A ​fekete ruhás nő 312 csillagozás

Susan Hill: A fekete ruhás nő Susan Hill: A fekete ruhás nő Susan Hill: A fekete ruhás nő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Arthur ​Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket.
A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától?

Susan Hill ma az egyik legismertebb misztikus krimi- és detektívregény-író Angliában. A fekete ruhás nő című… (tovább)

Eredeti mű: Susan Hill: The Woman in Black

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Partvonal, Budapest, 2011
176 oldal · ISBN: 9789639910690 · Fordította: Gieler Gyöngyi
>!
Partvonal, Budapest, 2011
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639910690 · Fordította: Gieler Gyöngyi
>!
General Press, Budapest, 1995
204 oldal · ISBN: 9637548556 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Enciklopédia 1


Kedvencelte 24

Most olvassa 8

Várólistára tette 136

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Nos, misztikus krimit nem olvastam még soha, tehát egyszer el kellett kezdeni. Edgar Allan Poe novelláit viszont jó régen igen. Meglepetésemre Susan Hill könyvéből, A fekete ruhás nő-ből ugyanazok a borzongató érzések áradtak, mint a jó öreg Poe olvastakor. Nem véletlen, hogy színre is vitték, sőt filmet is készítettek belőle – sikerrel. Mert ez a könyv a maga nemében igazán jó, sőt kiváló. Aki viszketni, bizseregni, libabőrössé válni óhajt, nyugodtan olvashatja, megkapja, amire várt. Ez a nagyszerűen megírt história kellőképp elvarázsolja az olvasót, aki – ha jó empatikus készségekkel bír – átélheti a főhős rémületét, iszonyatát a történtek során – pedig az ifjú ügyvéd teljesen egészséges, fiatal mentalitással érkezett a lápvidékre…de nagyon megbánta!
Kis borzongás – Ajánlom!

>!
Gorkie
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Ez a könyv nem lesz a kedvencem.
A filmet már láttam valamikor, de az sem tudott megfogni igazán. Gondoltam könyvben érdekesebb lesz. Tévedtem.
Kb a fele borzasztó vontatott rengeteg leírással… pl.: oldalakon át taglalja, hogy milyen a köd. Elég vékony könyvecske, gondolom ezzel is próbálta az Írónő terjedelmesebbre fogni. Egy kb 100 oldalas novellaként sokkal jobb élményt nyújtott volna.
Maga a lényeg a könyv második felébe bontakozott ki. Végre beindultak az események. Hatásos, feszültséget okozó jelenteket voltak, nagyon tetszett. Maga a történet is jó a ház néhai lakóiról. A befejezés megdöbbentő volt, aztán hopp, vége! Nagyon hiányérzetem maradt. Volt egy hosszú bevezetés Kipps családjának felsorolásával, sok tájleírással és a végén semmi. Nekem ez így nem volt kerek. Nem azt érte el az Írónő nálam amit valószínűleg szeretett volna. Olyan érzésem van, mintha félbehagytam volna a könyvet.
Az ötlet jó volt, de a kivitelezés már kevésbé, pedig a feszült jelenetek nagyon hatásosan lettek megírva. Kár érte…

4 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Hát ez ölég béndzsácska könyv volt. Inkább maradok Lovecraft-nál és Poe-nál, ha gótikus horrort akarok olvasni. Igazából még a filmmel sem tudom összehasonlítani, mert arra se nagyon emlékszem, csak hogy volt benne a Harry Potter gyerek. Aztán meg nem is ijedtem meg egyszer sem, pedig azért egy horrortól ez elvárható lenne.

5 hozzászólás
>!
Bleeding_Bride ISP
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Kezdem azzal, hogy az ilyen és ehhez hasonló történetek igazi ízét tönkreteszi számunkra ez a mérhetetlen információ dömping, meg a facebook. Hogy tudnánk borzongani egy kísértethistórián, amikor igazi fotókat bámulunk Szíriában lemészárolt csecsemőkről? Amikor darabjaira szakadt motoros fényképét osztogatjuk, milliós nézettséget generálunk mindenféle lencsevégre kapott horrorisztikus erőszaktevőnek?
Ezen a nyomvonalon ez gyermekmese.
De imádtam. Imádtam a leírásokat, az alapos, slampos lépegetést. Kicsit kiszámítható volt, de az utolsó részleten mégis nagyot nyeltem.

