A ​fekete ruhás nő 282 csillagozás

Susan Hill: A fekete ruhás nő Susan Hill: A fekete ruhás nő Susan Hill: A fekete ruhás nő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Arthur ​Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket.
A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától?

Susan Hill ma az egyik legismertebb misztikus krimi- és detektívregény-író Angliában. A fekete ruhás nő című… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Partvonal, Budapest, 2011
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639910690 · Fordította: Gieler Gyöngyi
>!
Partvonal, Budapest, 2011
176 oldal · ISBN: 9789639910690 · Fordította: Gieler Gyöngyi
>!
General Press, Budapest, 1995
204 oldal · ISBN: 9637548556 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Enciklopédia 1


Kedvencelte 22

Most olvassa 10

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
Bla IMP
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Nos, misztikus krimit nem olvastam még soha, tehát egyszer el kellett kezdeni. Edgar Allan Poe novelláit viszont jó régen igen. Meglepetésemre Susan Hill könyvéből, A fekete ruhás nő-ből ugyanazok a borzongató érzések áradtak, mint a jó öreg Poe olvastakor. Nem véletlen, hogy színre is vitték, sőt filmet is készítettek belőle – sikerrel. Mert ez a könyv a maga nemében igazán jó, sőt kiváló. Aki viszketni, bizseregni, libabőrössé válni óhajt, nyugodtan olvashatja, megkapja, amire várt. Ez a nagyszerűen megírt história kellőképp elvarázsolja az olvasót, aki – ha jó empatikus készségekkel bír – átélheti a főhős rémületét, iszonyatát a történtek során – pedig az ifjú ügyvéd teljesen egészséges, fiatal mentalitással érkezett a lápvidékre…de nagyon megbánta!
Kis borzongás – Ajánlom!

>!
Gorkie P
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Ez a könyv nem lesz a kedvencem.
A filmet már láttam valamikor, de az sem tudott megfogni igazán. Gondoltam könyvben érdekesebb lesz. Tévedtem.
Kb a fele borzasztó vontatott rengeteg leírással… pl.: oldalakon át taglalja, hogy milyen a köd. Elég vékony könyvecske, gondolom ezzel is próbálta az Írónő terjedelmesebbre fogni. Egy kb 100 oldalas novellaként sokkal jobb élményt nyújtott volna.
Maga a lényeg a könyv második felébe bontakozott ki. Végre beindultak az események. Hatásos, feszültséget okozó jelenteket voltak, nagyon tetszett. Maga a történet is jó a ház néhai lakóiról. A befejezés megdöbbentő volt, aztán hopp, vége! Nagyon hiányérzetem maradt. Volt egy hosszú bevezetés Kipps családjának felsorolásával, sok tájleírással és a végén semmi. Nekem ez így nem volt kerek. Nem azt érte el az Írónő nálam amit valószínűleg szeretett volna. Olyan érzésem van, mintha félbehagytam volna a könyvet.
Az ötlet jó volt, de a kivitelezés már kevésbé, pedig a feszült jelenetek nagyon hatásosan lettek megírva. Kár érte…

4 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride IP
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Kezdem azzal, hogy az ilyen és ehhez hasonló történetek igazi ízét tönkreteszi számunkra ez a mérhetetlen információ dömping, meg a facebook. Hogy tudnánk borzongani egy kísértethistórián, amikor igazi fotókat bámulunk Szíriában lemészárolt csecsemőkről? Amikor darabjaira szakadt motoros fényképét osztogatjuk, milliós nézettséget generálunk mindenféle lencsevégre kapott horrorisztikus erőszaktevőnek?
Ezen a nyomvonalon ez gyermekmese.
De imádtam. Imádtam a leírásokat, az alapos, slampos lépegetést. Kicsit kiszámítható volt, de az utolsó részleten mégis nagyot nyeltem.

Nagyon rég el kellett volna ezt olvasni, hála @edka -nak, most csöppet „rákényszerültem” :)

3 hozzászólás
>!
Black_Angel
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Lefekvés előtt nem ajánlatos olvasni, főleg ha kint fúj a szél és a fa ágai hozzáverődnek az ablakodhoz..
Nagyon tetszett, misztikus volt, nagyon jól le volt írva a ház, a vidék, a környezet, remekül el tudtam képzelni:)
Melankolikus, nyomasztó hangulata van.. néhol kicsit erőltetettnek éreztem, meg sablonosnak, de ettől függetlenül egy egész jó történet :)

>!
le_miserable
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Nem megmondtam, hogy lefekvés előtt ne olvass ilyeneket? Hát mostmár magadra vess és próbálj meg elaludni, te marha. (Ne tudjátok meg milyen érzés volt mikor a 9 hónapos unokaöcsikém álmában felsírt az emeleten, pont mikor befejeztem a könyvet. Megállt bennem az ütő.)

