Boleyn ​Anna 12 csillagozás

A leghirhedtebb angol királyné
Susan Bordo: Boleyn Anna

MILYEN ​LEHETETT VALÓJÁBAN? MILYENNEK ÉL A KÉPZELETÜNKBEN?
– Tényleg hat ujja volt?
– Együtt hált a bátyjával?
– Torzszülöttet hozott a világra?
Tény: Boleyn Annát házasságtörés, vérfertőzés és felségárulás vádjában bűnösnek találták, és 1536. május 19-én lefejezték a Tower udvarán. Hogy juthatott erre a sorsra az az asszony, akinek VIII. Henrik hat éven át udvarolt, akit annyira imádott, hogy a kedvéért még Rómával is szakított, csak hogy elválhasson a feleségétől, és őt tegye meg királynéjává?
Ez a részben életrajzi, részben kultúrtörténeti kötet számos kérdésre próbál választ adni, érveket és ellenérveket sorakoztat fel, a korabeli beszámolók alapján igyekszik kideríteni, miért történt, ami történt. Igen, Annát kivégezték, ám ő még halálában is él. Életét számtalan regényben és filmben feldolgozták, de… mindegyikben másként ábrázolták, megítélése koronként változik.
– Szőke mártír volt, vagy hollófekete hajú szajha?
– A protestáns hit… (tovább)

Eredeti cím: The Creation of Anne Boleyn – A New Look at England's Most Notorious Queen

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
I.P.C., Budapest, 2016
418 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636355364 · Fordította: Szántai Zsolt

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Boleyn Anna · VIII. Henrik


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

>!
tündérróka 
Susan Bordo: Boleyn Anna

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

Nem sok könyv tesz rám ekkora hatást. Ami azt illeti, semmi nem tett még rám ekkora hatást, ami nem regény lett volna. Mert ez nem regény – és ezt figyelmeztetésül mondom azok számára, akik egy újabb romantikus történelmi regényre számítanak. Árulkodó már az is, hol találtam a könyvesboltban – eléggé eldugva a művelődéstörténet részlegen –, illetve a fülszöveg is világossá teszi, hogy itt egy tényekkel, cáfolatokkal, tehát INFORMÁCIÓKKAL teli kötetről van szó. Nem kitalációkkal, spekulációkkal és „túlírásokkal” van megtöltve.
Persze, azért nem nevezném tudományos műnek vagy szakkönyvnek, mert ahhoz túl olvasmányos és könnyed – legalábbis számomra. A romantikus regényekhez szokott lányoknak/nőknek (esetleg egy-két férfinak) valószínűleg nem akkora élmény a sok idézet és kulturális kitekintés (bár, nem mondom, amikor túl messzire botorkált Bordo, én is húztam a szám). De akinek ez nem való, az az első 10 oldal után úgyis leteszi, és fog egy Gregory-regényt (akire az írónő elég rendesen fúj, és sikerült engem is „megváltania”…).
