Mérgező ​szülők 170 csillagozás

Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?
Susan Forward: Mérgező szülők Susan Forward: Mérgező szülők

Ki ​fogja be a szülő száját, ki fogja le a kezét, ki állítja meg, amikor gyalázza, veri, kínozza, vagy éppen megerőszakolja gyermekét? Kik azok a mérgező szülők? Esetleg Ön is az áldozatuk volt, vagy még ma is az? Netán úgy bánik saját gyerekeivel, ahogy Önnel tették a szülei? Magánéleti kapcsolatai rendre kudarcot vallanak? Fél az intimitástól, vagy éppenséggel annyira ragaszkodik a partneréhez, hogy mindent elnéz neki? Nehezen érvényesíti az érdekeit, és gyakran meghátrál vagy fellázad, ha ellenállásba ütközik? Ezekre és még számos hasonló kérdésre kap választ az olvasó ebben a világos, közérthető könyvben, amely helyenként megdöbbentő példákkal illusztrálja, milyen sérüléseket okoz a gyerek lelkében a destruktív szülői magatartás, és teszi a felnőtt embert – nemritkán egy életre – a szülők rabjává. A könyvből azt is megtudjuk, hogy az ilyen gyermek, hogyan léphet ki a szülők árnyékából és válhat meg káros örökségétől. Az önismeret útját járó ember elengedhetetlen úti- és… (tovább)

Eredeti cím: Toxic Parents

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

>!
Háttér, Budapest, 2014
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155124358 · Fordította: Kövi György
>!
Háttér, 2000
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 963936522X · Fordította: Kövi György
>!
Háttér, Budapest, 2000
346 oldal · ISBN: 9638128747 · Fordította: Kövi György

Enciklopédia 20


Kedvencelte 16

Most olvassa 48

Várólistára tette 192

Kívánságlistára tette 118

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
encsy_eszter MP
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

https://moly.hu/idezetek/281445

Ezt nagyon megérte elolvasni. Azon az állásponton vagyok, hogy a mindenhonnan sugárzott – és elvárt – szülői szentségen nem árt árnyalni időnként. Hogy talán nem volt jogos az a pofon. Hogy nem normális, ha a saját szüleid folyamatosan megaláznak a „vicces” megjegyzéseikkel. Hogy elvárásokat támasztanak unokaügyben. Hogy elvárják a tiszteletet, de semmi tisztelnivaló nincs bennük. Hogy adott esetben akár véletlenül besikerültél, és külső nyomásra tartottak meg, mégis mártírként, szentként kell nézned őket, akik – kéretlenül – feláldozták az életüket érted, a szavaik pedig megkérdőjelezhetetlenek. Hogy nem tudnak bocsánatot kérni és önvizsgálatot tartani. Hogy még az önzetlennek feltüntetett cselekedeteik is önzőek. Hogy úgy adnak ajándékot, hogy gyorsan utánabiggyesztik a cserébe elvárt teendők listáját.

Sokak számára mégis megkérdőjelezetlen a szülői hatalom, a szülőt tisztelni kell, bármilyen pocsék ember is legyen. Azért, mert. Nos, az ilyen azért, mert dolgokat nagyon nem szeretem. :) És igyekszem is fellépni ellenük.

