Csend 92 csillagozás

A hallgatás ereje egy harsány világban
Susan Cain: Csend Susan Cain: Csend

Bár ​a befelé forduló, csendesebb introvertáltak és a társaság- és élménykereső extrovertáltak aránya nagyjából egyforma az emberek között, a nyugati kultúra mégis a harsányabb extrovertált viselkedést részesíti előnyben, olyannyira, hogy az introvertáltak gyakran kénytelenek saját természetüket elnyomva extrovertáltként viselkedni, ha boldogulni akarnak az életben – pedig nekik köszönhetjük többek között az Apple-t, a relativitáselméletet vagy Van Gogh napraforgóit is.

Susan Cain olvasmányos és tudományosan megalapozott könyvében felszólal ez ellen az aránytalan megítélés ellen, és bemutatja, miben különbözik egymástól az introvertáltak és az extrovertáltak agyműködése, személyisége, munkastílusa és társas viselkedése, a párkapcsolatoktól a szülő-gyermek viszonyig. Körüljárja, milyen területeken teljesítenek jobban az introvertált emberek, lehetnek-e jó üzleti vezetők, és lerombol néhány közkedvelt extrovertált mítoszt, mint a brainstorming és a csapatmunka… (tovább)

Eredeti mű: Susan Cain: Quiet

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Háttér, 2016
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155124471 · Fordította: Ehmann Bea
>!
Háttér, 2013
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155124075 · Fordította: Ehmann Bea

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

pszichológus · Mark Twain · Rosa Parks · tábornok


Kedvencelte 21

Most olvassa 28

Várólistára tette 164

Kívánságlistára tette 138

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Morpheus
Susan Cain: Csend

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

Ez egy nagyon fontos könyv azoknak az embereknek, akik a társadalom extrovertált fókuszú közegében élnek introvertáltként. Főleg, ha azt sem tudják, hogy ők introvertáltak. Nem tudják, hogy milyen kincsek vannak bennük, mert mindenhonnan azt hallják, hogy ők gyávák, csendesek, félrehúzódók (nem a buli meg a társaság az életük), ahelyett, hogy a napon rohangálnának a többi gyerekkel, olvasnak. Megtanulhatják ebből, hogyan és mennyire lehet és kell(ene) beépülni a társadalomba céljaik megvalósítása érdekében, vagy éppen hogyan hagyjuk azt a hátunk mögött, és éljük azt az életet, amilyet mindig is szerettünk volna.
Valamint fontos mindazoknak az extrovertált embereknek, akiknek a gyerekük, partnerük, tanítványaik, beosztottaik introvertáltak, és persze fordítva is.
Amiért fél pontot levontam, az egyrészt azért volt, mert egy kicsit tényleg bestseller ízű volt, másrészt pedig azért, mert azért jobbak – bizonyos tekintetben – az introvertált emberek, mert jobban követik a szabályokat, merthogy könnyebben megfélemlíthetők. Kösz…
Teszt: http://www.16personalities.com/hu/ingyenes-szem%C3%A9ly…
(Mellesleg én is az vagyok.)

24 hozzászólás
>!
DaTa P
Susan Cain: Csend

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

Introvertáltként élni egy világban, melyben az extrovertált viselkedésmód az elvárt az élet megannyi területén, nem egyszerű. Ezt a kérdéskört járja körül Susan Cain könyve, amely a maga nemében érdekes mű, látszik, hogy alapos kutatómunka előzte meg, nagyon sok vizsgálati eredményre hivatkozik, mégis elég hamar kezdtem azt érezni, hogy drága Susan, sok beszédnek bizony sok az alja. Ha a jó 400 oldalból bátran húz és összesűríti az egészet mondjuk 150 oldalba, akkor sem mondott volna kevesebbet, merem állítani, semmivel.

>!
Annamarie P
Susan Cain: Csend

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

Az amerikai írónő nem kíván kevesebbet, mint megcáfolni azt a téves nézetet, hogy a társadalom jelentős részét alkotó befelé forduló, introvertált emberek kevesebbet érnek, és nem olyan hatékony részei társadalmunknak, mint az extrovertált emberek.

