Akinek ​születtem 16 csillagozás

Susan Boyle: Akinek születtem

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

2009 áprilisában egy szerény, középkorú hölgy egy kis skót faluból egyszerre világhírűvé vált, amikor megjelent a Csillag születik tehetségkutató szereplőválogatásán, és a YouTube révén emberek millióinak szívéhez szólt világszerte.

A helyi pubban elénekelt karaoke után egyenes út vezetett a Japán legendás Budokal csarnokában tartott, nagyzenekarral kísért fellépéshez és a minden rekordot megdöntő bemutatkozó lemezig. Susan Boyle nemzetközi sztárrá vált.

Ez a lenyűgöző átváltozás azonban nem volt könnyű a számára. Szembesülnie kellett a híresség minden csapdájával, azonban a figyelem és a várakozás forgószelében mindig meglelte a nyugalom és tisztaság forrását – a zenében. Susan dalra született.

Most először meséli el élete történetét, és a kihívásokat, amelyeket hite, ereje és sosem bicsakló humorérzéke segítségével győzött le.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
328 oldal · ISBN: 9789633732229 · Fordította: Miks-Rédai Viktória
>!
Könyvmolyképző, Seged, 2020
328 oldal · ISBN: 9789633732236 · Fordította: Miks-Rédai Viktória
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
322 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632459912 · Fordította: Miks-Rédai Viktória

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Susan Boyle: Akinek születtem

„… az élet nem a problémák egyszeri, örökre szóló megoldását jelenti, hanem azt ,hogy részesei legyünk a folyamatnak.”

Susan Boyle-ra teljesen véletlenül, netes barangolások során bukkantam rá egyszer. Nem sokra rá az egyik KMK-s akcióban ezt a könyvet kaptam ajándék-könyvként, meg is örültem neki. Nem tudtam róla szinte semmit, úgy kezdtem bele az olvasásba és bizony le is döbbentem rendesen az életén. Főleg, amiket gyerekként át kellett élnie. Főleg az, hogy pár évtizeddel ezelőtt a kissé „más” – akár nem is fogyatékos, csak magatartászavarral küszködő – gyerekeket elmegyógyintézeti kezeléseknek tették ki… ki tudja, hány normális gyerek vált a nem megfelelő hozzáállás miatt önmagát eltartani képtelenné, mások szemében fogyatékossá. Úgy éreztem, hogy Susan, ha ma születne meg, teljesen normális körülmények között fel tudna nőni, sokkal talpraesettebbé válna, magabiztosabbá és határozottabbá.
„Néha úgy érzem, a túlzott engedékenység – amiatt, hogy valami nincs egészen rendben velem – több kárt okozott nekem, mint hasznot. A túlféltés meggátolhatja, hogy valaki kibontakoztassa a lehetőségeit. Időközben felismertem: arra kell koncentrálni, amire képesek vagyunk, nem pedig amire képtelenek.”

A gyerekkorában rengeteg sértést és fájdalmat kellett átélnie, nagyon sajnáltam ezért (és sajnálok minden gyereket). Állítom, hogy a gyerekek – pont azért, mert tudatlanok és nincsenek igazán tisztában azzal, hogy mennyire is fáj a másiknak a dolog – sokkal gonoszabbak tudnak lenni, mint a felnőttek.

„Felültem és levettem a blézert, hogy felmérjem a kárt. Csak akkor kezdtek el potyogni a könnyeim. A tökéletesen kerek lyuk, amit a lány égetett bele, mintha minden elmondott volna. Csak arra vagyok jó, hogy elnyomják rajtam a cigarettát. Semmi hasznom senki számára.”

Szerencsére a családja és a vallás Susan mellett álltak és néha egy-egy tanár is megfelelő segítséget nyújtott. Nagyon kedveltem a néha bekúszó humoros jeleneteket. Az apukája nagyon jó fej lehetett, nagyon sajnáltam, amikor Susan nem volt elég bátor a megfelelő időben (s ugyanakkor édesanyjánál már igen)…

„Máskor azt gondoltam, kipróbálom a dohányzást – akkor apám kapott rajta.”
– Hát te mit csinálsz?
– Rágyújtottam – közöltem vele.
– Nos, én nem bánom, de ez az én cigim. Eredj és vegyél magadnak!
A maga módján apám is túléltem."

S hiába, hogy már gyerekkorától felfigyelnek a hangjára, hogy milyen szépen énekel, egyszerűen megreked, senki a tanárok közül, sehol sem bátorítja, küldi el tanárhoz, talán pont azért, mert be van skatulyázva, hogy ő úgyis más, úgyse tudna semmit megcsinálni, ő csak „van”… Aztán eltelik pár évtized, jön Paul Potts és a British Got Talent és Susanban megmozdul valami, hogy talán a kor – és a kinézet – egyáltalán nem számít, talán elég a hang is … Élvezettel olvastam a műsor berkeiről írt feljegyzéseit, a mögötte lévő munkafolyamatokat, a késleltetést, az újságírók rohamát, ahol bizony megmutatkozott, hogy Susan kissé életképtelen, nagyon sokára értette meg, hogy immár híresként nem teheti meg, hogy leruccan papucsban újságot venni a sarki kisboltba… Megértem, hogy mennyire kikészülhetett, teljes más környezetben, egyedül, sorozatos „támadásoknak” kitéve, megzavarodva. Szerencsére nem adta fel.

„Nincs olyan, hogy gond. csak megoldandó ügyek vannak.”

A könyvben talán a vallásossága volt az, ami nekem picit „túl sok” volt, ugyanakkor tisztelem is azért, hogy ennyire nagy hite van és – a könyv alapján – tényleges hívő ember, aki másoknak is folyamatosan segítséget nyújt és nem rendül meg a hitében. Főként, mert ez legalább sokszor kihúzta a mélyből, s elérte, amire vágyott.