A saját szüleimmel egyre kellemesebben semleges a kapcsolatunk, a lehető legkevesebb találkozással és ütközéssel, ez nem volt mindig így. A legjobb, ami az esetünkben történhetett, az elköltözésem volt. Rengeteg agresszió és szomorúság párolgott el, már csak arra a lépésre várok, hogy ezt ők is beismerjék, és ne játsszák el az „elköltözött a lányom, nekem szegénynek, úúúgy hiányzik” darabot az ismerősök előtt, mikor nyilvánvalóan mind fellélegeztünk, mikor messzebb kerültünk egymástól. Apával még csak-csak elüldögélek, de ha anyával egy szobába kerülünk, abból nagyon gyorsan kemény vita lesz – pedig nem tartom magam hevesnek, sőt, a párom néha túl nyugodtnak is vél.
Ami nem megy, azt nem kell erőltetni – a remek család képét fenntartani sem kell mindenáron, mert több sérülést és felesleges fájdalmat okozhat, mintha hagyjuk ellebegni szépen, és kialakítjuk a körülményeink megengedte, élhető világunkat. Persze ez a végső eset, nem minden konfliktus menthetetlen, de szerintem mindenki elkezdi érezni, hogy mikor válik elviselhetetlenné az összeférhetetlenség. Amikor például a szüleid szerint egy Édes élet szereplő többet ért el az életben mint te valaha fogsz, és te biztosan irigy vagy rá, amiért szép (!), na az szerintem már az utóbbi kategória. :)

Ahogy olvastam a könyvet, meséltem róla a barátaimnak is. Nem csak én vagyok ilyen pocsék helyzetben. Egy ismerősöm anyja folyamatosan azzal tartja sakkban a lányát, hogy az ő és az apa házasságát a lány megmenthetné, és „igazán dolgozhatna rajta”, míg az anya vígan dugorászik tovább szerte a városban. Nem is sorolom, a legtöbb ismerősöm szüleinek típusa meg van írva a könyvben is: az alkoholista, az „önzetlen” (ha nem jössz haza hétvégére, meghalok), az irányításkényszeres… A saját kapcsolatomban is rengeteg konfliktus forrása az anyósom viselkedése és játszmái, a kiskutya-tekintettel előadott elvárásai, hogy folyamatosan igénye van arra, hogy átrendezze a lakásunkat és a lehető legtöbb helyzetben döntsön helyettünk… persze jóindulatból!!

Nagyon jó a könyv felépítése – először szembesít vele, hogy a mi mérgező szüleink melyik nagy típusból valók, aztán a könyv második felében megoldási lehetőségeket is mutat, akár formaleveleket is, amelyeket a testileg-lelkileg bántalmazott gyermek a szülőnek küldhet. Gyakorlatias, alapos, és arra vezet rá, hogy agresszióval felelnünk az agresszióra nem fog segíteni. Az is nagyon tetszett, ahogyan a megbocsátásról beszélt: NEM kötelesség megbocsátani. Pláne, ha a másik fél nem tett ezért semmit. Fontos viszont az érzelmeket letisztázni, mert a harag minket is rág.

Ami viszont nem tetszett: a példatörténeteknél (sajnos nem írtam ki…) kb mindegyik mintaszemélyről megjegyezte a szerző, hogy csinos, fiatalos, jóképű, vonzó – és így tovább. Lehet, hogy túlérzékeny vagyok, de ezek a részletek nem hiszem, hogy fontosak – ha pedig annak szánta őket, az igen nagy baj, mert azt sugallja, hogy „látod, ők mind SZÉPEK és mégis pocsék az életük”, mintha kisebb gond lenne egy ronda ember elszúrt gyermekkora. Ha ezek a pár szavas jellemzések kimaradnak, akkor eloszlathatta volna ezt a kellemetlen érzést a könyv.

Ezért azonban nem vontam le csillagot, mert minden más tekintetben remek és hasznos. Ajánlom annak is, aki gyermekvállalás előtt áll, útmutató, hogy hogyan ne szúrja el már az elejétől – akár ártalmatlan viccekkel, megjegyzésekkel. Mert a gyermekvállaláshoz még mindig nem kell papír – sajnos.

1 hozzászólás
>!
Vintersridder
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Ez a könyv hatalmas. Kötelező olvasmánnyá tenném mindenkinek. Egyeseknek gyerekvállalás előtt. Másoknak gyerekvállalás helyett.