Aki önmagát introvertált személyiségnek tartja, az biztos, hogy gyógyírnak tekinti ezt a könyvet, már, ha eddig nem élte meg személyiségének értékeit. Egy régebbi történet jut az eszembe, amikor pszichológiából vizsgáztam. Páros vizsgáztatás folyt, egy másik fiatalemberrel együtt ültünk a szóbelin. A téma pont a személyiségtípusok voltak, amikor is a tanár feltette a kérdést, hogy mi vajon melyik csoportba soroljuk magunkat, és miért? Szerencsére a vizsgázó társam gyorsan rávágta, hogy ő introvertált, és hosszas fejtegetésbe kezdett. Én annyira introvertált voltam akkoriban, hogy azt is szégyelltem bevallani, hogy ebbe a csoportba tartozom, pláne részletezni. Tehát tényleg létezik egy ilyen fajta kisebbségi komplexus, de nem gondolom, hogy ezért bárhol is meg kellene rekednie a személyiségfejlődésünknek.
Visszatérve Susan Cain könyvére, el kell mondanom, hogy a hölgy alaposan körbejárja azt a témát, ahogyan az introvertált emberek megjelennek a hétköznapokban, s főként a társadalmi életben. Hangsúlyozza, hogy mennyire elképzelhetetlen és szegény lenne az életünk ezen személyek nélkül. Ezer oldalról bemutatja, hogy milyen értékeket hordoznak, miben rejlik az erejük. Azzal a kérdéssel indít, hogy miként válhatott az extroverzió eszményképpé? Miért kapcsolódott össze a karizmatikus vezető személye az extrovertált személyekkel, holott a zsidó népet rabságából kivezető Mózes, maga is „nehéz szavú” ember volt? A csoportmunka hatékonyságát mennyire szabad és kell összevetni a magányos munka erejével? Nagyon izgalmas kérdések. Ezek után felveti a személyiségjegyek genetikai öröklődésének kérdését, amit pontosan abból a gondolatból indít el, hogy amíg a világ keleti felén az introvertált személyiségek hordozta sajátságok értéknek minősülnek, addig Amerikában, sokkal inkább az extrovertáltaké a dicsőség. Vajon létezik-e genetikai átörökítés ebben? Meg tudták volna hódítani az Újvilágot a befelé forduló emberek, vagy a pionírok miféle erényekkel kell, hogy felvértezzék magukat? Susan Cain megadja azt a százalékot, amit szerinte az öröklődés és a nevelés fog jelenteni személyiségünk alakulásában.
Aztán számos kisebb lélegzetvételű gondolat következik, a különböző típusok együttéléséről, arról, hogy mekkora színészek az introvertáltak, a kultúrák keveredésének nehézségéről az amerikai egyetemeken, (kifejezetten e tekintetben!) hogyan neveljük gyermekeinket, és sajnos csak nagyon érintve van szó a finomhangolásról.

Ez a könyv egy monumentális alkotás ebben a témában, vagyis inkább az lenne, ha valahogy ki tudott volna billenni egyoldalúságából. Elképesztő az a gyűjtőmunka, amit a szerző végzett, hiszen példát példára halmozva sorol, és rendkívül gazdagon illusztrálja mondanivalóját. Miért érezte azt, hogy minél hosszabban mond valamit, az annál több? Így viszont ellentmondásossá válik, hiszen az extrovertáltak eszközével akarja az olvasót meggyőzni az introvertáltak erényeiről.

Nagyon hiányoltam az extrovertált személyiségek méltatását, illetve keveselltem. Akárcsak az árnyalásokat, hiszen amire maga Susan Cain is utal, a Myers-Briggs típuselmélet is csoportosít az alaptípusokon belül. Így aztán rettentő fárasztóvá és bosszantóvá vált a könyv körülbelül 200 oldal után. Lehet, hogy megerősítést ad bizonyos tekintetben, de aki nem érezte át eddig, hogy a bölcsesség, az elmélyülés micsoda erő lehet, az nem biztos, hogy ettől majd rájön. Persze az esély megvan.

3 hozzászólás
>!
KoŁibri
Susan Cain: Csend

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

Lélekanatómia könyv. Normálisak vagyunk mi is, csak itt nyugaton egész egyszerűen nem divatosak. A csend veszélyes, félnek tőle, illetlenségnek kiáltják ki, mert azt ami a fejedben van nem lehet irányítani, elvárják hogy folyamatosan közvetítsd mit miért teszel vagy miért nem.

11 hozzászólás
>!
cseri P
Susan Cain: Csend

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

A stílusa olykor nagyon amerikai, de sok dolgot helyretesz, ezért az olyan introvertáltaknak, mint én, tényleg alap.

