem hiányozhat.

>!
Peónia
Susan Sontag: A fényképezésről

Lassan, ráérősen olvastam Susan Sontag esszéit, közben fotókat keresgettem, számomra ismeretlen fotóművészekkel is ismerkedtem, ide-odakalandoztam. Kifejezetten élveztem, hogy S.Sontag látszólag egymásnak ellentmondó állításokat is megfogalmaz a fényképezés lényegéről. Legtöbb gondolatát innen is, onnan is megforgattam magamban, és ízlelgettem, mennyire tudom elfogadni, mennyire lehet az én amatőr-fotós álláspontom is. Művészet is, filozófia is, pszichológia is ez kötet, ahogy minden jó fotó is egyszerre beszél a világ egy-egy lényeges kérdéséről és az alkotó lelkéről, világlátásáról is.

>!
Sisyll
Susan Sontag: A fényképezésről

Imádott hobbimnak most kezdek majd újra, ezúttal komolyabban hódolni. A fényképészet már évek óta az életem szerves része, de úgy érzem erre a könyvre igenis szükségem volt. Kellett, hogy ne csak eszeveszetten kattintgassak, hanem igenis gondolkodjak el arról, hogy mit jelent nekem ez az egész. Hogy a kamera a kezemben fegyver, vagy fehér zászló.
Van akinak a fényképező a mindennapi élet része, gyors fotót csinál és elteszi az előhivatott képet, vagy ahogy most a jelenlegi korban van, egyszerűen csak fellövi az Instagrammra… Természetesen ez a könyv elég régi, ezutóbbi alkalmazásról még szó sem volt. Úgy érzem ezekben az időkben a fotóknak még nagyobb hatalma és jelentőssége volt, mély mondanivalókkal. Ha egy régebbi képre tekintek szinte látom az akkori időt, és elmerülök a gondolatban, hogy vajon mi is lehet a fotó előzménye, mi a valódi története. Manapság ez már nem így van. Azok közül a fotók közül, amikkel a közösségi oldalakon látok, kevés indít meg igazán.
Szeretném ha több olyan fotót látnék, és több olyan fotót készíthetnék, ami előtt igenis perceket tölthetünk morfondírozva, amiről majd később lehet hasonló értekezéseket ír, egy Sontaghoz hasonló karakter.

>!
cinkos
Susan Sontag: A fényképezésről

Lebilincselő olvasmány, Susan Sontaggal bolyongani Platón barlangjában egyedülálló élmény.

>!
metahari
Susan Sontag: A fényképezésről

Filozófiai és alkotás-lélektani összefoglaló, ezzel nem mondtam semmi komolyat, hanem csak annyit, hogy menni kell fotózni, menni, aztán a kész képeken lehet elmélkedni. Susan Sontag ezt olyan jól elkezdte…

>!
lalazs
Susan Sontag: A fényképezésről

Csak azt sajnálom, hogy Sontag nem érte meg korunk szelfi-jelenségét/trendjét. Kíváncsi lettem volna mi a véleménye róla. Bár azért sejtem… Talán jobb is, hogy nem érte meg.

>!
Aranymag
Susan Sontag: A fényképezésről

A könyv 6 esszét tartalmaz, de nem a megszokott formában. Érthető, mégis látványos, igényes példákkal, sok névvel és kép leírással mutatja be a fotográfia szerepét napjainkban. Hogy készül? Mi a célja? Milyen hatással van iparosodott társadalmunkra? Művészet? Mikortól?
Történeti áttekintés, mégsem a megszokott formában, hanem kicsit esztétikus, kicsit kétkedő, de magvas gondolatokkal. Sok részben egyet értettem vele.

>!
koppy
Susan Sontag: A fényképezésről

Már régóta foglalkozom a fotográfiával, de sajnos még csak most vettem kezembe ezt a kötetet. Nem volt teljesen új a téma, hiszen fotótörténetből már tanultam ezeket, azonban Susan Sontag írásába teljesen más élményt adott. Olyan filozófiai magaslatokba emelte az egészet, hogy végig azt éreztem, hogy valami csodáról ír. Jó lenne ha a mai emberek is így gondolkodnának a fényképezésről és a fényképészekről. Azért olvasnék egy ilyen esszét a mai fotográfiáról is. Sajnos sokan azt hiszik, hogy egy jó gép elegendő, de ez nem így van, rengeteg munka van egy-egy jó fotó mögött. Fotósnak lenni komoly fizikai és szellemi megterhelés.