>!
Mackólány
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Elég régóta gondolkodom, hogy el kellene olvasnom, és most szerencsére egy kihívás miatt a kezembe is vettem. Pontosabban meg is vettem a könyvet.
Igaz, nagyon rövid idő alatt el lehet olvasni, ha az idő engedi, le sem lehet tenni. Nekem sajnos közbejött egy akkora fáradtság, hogy kénytelen voltam az alvást választani.
Illetve választottam volna, ha tudtam volna aludni. Ugyanis melegem volt, de nem mertem kinyitni az ablakot, mert van néhány fa a közelben, meg mögöttük a hold fénye, és ez így, egy ilyen könyv olvasása közben nem egy szerencsés egybeesés. Aztán kimentem volna inni, de nem mertem, mert eszembe jutott a bezárt ajtó, és nem tudhattam, hogy az éjszaka leple alatt ki és mi húzódik meg a lakás bezárt és főleg a nem bezárt ajtajai mögött.
Vagyis megint a saját csapdámba estem, de sebaj, megérte.
Reggel aztán elolvastam a buszon majdnem végig, így kénytelen voltam elmenni a mosdóba, hogy ott befejezhessem az utolsó oldalakat.
Nagyon tetszett a könyv, és nem csak a történet volt horror, hanem az a mód is, ahogyan elolvastam.

>!
Nita_Könyvgalaxis
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Ezt a könyvet ilyen körülmények között kéne olvasni: régi viktoriánus ház, tágas nappalival. A kandallóban lobog a tűz, mellette egy kényelmes karosszék, ami pont ideális olvasáshoz. Csak a láng ad fényt, amúgy sötétség honol. A ház csendes, csak a szél egy-egy lökését lehet hallani néha.
Ehelyett nekem csak egy kényelmes ágy, lámpafény és amúgy csend jutott, amelyben csak édesanyám szuszogását hallottam. Így is magába tudott szippantani a történet, amely nem túl csavaros, eléggé kiszámítható, lassan hömpölyög, de nagyon-nagyon hangulatos, igazi gótikus, régi vágású kísértettörténet.
Amikor alattam megreccsent valami, hirtelen megfagytam. Tudtam, hogy csak a pincétől jöhetett a hang. Aztán szép lassan eszembe jutott, hogy ma édesapám később érkezik haza, ő lehetett az, aki mindig a pincében szokta átcserélni a munkásruháját. Azért így is kellett egy kis idő, míg megnyugodtam. Ilyen hatással volt tehát rám a könyv, aminél többet nem is vártam.

3 hozzászólás
>!
Aurora_Serenity_White I
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Misztikus, izgalmakban bővelkedő igazi kísértetregény. Nagyon tetszett!

>!
Blissenobiarella
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Eléggé felemás élményt nyújtott ez a könyv, de a rengeteg zavaró kis hiba, és azok a bizonyos nagyok együttvéve egyértelműen afelé viszik el a véleményemet, hogy ezt egy rossz könyvnek tartsam.
Bevallom, hogy előítéletekkel telve vettem kézbe, mert a Daniel Radcliffe főszereplésével készült rémségesen rossz filmet már volt szerencsém végigszenvedni. Nem vártam hát sokkal többet a könyvtől sem, de úgy voltam vele, hogy kevesebb, mint 200 oldalon igazán el fogom tudni viselni.
Ez ment is, nem gyűlöltem a könyvet, de elég gyenge eresztésnek tartom a fent már említett hibák miatt. Nem szedem most össze ezeket részletekbe menően, csak egy-kettő, ami eszembe jut:
– Nem derült ki számomra, hogy a történet mikor játszódik. A film egyértelműen viktoriánus díszletek között készült el, és a könyvben is sok olyan dolgot találok, ami igazolná ezt, de ott vannak a zavaró apróságok, amik miatt azt kell higgyem, hogy akár 100 év is lehet a különbség. (szekérrel járnak, de megjegyzik, hogy csak azért, mert biztonságosabb, mint az autó. Van, akinek már van telefonja, de a többség idegenkedik a használatától. Aztán egyszer egy házat úgy jellemez, hogy olyan, mintha egy Jane Austen-regényből lépett volna elő – ez volt az első, amin felkaptam a fejem, hogy akkor ez most hogy is van…)
– A stílusról az első benyomásom az volt, hogy nagyon erősen utánozza Edgar Allan Poe rövid lélegzetvételű írásainak stílusát. A szereplőnk E/1-ben számol be, roppant dagályosan fogalmaz, de alapvetően éleslátóan, érdekes részletekkel megtűzdelve adja elő a sztorit. Az én esetemben ennek köszönhető, hogy nem utáltam a végletekig ezt a könyvet; szeretem Poe-t, bár csak mértékkel. Ugyanakkor ha arra gondolok, hogy ez a stílus Poe-é, ez a könyv pedig 1983-ban jelent meg, és ki tudja, mikor játszódik – máris szörnyen modorosnak találom, és nagyjából egy középiskolás irodalomórai szárnypróbálgatásainak tudnám elfogadni. Ez bosszantott a legjobban, azt hiszem.
– Akárcsak a stílus, a történet is nélkülöz bármiféle eredetiséget. Szerintem ez a sztori már 1983-ban is bőven és vastagon elcsépelt volt, és őszintén szólva nem értem, miért örvend azóta is oly nagy sikernek.