>!
zördög
Susan Cain: Csend

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

jó és fontos könyv.
asszem, hogy introvertáltként kicsit mindig szembe megy az ember az árral (megy? inkább szembe ül az árral), így nem árt kicsi vigasztalást kapni, hogy nincs velünk semmi baj. nekem segített.

>!
dorcika
Susan Cain: Csend

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

Én lepődtem meg a legjobban, de nekem ez a könyv nem tetszett.
Leginkább azért nem, mert – bár én magamat introvertáltnak tartom – tele vagyok extravertált barátokkal, ismerősökkel, sőt a húgom is az. Így aztán engem senki nem fog megvezetni olyan hülyeségekkel, hogy az extravertáltak mind felszínes, agresszív majmok, akiknek az egész élete az azonnali jutalmak hajkurászásáról szól. Persze ehhez képest minden introvertált egy special snowflake, egy érzékeny lelkű zseni, egy meg nem értett Einstein, egy álmodozó mimóza… sorolhatnám még a sztereotípiákat, de minek? Úgyse igazak. Van jó pár introvertált ismerősöm, aki akkora ordas nagy paraszt, hogy épp csak a kapanyél nem fordul ki a szájából; ellenben az összes extravertált barátom – plusz a húgom – kedves, figyelmes, empatikus ember, akik nagyon is törődnek azzal, hogy mindig mindenki jól érezze magát a környezetükben. Erről ennyit.

A másik dolog, ami nagyon idegesített: a felesleges szócséplés. Ezt a könyvet meg lehetett volna írni 150-200 oldalban, legalábbis az érdemi részét biztosan. Igazából nem is tudom, miért volt fejezetekre tagolva, mert kb. mindegyik rész ugyanarról szólt – vég nélküli sztorizgatásokról. Ráadásul az egyik fejezet épp azt járta körbe, hogy miért olyan furcsa az ázsiai-amerikaiak előadásmódja az amerikaiaknak: hát mert nem szeretik bő lére ereszteni a mondandójukat! Ők csak a lényeget nézik, a körítést nem tartják fontosnak. Na ezt a tanácsot az írónő is megfogadhatta volna.

Ami jó benne, az az, hogy valamennyire demisztifikálja az introverziót, és azt sulykolja, hogy ez nem egy betegség, vagy jellemhiba, amit gyógyítani kell, hanem egy természetes módon előforduló személyiségtípus, aminek megvannak a maga előnyei, amik ebben a világban nem mindig érvényesülnek, mert most az extraverzió az ideál (vagy legalábbis azok a készségek, amik az extravertáltabbaknak mennek jól). Amivel egyébként teljesen egyetértek, de szerintem ezt meg lehetett volna írni feleennyi oldalban is, az extravertáltak savazása nélkül.

2 hozzászólás
>!
Bi_bi_bi P
Susan Cain: Csend

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

Azt hiszem, hogy én inkább introvertált vagyok, mind extrovertált, de azért ez mindenkinél (gondolom), kivéve egy-két nagyon erős pólust, kicsit komplexebb.

https://www.16personalities.com/hu…
Itt egy link, kicsit részletesebben, árnyaltabb formában lebontva az, hogy tulajdonképpen milyen személyiségek is vagyunk. (Nálam teljes mértében passzol, ezért mertem nyugodtan ajánlani.)

A könyv pedig olyan volt számomra, mint egy kis sziget, ahol jól tudom érezni magam.:)

>!
félóra
Susan Cain: Csend

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

Az utóbbi 10 évben, valahányszor kitöltöttem a Miggs-Bryer tesztet különböző életszakaszokban, az introverzió-extroverzió skálán mindig 90% feletti értéket kaptam az intorverzió javára; „súlyos eset vagyok”, gondoltam. Mint sok más introvertált, sokat küszködtem, hogy békét kössek a saját természetemmel, amikor ott vannak mellette azok a tulajdonságok, amelyek rendszeresen arra ösztönöztek, hogy kifelé lépjek: legfőképp ez a megnyílni vágyás és a szüntelen kíváncsiság a világ, és más emberek felé.

Itt kezdődnek a konfliktusok: hol húzódik a határ az introverzió és azok között a képességek között, amiket feltétlenül fejlesztenünk kell önmagunkban az önérvényesítéshez? Mi az, ami életre szóló kiegyensúlyozottságot és békét hoz, ha sikerül elfogadnunk, és honnan ismerjük fel más eseteknél, amikor az elfogadás egy helyben toporgássá, beletörődéssé, már-már erőszakos elnyomássá fog válni önmagunkkal szemben? Mik azok a jelek, amikor kimondhatom magamnak, hogy ez már nem az én természetemhez tartozik, ez egy gyengeségem és dolgoznom kell még rajta? Mert ami érdekes, az mindig a felszín alatt van és azért, hogy megkapjuk – újra meg újra meghaladva önmagunkat –, dolgozni kell. A határ gyakran elmosódik, és úgy gondolom, fontos tisztáznunk magunkban az értékrendünket, hogy introvertált beállítottságunk ne korlátozzon, hanem hozzásegítsen minket céljaink eléréséhez: mert ez egy kincs, egy kivételes adomány is lehet, ha a megfelelő lencsén keresztül szemléljük.

Ez a gondolat foglalkoztatott, miközben Susan Cain könyvét olvastam. Elképesztően nagy mennyiségű szakirodalomra hivatkozik, és pont emiatt azt az érzést kelti, hogy ez inkább egy gyűjtés, amolyan szöveggé konvertált amerikai dokumentumfilm, amelyben folyamatosan embereket szólaltatnak meg a saját élményeikről valamilyen kontextusban, valamennyi összekötő narrációval. Az első 100 oldalt követően már szerettem volna letenni, de szerencsére pont ekkor beszélgettem egy ismerősömmel, aki méltatta a könyvet és megnyugtatott, hogy csak az első negyede ilyen.

És jó, hogy hallgattam rá. Egyre izgalmasabb témák kerültek felszínre és elkezdődött kirajzolódni a szerkezet és az írónő szándéka, ahogy elmélyedtünk az introverzió különböző oldalainak vizsgálatával kapcsolatban. Nincsenek elméletek, elsősorban a történetekből, esettanulmányokből és kísérletekből vonja le a konklúzióit, amelyek így hiteles forrást képviselnek. Az írónő maga is gyakran felszólal, hozzáadja a saját tapasztalatait és megvilágítja motivációját a könyv megírására, amelynek nem csak az célja, hogy megértsük az introverziót, hanem az is, hogy számtalan példát követően láthatóvá váljék: nem gyengeség, ha nem vagyunk beszédesek, ha nem vágyunk hangos társasági találkozókra menni, ha nem találjuk fel magunkat azonnal idegenek előtt. És hogy hogyan tudjuk ezt használni, arról bővebben majd a könyvben.

Így számomra választ adott a fönti kérdéseimrmel kapcsolatban. Bár meg lehetett volna írni nagyjából fele ekkora terjedelemben, ajánlom önismereti könyvnek az introvertáltaknak, és mindenkinek, aki szeretné megérteni ennek a pszichológiáját.

8 hozzászólás
>!
Amrita I
Susan Cain: Csend

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

Ez megint olyan, hogy szeretnem ha egy-ket igazi pszichologus velemenyet olvashatnam rola h mennyire vegyem keszpenznek. Es ha mindez igaz, akkor kene egy ilyet irni kimondottan magyar viszonyokra alkalmazva mert a peldak kozott tul sok az Amerikaban tipikusabb mint itthon. Mindazonaltal ez a konyv rolam, hozzam szol. Mint alextrovertalthoz.


Népszerű idézetek

>!
KoŁibri

Képes volt hajnalok hajnalán felkelni csak azért, hogy egy csésze gőzölgő kávé mellett kellő ideig zavartalanul merenghessen. Szerette a partikat, ám még jobban szeretett hamar hazamenni róluk.

113. oldal

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

1 hozzászólás
>!
KoŁibri

… a szenzitív emberek szokatlanul komplex módon gondolkodnak. Ez azt is segít megmagyarázni, hogy miért unják ezek az emberek a bájcsevegést. „Ha az ember komplikáltan gondolkodik, akkor az értékek vagy az erkölcs témájához képest valóban nem túlzottan érdekes, hogy milyen az időjárás vagy hogy ki hol nyaralt. ”

222. oldal

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

9 hozzászólás
>!
KoŁibri

A kreativitáshoz nem csupán a személyes tér fontos, hanem a „társas nyomástól” való megszabadulás is.