„…nem számít mi lesz az eredmény. Az számít, hogy előtted a lehetőség, kiállhatsz…”

AnitaZoé P>!
Susan Boyle: Akinek születtem

Golden ajándék volt. Ha korábban mondanom kellett volna egy könyvet, amit nem szeretnék, akkor valószínűleg ez lett volna az. Utólag örülök, hogy olvashattam.
Természetesen tisztában voltam vele, hogy ki az a Susan Boyle. Annak idején tele volt vele a média. Most megismerhettük őt első kézből.
Egy igazi Hamupipőke-történet az övé. Kilencedik gyerekként, enyhe fogyatékossággal élni és felnőni nem lehetett egyszerű. Az, hogy majdnem 50 évesen tudott lépni az álmaiért igazán bátor, de kifizetődő döntés volt a részéről. A hit és kitartás, ami őt jellemzi igazán példaértékű. Reményt tud adni azoknak, akik még nem mertek azzá lenni, akinek születtek.

Évi112>!
Susan Boyle: Akinek születtem

Kedves, humorosan elmesélt történet, ami tökéletesen bemutatja a siker és a hírnév előnyeit és hátrányait is. Amikor megnéztem a videót a meghallgatásról, Susan Boyle kicsit furcsának tűnt, így határozottan jó volt az ő nézőpontjából is látni a dolgokat (írott formában kifejezetten helyes nőnek tűnik).

Amapola P>!
Susan Boyle: Akinek születtem

Költői kérdés a fülszövegíróhoz: mégis miről írna több mint 300 oldalon, ha igaz lenne, hogy
„A helyi pubban elénekelt karaoke után egyenes út vezetett a Japán legendás Budokal csarnokában tartott, nagyzenekarral kísért fellépéshez és a minden rekordot megdöntő bemutatkozó lemezig.”
Az út nem egyenes, nem egyszerű, de érdekes olvasmány.


Népszerű idézetek

Amapola P>!

A felnőttek mindig azt mondogatják a gyerekeknek, hogy „botoktól, kövektől a csontom szakad, de nem bánthatnak az üres szavak”. Úgy ismételgetik, mintha védővarázsige volna. Én sosem láttam ennek az értelmét. A horzsolások, a kék foltok hamar begyógyulnak, aztán nem is emlékszünk rájuk. A gonosz társak által ütött lelki sebek viszont sokkal mélyebbre hatolnak.

48. oldal

3 hozzászólás
Zsonyka>!

(…) de most már nem voltam magányos: felfedeztem a könyvek társaságát

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Zsonyka>!

Az, hogy mindenáron magamba zárkóztam- hiszen féltem megbízni másokban- , azt jelentette ,hogy sosem ismerhettem meg a gondok megosztásából fakadó megkönnyebbülést. Ha nincsen kapcsolatod másokkal, nem bánthatnak- csakhogy nem is segíthetnek

Zsonyka>!

A világ tele van olyanokkal, akik kapásból leírnak – legalább mi ne tegyük ezt saját magunkkal

Amapola P>!

A nappali egyik karosszéke mindig is apámé volt, senki más nem ülhetett bele. Csak Jake. Apám meg-megpróbálta kikergetni, de a kandúr nem hagyta magát, ezért a végén apám a puffról nézte a tévét, miközben a macska a székében terpeszkedett.

149. oldal

Amapola P>!

A felnőttes beszédem, ami a rengeteg, anyámmal töltött idő alatt ragadt rám, sem bizonyult valami nyerőnek. Amikor azzal akartam behízelegni magam másoknál, hogy tévészereplőket utánoztam, rajtam kezdtek nevetni, nem velem. Sosem tudtam, hogyan áruljam el, ha valamit szeretnék, vagy hogyan kommunikáljak úgy, hogy attól a többiek elfogadjanak engem. Ha izgatott lettem, túl hangosan nevettem, ha szomorúság vagy düh tört rám, sírtam és hisztiztem.
A gyerekek pedig már csak olyanok, hogy nagyon hamar felismerik a gyengeséget, és az remek szórakozást nyújtott nekik, hogy engem bosszantsanak.

47. oldal

Zsonyka>!

A fogyatékkal élő gyermekeknek sosem volna szabad úgy érezni, hogy elkülönítik őket- akkor meglehet, hogy mindegyikőjük tökéletesen „ normálissá” nőne fel, bármit is jelentsen ez a szó

Amapola P>!

Skóciának ezt a részét Vizesvölgynek nevezik, mert többet esik, mint kellene. Néhányan úgy tartják, a következő generáció úszóhártyás lábbal jön majd világra.

9. oldal

Zsonyka>!

Néha dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az ember szeretné, de ez nem jelenti azt, hogy fel kellene adni, mert minden kudarcból lehet tanulni. Csak később nyílik rálátásunk a lépésekre, melyeket útközben tettünk.

Amapola P>!

Eredetileg ő is tanárnak készült, de néhány kölyök eltérítette a pályáról a gyakorlati ideje alatt, amikor végigtaszigáltak az iskola folyosóján egy zongorát, és belelökték az uszoda medencéjébe. Joe akkor döntötte el, hogy a tanítás nem neki való.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Leiner Laura: Valahol
Kelly Oram: A mint aszkéta
Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva
Kristen Callihan: Managed – Kontroll
Joss Stirling: Angel
Palya Bea: Ribizliálom
Jenny Taylor: Otthon
Richard Harvell: A kasztrált
Karl Ove Knausgård: Halál
R. Kelényi Angelika: Halálos Hollywood