Összegezve úgy tudnám megfogalmazni, nem magára a regényre haragszom, sokkal inkább a körülményeire. Ha egy ilyen klasszikus stílusú rémtörténetre vágyunk, olvassunk hát klasszikusokat. Susan Hillt ez alapján a regénye alapján csak egy tisztes másolónak tudom látni – és mint ilyet, és tudom tisztelni a munkáját –, de jó szívvel senkinek sem tudom ajánlani ezt a könyvet, még azoknak sem, akiknek a film tetszett.

>!
nettikeee P
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Oké, egyezzünk meg annyiban, hogy a film, ugyan már nem most láttam, de még mindig hatással volt rám… És kijelenthetem, hogy a film félelmetes (a Radcliffes változat), amennyire egy kísértetházas sztori lehet, míg a könyvbeli elbeszélés csak olyan… öhm… Részletes, élménydús, de semmi több. Egy nagyon szépen megfogalmazott, és leírt történet… Ennyi leírást még egy könyvben sem voltam hajlandó végigolvasni… Itt is csak azért, mert vártam az izgi részeket… Amik nem voltak… Viszont maga a kidolgozás tetszett.


Népszerű idézetek

>!
Ani8825 

Különös, hogy milyen elfojthatatlan hajtóerő lehet a puszta kíváncsiság.

70. oldal

>!
Csillagvirágszál

Mindig is szerettem az est leheletét, beleszagolni a levegőbe, akár a nyár virágainak édes és balzsamos illatát hordozza, akár az őszi levelek és tüzek fanyar szagát, akár a fagy és a hó csikorgó hidegét. Szeretek felnézni az égre, ahol olykor a hold és a csillagok ragyognak, olyankor teljes a feketeség, és belebámulni a sötétségbe; szeretem hallgatni az éjszaka teremtményeinek rikoltozását, a zúgva feltámadó majd lecsillapodó szelet, vagy az esőcseppek neszezését a gyümölcs fáinak lombján, élvezem, amikor a szélroham a folyóvölgy csík mezői felől felsüvít a domboldalra.

>!
Cheril

Mert akkor még ártatlan voltam; de ez az ártatlanság, ha egyszer elvész, örökre odavan.

44. oldal

>!
szendi04

Mindig is érdekesnek találtam, hogy a kísértetjárásokról és hasonló furcsa jelenésekről szóló meséket soha nem első kézből hallja az ember, hanem valakitől, aki ismert valakit, aki hallotta valakitől.

71. oldal

>!
Bla IMP

Jenny felborzolódott szőrrel és szikrázó szemekkel pár lépést hátrált, félig felemelte egyik mellső mancsát, és vonyítani kezdett, hangosan, hosszan, félelmetes és szívet tépő hangon.

126. oldal

>!
kregina

Mindig is szerettem az est leheletét,
beleszagolni a levegőbe, akár a nyár virágainak
édes és balzsamos illatát hordozza, akár az őszi
levelek és tüzek fanyar szagát, akár a fagy és a hó
csikorgó hidegét. Szeretek fölnézni az égre, ahol
olykor a hold és a csillagok ragyognak, olykor
teljes a feketeség, és belebámulni a sötétségbe;
szeretem hallgatni az éjszaka teremtményeinek
rikoltozását, a zúgva feltámadó, majd lecsillapodó
szelet, vagy az esőcseppek neszezését a
gyümölcsös fáinak lombján, élvezem, amikor a
szélroham a folyóvölgy sík mezői felől felsüvít a
domboldalra.

>!
robinson P

Nem hittem a kísértetekben. Vagyishogy egészen addig a napig nem hittem bennük, és akármilyen történetekkel is traktáltak, mint a legtöbb racionális gondolkodású, értelmes fiatalember, elvetettem őket, mesének tartottam.

71. oldal

>!
Judit_Sike P

Istenhátamögötti hely ez. Ritkán járnak errefelé látogatók.

>!
gab001 P

Megértettem, hogy léteznek egymással küzdő jó és rossz erők, és az ember eldöntheti, hogy az egyik vagy a másik oldalra áll.


Hasonló könyvek címkék alapján

Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója
Tiziano Sclavi: Dylan Dog – Az alkonyatzóna lakói
Madeleine Roux: Asylum – A bolyongó lélek
Dean R. Koontz: A szerzetes
Stephen King: Álom doktor
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Joe Hill: A szív alakú doboz
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek
Paige McKenzie: Sunshine – Megkísértés
James Herbert: Sötét titkok háza