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

Kapcsolódó szócikkek: kreativitás
>!
Annamarie P

Más szavakkal, ha az ember egy fa alatt üldögél a kertben, mialatt mindenki más a teraszon koccintgat, akkor nagyobb valószínűséggel esik a fejére egy alma. Newton a világ egyik legintrovertáltabb embere volt.

126. oldal

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

1 hozzászólás
>!
KoŁibri

Azt mondták róla, hogy „félénk és visszahúzódó” volt, ám „egy oroszlán bátorsága” lakozott benne. …Vajon hogyan lehet valaki egyszerre csendes is meg bátor is? – lényegében ezt kérdezték a visszaemlékezők. Hogyan lehet valaki egyszerre visszahúzódó is és merész kiállású is?

17. oldal

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

>!
KoŁibri

orchidea elmélet: … némelyik gyerek olyan, mint a pitypang, ami minden környezetben jól megél. Mások azonban – ideértve a Kagan által magas reaktivitásúnak nevezetteket is – olyanok mint az orchidea: könnyen elhervadnak, ám megfelelő környezetben nagyra és csodálatosra nőnek… az ilyen gyermekek idegrendszere a gyermekkor nehézségei miatt igen hamar túlterhelődik, ám épp ezért ők a gondoskodó környezetből is többet képesek meríteni, mint a többiek. Azaz az orchidea – gyerekeket minden élmény erőteljesebben formálja, a pozitívak és a negatívak egyaránt.

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

>!
Qwerf

(…) egyetlen őszinte kapcsolat többet ér egy maroknyi névjegynél.

416. oldal

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

1 hozzászólás
>!
Qwerf

A tudósok ma már tudják, hogy agyunk képtelen arra, hogy egyidejűleg két dologra figyeljen. Ami a felszínen párhuzamos feladatvégzésnek tűnik, az valójában nem más, mint több feladat közötti állandó oda-vissza váltogatás, ami akár 50 százalékkal is ronthatja a hatékonyságot, és ugyanilyen mértékben növelheti a hibázások számát.

142. oldal

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

>!
Qwerf

Az extrovertáltak nehezen értik meg, milyen óriási szükségük van az introvertáltaknak arra, hogy egy-egy nehéz nap után újra feltöltődjenek. Mindannyian együttérzünk kialvatlan párunkkal, aki olyan fáradtan ér haza a munkából, hogy beszélnie is nehezére esik; azt azonban már nehezebben fogadjuk el, hogy a napi szinten tapasztalt túlzott szociális ingerek épp olyan kimerítőek lehetnek számára.
Az introvertáltak pedig azt értik meg nehezen, hallgatásuk milyen sértő lehet párjuk számára.

359. oldal

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

>!
Qwerf

A szuperérzékeny emberek például kitűnő megfigyelők, és nem ugranak fejest a dolgokba. Úgy rendezik életüket, hogy ne nagyon érjék őket meglepetések. Gyakran túlérzékenyek a különböző látványokra, hangokra és szagokra, továbbá alacsony a fájdalomküszöbük, és kerülik a kávéivást. Nehezen viselik, ha a figyelem középpontjába kerülnek (munka vagy például zenei előadás közben) vagy ha mások felmérik, megítélik őket (randevún vagy állásinterjú során). {…}
Az ilyen emberek kevésbé hódolnak az érzéki örömöknek, inkább filozofikusak és spirituálisak. Nem szeretik a fecsegést. Gyakran tartják magukat kreatívnak és intuitívnak, élénk álmaik vannak, melyekre gyakran másnap reggel is emlékeznek. Kedvelik a zenét, a természetet, a művészeteket és a fizikai szépséget. Kivételesen erősen élik meg érzelmeiket, legyen az örömmámor vagy bánat, melankólia vagy félelem.

220-221. oldal

Susan Cain: Csend A hallgatás ereje egy harsány világban

Kapcsolódó szócikkek: érzékenység · psziché · túlérzékenység

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

M. Scott Peck: Úttalan utakon
M. Scott Peck: A járatlan út
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség
John Douglas – Mark Olshaker: Sorozatgyilkosok
Eric Berne: Emberi játszmák
M. Scott Peck: Hazug emberek
Neale Donald Walsch: A teljes Beszélgetések Istennel
Gerald G. Jampolsky: Szeretet
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Torey Hayden: Egy gyerek