Nagyon rég el kellett volna ezt olvasni, hála @edka -nak, most csöppet „rákényszerültem” :)

3 hozzászólás
>!
julcseee P
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Nekem ez nagyon tetszett, főleg a vége. Az eleje a könyvnek mondjuk kicsit vontatottra sikeredett, és Arthur a főszereplő modora is olyan nagyon angolos volt nekem (ezért is az egy csillag levonás). Egyébként szerintem bár rövid, de egy nagyon jó kis horror regényt kapunk a végére. Én éjjel fejeztem be, a szobában teljes sötétség volt, csak az ebookom világított, és hát igen, muszáj volt utána elkezdenem gyorsan egy ligthosabb történetet olvasni, mert igazán borzongósra sikeredett a vége :)

>!
Bajnoczianna
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Izgalmas mégis félelmetes könyvre számítottam. A filmet már régen láttam, igy hát nagyon vártam a könyvet. Sajnos nem hozta az elvárt színvonalat. A rengeteg leírás mellet nem igazán tudott magával ragadni ez a történet. Félelmetes jelenetekkel teli kis szösszenet volt ami jó is lehetett volna. Hamár van egy jó ötlet akkor a kivitelezése is fontos. Még pár fontos részlet és ez a könyv igazán jó kisértett történet lett volna.

>!
Black_Angel
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Lefekvés előtt nem ajánlatos olvasni, főleg ha kint fúj a szél és a fa ágai hozzáverődnek az ablakodhoz..
Nagyon tetszett, misztikus volt, nagyon jól le volt írva a ház, a vidék, a környezet, remekül el tudtam képzelni:)
Melankolikus, nyomasztó hangulata van.. néhol kicsit erőltetettnek éreztem, meg sablonosnak, de ettől függetlenül egy egész jó történet :)

>!
le_miserable
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Nem megmondtam, hogy lefekvés előtt ne olvass ilyeneket? Hát mostmár magadra vess és próbálj meg elaludni, te marha. (Ne tudjátok meg milyen érzés volt mikor a 9 hónapos unokaöcsikém álmában felsírt az emeleten, pont mikor befejeztem a könyvet. Megállt bennem az ütő.)

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Elég régóta gondolkodom, hogy el kellene olvasnom, és most szerencsére egy kihívás miatt a kezembe is vettem. Pontosabban meg is vettem a könyvet.
Igaz, nagyon rövid idő alatt el lehet olvasni, ha az idő engedi, le sem lehet tenni. Nekem sajnos közbejött egy akkora fáradtság, hogy kénytelen voltam az alvást választani.
Illetve választottam volna, ha tudtam volna aludni. Ugyanis melegem volt, de nem mertem kinyitni az ablakot, mert van néhány fa a közelben, meg mögöttük a hold fénye, és ez így, egy ilyen könyv olvasása közben nem egy szerencsés egybeesés. Aztán kimentem volna inni, de nem mertem, mert eszembe jutott a bezárt ajtó, és nem tudhattam, hogy az éjszaka leple alatt ki és mi húzódik meg a lakás bezárt és főleg a nem bezárt ajtajai mögött.
Vagyis megint a saját csapdámba estem, de sebaj, megérte.
Reggel aztán elolvastam a buszon majdnem végig, így kénytelen voltam elmenni a mosdóba, hogy ott befejezhessem az utolsó oldalakat.
Nagyon tetszett a könyv, és nem csak a történet volt horror, hanem az a mód is, ahogyan elolvastam.

>!
Boglinc P
Susan Hill: A fekete ruhás nő

Sosem szeretem azokat a irományokat, amik túl hosszasan és túl terjengősen írnak körül egyes eseményeket. Ez esetben mégis kivételt kell tegyek, mert itt valahogy nagyon szerettem ezt.
Talán pont azért, mert ez egy kísértetmese és itt szükségem van arra, hogy lassan gerjessze a feszültséget, amivel nagyot tud majd ütni.

A történet maga nagyon kiszámítható volt és jóval hamarabb össze lehet rakni a kirakós darabjait, mint ahogy az Arthurnak sikerül, ugyanakkor az ember mégis azt várja, hogy biztosan nem lesz igaza. Hátha nem úgy lesz, ahogy gondolja, mert ha mégis, az borzalmasan szomorú végkifejletet sejtet.

Hogy őszinte legyek, sokkal félelmetesebbre számítottam főleg azok után, hogy belenéztem a film előzetesébe, de ez nem következett be. Azt hiszem főképpen a mai kornak köszönhető ez. Ijesztőbbnél ijesztőbb filmek és képek tárulnak nap nap után a szemünk elé, jumpscare-ekkel teli az egész internet, és ne is beszéljünk arról, hogy mi minden borzalom ömlik felénk a valóságból. Ilyenek után hogy lenne már félelmetes egy kis szellemes történet, amit csak a saját képzeletünk tudna félelmetessé tenni? Sehogy… Egyre érzéketlenebbé kezdünk válni és túl sok inger szükséges már ahhoz, hogy borzongjunk. Kevés ehhez egy könyv.

