Zen ​szellem, a kezdő szellem 21 csillagozás

Rögtönzött beszédek a zen meditációról
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem

A ​zen szellem vagy zen attitűd nem más, mint a kezdő szellem. Rácsodálkozó kérdésfeltevés, amely önmagunk mibenlétét kutatja – ez az, amire a zen gyakorlása során mindvégig szükség van. A kezdők szelleme üres, és mentes a tanultak szokásaitól. Tud elfogadni, tud kételkedni, és nyitott minden eshetőségre. Olyan hozzáállás, amely az élet minden területén hasznunkra válik, amely úgy képes a dolgokat látni, ahogy azok vannak. E kezdő szellem az, amely lépésről lépésre és egyetlen időtlen pillanatban megértheti minden dolgok eredetét. A zen gyakorlás e hozzáállásáról szól a könyv minden sora. Fejezeteiben közvetve vagy közvetlenül arról beszél, hogyan tarthatjuk fenn ezt az attitűdöt a meditációnkban és a mindennapi életünkben egyaránt. Ősi módja ez a tanításnak, amely egyszerű és erőteljes nyelven szól, példáit pedig az élet adja. Ez a könyv, amely ma már a zen klasszikusok sorába emelkedett, Sunrjú Szuzuki zen mester Los Altos-i és kaliforniai beszédeiből született. Meditációs… (tovább)

A zen szellem az örök kezdők szelleme címmel is megjelent.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A zen oszlopai Filosz

>!
Filosz, Budapest, 2007
188 oldal · ISBN: 9632029372 · Fordította: Boros Dókó László
>!
Filosz, Budapest, 2002
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632029372 · Fordította: Boros Dókó László

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

zcserei>!
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Nagyon jókor jött ez a könyv, kitisztított pár zavart, amit hordoztam egy ideje. Mint „eszköz”, járna neki az öt csillag – mint olvasmány viszont, kevesebb.

Eleget beszéltem, igyunk meg egy teát.

Jaina>!
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Nagyon érdekes gondolatokat tár elénk a könyv, viszont nagyon töményen. Sokszor fedeztem fel önellentmondásokat, logikai ugrásokat. Sajnos hiányzott a vezérfonál, amire felfűződtek volna az egyes fejezetek. A témában ennél sokkal jobb olvasmányokat is találunk, ha valakit érdekel a zen, ne ezzel a könyvvel kezdje, viszont később érdemes előszedni.

Lunemorte P>!
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Sok értékes gondolat lett összeválogatva ebbe a könyvbe, körülbelül minden mondatot kiidézhettem volna. Valamiért mégsem volt meg az a fonala, mint a kifejezetten jó könyveknél szokás, csak minden gondolat bele volt ömlesztve ide és megfojtottak ezek, levegő után kapkodtam! Más zenes könyvre is kíváncsi vagyok egyébként…

G0211>!
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Azt hiszem erről a könyvről felesleges lenne bármit is írni, mert az nem zen. Ha viszont semmit sem írók róla, az se zen.

Megyek iszok inkább egy teát (sört).

jano_andriska>!
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Vegyesek az gondolataim ezzel a könyvvel kapcsolatban. A kritikus észrevételeimet igyekszem óvatosan kezelni, mert egyrészt a maga módján tényleg egy jó könyv, nagyon sokat tanultam belőle. Másfelől, a Szerzőt igazán tisztelem azért a végtelenül baráti, bölcs és szelíd hangnemért, ahogy szól az emberekhez, méltatlan lenne túl élesen kritizálni. Nem utolsósorban pedig tény, hogy sokféle út van, és attól még, hogy valakinek haszontalan vagy káros valamely eszköz, egy másik embernek lehet éppen kiváló és kifejezetten célravezető ugyanaz. Akit épít ez a kötet, használja; akit nem, akár el is felejtheti, nincs ezzel gond.

