Kívülállók 33 csillagozás

Susan Eloise Hinton: Kívülállók

A ​Kívülállók A Pál utcai fiúk modern változata. Két külvárosi banda harcol egymás ellen, a „pubik” és a „zselések”. Alapvetően ugyanazt csinálják – moziba járnak, kocsival száguldoznak és összecsapnak, de a pubik – legalábbis a zselések úgy érzik – jó családi kapcsolataik és viszonylag biztonságos anyagi helyzetük miatt mindent megúsznak, ráadásul állandóan éreztetik a zselésekkel felsőbbrendűségüket. A regény megírásakor tizenhat éves írónő éppoly érzékletesen ábrázolja a szereplőket, s a köztük feszülő konfliktusokat, mint annak idején Molnár Ferenc. A Kívülállók azonban a mi világunkban, a mi körülményeink között játszódik, az egymásnak rontó pubik és zselések igazi késekkel hadonásznak, pisztolyt hordanak és szükség esetén a használatuktól sem riadnak vissza. Drasztikuma ellenére sokszor lírai hangvételű ez a regény. Az ellentétek pubik és zselések, szülő és gyerek, nagytestvér és kistestvér között megoldódnak – már azok esetében, akik életben maradnak. A Kívülállók nem… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Európa, Budapest, 1999
198 oldal · ISBN: 9630765292 · Fordította: László Áron Márk

Kedvencelte 13

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
klaratakacs +SP
Susan Eloise Hinton: Kívülállók

Egy olyan könyv, ami napokig velem-bennem maradt, fura, hogy nagyon ismeretlen maradt, mert egy remek könyv, sokféle olvasattal. (Ahogy a Pál utcai fiúk sem csak a grundról szól).
Lehet olvasni kemény társadalomkritikaként, máig érvényes tanulsággal, hogy aki az utca egyik oldalára születik sosem lehet jó ember, mert azonnal leírják. Mert „zselés”, mert saját – kemény – törvényei vannak, melyek az életben maradást biztosítják. Holott a naplemente mindkét oldalon ugyanolyan szép.
Lehet olvasni kamaszregénynek is, hiszen a főhösök 20 év alattiak, akik keresik magukat a helyüket, példaképeket teremtenek és halálig tartó barátságokat kötnek. Szó szerint halálig.
Az író, holott 17 évesen írta a könyvet, remek szereplőket teremtett, élnek minden mozdulatukban, párbeszédükben. Mindenki rossz és mindenki jó, mindenkinek vannak indokai a viselkedésére, amit ha elfogadni nem is tudunk, de megérteni igen.
Javasolnám kötelező, de legalább ajánlott olvasmánynak, nagy beszélgetéseket lehetne kezdeményezni e könyv alapján a tizenéves korosztállyal.

>!
kellyolvas
Susan Eloise Hinton: Kívülállók

Nos, a fülszöveget annyiban javítanom kell, hogy ez a történet nem a mi világunkban játszódik, hanem 1965 körül Oklahomában, amikor Paul Newman és James Dean voltak a sztárok.
A szerző 17 évesen írta meg a könyvet és lány létére egészen jól megoldotta, hogy egy 14 éves fiú szemszögéből meséljen. A főszereplő Ponyboy Curtis néhány hónapja veszítette el a szüleit, legidősebb bátyja a 20 éves Darry két állást is vállalt, hogy el tudja látni őt és a középső bátyját a 17 éves Sodapop-ot. Darry feladta főiskolás álmait a munka miatt, Sodapop viszont önként vált meg a sulitól, most egy benzinkúton dolgozik. Mindketten nagyon szeretik és féltik öccsüket, bár ezt eltérő módon mutatják ki, Darry szinte sosem mosolyog. Ponyboy legjobb barátjával Johnny-val szeret lógni, na meg a zselés bandatagokkal, akikkel kisebb nagyobb balhékba, verekedésekbe keverednek, természetesen a város másik felén élő pubik ellen, akik a jólétet, a társadalmi elismerést képviselik.
A fiúk belógnak egy autós moziba, ahol megismerkednek két pubi lánnyal, beszélgetnek, kóláznak, és rájönnek, hogy a pubik között is vannak „normálisak”. Sajnos az éjszakának nem lesz jó vége, Ponyboy-t és Johnny-t megtámadják, előkerül egy kés, és Johnny leszúrja az egyik pubit, aki Ponyboy-t lenyomta a víz alá. A fiúknak menekülniük kell a városból, a bandák között pedig kitör a háború.
A történet szívbemarkoló, látunk jó néhány tragikus sorsot, olyan szerethető karaktereket, akik sokkal jobb életet érdemelnének. Elég egy rossz döntés, egy haragos pillanat és kártyavárként omlik össze az amúgy sem túl fényes jövőkép. A szerző a bandák közötti ellentétet használja fel a társadalomkritikára, de a regényben nem ezt éreztem a fő mondanivalónak. Sokkal inkább Ponyboy belső vívódásai gondolkodtattak el, a felnőtté válásról, a barátságról, a félelmekről, az elfogadásról. Meg kell tanulni elfogadni magunkat, rá kell jönni, hogy nem vagyunk egyedül, mások is ugyanazt a naplementét látják, ami minket is elvarázsol.
Ponyboy, aranynak kell maradnod.