1 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Mindig azt akartam, hogy írjanak egy könyvet, ami rólam szól, de nem feltétlenül erre gondoltam. Pedig ahogy olvastam, egyfolytában arra gondoltam, hogy igen, ez velünk pont így volt. Kisgyerekként biztos voltam benne, hogy mindenkit ver az apja, csak ugyanúgy nem beszélnek róla, mint ahogy mi sem tettük. Borzasztó volt mindennap gyomorgörccsel hazamenni, hogy vajon jókedve lesz-e apunak, vagy felidegesítették a munkahelyén, mert akkor biztos talált okot, hogy a sérelmeit rajtunk verje le. Már ha volt munkája persze. És mégis mennyire imádtam, mert az én apukám oltári jó fej is tudott lenni. Mostanra már csak egy besavanyodott, gonosz, önző öregember, aki elmarta maga mellől a gyerekeit. És nem érti, miért van ez.
Mi szerencsések vagyunk a testvéreimmel, ott voltunk egymásnak, és a mai napig jó a viszonyunk. Erősen dolgozunk azon, hogy a ciklust ne vigyük tovább, jó szülők legyünk. Hellyel-közzel sikerül is.
Nem tudom mindenkinek ajánlani a könyvet, mert aki normális családban nevelkedett, azt gondolhatja, hogy a leírt példák túlzások, én viszont tudom, hogy nem azok.
Én már régebben rájöttem, hogy azért, amit a szüleim tettek vagy nem tettek, nem a tesóim és én voltam a hibás. Viszont azt most értettem meg, miért van az, hogy nekem az a természetes, hogy mindig szoronganom kell valami miatt, állandó nyomás alatt élnem, nekem az a nemnormális érzés, ha minden rendben van. Ezt kaptam örökségül.

17 hozzászólás
>!
ppeva P
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Elolvasva ezt a könyvet, azt szűrtem le, hogy egyáltalán nem létezik nem mérgező szülő. Nincs az a szülő, akit ne minősíthetnénk így. Susan Forward nagyon megengedő, ha a szülők „címkézéséről” van szó. Teljesen jogos kategória a „mérgező”, ha súlyosan bántalmazó, molesztáló, elhanyagoló, eltaszító, alkoholista szülők esetében használja, de egyre több olyan példát is hoz a könyvben, amit már nem sorolnék ide be. Mert akkor már az is „mérgező”, aki beletaposott a gyereke lelkivilágába azzal, hogy egyszer idegesen ráförmedt valamiért.
Nekem ennél a könyvnél sokkal szimpatikusabb ez a könyv itt:
https://moly.hu/ertekelesek/2520907
Már a címe is jobban tetszik, pont a másik irányba indítja el az olvasó gondolatait. Ennek ellenére Susan Forward sok kanyar után pont ugyanoda jut el: amennyiben lehet, próbáljunk békét kötni a szüleinkkel, mert a lezáratlan vagy megszakított kapcsolat ugyanúgy mérgező.
Sokakban felmerült itt ennél a könyvnél (is) az a fantasztikus ötlet, hogy előzetes engedélyhez kéne kötni a szülőséget. Na de ki engedélyezné? Milyen kritériumok alapján? Hogy derül ki valakiről, akinek még nem volt gyereke, hogy majd később alkalmas lesz rá, élethosszig? Például a „mérgező szülők” gyerekeit el kell-e tiltani a gyerekvállalástól, mivel rossz példákat hoznak magukkal? (És ezzel aztán élethosszig büntetni őket kívülről és utólag is azért, mert pocsék gyerekkoruk volt…) Vannak gyerekek, akiket „könnyebb” nevelni, és vannak, akik nehezebb kihívások elé állítják szüleiket – ilyen esetben hogy lehetne ezt megállapítani, hogy valaki erre is alkalmas lesz? Aztán ami ma alkalmasság, holnap lehet alkalmatlanság is, a módszerek változása miatt. Vannak, akiket örökbefogadás miatt alkalmassági vizsgának vetnek alá, és ott is előfordulnak később kiderülő melléfogások.
És végül akik engedélyeznék mások szülőségét, nem saját „mérgezettségük” érzését, esetleg (túl)kompenzálási indíttatásaikat, vagy akár előítéleteiket vinnék át másokra?
Szóval, ahogy mondtam már, csodálatos dolog, de egyáltalán nem könnyű szülőnek lenni. A magam részéről egyelőre annyit tudok, hogy az első 40 és fél év nehéz. Hogy utána könnyebb lesz-e? Ki tudja, a legidősebb lányom még csak 40 és fél éves… :))))

