Mérgező ​szülők 251 csillagozás

Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?
Susan Forward: Mérgező szülők Susan Forward: Mérgező szülők Susan Forward: Mérgező szülők

Ki ​fogja be a szülő száját, ki fogja le a kezét, ki állítja meg, amikor gyalázza, veri, kínozza, vagy éppen megerőszakolja gyermekét? Kik azok a mérgező szülők? Esetleg Ön is az áldozatuk volt, vagy még ma is az? Netán úgy bánik saját gyerekeivel, ahogy Önnel tették a szülei? Magánéleti kapcsolatai rendre kudarcot vallanak? Fél az intimitástól, vagy éppenséggel annyira ragaszkodik a partneréhez, hogy mindent elnéz neki? Nehezen érvényesíti az érdekeit, és gyakran meghátrál vagy fellázad, ha ellenállásba ütközik? Ezekre és még számos hasonló kérdésre kap választ az olvasó ebben a világos, közérthető könyvben, amely helyenként megdöbbentő példákkal illusztrálja, milyen sérüléseket okoz a gyerek lelkében a destruktív szülői magatartás, és teszi a felnőtt embert – nemritkán egy életre – a szülők rabjává. A könyvből azt is megtudjuk, hogy az ilyen gyermek, hogyan léphet ki a szülők árnyékából és válhat meg káros örökségétől. Az önismeret útját járó ember elengedhetetlen úti- és… (tovább)

Eredeti cím: Toxic Parents

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Lélek-kontroll

>!
Háttér, 2019
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639365452 · Fordította: Kövi György
>!
Háttér, Budapest, 2014
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155124358 · Fordította: Kövi György
>!
Háttér, Budapest, 2000
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639365834 · Fordította: Kövi György

2 további kiadás


Enciklopédia 22


Kedvencelte 17

Most olvassa 63

Várólistára tette 265

Kívánságlistára tette 184

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
encsy_eszter
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

https://moly.hu/idezetek/281445

Ezt nagyon megérte elolvasni. Azon az állásponton vagyok, hogy a mindenhonnan sugárzott – és elvárt – szülői szentségen nem árt árnyalni időnként. Hogy talán nem volt jogos az a pofon. Hogy nem normális, ha a saját szüleid folyamatosan megaláznak a „vicces” megjegyzéseikkel. Hogy elvárásokat támasztanak unokaügyben. Hogy elvárják a tiszteletet, de semmi tisztelnivaló nincs bennük. Hogy adott esetben akár véletlenül besikerültél, és külső nyomásra tartottak meg, mégis mártírként, szentként kell nézned őket, akik – kéretlenül – feláldozták az életüket érted, a szavaik pedig megkérdőjelezhetetlenek. Hogy nem tudnak bocsánatot kérni és önvizsgálatot tartani. Hogy még az önzetlennek feltüntetett cselekedeteik is önzőek. Hogy úgy adnak ajándékot, hogy gyorsan utánabiggyesztik a cserébe elvárt teendők listáját.

Sokak számára mégis megkérdőjelezetlen a szülői hatalom, a szülőt tisztelni kell, bármilyen pocsék ember is legyen. Azért, mert. Nos, az ilyen azért, mert dolgokat nagyon nem szeretem. :) És igyekszem is fellépni ellenük.

A saját szüleimmel egyre kellemesebben semleges a kapcsolatunk, a lehető legkevesebb találkozással és ütközéssel, ez nem volt mindig így. A legjobb, ami az esetünkben történhetett, az elköltözésem volt. Rengeteg agresszió és szomorúság párolgott el, már csak arra a lépésre várok, hogy ezt ők is beismerjék, és ne játsszák el az „elköltözött a lányom, nekem szegénynek, úúúgy hiányzik” darabot az ismerősök előtt, mikor nyilvánvalóan mind fellélegeztünk, mikor messzebb kerültünk egymástól. Apával még csak-csak elüldögélek, de ha anyával egy szobába kerülünk, abból nagyon gyorsan kemény vita lesz – pedig nem tartom magam hevesnek, sőt, a párom néha túl nyugodtnak is vél.
Ami nem megy, azt nem kell erőltetni – a remek család képét fenntartani sem kell mindenáron, mert több sérülést és felesleges fájdalmat okozhat, mintha hagyjuk ellebegni szépen, és kialakítjuk a körülményeink megengedte, élhető világunkat. Persze ez a végső eset, nem minden konfliktus menthetetlen, de szerintem mindenki elkezdi érezni, hogy mikor válik elviselhetetlenné az összeférhetetlenség. Amikor például a szüleid szerint egy Édes élet szereplő többet ért el az életben mint te valaha fogsz, és te biztosan irigy vagy rá, amiért szép (!), na az szerintem már az utóbbi kategória. :)

Ahogy olvastam a könyvet, meséltem róla a barátaimnak is. Nem csak én vagyok ilyen pocsék helyzetben. Egy ismerősöm anyja folyamatosan azzal tartja sakkban a lányát, hogy az ő és az apa házasságát a lány megmenthetné, és „igazán dolgozhatna rajta”, míg az anya vígan dugorászik tovább szerte a városban. Nem is sorolom, a legtöbb ismerősöm szüleinek típusa meg van írva a könyvben is: az alkoholista, az „önzetlen” (ha nem jössz haza hétvégére, meghalok), az irányításkényszeres… A saját kapcsolatomban is rengeteg konfliktus forrása az anyósom viselkedése és játszmái, a kiskutya-tekintettel előadott elvárásai, hogy folyamatosan igénye van arra, hogy átrendezze a lakásunkat és a lehető legtöbb helyzetben döntsön helyettünk… persze jóindulatból!!

Nagyon jó a könyv felépítése – először szembesít vele, hogy a mi mérgező szüleink melyik nagy típusból valók, aztán a könyv második felében megoldási lehetőségeket is mutat, akár formaleveleket is, amelyeket a testileg-lelkileg bántalmazott gyermek a szülőnek küldhet. Gyakorlatias, alapos, és arra vezet rá, hogy agresszióval felelnünk az agresszióra nem fog segíteni. Az is nagyon tetszett, ahogyan a megbocsátásról beszélt: NEM kötelesség megbocsátani. Pláne, ha a másik fél nem tett ezért semmit. Fontos viszont az érzelmeket letisztázni, mert a harag minket is rág.

Ami viszont nem tetszett: a példatörténeteknél (sajnos nem írtam ki…) kb mindegyik mintaszemélyről megjegyezte a szerző, hogy csinos, fiatalos, jóképű, vonzó – és így tovább. Lehet, hogy túlérzékeny vagyok, de ezek a részletek nem hiszem, hogy fontosak – ha pedig annak szánta őket, az igen nagy baj, mert azt sugallja, hogy „látod, ők mind SZÉPEK és mégis pocsék az életük”, mintha kisebb gond lenne egy ronda ember elszúrt gyermekkora. Ha ezek a pár szavas jellemzések kimaradnak, akkor eloszlathatta volna ezt a kellemetlen érzést a könyv.

Ezért azonban nem vontam le csillagot, mert minden más tekintetben remek és hasznos. Ajánlom annak is, aki gyermekvállalás előtt áll, útmutató, hogy hogyan ne szúrja el már az elejétől – akár ártalmatlan viccekkel, megjegyzésekkel. Mert a gyermekvállaláshoz még mindig nem kell papír – sajnos.

5 hozzászólás
>!
DaTa P
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Poppernél olvastam, hogy egészséges ember az, aki különösebb lelki sérülés nélkül el tudta viselni az anyját, vagy az apját, vagy kettejüket együtt, teszem hozzá én.

