Dőreség 5 csillagozás

Susan Minot: Dőreség

A tengerentúli kortárs irodalom nagy tehetségű írónője az 1900-as évek eleji Amerikába kalauzolja az olvasót. Dőreség című műve különös hangulatú romantikus regény, amely a főhős Lilian Eliot személyes sorsának alakulásán keresztül mutatja be az ifjúkori illúziók semmivé válását…

Susan Minot: Folly

Eredeti mű

>!
General Press, Budapest, 2007
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639648883 · Fordította: Szieberth Ádám

Várólistára tette 5


Kiemelt értékelések

csilla0923>!
Susan Minot: Dőreség

Hihetetlenül érzékletes könyv a magányról, vágyakról, női gondolkodásmódról. Nagyon tetszett, főleg a hangulata!

5 hozzászólás
Spepa >!
Susan Minot: Dőreség

Magány.
Erről szól ez a könyv. Hiába van családunk, vannak szeretteink, szerelmeink, gyermekeink, baráti körünk, élünk társasági életet…, legbelül mégis magányosak vagyunk. Igazán soha nem fog megérteni és megismerni bennünket senki.
Egyedül vagyunk.
Szomorú.

Tetszett a húszas-harmincas évek bostoni és new yorki felső osztály életének bemutatása, érdekes társadalmi korrajzot kaptunk. A főszereplő, Lilian életét követhetjük nyomon két évtizeden keresztül, hogyan válik szerelmes tizenévesből magányos családanyává. A könyv első felében úgy éreztem, némileg felületes a történet, csupán csak egy vázlat, ami még bővítésre szorulna. De ahogy haladtam vele előre, megértettem, hogy tulajdonképpen így lehetett a legjobban visszaadni a múló évek ürességét.

Az Este után viszont kicsit többet vártam ettől a könyvtől.


Népszerű idézetek

Szédültnapraforgó>!

Nem olyan rossz dolog, ha az embernek múltja van – gondolta –, csak jól végződjön.

145. oldal

Spepa >!

Mulatságos volt, hogy mindenki úgy véli, ha az jobban néz ki, akkor boldog, pedig az ellenkezője is előfordulhat. – A szenvedés nemesít – szokta mondani Tizzy néni. – Ha az ember erősen érez valamit, attól úgy néz ki, mintha élne.

225. oldal

Szédültnapraforgó>!

Liliant sokkolta, hogy mennyi vérrel és mocsokkal jár a szülés, ezt soha senki nem mondta neki. Utána azonban ő is belépett a titkolódzók klubjába.

155. oldal

Szédültnapraforgó>!

– A férfiak valójában óriás csecsemők – mondta. – Nem szabad túl sokat várni tőlük!

194. oldal

Szédültnapraforgó>!

Az emberek túl sokat adnak az ígéretekre. Pedig a legtöbbje úgyis hazugság, nem igaz? Akkor meg mit számítanak?

276. oldal

Spepa >!

Mosolyogni nem áll semmiből, és nem is jelent szinte semmit.

226. oldal

Szédültnapraforgó>!

– Aligha tekinthető bóknak, ha valakiről azt mondják – mi is volt az a színes kifejezés, amit Arthur használt? –, hogy „dobta” Irene Mintert. Az a lány nem egy gerely.

108. oldal

Szédültnapraforgó>!

– A gyerek igazi nyűg, nem igaz? Én inkább a mások gyerekeit szeretem.
– Gilbert érzékeny ember – felelte Lilian.
– Mindig az érzékenyek mennek tönkre – mondta Tizzy néni, és az asztalra támaszkodva fölállt.

178. oldal

Szédültnapraforgó>!

Mennyi szörnyűségnek kell történnie az emberrel ahhoz – gondolta –, hogy meglátsszon az arcán! Hiszen az ember kezdetben sérülékeny, nem burokban jön a világra, mint a gesztenye; a kemény kéreg csak később alakul ki.

268. oldal

Szédültnapraforgó>!

Milyen furcsa is az ismeretség – gondolta –, mintha két különálló emberi faj létezne, és az egy csoportba tartozók fölismernék egymást – lelkesült, elragadtatott pillanat, hangos felkiáltás –, aztán nekiveselkednének, hogy megismerjék a másikat is. Egy idő után azonban rádöbbennek, hogy soha nem az egész embert ismerik, mindig csak apró darabkákat, néhányat ebből az emberből, néhányat abból, de a másikkal soha nem kapcsolódnak össze teljes mértékben, csak önmagukkal.

275. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban
Kate Quinn: Alice hálózata
Judithe Little: A Chanel nővérek
Adriana Trigiani: A cipész felesége
Beatriz Williams – Lauren Willig – Karen White: Annyiféleképp búcsúztunk
Danielle Steel: A cár balerinája
Pam Jenoff: A követ lánya
Barbara Taylor Bradford: Cavendon Hall
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől