A ​francia viszony 38 csillagozás

Susan Lewis: A francia viszony

Mikor Natalie Moore balesetet szenved Franciaországban, édesanyja majd beleroppan a veszteségbe. Kilátástalanságát zárkózott férje sem enyhíti, így Jessica visszatér Franciaországba, hogy választ kapjon az élet nagy kérdéseire. Mikor megérkezik az idilli szőlőskertbe, az ínycsiklandó étkek és ódon borok közé, úgy tűnik, új életet kezdhet, bár a múlt így sem hagyja nyugodni. Hamarosan egyéb rejtélyekre is bukkan; megismeri a tiltott szerelmet, felfedi a családi titkot, és nemvárt boldogság költözik belé… Mintha Peter Mayle ízeit vegyítenénk Joanne Harris humorával, Rosamunde Pilcher érzelmes történeteivel. Szenvedélyes szerelem, hűség és árulás, egy hosszú forró nyár története ez a könyv, amely Susan Lewis-t valódi írósztárrá emelte szerte a világon. Történetei erőt és életkedvet adnak és bizonyítják; a sorsunkat magunk alakítjuk.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
512 oldal · ISBN: 9789632541358 · Fordította: Vándor Judit

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
amnaen
Susan Lewis: A francia viszony

na erre a könyvre nyugodt szívvel mondom, hogy nem más, mint egy bő lére eresztett Romana-sztori. a francia tájleírásokkal és a borászati ismeretekkel meg is lennék elégedve, ha nem lenne ennyire pocsék kiadás. hiba hiba hátán, összevissza elválasztások, fattyú és árva sorok milliói. borzalom…

1 hozzászólás
>!
Annamarie P
Susan Lewis: A francia viszony

A cím után nagy meglepetésekre nem számítottam, de a fülszöveg valamikor régen felkeltette a figyelmemet. Szegény könyvhöz nem igen jött meg a hangulatom, évek óta itt várt a polcon.
Én is egy betegség kapcsán vágtam bele, gondoltam jó lesz elterelni a gondolataimat. Azt mondhatom, hogy ez így be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, de hogy igazi élményekhez nem tudott juttatni az már szintén igaz. Nem szeretem ezt a pongyola stílust, pedig szerintem ez még az igényesebb fajtából való.
Jessica visszatér Franciaországba, ahol kislánya halálos balesetet szenvedett, mert érzi, hogy a kislánnyal nyaraló nagymama beszámolójában valami nem stimmel. Az anyai szív érzi, hogy valami nem úgy történt, ahogy azt anyja elmondta. Londonban hagyja férjét, nagylányát, és kisfiát és egy kiadói ígérettel zsebében, hogy megírja Modigliani szerelmének történetét, visszatér Valennes-be, hogy nyomozásba kezdjen. A varázslatos vidék nem várt nyugalmat hozott a nő életébe, és hamarosan sorra hullnak le az igazságot rejtő fátylak.
Egy hihetetlenül jó lélektani történet lenne ez, barátságról, szerelemről, feldolgozatlan gyászról, bizalomról és a házasság szakítószilárdságáról, de a szerző minden igyekezete ellenére sajnos megmarad egy bő lére eresztett Romana regény színvonalán. Hiába a hatalmas energia ráfordítás, hogy autentikus legyen a bortermelő francia család bemutatása, a borkóstolás és ízlelés rejtelmei, vagy egy szobrász munkafolyamatainak ábrázolásánál, amikor olyan mondatok csúsznak ki sorra a szerző tollából, mint „Jessica felkelt, és karcsú testéhez tapadó rövid, selyem hálóingében lement a konyhába…” Kijózanító.

>!
picurka13
Susan Lewis: A francia viszony

Az eleje egy kicsit vontatottan indult, de a végére bepörgött és jó kis Adler féle történet kerekedett ki belőle. :)

>!
Hevényi_Danics_Nikoletta
Susan Lewis: A francia viszony

Nagyon tetszett bár, nem gondolom, hogy egy gyermekét elvesztő anya így tud továbblépni… Az író jól csavarta a cselekmény szálait. Az eleje ne rettentsen el senkit a könyv folytatásától!

>!
olvasónő
Susan Lewis: A francia viszony

Egy csillag a borító, egy a fordítás, egy a regényre.Többet nem érdemel. Csalódnom kellett.Ígéetesnek tűnt, de olyan, mintha oldalszám megrendelésre írták volna.Túl sok kérdezz-felelek rész, minden rész túl hosszan elnyújtva, és végül pedig a nagyjából kiszámítható befejezés.Szóval a fél könyv is elég lett volna ebből a történetből.Nem olvastam még a többiek értékelését, de ez a könyvem nekem n em lett kedvenc.

>!
ritamatuska
Susan Lewis: A francia viszony

tényleg minden megvan benne, ami egy izgalmas regényhez kell. azonban volt egy fordulat, amin igazán megrökönyödtem és nehezen tértem napirendre felette.