Azt hittem, az én utam már eléggé meg van dolgozva többszörös, hosszú terápiában, sok újdonságot nem fogok itt felfedezni. Nem is. De az, hogy amiről azt hittem, már megdolgoztam, feldolgoztam, még ma is erős érzéseket, indulatokat ki tud váltani, na az meglepett. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy épp a szüleimnél töltöttem vidéken 2,5 napot, még a könyv befejezése előtt, és intellektuálisan, főként a távolból olyan nagyszerűen meg lehet érteni helyzeteket, családi modelleket és szerepköröket, mintákat és tipikus reakciókat, de amikor ott vagy hirtelen személyesen újra, olyan könnyen, szinte egy pillanat alatt vissza tud az ember csúszni a gyerekszerepbe. Végigsírtam az utat hazafelé az autópályán. Hazaérve meg befejeztem a könyvet. És néha le-leveszem majd még a polcról, hogy felidézzem bizonyos fejezeteit, gyakorlatait.

>!
EssentialHencsi P
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Mindig azt akartam, hogy írjanak egy könyvet, ami rólam szól, de nem feltétlenül erre gondoltam. Pedig ahogy olvastam, egyfolytában arra gondoltam, hogy igen, ez velünk pont így volt. Kisgyerekként biztos voltam benne, hogy mindenkit ver az apja, csak ugyanúgy nem beszélnek róla, mint ahogy mi sem tettük. Borzasztó volt mindennap gyomorgörccsel hazamenni, hogy vajon jókedve lesz-e apunak, vagy felidegesítették a munkahelyén, mert akkor biztos talált okot, hogy a sérelmeit rajtunk verje le. Már ha volt munkája persze. És mégis mennyire imádtam, mert az én apukám oltári jó fej is tudott lenni. Mostanra már csak egy besavanyodott, gonosz, önző öregember, aki elmarta maga mellől a gyerekeit. És nem érti, miért van ez.
Mi szerencsések vagyunk a testvéreimmel, ott voltunk egymásnak, és a mai napig jó a viszonyunk. Erősen dolgozunk azon, hogy a ciklust ne vigyük tovább, jó szülők legyünk. Hellyel-közzel sikerül is.
Nem tudom mindenkinek ajánlani a könyvet, mert aki normális családban nevelkedett, azt gondolhatja, hogy a leírt példák túlzások, én viszont tudom, hogy nem azok.
Én már régebben rájöttem, hogy azért, amit a szüleim tettek vagy nem tettek, nem a tesóim és én voltam a hibás. Viszont azt most értettem meg, miért van az, hogy nekem az a természetes, hogy mindig szoronganom kell valami miatt, állandó nyomás alatt élnem, nekem az a nemnormális érzés, ha minden rendben van. Ezt kaptam örökségül.

17 hozzászólás
>!
Málnika 
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

”Amikor ezek a gyerekek felnőnek, tovább hordozzák a bűntudat és az alkalmatlanság érzésének terheit, ami rendkívül megnehezíti számukra a pozitív énkép kialakítását. Az ebből fakadó önbizalomhiány és csökkentértékűség érzése azután életük minden aspektusát beárnyékolja.”

Páratlan könyv, amely egy igen nehéz és sokakat sajnos személyesen érintő témát dolgoz fel, sokoldalúan és rendkívül közérthetően. Tökéletes szülő természetesen nem létezik, ám szülőnek lenni komoly felelősséggel jár, és valljuk be, nem mindenki alkalmas arra, hogy gyereket neveljen. Susan Forward találóan mérgezők szülőknek nevezi azokat, akik örök életre szóló sérüléssel látják el gyereküket. A boldogtalanság, az áldozat szerep azonban sajnos a gyerekkorral korántsem ér véget, hiszen felnőttként az önvád, az öngyűlölet és az önbüntetés áll boldogságuk útjában. A “nem érdemlem meg a boldogságot és a szeretet” séma egy egész életet képes romba dönteni, mielőtt az egyáltalán elkezdődhetett volna.