6 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Ez az a könyv, amely önbizalmat adott nekem és segített abban, hogy feldolgozzak bizonyos történéseket, melyek kínoztak a tudatalattimban…Segített abban, hogy feltörjenek bennem a régen elfojtott érzések és emlékképek, segített abban, hogy felnézzek önmagamra mindazért, amiért rettentő erős vagyok lélekben. Megvigasztaltam azt a kislányt, akit bántalom ért a múltban, hogy a jövőben egy nagyon erős és határozott nő pillanthasson vissza a tükörből…Köszönöm!!

>!
Orsi_olvas
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Nincs annyi csillag az égen, amennyit ennek a könyvek adni szeretnék.

Érzelmi elhanyagolás, alkoholizmus, bántalamzás, incesztus. Nem könnyű témák – és több ember gyerekkorának valósága, mint gondolni mernénk.
Felszabadító volt a szinte olvasóba mantrázott szöveg:
„Nem én voltam a felelős…” és ez a mondat sokféleképp folytatódhat:
… amiért nem törődtetek velem!
… amiért elhitettétek velem, hogy nem vagyok szeretetre méltó!
… a problémáitokért!
… a boldogtalanságotokért!
… az alkoholizmusodért!
A sor végelenül folytatódhatna.
Mind emberként, mind leendő pszichológusként sokat adott a könyv.
Szívből ajánlom mindenkinek!

>!
lilla_csanyi
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Az esettanulmányok miatt érdekelt a könyv, de…te jó isten. Döbbenten álltam szinte az összes eset előtt. Csak megerősített abban ez a könyv, hogy a gyerekcsinálást is jogosítványhoz kéne kötni.

2 hozzászólás
>!
orvosi_székfű
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Régóta kerülgetett engem ez a könyv, legutóbb Sapphire „Push” című regénye kapcsán ajánlották, hogy olvassam el, hogy jobban megértsem a bántalmazott gyerek lelki állapotát. Susan Forward pszichológus esettanulmányokon keresztül mutatja be, milyenek azok a szülők, akik megmérgezik gyermekeik életét, azaz az elfogadás és szeretet helyett szavakkal vagy fizikai módszerekkel bántalmazzák őket, valamint azt, milyen károkat okoznak ezzel gyermeküknek. Nem csak a nyilvánvaló esetekről beszél, amikor a gyermek fizikai bántalmazás célpontja, hanem azokról is, amikor a szülők lelki terrort alkalmaznak és lelkileg zsarolják gyermeküket.
Kiindulási pontja az, hogy az áldozatoknak mindenek előtt meg kell szabadulniuk attól a kulturális imperatívusztól, hogy szüleinket minden körülmények között tisztelni kell. Forwardot kizárólag az áldozatok gyógyulása érdekli, és vallja, hogy a szülői tekintély lerombolása a gyógyuláshoz vezető út egyik állomása. A könyv második felében praktikus tanácsokat is ad a bántalmazottaknak, amelyek segítségével akár egyedül is megkezdhetik a gyógyulást azok, akik fizikai bántalmazásban nem részesültek (az utóbbiaknak ugyanis Forward szerint feltétlenül szakember segítségére van szükségük), és elkezdhetik „megtörni a ciklust”, azaz tudatosan figyelni arra, hogy a szüleiktől örökölt mintákat ne adják tovább a saját gyerekeiknek.
Sokat javított volna a könyv magyar változatán, ha egy pszichológiához értő fordító és nem egy egészségfejlesztő mentálhigiénikus fordította volna, mert most minden szakkifejezés a helyén van ugyan, a mondatok azonban gyakran nyakatekertek, magyartalanok.