Tehát, a tanácsom: készülj fel egy félig-meddig tudományos, mégis érdekes és rendkívül értékes könyvre, ami mégiscsak azért íródott, hogy az átlagembernek összefoglalja mindazt, amit Boleyn Annáról eddig összeírtak az évszázadok során. Hisz az írónő éveket töltött azzal, hogy összeszedje ezt a sok-sok anyagot róla – nekünk csupán pár napot kell eltölteni a(z egyébként tényleg csodásan megírt) könyv társaságában, és sokkal előrébb leszünk Anna alakjának ismeretében, mint azok, akik már ötven romantikus regényt elolvastak róla.
Bordo mindenkivel szkeptikus, de csak addig, amíg az ésszerű. Elhisz ő is dolgokat, és alátámasztható érvekkel magyarázza meg, miért hiszi el azokat. Nem pocskondiáz túl senkit sem (kivéve persze Gregoryt, akinek az alázására egy külön fejezetet szánt), de rendkívül kritikus az álláspontja mindenkivel. Nem ítéli el a popkultúra által bemutatott Annákat (hisz még Natalie Dormerrel is készített interjút!!!), de világosan kitűnik, hogy egyikkel sincs igazán megelégedve… Bujolddal talán, de azt is csak az érzelmei számlájára írhatjuk.
És ha már az érzelmeknél tartunk: eleinte rendkívül zavaró volt, hogy egy ilyen mértékben tudományos (már amennyire annak hittem ezt az elején) könyvben milyen sok személyes, önreflexív megjegyzés kap helyet. Féltem, hogy ez el fogja rontani az egész olvasásélményem. Hisz mégis milyen kutató az, aki saját élményeket ír bele a könyvébe?! Még egy beadandó dolgozatba sem mernék saját emlékeket beleírni, nemhogy egy könyvbe… Aztán egy idő után rájöttem, mennyire kellett ez ennek a könyvnek – hisz így jut el arra a pontra, amiről határozottan kijelenthető: tudományos alkotás és szórakoztató irodalom határterülete. Oktat és érzelmeket kelt egyszerre. Még jobban megszeretteti az olvasóval Annát, de megtanít kritikusan tekinteni rá. Nem angyalként és nem démonként mutatja őt be, nem szentként vagy szajhaként ábrázolja, hanem mindenekelőtt fiatal, határozott és okos nőként! Bordo leírja, amit sokan elkerülnek: nem az számít, hogy Anna szőke volt-e vagy fekete, és hogy ez mit árul el a személyiségéről – hanem az, hogy volt személyisége, kitűnt az akkori nők közül… hiszen emlékszünk rá.
Én hatalmas nagy köszönettel tartozom az írónőnek (meg persze a könyv ajándékozóinak), mert úgy érzem, ezzel az olvasásélménnyel átléptem egy határt: mostantól nem hiszek el mindent, amit Annáról olvasok, nem keresgélek többé róla az interneten, hanem szépen beülök a könyvtárba, és kiveszek minden írást, amit Bordo említett ebben a művében. Nem kis munka lesz, hogy azokat mind hazacipeljem, de mindenképp időt (és erőt) szakítok majd rá. Mert ennyi információ után nem azt érzem, hogy megtelt az agyam és elég volt Annából – hanem épp ellenkezőleg: Anna örök, és Annából sosem elég. :)