A kiadvány első része a mérgező szülők bemutatásával indul. Az erőszaktevők és az alkoholisták mellett ebben a könyvben végre a szavakkal verők is helyet kapnak, hiszen a nem látható sérüléseket sokan elbagatelizálják, pedig ezek sosem gyógyulnak be. A második részt pedig a “megoldásnak”, azaz az élet viszzaszerzésének, a speciális gyászmunkának szenteli. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akiket bármilyen típusú mérgező szülő nevelt fel, különösen, ahol generációról generációra hagyományozódik ez a lassan ölő méreg, de azoknak is, akik a társadalmi elvárások miatt csak akkor tartanak teljes embernek valakit, ha legalább 2-3 gyereket vállal.

3 hozzászólás
>!
ppeva P
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Elolvasva ezt a könyvet, azt szűrtem le, hogy egyáltalán nem létezik nem mérgező szülő. Nincs az a szülő, akit ne minősíthetnénk így. Susan Forward nagyon megengedő, ha a szülők „címkézéséről” van szó. Teljesen jogos kategória a „mérgező”, ha súlyosan bántalmazó, molesztáló, elhanyagoló, eltaszító, alkoholista szülők esetében használja, de egyre több olyan példát is hoz a könyvben, amit már nem sorolnék ide be. Mert akkor már az is „mérgező”, aki beletaposott a gyereke lelkivilágába azzal, hogy egyszer idegesen ráförmedt valamiért.
Nekem ennél a könyvnél sokkal szimpatikusabb ez a könyv itt:
https://moly.hu/ertekelesek/2520907
Már a címe is jobban tetszik, pont a másik irányba indítja el az olvasó gondolatait. Ennek ellenére Susan Forward sok kanyar után pont ugyanoda jut el: amennyiben lehet, próbáljunk békét kötni a szüleinkkel, mert a lezáratlan vagy megszakított kapcsolat ugyanúgy mérgező.
Sokakban felmerült itt ennél a könyvnél (is) az a fantasztikus ötlet, hogy előzetes engedélyhez kéne kötni a szülőséget. Na de ki engedélyezné? Milyen kritériumok alapján? Hogy derül ki valakiről, akinek még nem volt gyereke, hogy majd később alkalmas lesz rá, élethosszig? Például a „mérgező szülők” gyerekeit el kell-e tiltani a gyerekvállalástól, mivel rossz példákat hoznak magukkal? (És ezzel aztán élethosszig büntetni őket kívülről és utólag is azért, mert pocsék gyerekkoruk volt…) Vannak gyerekek, akiket „könnyebb” nevelni, és vannak, akik nehezebb kihívások elé állítják szüleiket – ilyen esetben hogy lehetne ezt megállapítani, hogy valaki erre is alkalmas lesz? Aztán ami ma alkalmasság, holnap lehet alkalmatlanság is, a módszerek változása miatt. Vannak, akiket örökbefogadás miatt alkalmassági vizsgának vetnek alá, és ott is előfordulnak később kiderülő melléfogások.
És végül akik engedélyeznék mások szülőségét, nem saját „mérgezettségük” érzését, esetleg (túl)kompenzálási indíttatásaikat, vagy akár előítéleteiket vinnék át másokra?
Szóval, ahogy mondtam már, csodálatos dolog, de egyáltalán nem könnyű szülőnek lenni. A magam részéről egyelőre annyit tudok, hogy az első 40 és fél év nehéz. Hogy utána könnyebb lesz-e? Ki tudja, a legidősebb lányom még csak 40 és fél éves… :))))

8 hozzászólás
>!
Amadea
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

– Az anyukám 85 éves, és minden egyes alkalommal, amikor felhív, megkérdezi, hogy „Dolgozol?” – mondja a hatvanas éveiben járó takarítónéni, miközben kicsavarja a rongyot a mosdókagyló felett. – Legszívesebben megkérdezném, hogy „Miért, mi lenne, ha nem?”, de nem bánthatom meg.

Tényleg nem?