1 hozzászólás
>!
Chöpp P
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Akinek a kezébe kerül ez a könyv és felkelti a figyelmét, az nem ok nélkül történik. Nehéz és fájdalmas olvasni, de önigazoló és lelki tehermentesítő is egyben. Jó gyakorlati kézikönyvnek tartom mérgező szülővel rendelkező, gyötrődő, elszakadni, ellentmondani nem tudó, kényszeresen gondoskodó, megfelelni vágyó, félelemmel, haraggal, vagy szégyennel gyermekkoruk hiányát gyászoló felnőtt társaim részére.
A felismeréstől a bennünk élő rettegő és értetlen kisgyermek megvigasztalásán át a szüleinkkel való konfrontáción túl is utat mutat mindnyájunknak. Elvesztett önbecsülésünket és lelki nyugalmunkat segít visszaadni. Susan Forward professzionális terapeuta.

>!
virezma P
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Egy ideje figyel a várólistámon ez a könyv. Korábbi olvasmányaim közül kettő volt hasonlóan színvonalas és mélyre ható: A szeretet művészete és az Emberi játszmák.
Van egy olyan előítéletem, hogy leginkább pszichológusok/hallgatók és/vagy „mérgező szülők” gyerekei olvassák. Abból a szempontból nem volt zsákbamacska, hogy most jöttem volna rá, hogy a szüleim ilyen vagy olyan cselekedete nem volt rendjén. Nagyjából azért sejtettem.
Ez a könyv abban segít, hogy felismerjük, hogy mi hogyan hatott az életünkre, és iránymutatást ad, hogy hogyan kászálódhatunk ki belőle. Egyfajta utazás az emlékeinkben és a lelki világunkban, melynek a végén eljuthatunk egy független felnőtt élethez. Leszámol azzal a dogmával, hogy a szüleinket mindenek felett tisztelnünk kell, csak mert ők a szüleink. Sőt azzal a tanítással is, hogy meg kell bocsátani. Ami még külön fontos, hogy a saját (leendő) gyerekünkkel kapcsolatos viselkedésünket is helyre tehetjük.
Sok mindenre reflektáltam magamban, ahogy haladtam az olvasással. Talán az az idézet foglalja össze legjobban az elmúlt egy-két évemet, hogy She needed a hero, so that's what she became. Már csak az utószó volt hátra, amikor – felhívott az apám.


Népszerű idézetek

>!
Papírtigris

Ezennel eltemetem a jó családról hordozott ábrándjaimat. Eltemetem a szüleimmel kapcsolatos reményeimet és várakozásaimat. Eltemetem a fantáziaképet, hogy gyerekként tehettem volna valamit, hogy megváltozzanak. Tudom, hogy soha nem lesznek olyan szüleim, akiket szerettem volna magamnak, és gyászolom ezt a veszteséget. De elfogadom. Nyugodjanak békében ezek az ábrándok.

242. oldal

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

>!
Chöpp P

Óriási a különbség aközött, hogy „szeresd és tiszteld anyát és apát, mert mi is szeretünk és tisztelünk”, és aközött, hogy „szeresd és tiszteld anyád és apád, mert a szüleid vagyunk és hatalmunk van fölötted.”

Kövi György utószava, 340. oldal

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Kapcsolódó szócikkek: szeretet · tisztelet
>!
Carmilla 

Akik alkoholistákkal élnek egy fedél alatt, azok esetében a tagadás szinte határtalan méreteket ölt. Az alkoholizmus olyan, mint egy dinoszaurusz a nappali szobában. Egy kívülálló számára a dinoszauruszt lehetetlen nem észrevenni, de azokat, akik együtt élnek vele, a szörny eltávolításának kilátástalansága arra kényszeríti, hogy úgy tegyenek, mintha nem is létezne. csak így képesek együtt élni vele. Hazugságok, kifogások, titkok mérgezik meg a légkört ezekben az otthonokban, kimondhatatlan érzelmi káoszt okozva a gyerekekben.

