A tengerentúli kortárs irodalom nagy tehetségű írónője az 1900-as évek eleji Amerikába kalauzolja az olvasót. Dőreség című műve különös hangulatú romantikus regény, amely a főhős Lilian Eliot személyes sorsának alakulásán keresztül mutatja be az ifjúkori illúziók semmivé válását…
Dőreség 5 csillagozás
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Hihetetlenül érzékletes könyv a magányról, vágyakról, női gondolkodásmódról. Nagyon tetszett, főleg a hangulata!
Magány.
Erről szól ez a könyv. Hiába van családunk, vannak szeretteink, szerelmeink, gyermekeink, baráti körünk, élünk társasági életet…, legbelül mégis magányosak vagyunk. Igazán soha nem fog megérteni és megismerni bennünket senki.
Egyedül vagyunk.
Szomorú.
Tetszett a húszas-harmincas évek bostoni és new yorki felső osztály életének bemutatása, érdekes társadalmi korrajzot kaptunk. A főszereplő, Lilian életét követhetjük nyomon két évtizeden keresztül, hogyan válik szerelmes tizenévesből magányos családanyává. A könyv első felében úgy éreztem, némileg felületes a történet, csupán csak egy vázlat, ami még bővítésre szorulna. De ahogy haladtam vele előre, megértettem, hogy tulajdonképpen így lehetett a legjobban visszaadni a múló évek ürességét.
Az Este után viszont kicsit többet vártam ettől a könyvtől.
Népszerű idézetek
Nem olyan rossz dolog, ha az embernek múltja van – gondolta –, csak jól végződjön.
145. oldal
Liliant sokkolta, hogy mennyi vérrel és mocsokkal jár a szülés, ezt soha senki nem mondta neki. Utána azonban ő is belépett a titkolódzók klubjába.
155. oldal
– A férfiak valójában óriás csecsemők – mondta. – Nem szabad túl sokat várni tőlük!
194. oldal
Az emberek túl sokat adnak az ígéretekre. Pedig a legtöbbje úgyis hazugság, nem igaz? Akkor meg mit számítanak?
276. oldal
– Aligha tekinthető bóknak, ha valakiről azt mondják – mi is volt az a színes kifejezés, amit Arthur használt? –, hogy „dobta” Irene Mintert. Az a lány nem egy gerely.
108. oldal
– A gyerek igazi nyűg, nem igaz? Én inkább a mások gyerekeit szeretem.
– Gilbert érzékeny ember – felelte Lilian.
– Mindig az érzékenyek mennek tönkre – mondta Tizzy néni, és az asztalra támaszkodva fölállt.
178. oldal
Mennyi szörnyűségnek kell történnie az emberrel ahhoz – gondolta –, hogy meglátsszon az arcán! Hiszen az ember kezdetben sérülékeny, nem burokban jön a világra, mint a gesztenye; a kemény kéreg csak később alakul ki.
268. oldal
Milyen furcsa is az ismeretség – gondolta –, mintha két különálló emberi faj létezne, és az egy csoportba tartozók fölismernék egymást – lelkesült, elragadtatott pillanat, hangos felkiáltás –, aztán nekiveselkednének, hogy megismerjék a másikat is. Egy idő után azonban rádöbbennek, hogy soha nem az egész embert ismerik, mindig csak apró darabkákat, néhányat ebből az emberből, néhányat abból, de a másikkal soha nem kapcsolódnak össze teljes mértékben, csak önmagukkal.
275. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről 92% ·
Összehasonlítás - Hazel Gaynor – Heather Webb: Az utolsó karácsony Párizsban 93% ·
Összehasonlítás - Kate Quinn: Alice hálózata 91% ·
Összehasonlítás - Judithe Little: A Chanel nővérek 92% ·
Összehasonlítás - Adriana Trigiani: A cipész felesége 90% ·
Összehasonlítás - Beatriz Williams – Lauren Willig – Karen White: Annyiféleképp búcsúztunk 89% ·
Összehasonlítás - Danielle Steel: A cár balerinája 86% ·
Összehasonlítás - Pam Jenoff: A követ lánya 84% ·
Összehasonlítás - Barbara Taylor Bradford: Cavendon Hall 84% ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől 83% ·
Összehasonlítás