Nehéz erről a könyvről írni. A címe kígyóként sziszeg, olyan szókapcsolat, aminek már a gondolata is szentségtörésként visszhangzik, olyan, ami elképzelhetetlen – hogyan lenne képes egy szülő megmérgezni a gyerekei életét?

Sajnos elég sokféleképpen. Sokszor szinte észrevehetetlenül, mondhatni.

A kötetben hangsúlyos szerepet kapnak a fizikailag bántalmazott gyerekek, de a verbális agresszorokra jellemző példák is jelen vannak. Sokan hihetik azt, hogy jó szülei voltak, hiszen nem verték, mindig volt mit ennie, sokkal többet tanulhatott, mint amennyinek a szüleinek megadatott – akkor miért lenne szüksége egy ilyen könyv elolvasására, netán terapeuta segítségére?

Döbbenetes, hogy a nyilvánvaló szavakkal verésen kívül milyen tudattalan hiedelmek, családi szokások formálnak minket és alakítják az egész életünket. Normális-e, ha valaki szorong, mielőtt felhívja az anyját, hogy ott akarja hagyni a munkahelyét? Normális-e, ha valaki kénytelen mindig ugyanazokat az értelmetlen kérdéseket végighallgatni, miközben a dühtől görcsösen szorongatja a telefont? Normális-e, ha a szülők állandóan azzal vegzálják a felnőtt gyerekeiket, hogy mikor lesz már unokájuk?

Susan Forward nemcsak a bántalmazás széles palettáját mutatja be különféle példákon keresztül, hanem a gyógyulási folyamat ciklusán is végig vezet, azokon a fontos állomásokon, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki képes legyen felismerni a problémái gyökerét és feldolgozhassa a traumatikus élményeit, beidegződéseit. Teszi mindezt gyakorlati példákkal és mérhetetlen empátiával. Bátorít az önálló döntéshozatalra, de óva int a bosszúvágytól, mert nem az a cél, hogy a páciens megbüntesse a szüleit. Lerombolja a szent szülő mítoszát, a keresztény kultúrkörben általános „tiszteld apádat és anyádat” – pontosabban átalakítja: ne azért tiszteld/szeresd apádat és anyádat, mert hatalmat gyakorolnak feletted, hogy félj tőlük, hanem azért, mert ők is szeretnek és tisztelnek.

Talán Forward legfontosabb tétele, hogy nem kell megbocsátani a szülőnek; nagyon extrém kijelentésnek tűnhet, de szépen rávilágít, mik a megbocsátás hátulütői – például az, hogy az a felelősség, ami a felnőtt gyerek vállát nyomja gyerekkorától kezdve, nem kerül át a jogos helyére, a szülő vállára, a szülő tovább folytatja toxikus tevékenységét, a páciens nem szabadul meg az elfojtott szorongásától.

Nagyon sokrétű ez a könyv, órákig lehet róla beszélni is és elmélkedni az olvasottakon. Meglepődtem, hogy azoknak is segíthet rávilágítani a problémáikra, enyhíteni a reflexszerűen fellépő bűntudatukon, akik úgy gondolják, nagyrészt vagy teljesen túlléptek a gyerekkorban kapott sérüléseken.

>!
Lunemorte MP
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Ez az a könyv, amely önbizalmat adott nekem és segített abban, hogy feldolgozzak bizonyos történéseket, melyek kínoztak a tudatalattimban…Segített abban, hogy feltörjenek bennem a régen elfojtott érzések és emlékképek, segített abban, hogy felnézzek önmagamra mindazért, amiért rettentő erős vagyok lélekben. Megvigasztaltam azt a kislányt, akit bántalom ért a múltban, hogy a jövőben egy nagyon erős és határozott nő pillanthasson vissza a tükörből…Köszönöm!!

>!
Orsi_olvas
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Nincs annyi csillag az égen, amennyit ennek a könyvek adni szeretnék.