>!
hársvirág
Susan Lewis: A francia viszony

A közepéig nagyon tetszett. Volt valami finom hangulata, átérezhető volt a gyermekük halálát feldolgozó szülők lelkiállapota és titkokzatos is volt egy kissé,hogy mi is történhetett valójában.
Aztán teljesen kiakasztott: Az írónő sosem látott szerintem gyermeke halálát gyászoló nőt. Mert hogy az 4 hónap múlva nem „viszonyon” töri a fejét,abba biztos vagyok. Egy ilyen dolog feldolgozásához ennél sokkal de sokkal több idő kell!!! Aztán meg felháborodik a férjén,hogy az hogy követhet el valamit,amit ő épp most készül megtenni?! (Vagyis ítéletet mond önmaga felett,ha nem is veszi észre!)
Sikerült hát az írónőnek ellenszenvessé tenni a hősnőt. És még be is csapott:mert teljesen úgy ábrázolt bizonyos kapcsolatokat,mintha azok jók lennének,közben nem voltak azok. (Ez így zavaros,de nem akarom leírni a történetet,hátha valaki el akarja olvasni) Szóval én csalódtam a hősnőben és a szerzőben is. Nem szeretem, ha ennyire görcsösen csavarossá akarják tenni a történetet. Csavaros lett,de hiteltelen is egyben.


Népszerű idézetek

>!
_natalie_ I

Minden ami szép, öröm lesz örökké:
bűbája egyre terjed; soha többé
nem mehet veszendőbe; hűs lugast
sző körénk, hol üde alvás maraszt,
nyugodt légzés, egészség, édes álom.
(Keats)

333. oldal

>!
_natalie_ I

– Szeretnék mindent tudni a borról, hogy mit keresel benne, amikor kóstolod, milyen érzés, amikor a szádban tartod.

218. oldal

>!
_natalie_ I

Karácsony másnapja volt, délelőtt tíz óra, a hőmérséklet fagypont körül, de ragyogott a tiszta, kék égbolt, és szikrázó napsütés fürdette a mezőt. Minden friss és vidám volt, mintha a természet olajfestménnyé varázsolta volna magát.

483. oldal

2 hozzászólás
>!
_natalie_ I

Hallotta, ahogy a ceruza halkan, surrogva szalad a papíron, várta, hogy a férfi szeme újra meg újra végigpásztázza, nem a nőt, hanem az anyagot, a formát, a fényeket és az árnyakat.
Beteljesült a vágya, meztelenül ült modellt egy művésznek, úgy, ahogy annyian ültek Modiglianinak.

311. oldal

>!
_natalie_ I

– Szerinted laknak itt pókok? – kérdezte Natalie, szorosan a kisfiú nyomában.
– Persze, rengetegen. Ha akarod, fogok neked párat, és akkor el is nevezheted őket.

7. oldal

>!
_natalie_ I

– És? – kérdezte a kislány. – Hiszen ez csak egy fiók – mondta gúnyos lenézéssel. – Nálunk az egész ház tele van fiókokkal.
– Lehet, de fogadok, hogy olyan nincs, amelyet egy másik fiók mögé rejtettek – mondta a kisfiú, és benyúlt a fiók helyére, majd egy újabb fiókot húzott ki.
Natalie-t ez már inkább érdekelte, letérdelt, hogy közelebbről is szemügyre vehesse.
– Üres – állapította meg. Csalódott és mérges volt.
– Hát persze, mert mielőtt jöttél, minden titkomat kivettem belőle, nehogy megtaláld.

8. oldal

>!
_natalie_ I

Mintha valami kitapintható, kézzelfogható érkezett volna a hófoltos hegyek, a nyári lomboronájuktól megfosztott, a szürke ég háttere előtt imbolygó csupasz, göcsörtös ágak felől.

500. oldal

12 hozzászólás
>!
_natalie_ I

úgy érezte a férfi erejét, mintha Lucé is az ő teste lenne.

506. oldal

>!
_natalie_ I

Megpróbálta szavakba önteni a gondolatait, előbb óvatosan, szinte tapogatózva kereste a szavakat, amelyeket vagy gyorsan elvetett, mert semmitmondónak találta őket, vagy megtartotta és folytatta őket.

312. oldal

1 hozzászólás
>!
_natalie_ I

Továbbra is lehetnek együtt, hiszen gyakorlatilag lehetetlen lenne nem ezt tenni, de soha nem beszélhetnek az érzéseikről, és nem érhetnek egymáshoz, kezet se rázhatnak, puszit se válthatnak, mert akkor talán nem lesznek képesek megállni.

306. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kristen Harnisch: A borász lánya
Julie James: Az a gyanúm, szerelem
Nora Roberts: Az udvarház
Susan Kay: A fantom
Joanne Harris: Csokoládés barack
Sebastian Faulks: Madárdal
Helen Pollard: A kis francia panzió
Joss Stirling: Storm és Stone
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az életveszélyes esküvő