2 hozzászólás
>!
DarkDerina
Susan Bordo: Boleyn Anna

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

Még napok után sem tudom összeszedni a gondolataimat a könyvről…ha akkor nem is, de most érzem, nagy hatással volt rám. Nagyon nehéz téma és nagyon különleges személyről szól. A történelmünket megteremtő emberek közül nekem Boleyn Anna és VIII. Henrik személye és kapcsolata a legérdekesebb és ők azok, akikről minél többet tudni szeretnék. Kíváncsi vagyok: miként jut el valaki arra a pontra, hogy valakiért lerombol egy világot, majd egy teljesen újat teremt; miként változnak meg – egyik napról a másikra – valaki iránt annyira az érzései, hogy ne bízzon többet benne; hogy válás, vagy száműzetés helyett vérpadra küldi egykori rajongásának tárgyát.
Eleinte olyan érzésem volt, hogy ez a tipikus – nesze semmi, fogd meg jól – esete, ami Annát illeti. Úgy éreztem, hogy a könyv a benne felsorolt kötetek, és filmek összehasonlító elemzése, inkább VIII. Henrik korának és Angliájának bemutatása, valamint az írónő képzeletének szárnyalása. De ahogy haladtam előre, úgy változott a meglátásom. A kötetben említett műveket (már persze, ami magyarul megjelent Annával kapcsolatban) szintén be fogom szerezni és elolvasom, hogy egy teljesebb és konkrétabb Anna-képet lássak magam előtt. Bár az írónő is megjegyezte, ezek nagy része csak találgatás és fikció, és az egyik író így, a másik úgy ábrázolja Annát, úgy érzem, az éremnek mégis több oldala van…nem csak jó és rossz lehet valaki, nem csak fekete vagy fehér. Anna nem csak arrogáns, számító, gonosz lehetett (mint ahogy Chapuys emlegette mindig), hanem lehetett kedves, megértő, odaadó. Szerethette Henriket, azon túl, hogy mások azért mutatták be a királynak, hogy hatást gyakoroljon rá, a környezetének saját önnön érdekeiket szem előtt tartva. Anna áldozat is lehetett, egy bábu a sakktáblán, csak azt felejtették el, hogy attól, hogy a korabeli konvekciók ezt tiltották, Ő gondolkodott és ezzel sajátosan hatott Henrikre. Ez a frissítő gondolkodás nyűgözte le a királyt, majd taszította Annát a hóhér pallosa alá. Azt tette/sugallta, amit úgy gondolt jó lehet, de Henrik betegsége és az egész életében jelenlévő befolyásolhatósága a véget jelentette Anna számára. Anna – szerintem – nem volt gonosz, csak a másik nő, az akire a király szemet vetett. Kiszolgáltatva egy narcisztikus, mentálisan beteg embernek, aki tudja, hogy a hatalma miatt bármit megtehet bárkivel. Katalin sem feltétlenül a személyisége miatt gyűlölte Őt, hanem mert a királyra mégsem haragudhatott, rajta nem tölthette ki a bosszúját. Így az egész spanyol udvar (élen Chapuysal) és Katalin követői ezért próbálták bántani és bemocskolni, téves információk alapján elítélni, kivégeztetni. De mint mondtam egy ember nem csak fekete és fehér, így Anna mikor „hatalomra” jutott megrészegült attól. A hatalom, hogy egy „senkiből” valaki lett, úgy gondolom, sajnos ez egy természetes emberi tulajdonság…később, a Towerben eltöltött ideje alatt őszintén megbánta, hogy így viselkedett. Minden ember életében vannak helyzetek, amikben rosszul dönt, megbántott másokat, vagy önzően viselkedett és bizonyos idő elteltével és információk vagy tapasztalatok tudatában, avagy „ennyi ésszel” megbánta, és máshogy döntött volna. Annánál, sőt Henriknél is voltak ilyen helyzetek (mint Morus Tamás lefejezése), de ők is csak emberek voltak, csak az ő döntéseiket és reakcióikat ország-világ követte és érezte meg. Henrik dühét mi sem bizonyítja jobban, hogy mindent elpusztított, ami Annával kapcsolatos, de olyannyira, hogy a történelmi feljegyzésekben is csak pár szemelvény maradt fenn róla. Tehát ez a könyv azoknak a fennmaradt és továbbgondolt információknak az eszenciája, amit rengeteg könyv, középkori levelezés és újragondolt helyzet ad nekünk. Pszichológia és emberismeret híján nehéz több száz év után rekonstruálni a kapcsolatokat és személyeket. Előfordulhat, hogy egyszer így, máskor máshogy döntünk, ezáltal hiába állítunk fel leírások, megfigyelések alapján egy személyiséget, nem lehet helytálló, mert nem ismerjük tisztán az akkori élet szabályait, az akkori emberek viselkedési normáit. Ha Anna most élne, a mi világunkban, egy teljesen természetes, normális nő lenne.
Rengeteg háttérmunka, utánajárás, interjú és kutatás kellett ahhoz, hogy ez a könyv megszülethessen! Minden tiszteletem az írónőé, hogy ennyire lelkiismeretesen,
tárta fel Anna tragikusan végződő életét. Az eredeti források feltüntetése még színesebbé tette. Így teljesítette Anna utolsó kérését: „Ha valaki az ügyemet vizsgálná, azt arra kérem, hogy jóindulattal tegye…”

