Lelkek ​kútja 68% 21 csillagozás

Fura, mintha az összes régi fantasynak lenne egyfajta sajátos porossága. Ahogyan fogalmazták vagy fordították, az teljesen más, mint a modern regények. Csukott szemmel is észrevehető, hogy olvasol ilyet bár ez kissé képzavar :) Ennek a könyvnek is megvolt ez az avíttsága, de ettől még távolról sem volt unalmas. Nem épült be láthatatlanul a világleírás, itt konkrétan végig kellett olvasni a hosszabb szövegeket ebből a célból. De szerintem ez nem baj.
A karakterek nem voltak nagyon-nagyon árnyaltak, de felismerhető volt bennük az elf. De a változásaik villanásszerűek voltak, nem átéltek eseményeket, hanem csak lettek valamilyenek.
A cselekmény, nos hát az hagyott némi kívánnivalót maga után. Mintha a végét csak úgy vakon odadobták volna, hogy legyen. Kissé ötletszerűnek találtam a történetvezetést, nem volt számomra elég következetes. Mintha tényleg hirtelen ötletelések sorozata lett volna. Néhol nehezen követhető volt a miértje a dolgoknak, néhol meg szerintem nem is volt.
A végkifejlet, hát azt nem annyira tudtam beilleszteni sehová sem. Értettem, hogy hová akart eljutni a sztori, csak mintha ehhez teleportációt vettünk volna igénybe. Volt valami, aztán meg hirtelen már másvalami volt. Ezt jól oldotta volna, ha a karakterek változása nem pillanatnyi kép lett volna, hanem egy folyamat. Úgy érthetővé vált volna az egész hovatartás.

Először 2006-ban kezdtem el olvasni, de kb 100 oldal után fogtam és abbahagytam, annyira nem tetszett. Ennek nagy köze van ahhoz, hogy nem tudta az író fenntartani a figyelmet és a szereplők is mind érdektelenek voltak számomra.
8 évvel később újraolvasva ez részben megmaradt, annyi különbséggel, hogy a végére már voltak egész jó jelenetek, főleg a harcjelenetek tetszettek. A nagy fordulatok meg nem voltak olyan nagyok mint amekkoráknak kellett volna lenniük. Nem ütöttek.
A szereplők közül egyedül talán aki szimpatikus volt az Qres, de őt már az Aranyváros ostromában megkedveltem.
A vége pedig nos, oké korrekt lezárás, de előtte a madáretetés rész előtt egy szereplő felbukkanása teljes mértékben felesleges volt, súlytalan, haszontalan. Igazán ütőssé másképp tehetett volna tenni.
Először 2,5 csillagot akartam adni, de a végső csata felvitte egy fél csillagocskával.

Ez a könyv csupa varázslat, az elfek mágiával, misztikummal teli világában pörög végig a csodálatos meseszövésű történet, és az utolsó oldalakon áll össze a kép. Egy szóban lehet a legjobban összefoglalni: varázslatos :)

5 csillagnál kevesebbet nem tudtam, nem tudok, és nem is akarok adni.
Miért?
Mert ez a könyv magához láncolt. A szó szoros értelmében. Amikor először olvastam nem bírtam letenni, sőt a második olvasásra is ez volt a jellemző. Az írásmódja, a karakterei, a cselekmény (ami tényleg az utolsó oldalakon áll össze egésszé.)