Érzelmi elhanyagolás, alkoholizmus, bántalamzás, incesztus. Nem könnyű témák – és több ember gyerekkorának valósága, mint gondolni mernénk.
Felszabadító volt a szinte olvasóba mantrázott szöveg:
„Nem én voltam a felelős…” és ez a mondat sokféleképp folytatódhat:
… amiért nem törődtetek velem!
… amiért elhitettétek velem, hogy nem vagyok szeretetre méltó!
… a problémáitokért!
… a boldogtalanságotokért!
… az alkoholizmusodért!
A sor végelenül folytatódhatna.
Mind emberként, mind leendő pszichológusként sokat adott a könyv.
Szívből ajánlom mindenkinek!

>!
lzoltán IP
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

helyenként különös érzés volt azzal szembesülni hogy a magam történetét látom viszont ám ezúttal egy olyan külső szemlélőként aki elrendezte ezen dolgokat de ettől függetlenül eléggé gyomorba vágó tud lenni és ennek a gyomorba vágásnak több értelme és haszna van mint egyébként szokott lenni

>!
Háttér, Budapest, 2000
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639365834 · Fordította: Kövi György
1 hozzászólás
>!
lilla_csanyi
Susan Forward: Mérgező szülők

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Az esettanulmányok miatt érdekelt a könyv, de…te jó isten. Döbbenten álltam szinte az összes eset előtt. Csak megerősített abban ez a könyv, hogy a gyerekcsinálást is jogosítványhoz kéne kötni.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Óriási a különbség aközött, hogy „szeresd és tiszteld anyát és apát, mert mi is szeretünk és tisztelünk”, és aközött, hogy „szeresd és tiszteld anyád és apád, mert a szüleid vagyunk és hatalmunk van fölötted.”

Kövi György utószava, 340. oldal

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Kapcsolódó szócikkek: szeretet · tisztelet
>!
Papírtigris

Ezennel eltemetem a jó családról hordozott ábrándjaimat. Eltemetem a szüleimmel kapcsolatos reményeimet és várakozásaimat. Eltemetem a fantáziaképet, hogy gyerekként tehettem volna valamit, hogy megváltozzanak. Tudom, hogy soha nem lesznek olyan szüleim, akiket szerettem volna magamnak, és gyászolom ezt a veszteséget. De elfogadom. Nyugodjanak békében ezek az ábrándok.

242. oldal

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

>!
encsy_eszter

Azoknak a szülőknek, akik békében vannak önmagukkal, nincs szükségük arra, hogy felnőtt gyerekeik életébe beleszóljanak. De a mérgező szülőket, akikkel ebben a fejezetben dolgunk volt, a saját életük miatti mélyről jövő elégedetlenség és az elhagyatottságtól való félelem mozgatja. Gyerekük önállóságai úgy élik meg, mint egy testrész elvesztését. Ahogy a gyerek idősebb lesz, a szülő számára úgy válik egyre fontosabbá, hogy manipulációkkal továbbra is függőségben tartsa.
Amíg a mérgező szülőknek sikerül elérniük, hogy gyerekük kisgyereknek érezze magát, addig fenn tudják tartani az irányítást.

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Kapcsolódó szócikkek: irányítás · manipuláció
>!
Papírtigris 

A mérgező szülők felnőtt gyerekei – akár verték, túl hosszú ideig hagyták magukra kiskorukban, szexuálisan bántalmazták, beszámíthatatlanként kezelték, túlzottan féltették vagy bűntudattal terhelték őket – meglepő módon szinte mindannyian hasonló tünetektől szenvednek: a sérült önértékeléstől, ami az önpusztító viselkedésformák előidézője. Valamiképpen csaknem mind értéktelennek, szeretetre méltatlannak és alkalmatlannak érzik magukat. Ezek az érzések jórészt abból erednek, hogy a mérgező szülők gyerekei – hol tudatosan, hol tudattalanul – önmagukat hibáztatják azért, mert a szüleik bántották őket. Egy védtelen, rászoruló gyerek számára elviselhetőbb a bűntudat érzése, mert valami „rosszat” tett, amivel kiérdemelte apa haragját, mint hogy elfogadja a rémisztő tényt, hogy apában, a védelmezőben, nem lehet megbízni.
Amikor ezek a gyerekek felnőnek, tovább hordozzák a bűntudat és az alkalmatlanság érzésének terheit, ami rendkívül megnehezíti számukra a pozitív énkép kialakítását. Az ebből fakadó önbizalomhiány és csökkentértékűség érzése azután életük minden aspektusát beárnyékolja.