3 hozzászólás
>!
nikati
Susan Eloise Hinton: Kívülállók

Engem személy szerint nagyon boldoggá tett, hogy teljesen véletlenül, (A Csit-csit sorozatban olvastam róla, azért ez vicces) rátaláltam, rákerestem, nehezen találtam, megnéztem a filmet amíg megérkezett, aztán elolvastam. És még olvasás után is napokig magával sodort. Úgy gondolom nálunk valamiért nem találta meg a saját közönségét, amit nagyon sajnálok. Hibái (ha vannak, mert én elfogult vagyok, nem látom őket) betudhatók, hogy a szerző tizenhat éves fiatal lány volt amikor írta. Mindenképpen ajánlom olvasásra.

>!
esztokam P
Susan Eloise Hinton: Kívülállók

Megérdemelt klasszikusa ez az amerikai ifjúsági irodalomnak. Hihetetlen, hogy itthon nem ismerik többen.

>!
Bonzeee
Susan Eloise Hinton: Kívülállók

Egy konyv, amit azért szereztem meg, olvastam el és helyeztem kitunteto helyre a konyv-kincseim kozott, mert gyerekkoromban véletlenul elkaptam a belole készult filmet, amit a hajdani „TV 22” nevu keruleti kábelcsatorna – VHS minoségben, hulla béna feliratozással – a 90-es évek legelején, tutira véletlenul, leadott – és imádtam. A „pubi” (a filmben "zselés") banda olyan szereposztással bírt felvonulni, mint Tom Cruise, Patrick Swayze, Rob Lowe, Matt Dillon, Ralph Macchio, Emilio Estevez… Semmiség. :D
Pár évre rá, valami morbid oknál fogva készult belole egy másik film – szintén viszonylag parádés csapattal –, de addigra már nekem becsípodott az elso verzió.
Amikor aztán – sok-sok-sok évvel késobb – szert tettem a konyvre, és olvasni kezdtem, minden oldalon, minden eseménynél felcsendult a fejemben a filmben odatartozó zene. Szenzációs élmény volt. :D
Gyermekkorom egyik alapmuve ez a konyv (és film). Valahol tudom, hogy ha objektív tudnék lenni, nem kapna 5 csillagot. De nem tudok. 5 csillag. :)

>!
nanita
Susan Eloise Hinton: Kívülállók

Olvassátok, érdemes, méltatlanul nem ismert könyv nálunk. Valószínűleg én sem olvasom el, de több regényben is emlegették, így kíváncsi lettem. Könyv a barátságról, útkeresésről, családról, igen komoly társadalomkritikával ötvözve. Olyan könyv, ami még egy darabig veled marad, és ott motoszkál az agyadban, elgondolkodtat.

>!
Sárhelyi_Erika I
Susan Eloise Hinton: Kívülállók

Olvastunk, láttunk már ilyet moziban, tévében: USA, kölykök az utcán, csórók és menők, örökös harcban egymással. Klasszikus bandaháborús regény, mely a történetét illetően túl nagy meglepetést nem okozott – egyrészt. Másrészt viszont olvasmányosan, egy 16 éves szerzőhöz képest meglepő érettséggel és stílusérzékkel megírt könyv.

2 hozzászólás
>!
Kuti_Erzsébet
Susan Eloise Hinton: Kívülállók

Emberi. Őszinte, egyszerű és mély érzések, egy 16 évesen megdöbbentő éleslátással. Méltatlanul ismeretlen könyv Magyarországon a Zabhegyezőhöz képest. Kamaszgyermekes szülőknek külön ajánlott.

>!
Kerol
Susan Eloise Hinton: Kívülállók

Eleinte valahogy nem tudott magával ragadni a könyv, de ez lehet a fülszöveg hibája is, hiszen én A Pál utcai fiúkat kerestem a szereplőkben, a sorok között és egyáltalán az egész történetben, de ez a sztori merőben más, mint a „kis magyar valóság”.
Aztán ahogy haladt előre az egész, ahogy kibontakozott Ponyboy és a tesók sorsa, ahogy összetartott a banda, ahogy a legkeményebb fiú védte a két kicsit, és ahogy végződött az egész szituáció… megrázó volt. Főleg abban a tudatban, hogy egy tizenéves gyerek írt kortársai sorsáról, életéről, küzdelmeiről.
Örülök, hogy rátaláltam.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

Az ember azt olvassa, a halottak olyanok, mintha békésen aludnának, de ez nem igaz. Johnny egész egyszerűen halottnak látszott. Mint az elfújt gyertya.

164. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) Soda egyedi jelenség. Be tud rúgni, táncol az asztalon anélkül, hogy egy csepp piát meginna. Mifelénk ritka az olyan, aki nem piál legalább néha. De Soda egy kortyot sem iszik – egyszerűen nincs rá szüksége. Magától az élettől is berúg.

16. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

Olyan könnyedén tudok hazudni, hogy néha még én is megijedek magamtól. – Soda szerint azért van, mert túl sokat olvasok.

78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Sarah Dessen: Figyelj rám!
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el…
John Grisham: Az ártatlan ember
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Fekete István: Zsellérek
Gergely Márta: Sanyi