Dinoszaurusz a nappaliban

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Kapcsolódó szócikkek: alkoholizmus · tagadás
>!
amadeus100

A gyerek univerzumának központjában a szülők állnak. Márpedig ha a mindentudó szülők folyton azt mondják, hogy „hülye vagy”, akkor az úgy is van. A gyereknek nincs mi alapján kétségbe vonnia ezeket az ítéleteket.

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

1 hozzászólás
>!
TiaRengia I

Amit nem ad vissza, azt továbbadja.
Ha nem kezeli a félelmét, a bűntudatát és a szülei iránt érzett haragját, az a partnerén vagy a gyerekein fog lecsapódni.

248. oldal

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

>!
Papírtigris

A gyerekeknek alapvető és elidegeníthetetlen joguk, hogy táplálják, ruházzák, óvják és védjék őket. De a fizikai jogok mellett joguk van ahhoz is, hogy emocionális gondoskodásban részesüljenek, tiszteletben tartsák érzelmeiket, és úgy bánjanak velük, hogy kifejlődhessen az önbecsülésük. A gyerekeknek ezen kívül joguk, hogy viselkedésükhöz megfelelő szülői útmutatást kapjanak, szabad hibákat elkövetniük, és joguk van ahhoz, hogy testi vagy érzelmi bántódás nélkül fegyelmezzék őket. Végül a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy gyerekek lehessenek. Joguk van korai éveiket játékkal, spontánul és felelőtlenül eltölteniük. Magától értetődő, hogy a szerető szülő a felnövekvő gyereket segíti az érésben azzal, hogy rábíz egyes feladatokat és házi teendőket, de soha nem a gyerekkor rovására.

37. oldal

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

>!
Chöpp P

Nincs boldog válás. A válás minden esetben traumát jelent a család minden tagjának, még ha az adott körülmények között a legegészségesebb megoldás is. Lényeges azonban, hogy a szülők felismerjék: a házastársuktól válnak el, nem a családtól. Mindkét szülő felelős azért, hogy fenntartsa a kapcsolatot a gyerekeivel, még ha a kettejük élete szétszakadt is. A válás kimondása nem jelent engedélyt arra, hogy az alkalmatlan szülő elhagyja a gyerekeit.

52. oldal, 2. - "Attól, hogy nem így akartátok, még nagyon fáj" _"Ezúttal másképp lesz"_

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Kapcsolódó szócikkek: válás
>!
amadeus100

Szüleink mentális és emocionális magvakat ültetnek el bennünk – magvakat, amelyek velünk együtt fejlődnek és növekednek. Egyes családokban ezek a szeretet, a tisztelet és a függetlenség magvai. Sok más családban azonban a félelemé, a kényszeré és a bűntudaté.

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

>!
Lunemorte MP

Legyen olyan kedves önmagához, mint amilyen egy barátjához lenne, aki nehéz időszakon megy keresztül.

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

>!
Lunemorte MP

Ahhoz, hogy Ön jobban érezze magát, és megváltoztassa életét, igazából nincs szükség arra, hogy megbocsásson szüleinek!

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kuritárné Szabó Ildikó: Úgy szerettem volna, ha nem bántottak volna
Charles Bukowski: A kezdő
Lundy Bancroft – Jay G. Silverman – Daniel Ritchie: Lehet-e jó apa a bántalmazó?
Bleeding Bride: Fekete Fivérek
Szaszkó Gabriella: Maradj velem
Lisa Heathfield: Papírpillangók
Gyarmati Tamás (szerk.): Hallgatag falak
Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál
Emily Murdoch: Ha megtalálsz
Elisa J. Smith: Őrizd meg