3 hozzászólás
>!
Krumplicsku
Susan Bordo: Boleyn Anna

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

A könyv eleje tetszett a legjobban, ahol az Anna életét mutatja be a róla szóló forrásokkal együtt. Mert hogy Anna életét a róla szóló híradásokból ismerik a történészek, és nyilván egészen széles skálán mozog a hír adók motivációja és alap hozzáállása Annához (szóval semmi sem objektív igazából, mindegyiknek van saját célja, preferenciája, még ha úgy is mondja el, ami történt, ahogy történt, nem minősíti, akkor is irányít, hogy épp mit emel ki a több történésből és mi az, amit nem mesél el)
A később jövő részek, amikor az Annáról íródott/forgatott műveket elemzi az első részben megismertek alapján, már kevésbé volt nálam nyerő. Egyrészt, mert mondjuk 2000 előttről egyedül a VIII. Henrik magánéletét volt szerencsém látni, így a többit, amiről -elég hosszan- beszélt- nem is ismertem és hát nem egy nagy szórakozás olyan mű elemzését olvasni, amit nem is ismerünk :-D
Aztán jöttek sorba a nagy Tudor felfutás utáni művek, ez -mivel ismertem őket- kicsivel érdekesebbek voltak ugyan, csak épp amit elmondott róluk, azt -az első részben leírtak alapján- már magam is össze tudtam rakni. Így tkp. ez egyfajta ismétlése volt az „anyagnak”, hadd ne mondjam, gyakorlati szemléltetése a felvezetett elméletnek :-D
A szerző különösen Philippa Gregoryra van kibukva, amit valahol meg tudok érteni, illetve, David Starkeyre, akinek a könyvét én viszont nagyon szerettem, és valahogy nem is tűntek fel benne a Bordo által számlájára írt prekoncepciók, rosszmájúságok (pedig emlékszem, már az olvasáskor, teljesen magamtól is feltűnt, így most simán egyet tudtam érteni azzal, amikor azt kritizálja, hogy a mai író/nő/k mindent a kortárs és női szemüvegen keresztül néznek…. )
Gregory szerintem egyszerűen azért csípi a szemét -mert nála sem feltétlen több a „történelemhamísítás”, mint a többieknél, Weirnél, Mantelnél- mert ő hangsúlyozza úton-útfélen, hogy ő mekkora szakértő, és hogy bizonyíték ugyan nincs, de mennyire valószínű, amit ő elmond a fikcióval pótolt részeken. Tehát nem egy lehetséges verziót mond el, hanem a LEGESLEGvalószínűbbet, holott ő is csak annyit tesz (lsd. fent az első fejezetről szóló semmi és senki nem objektív tézist!- , hogy egy célja az események olyan feldolgozásával, de igazából lehetne épp más kifutása is a dolgoknak… Én különösen az Asszonyok a rózsák háborújában c. kötetben éreztem elég nagynak Gregory egóját, ehhez képest a Másik Boleyn lány óta a könyvei kis kivételekkel egyre sablonosabbak, egyre inkább az izzadtságszagot érzem rajtuk (pénzt termelni), mint az utat találó ihletet és mondanivalót.
Szóval, az indulat szvsz nem alaptalan, ugyanakkor még Gregory védelmében is hadd mondjak el annyit, hogy anno én már a da Vinci örökségnél is hülyét kaptam azoktól, akik habzó szájjal bizonygatták, hogy Brown könyve nem hiteles történelmileg, hanem csak meglovagol egy neki megtetszett teóriát.
Igen, ez így van. E (Gregory, Mantel, Weir, Brown stb) mind mind FIKCIÓS regények. Igen, szeretem, ha van mögöttük egy függelék, ahol le van írva, mik a tények (ebből a könyvből megtudtam, hogy azért persze ezek a tények sem mindig tények! :-D), de alapvetően, ha az író valamit mondani akar, miért is ne egészíthetne ki saját kútfőből valamit, vagy miért is kellene egy nem kellőképp bizonyított forrást mellőznie, ha amúgy az beleillik az elképzelésébe?
Nyilván ez feltétezi (né) az olvasó felnőttségét is, aki élvezi az elé tárt fikciót, de nem veszi történelmileg bizonyított szentírásnak, hanem -ha érdekli az ügy- utána olvas dolgoknak és kideríti, mik az atombiztos tények, és mi az, ami úgy volt, vagy nem pont úgy volt, de lehetett akár úgy is.
Szóval, amit a könyvből tanultam, az az, amit amúgy is tudtam: tényleg érdemes mindent megkérdőjelezni, az embernek saját magának utána járnia (nem történészként nyilván nem kell tanulmányt írni az egészről, de tisztában lenni, hogy az egész MESE)… igen, még a legelismertebb történészek is mondhatnak olyat, ami megkérdőjelezhető, és tényleg csak az tekinthető 100%-ban ténynek (objektív ténynek), amit sok, egymástól eltérő forrás erősíti meg UGYANAZT. Ezek meg – a dolgok természete miatt- általában csak a sima tények: hogy itt volt, ezt csinálta az illető, de a MIÉRT-ek, tehát, hogy mit gondolt akkor, amikor, miért tette, miért úgy tette, csak örök feltételezés…. de ehhez nem kell még történelmi regényt sem írni, az ember azt sem tudhatja soha, hogy a kollégája miért úgy mondta, amit mondott, hiszen nem látunk a fejébe, sőt, még sokszor a magunkéba sem, hiszen sokszor még magunkat is becsaphatjuk, hogy miért teszünk valamit….
Persze, természetes, hogy az egyszeri, történelemkedvelő olvasó nem fog hetvenhat tanulmányt elolvasni mondjuk Boleyn Annáról (ami persze nincs megtiltva sem!), mielőtt kijelenti, hogy akkor ő most milyen is volt…. de nem is kell, nyilván lesz egy szubjektív benyomása mindenkinek, csak tisztában kell lenni azzal, hogy csak azért, mert a nyolcvankettedik „tudoros” könyvet olvassa, nem lett belőle szakértő :-D