>!
Remaad
Susan Sontag: A fényképezésről

A könyvek mellett, a másik kedvenc elfoglaltságom a fotózás..
Manapság csak gyermekarcok és tevékenységek kerülnek az objektív elé leginkább :)
Nekem hasznos volt ez a könyv.


Népszerű idézetek

>!
metahari

Sosem szerettem a fényképezést. Visszataszítónak éreztem a fényképezőgépekkel felfegyverzett turistákat; mások albumait untam lapozgatni; a diáikat pedig kínos volt nézni. Mindig úgy gondoltam a fényképezésre, mint valami szemtelenségre, s amikor először fotóztam, perverznek éreztem magam, írja Diane Arbus amerikai fotográfusnő.
Egy külföldi tartózkodásom alkalmával vettem egy olcsó, automata fényképezőgépet, s ha már megvolt, kilőttem néhány filmet. Egy idő után átnéztem a fotókat és megállapítottam, hogy abból az utazásból csak a lencsevégre kapott látványokra emlékszem. Megpróbáltam visszaemlékezni valami másra, de az emlékezet szívósan a fényképek tartalmához kötötte magát. Azon tanakodtam, hogy mi mindenre emlékeznék, ha nem fényképeztem volna…

Kapcsolódó szócikkek: Diane Arbus · fényképezés
5 hozzászólás
>!
Aranymag

Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat; mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik, vagy létezett valami olyasmi, ami a képen látható.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fényképezés
3 hozzászólás
>!
zn0

(…) nincs két személy, aki egyforma képet készítene ugyanarról a dologról (…).

104-105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fényképezés
>!
Sisyll

Ha szavakkal is el tudnám mondani a történeteket, nem kellene fényképezőgépet hurcolnom magammal.
/Lewis Hine/

207. oldal Idézetek kislexikona

Kapcsolódó szócikkek: fényképezőgép
>!
Aranymag

Az idő végül a legtöbb fotót a művészet rangjára emeli – még a legamatőrebb felvételeket is.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
metahari

Nosztalgikus időket élünk, s a fénykép jócskán táplálja is a nosztalgiát. A fényképezés elégikus, alkonyi művészet. Minden fénykép egy-egy memento mori. Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) hajlandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép – éppen mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot – az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.

>!
Sisyll

A fényképész nem véletlenül fényképész, mint ahogy az oroszlánszelídítő se véletlenül oroszlánszelídítő.
/Dorothea Lange/

212. oldal, Idézetek kislexikona

>!
Aranymag

Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük, hiszen a fényképész úgy látja őket, ahogy ők sose látják önmagukat, s olyasmit tud meg róluk, amit ők maguk nem tudhatnak; a fénykép az embert tárggyá minősíti át, s ez a tárgy jelképesen birtokba vehető.

26. oldal

>!
Aranymag

Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép – éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot – az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.

28. oldal

>!
Dormeck P

A fénykép az egyetlen olyan „nyelv”, melyet a világ minden részén megértenek, amely hidat ver a nemzetek és kultúrák között, s összekapcsolja az emberiség családját…

Kapcsolódó szócikkek: fénykép

Hasonló könyvek címkék alapján

Szűk Balázs (szerk.): ’56, te suhanc
Bogdán Éva (szerk.): A XV. Veszprémi Tévétalálkozó szakmai tanácskozása
Szekfü András: Fényes szelek, fújjatok
Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
Szőts István: Röpirat a magyar filmművészet ügyében
Peternák Miklós: Új képfajtákról
Király Jenő: Mágikus mozi
Deres Kornélia: Képkalapács
Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet
Vajdovich Györgyi (szerk.): A kortárs filmelmélet útjai