12. oldal

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

1 hozzászólás
>!
Carmilla 

Akik alkoholistákkal élnek egy fedél alatt, azok esetében a tagadás szinte határtalan méreteket ölt. Az alkoholizmus olyan, mint egy dinoszaurusz a nappali szobában. Egy kívülálló számára a dinoszauruszt lehetetlen nem észrevenni, de azokat, akik együtt élnek vele, a szörny eltávolításának kilátástalansága arra kényszeríti, hogy úgy tegyenek, mintha nem is létezne. csak így képesek együtt élni vele. Hazugságok, kifogások, titkok mérgezik meg a légkört ezekben az otthonokban, kimondhatatlan érzelmi káoszt okozva a gyerekekben.

Dinoszaurusz a nappaliban

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

Kapcsolódó szócikkek: alkoholizmus · tagadás
>!
Málnika 

Mindannyiunknak meg kell találnunk az egyensúlyt az önmagunkról való gondoskodás és a mások érzéseivel való törődés között.

211. oldal, 11. fejezet - Az öndefiníció első lépései (Háttér Kiadó, 2014

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

>!
amadeus100

A gyerek univerzumának központjában a szülők állnak. Márpedig ha a mindentudó szülők folyton azt mondják, hogy „hülye vagy”, akkor az úgy is van. A gyereknek nincs mi alapján kétségbe vonnia ezeket az ítéleteket.

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Ahhoz, hogy Ön jobban érezze magát, és megváltoztassa életét, igazából nincs szükség arra, hogy megbocsásson szüleinek!

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

11 hozzászólás
>!
Papírtigris 

A gyerekeknek alapvető és elidegeníthetetlen joguk, hogy táplálják, ruházzák, óvják és védjék őket. De a fizikai jogok mellett joguk van ahhoz is, hogy emocionális gondoskodásban részesüljenek, tiszteletben tartsák érzelmeiket, és úgy bánjanak velük, hogy kifejlődhessen az önbecsülésük. A gyerekeknek ezen kívül joguk, hogy viselkedésükhöz megfelelő szülői útmutatást kapjanak, szabad hibákat elkövetniük, és joguk van ahhoz, hogy testi vagy érzelmi bántódás nélkül fegyelmezzék őket. Végül a gyerekeknek joguk van ahhoz, hogy gyerekek lehessenek. Joguk van korai éveiket játékkal, spontánul és felelőtlenül eltölteniük. Magától értetődő, hogy a szerető szülő a felnövekvő gyereket segíti az érésben azzal, hogy rábíz egyes feladatokat és házi teendőket, de soha nem a gyerekkor rovására.

37. oldal

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?

>!
TiaRengia IMP

Amit nem ad vissza, azt továbbadja.
Ha nem kezeli a félelmét, a bűntudatát és a szülei iránt érzett haragját, az a partnerén vagy a gyerekein fog lecsapódni.

248. oldal

Susan Forward: Mérgező szülők Hogyan szabaduljunk meg fájdalmas örökségüktől, és nyerjük vissza életünket?


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Varga Zoltán: A nehezen nevelhető felnőtt
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek
Thomas Armstrong: Tényleg ADHD-s a gyerekem?
Barbara Coloroso: Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak
Jo Frost: Szuperdada
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Steve Biddulph: Lányos szülők kézikönyve
Harvey Karp: A legboldogabb kisgyermek
Tim Seldin: Hogyan nevelj boldog gyereket