Mindezek ellenére én mégis szerettem ezt a történetet annak ellenére is, hogy jól elhúztam ennek a nyúlfarknyi szösszenetnek az olvasását. Valahogy most így esett jól. Az a lassú csordogálás, ami a mesélésből árad, pontosan azt a mocsaras lápvidéket idézte számomra, mint ahol játszódik.

Nem volt félelmetes, de szívszorító, és a kiszámíthatósága ellenére is izgalmas. Én nagyon szerettem, és ugyan nem volt kirobbanó, amiért megkaphatná az öt csillagot, mégis bátran ajánlom a félősebb lelkűeknek is. :)
Jó sztori ez!


Népszerű idézetek

>!
Ani8825

Különös, hogy milyen elfojthatatlan hajtóerő lehet a puszta kíváncsiság.

70. oldal

>!
Csillagvirágszál

Mindig is szerettem az est leheletét, beleszagolni a levegőbe, akár a nyár virágainak édes és balzsamos illatát hordozza, akár az őszi levelek és tüzek fanyar szagát, akár a fagy és a hó csikorgó hidegét. Szeretek felnézni az égre, ahol olykor a hold és a csillagok ragyognak, olyankor teljes a feketeség, és belebámulni a sötétségbe; szeretem hallgatni az éjszaka teremtményeinek rikoltozását, a zúgva feltámadó majd lecsillapodó szelet, vagy az esőcseppek neszezését a gyümölcs fáinak lombján, élvezem, amikor a szélroham a folyóvölgy csík mezői felől felsüvít a domboldalra.

>!
Cheril

Mert akkor még ártatlan voltam; de ez az ártatlanság, ha egyszer elvész, örökre odavan.

44. oldal

>!
szendi04

Mindig is érdekesnek találtam, hogy a kísértetjárásokról és hasonló furcsa jelenésekről szóló meséket soha nem első kézből hallja az ember, hanem valakitől, aki ismert valakit, aki hallotta valakitől.

71. oldal

>!
Bla IP

Jenny felborzolódott szőrrel és szikrázó szemekkel pár lépést hátrált, félig felemelte egyik mellső mancsát, és vonyítani kezdett, hangosan, hosszan, félelmetes és szívet tépő hangon.

126. oldal

>!
Ingryd 

A szoba távolabbi végében állt a karácsonyfa, feldíszítve, gyertyákkal, alatta nagy halomban az ajándékok. Virágok is voltak egy vázában, fehér krizantémok, a szoba közepén pedig egy kerek asztalkán piramisba halmozott aranyozott gyümölcsök, és egy tál narancs szegfűszeggel megtűzdelve: a fűszeres illat megtöltötte a levegőt, összeelegyedett a fenyőfa és az égő fahasábok illatával, és igazi karácsonyi hangulatot varázsolt.

14-15. oldal

>!
robinson P

Nem hittem a kísértetekben. Vagyishogy egészen addig a napig nem hittem bennük, és akármilyen történetekkel is traktáltak, mint a legtöbb racionális gondolkodású, értelmes fiatalember, elvetettem őket, mesének tartottam.

71. oldal

>!
kregina

Mindig is szerettem az est leheletét,
beleszagolni a levegőbe, akár a nyár virágainak
édes és balzsamos illatát hordozza, akár az őszi
levelek és tüzek fanyar szagát, akár a fagy és a hó
csikorgó hidegét. Szeretek fölnézni az égre, ahol
olykor a hold és a csillagok ragyognak, olykor
teljes a feketeség, és belebámulni a sötétségbe;
szeretem hallgatni az éjszaka teremtményeinek
rikoltozását, a zúgva feltámadó, majd lecsillapodó
szelet, vagy az esőcseppek neszezését a
gyümölcsös fáinak lombján, élvezem, amikor a
szélroham a folyóvölgy sík mezői felől felsüvít a
domboldalra.

>!
Judit_Sike P

Istenhátamögötti hely ez. Ritkán járnak errefelé látogatók.


Hasonló könyvek címkék alapján

Joyce Reardon: Ellen Rimbauer naplója
Tiziano Sclavi: Dylan Dog – Az alkonyatzóna lakói
Madeleine Roux: Asylum – A bolyongó lélek
Dean R. Koontz: A szerzetes
Stephen King: Álom doktor
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Joe Hill: A szív alakú doboz
Borisz Akunyin – G. Cshartisvili: Temetői történetek
Paige McKenzie: Sunshine – Megkísértés
James Herbert: Sötét titkok háza