>!
hugi78
Susan Bordo: Boleyn Anna

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

Egy tanulmány Annáról úgy, ahogy még máshol nem olvashattuk…
ki volt ő? Boszorka vagy családja áldozata?

Ezekre keres választ a szerző, de mivel Henrik dühe az összes nyomot eltüntette, így elég nehéz dolguk van a történészeknek…

Továbbra sem tudom elhinni, hogy gonosz volt :)

>!
Ms_Mississippi
Susan Bordo: Boleyn Anna

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

Bordo azt írta, hogy éveken keresztül kutatta Annát és minden megnézett és mindent elolvasott, amit találta vele kapcsolatban. Ezt tökéletesen megértem, mert én meg Anna nagybátyjáról olvasok másfél éve, igazából ezt a könyvet is azért vettem ki hátha, lesz benne valami Thomas Howardról (két mondat és nem térnek ki a konfliktusukra amit sajnáltam).
No tehát adott Bordo, aki rengeteg, esszét, könyvet és weboldalt olvasott, és megnézett minden sorozatot, filmet és színdarabot, ami Annával foglalkozott. És ahelyett, hogy írt volna egy 201. életrajzot róla, azt mutatta be a könyvében, hogy az idő múlásával hogyan változott Anna karakterének az ábrázolása illetve, hogy a rendelkezésre álló forrásokat. És nagyon jól tette! Rettentően érdekes volt és lendületes. Olyan volt, mintha leültem volna beszélgetni egy nagy tudással rendelkező emberrel,és végighallgattam volna a felhalmozott tudását és a véleményét. És bizony jó sokszor szívesen válaszoltam volna.

Alapvetően nagyon érdekes, de néha nekem már túl sok volt. A vége már eléggé szentimentális, kicsit szenvedtem is az utolsó 20 oldallal. Illetve szerintem a Tudorok sorozatnak is túl sok helyet szenteltek a könyvben. Bordo egyértelműen nagyon szereti a sorozatot, és próbálja védeni, de az tényleg történelmi pontossággal kapcsolatban egy katasztrófa. Anno négy részt néztem meg belőle, de köszönőviszonyban sem volt a valósággal és csak felbosszantott így kaszáltam. Akkor már Hilary Mantel könyvei inkább. Mármint ahogy Bordo rámutat, rengeteg dolgot kihagyott, de nagy vonalakban pontos és rengeteg apróságot beletett.