Talán a leghasznosabb tanítás a címben is szereplő „kezdő szellem” eszmefuttatás: „A kezdő tudatában sok lehetőség van, a szakértőben kevés.” (27. p.) Amikor belefogunk valamilyen tevékenységbe, tele vagyunk lelkesedéssel. Ezt azonban általában hamar elveszítjük, lendületünk megtörik, mielőtt komolyabb szintre jutnánk. A friss tudat megőrzésének fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni; a Szerző így érti, hogy „mindig kezdőnek kell maradni”, nyilván nem úgy, hogy ne érjünk el egyre magasabb szintet. (29. p.) Sajnos, kortársaink közül a magukat „vallásosnak” mondók, a „hétvégi templomba járók” egyre inkább csak a szokások rabjai, ők különösen megszívlelhetnék a kezdő szellem tanítását, mely a hit megújításának egyik kiváló módszere.

Tetszett, hogy nevelő szándékú bölcsességeket is tartogat, különösen az új generációnak; a fiatalok – főleg az uralkodó liberális eszméktől átitatva – lázadásból szeretik elvetni szinte az összes fontos szabályt: „azt hiszik, hogy az a szabadság, ha azt csinálnak, amit akarnak”, és hogy a zenben sincs szükség szabályokra. (45. p.) Márpedig a teremtett Világegyetemnek megvan a maga Rendje, amit nem lehet büntetlenül megszegni; ugyanakkor jó, hogy leszögezi azt is, ezeknek a szabályoknak nem az a céljuk, hogy mindenkit egyformává tegyenek, hanem az, hogy „mindenki számára lehetővé tegyék saját énje legszabadabb kifejezését." (35. p.)

Hasznos tanácsokat olvashatunk a koncentrációról, a mesterkélt viselkedés nélküli cselekvésről, az Élet színházi pátosztól mentes tiszteletéről; az eredeti természetünkhöz való visszatérésről; a valódi nyugalomról, amit nem feltétlenül csak egy csendes folyóparton, hanem „magában a tevékenységben kell megtalálni”, akár a legnagyobb nyüzsgés közepette. (61. p.) Különösen szimpatikus és igaz az a tanítás, hogy sokszor a legegyszerűbb cselekvésnek is lehet spirituális értéke, miközben az erőltetett szellemi gyakorlatoknak gyakran csekély a szerepük ezen az úton.

Ezek alapján tehát jó véleménnyel vagyok a műről, ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül a hiányosságok és a pontatlanságok mellett sem. Itt van például a gondolatok irányításának, a kontrollálásnak a fogalma, mely a Szerző szerint nem a gondolatok görcsös fegyelmezését jelenti, hanem pont ellenkezőleg: „Hadd jöjjenek, és hadd menjenek. Így lesznek ellenőrzés alatt.” (43. p.) Vagyis nem azzal lehet meggátolni a negatív gondolatokat, ha nem engedjük, hogy bejussanak a tudatunkba; hanem ha hagyjuk, hogy miként bejöttek, úgy ki is menjenek. Ez eddig korrekt. Viszont egy fejezettel később meg azt olvassuk, hogy vannak úgynevezett „tudati gyomok”, s ahogyan „a gyomokat kihúzva tápanyagot adunk a növényeknek”, úgy ezeket is ki kell szakítanunk magunkból. (48. p.)

Feloldhatatlan ellentmondásnak tűnik, hogy most hagyni kell a gondolatok szabad áramlását, vagy ki kell gyomlálni a nem kívánt tudati képződményeket? Erre megnyugtató választ nem kapunk, hacsak nem olvastuk előtte Buddha beszédeit az indulatok megsemmisítéséről. A paradox feloldásához ott például van egy kulcs: vannak indulatok, amelyeket megfontolással lehet megsemmisíteni, vannak, amelyeket megfékezéssel, megfelelő használattal, tűréssel, kerüléssel, elűzéssel vagy éppen gyakorlással lehet megsemmisíteni. (Maddzshuma-Nikája 2.) Ebből következik, hogy a Szerző valószínű, mindkét módszert javasolja, mivel ahogyan az indulatok, úgy a gondolatok is különböző természetűek.

Szintén ilyen ellentmondás, hogy a „bódhiszattva útját nyílegyenes útnak” nevezik, mely szerinte a vasúti sínhez hasonló: nem kell látni a sínt, ha arra nézel elszédülsz, inkább „élvezd a tájat, amit a vonatból látsz”. (70-71. p.) Ez ismét korrekt: nem azzal kell foglalkoznunk, hogy miért itt vagy ott vagyunk a világban; inkább azokra figyeljünk, akik körülöttünk vannak, s az adott körülményekből hozzuk ki a legtöbbet. Viszont később meg pont azt fejtegeti, hogy „nincs számunkra előre kijelölt út”, azt nekünk magunknak kell kitaposnunk. (146. p.) Ezek szerint akkor mégis nézzük a síneket?

Az ilyen és ehhez hasonló bizonytalanságok miatt valóban nem ajánlható első könyvnek a témában, ahogy arra már mások is utaltak. Ez persze nem feltétlenül a Szerző hibája, inkább a szerkesztésé, ugyanis a szöveget előadások anyagaiból állították össze – ez alapból nem a legszerencsésebb munkamódszer, ha az olvasószerkesztő nem kellően felkészült, de más nem áll rendelkezésre. Végül is, „rögtönzött beszédeket” ígért az alcím, ez nem róható fel, de emiatt tényleg sok is az esetlegesség.

Vannak viszont olyan állítások is, amelyeket nem megérteni nehéz, hanem egyetérteni velük. Ilyen például az a meredek kijelentés, hogy „nyugodtan gyakorolhatod a mi utunkat, mert ennek semmi köze a kereszténységhez, a sintoizmushoz vagy a hinduizmushoz”; vagy „súlyos hiba ragaszkodni a tanításhoz vagy a tanítóhoz”; továbbá „Nem szabad halmoznunk az ismereteket. Szabadnak kell lennünk a tudásunktól.” (99-101. és 112. p.) Ezek elsőre nyilván kifejezetten jól hangzanak azoknak, akik a vallások „hagyományos” útjaiban csalódtak, a kereszténységből „kiuntak”, akik szeretnek önkényesen szelektálni vagy egyszerűen csak nincs kedvük a Kinyilatkoztatások mélyebb tanulmányozásához. Azonban a könyvben szereplő ilyen és ezekhez hasonló kijelentések egy alaposabb vizsgálatot nem biztos, hogy elbírnak. Az, hogy Szerző tanításainak semmi köze a hinduizmushoz, szinte védhetetlen, ugyanis mind a nyelvezete, mind a szellemisége – akárcsak maga a buddhizmus – legfőképpen ebből merít. Sőt, a szintén hiányosan emlegetett „kis én” és „nagy Én” fogalmait sem tisztázza kielégítően, miközben éppen a hindu szentírások, különösen az upaniṣadok beszélik el ezeket tökéletesen.

Röviden tisztázzuk: a jelen kötetben emlegetett „kis én” azt az isteni Lelket jelenti, melyet mindenki magában hordoz, míg a „nagy Én” a Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mely alapból nem lehet személytelen, hiszen eleve 'Én' és 'Személyiség'. Az ókori ind Mundaka-upaniṣad a két madár költői hasonlatával él, akik ugyanazon a fán ülnek, ahol a fa az emberi természet jelképe. (Mundaka-upaniṣad 3.1.1-3) Bármily meglepő, ez teljesen összeér Jézus tanításával a Szentlélekről, akit Pártfogónak vagy Vigasztalónak nevez a Biblia, fordítástól függően: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre.” (János evangéliuma 14,26) Csak ezek ismeretében érezhetjük igazán a hiányát a pontosabb és konkrétabb fogalmazásnak, enélkül pedig teljesen zavarossá válhat, hogy valójában ki előtt borul le egy zen tanítvány; mitől kis én és nagy Én; miért fontos az üresség; és egyáltalán pontosan milyen erőről is beszél a Szerző, amikor így szól: „Ha egyszer megérted ezt a velünk született erőt, amely a magunk és környezetünk megtisztítására irányul, képes leszel helyesen cselekedni…” (50. p.) Szerinte az igazi leborulás, amikor „te borulsz le saját magad előtt”, márpedig ebből a részből éppen a lényeg hiányzik, ráadásul ez a tanítás az upaniṣadok ismerete nélkül akár az ellenkezőjét is jelentheti annak, amiről itt szó van. (59. p.)