>!
Rekababa07 P
Susan Bordo: Boleyn Anna

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

Már a megjelenése óta kerülgettem a könyvet, mégis csak idén októberben szántam rá magam a vásárlásra. Féltem a műfajától, a terjedelmétől, és, hogy nem az unos-untalan ismételt tényeket fogja-e ismételgetni.
Az első kellemes csalódás az olvasás kezdetekor ért, amikor levettem borítót a könyvről. Nagyon szép, visszafogott a borító alatti fedőlap és a belső borító mintája is gyönyörű. Nagyon nagy ötös az IPCnek az igényes kiadásért!
Tetszett, hogy végre nem a két szélsőséges Annáról kapunk egy történetet, hanem azt vizsgálja a szerző, hogy hogyan alakulhattak ki ezek a képek.
Hiszen a történelmet végülis mindig a "győztesek' írják, így Annát is mindig csak mások szemén keresztül látjuk.
A vége felé a szerző lealacsonyodik más szerzők szapulásáig amit nem tartottam túl elegánsnak, illetve szükségesnek sem, ezért a fél pont levonás.


Népszerű idézetek

>!
tündérróka

Imádkozzunk, hogy soha ne legyen olyan „szerető” barátunk, mint VIII. Henrik!

99. oldal

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

Kapcsolódó szócikkek: VIII. Henrik
>!
tündérróka 

[A kastélyban] ott volt a helyiség, ahol állítólag Henrik aludt, amikor Heverbe látogatott. (Állandóan magával hordott egy hatalmas lakatot, amit egy mesteremberrel mindig rárakatott a szobája ajtajára.)

337. oldal

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

1 hozzászólás
>!
tündérróka

Anna a jelek szerint olyan modorral, olyan stílussal rendelkezett, amelyet nem lehet egy bizonyos testrész használatának, egy bizonyos hajszínnek, arcberendezésnek tulajdonítani; olyan stílusa volt, aminek köszönhetően még a lapos mell is kecses, formás domborulatnak tűnhetett, még a szemölcsök is szépségpöttyökké változhattak. A stílust nem lehet meghatározni, de amikor jelen van, megváltoznak a vonzás-taszítás szabályai. A stílus megszünteti a konvenciókat és megváltoztatja a szépségről alkotott fogalmakat.

59. oldal

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

Kapcsolódó szócikkek: Boleyn Anna
>!
tündérróka

Az olvasókat aztán felkérték, fogalmazzák meg azt a kérdést, amit mindenképpen feltennének Annának, ha egy szeánsz során sikerülne kapcsolatba lépniük vele.
„Henrik jó volt az ágyban?”
„Tényleg voltak extra ujjak a kezeden és a lábadon?”
„Ha újra kezdhetnéd, és mindent tudnál, amit mi tudunk, ismét feleségül mennek a királyhoz?”
„Fájt a lefejezés?”

316. oldal

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

Kapcsolódó szócikkek: Boleyn Anna
>!
tündérróka

Vagyis ha Anna ma élne, valószínűleg „provokatív lenne, de semmiképpen sem léha”. Napközben kosztümöt viselne, de estére „a legmenőbb milánói divattervezők egyedi darabjait öltené magára”. Az Oktoberfesten „szabadon flörtölne, vonzaná magához az embereket”, de végül magukra hagyná az értetlenül pislogó férfiakat, és egyedül menne haza.

326. oldal

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné

Kapcsolódó szócikkek: Boleyn Anna
>!
tündérróka 

Anna jelentősen megváltozott, asszonyként és királynőként is fejlődött. A tudata kitágult, a jelleme magasabb szintre jutott; ahelyett, hogy egyszerű nemesasszony maradt volna, akinek a legnagyobb vágya az, hogy elégedetté tegyen másokat, megszerettesse magát az emberekkel, partnerré vált a trónon, királyné lett belőle, olyan uralkodó, aki szeretett volna a népe igazságos és szerető édesanyjává válni.

198. oldal

Susan Bordo: Boleyn Anna A leghirhedtebb angol királyné


Hasonló könyvek címkék alapján

Antonia Fraser: VIII. Henrik hat felesége
Lytton Strachey: Erzsébet és Essex
Alison Weir: Lady Jane
Alison Weir: Lady Elizabeth
Antonia Fraser: Mária, a skótok királynője
David Starkey: I. (Angliai) Erzsébet
Géher István (szerk.): VIII. Henrik udvarában
Henry Hamilton: VIII. Henrik magánélete
Philippa Gregory: A Boleyn örökség
Liz Fremantle: Queen's Gambit – Vezércsel