Ugyanígy zavaros az is, hogy súlyos hiba ragaszkodni a tanításhoz vagy a tanítóhoz, hiszen eddig éppen arról volt szó, hogy vannak bizonyos szabályok, melyekhez ragaszkodni kell; ez pedig nem más, mint a hinduizmusban a Világmindenség legfőbb törvénye, a dharma, amelyet Kṛṣṇa oly magasztosan feltár a Bhagavad-gītāban. Az üresség fogalmának kifejtése is befejezetlen marad, ahogyan a „nem kettő és nem egy” paradoxoné, de a szubjektív kontra objektív közötti határok megoldása is tisztázatlan. Az üresség ugyanis nem cél, hanem egy átmeneti állapot, melyre azért van szükség, hogy elapadjon a tökéletlen és emberi, így a helyére léphessen valami sokkal nemesebb: a tökéletes és isteni. Profán példával élve, ha valaki építeni szeretne egy új házat a régi, lepusztult helyére, akkor nem azért rombolja le a régit, hogy utána egy üres telken lakjon. Az üres telekre azért van szükség, hogy helyet kaphasson rajta a megújulás. Néhány hétköznapi példa után már világosabb lett volna, hogy az üresség nemcsak azért kell, hogy „nyitva álljon a lehetőség”, hogy úgy fogadjuk el a dolgokat, „ahogyan azok vannak”; hanem azért is, hogy a régi szokásaink helyét elfoglalhassa egy magasabb életminőség. (114. p.) Ha viszont a Szerző a 'semmi' alatt nem az űrt érti, hanem a buddha-természetet vagy Buddhát, akkor helyesebb volna nem ürességként beszélni róla, mivel ez a szó ugyanazt jelenti, mint az űr, tekintettel arra, hogy ez az 'üresség' gyöke. (154. p.) Mivel ez nyelvi kérdés, lehet a fordítás hibája is, de a kifejtés akkor is befejezetlen marad. Az itt emlegetett 'semmi' valójában az érzékszervekkel nem érzékelhető 'meg-nem-nyilvánulás', mely bármilyen formát és színt felvehet; de a buddha-természet sem a semmi, mert az meg a tiszta intellektus, mely anyagi értelemben véve ugyan semmi, viszont metafizikailag nagyon is valami. Ha viszont ezt akarja elmagyarázni, arra aligha elég egy-két bekezdés. (Akit komolyabban érdekel a téma, inkább René Guénon keleti metafizikáját olvassa el.)

Természetesen nincs lehetőség itt minden pontatlanság és zavar eloszlatására – így is lassan vállalhatatlanul hosszúra nyúlik ez az értékelés –, de egy témát még feltétlenül meg kell említeni, ez pedig a kötet lényegi része, a 'sikan taza', azaz a 'csak ülni' zazen módszer. Ez egy meditációs technika, a 'szótó' azt jelenti: „szívből jövő ülés”. Vagyis nem azt nehéz bizonyítani, hogy ennek a technikának van köze a hinduizmushoz, hanem inkább azt, hogy nincs. A hindu Kinyilatkoztatásban ugyanis Brahman, mint Igaz, Tudás és Végtelen „a szív titkos barlangjában, a legfelsőbb mennyben lakozik”, s ez további kommentárt nem is igényel. (Taittiríja-upaniṣad 2.1) Az itt leírtak alapján ez a meditációs mód tulajdonképpen a jóga egyik formájaként is értelmezhető, márpedig a jóga csak az egyik szemléletmód az öt másik mellett (Nyāya, Vaiśeṣika, Sānkhya, Mīmāṃsā, Vedānta). Ezek mindegyike beavatási tanítások megértésének és átadásának az eszköze, indokolatlan az egyiket a másik fölé helyezni, vagyis a zazen módszer pont annyira hatásos, mint a többi. Sunrjú Szuzuki a zazennek jelentőségét szerintem túlhangsúlyozza, miközben folyamatosan hozzáteszi, hogy nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani ennek; mégis: „a buddha-természet megértésének egyetlen módja az, ha gyakoroljuk a zazent”, ez a Szerzőre egyébként egyáltalán nem jellemző szélsőséges elfogultság. (176. p.) Ez már csak azért is probléma, mert például a kezdő szellem tanítása például az iszlám ezoterikus ágában, a szufizmusban is megjelenik, Hákim Dzsámiezt úgy mondja: „Ne kérkedj értelmeddel és tanultságoddal sem, hiszen így az értelem csak hátráltat, tanultságod pedig korlátoltság.” Az a tan is megtalálható a szufi bölcseknél, hogy a gyakorlásunknak mentesnek kell lennie a haszon gondolatától; és hogy a legfontosabb nyereség minden gondolatának elfelejtése. (65. p.) A „nem félünk a Pokoltól, nem vágyunk a mennybe” pontosan erről szól, hiszen sem a félelem, sem a vágyakozás nem jó módja az emberek nevelésének. Ahogy Pahlaváb-i-Zaif mondja, a magasabb cél az, amikor az ember „megvesztegethetetlen és nem fenyegethető”.

A fentiektől függetlenül mégis adok rá négy csillagot, mert minden hiányosságával együtt jó könyv, ahogy az értékelése elején is írtam. Arra tanít, hogy ideje elkezdenünk igazán megbecsülni az emberi létezést. Az a bódhiszittva útja, hogy „minden pillanatban kifejezze a természetét és őszinteségét”, márpedig természetesség és őszinteség nélkül csak egy pózer hóborttá silányul minden tudományunk.

Asszem>!
Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Hangoskönyv formában olvastam, nagyon tetszett, még sokszor újra fogom olvasni/hallgatni


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Ha a legjobbak nem lehetünk, akkor legyünk legalább a második legjobbak!

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

6 hozzászólás
Lunemorte P>!

Mindössze annyit kell tennünk, hogy csináljuk a dolgokat, ahogy jönnek.

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Amikor a saját problémáid közepette ülsz, mi a va­lóságosabb számodra, a problémád vagy te magad?

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Lunemorte P>!

Nem valami más kedvéért, hanem saját magunkért létezünk.

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Lunemorte P>!

Ugyanez a helyzet az emberek­kel is. Először hagyd, hogy azt tegyék, amit akarnak, és figyeld meg őket. Ez a legjobb módszer. Ha nem figyelsz rájuk, az nem jó, az a legrosszabb. A máso­dik legrosszabb, ha megpróbálod irányítani őkel. A legjobb, ha figyeled őket, csak figyeled, anélkül hogy irányítani próbálnál.

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Lunemorte P>!

De nem lehet rendbe rakni a dolgokat, ha mi magunk nem vagyunk rendben. Ha a dolgokat a helyes módon, a megfelelő időben csinálod, minden egyéb is rendben lesz. Te vagy a „főnök”. Ha a főnök alszik, mindenki al­szik. Ha a főnök jól végzi a dolgát, akkor minden­ ki mindent jól és a megfelelő időben fog csinálni. Ez a buddhizmus titka.

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Lunemorte P>!

A legfontosabb, hogy birtokában legyél saját fi­zikai testednek. Ha összegörnyedsz, elveszíted magadat. Tudatod másfelé fog kalandozni, nem le­szel a testedben. Nem így kell csinálni. Pont itt és pont most kell létezni! Ez a lényeg. Legyél saját tested és tudatod birtokában. Mindennek a megfe­lelő helyen, a megfelelő módon kell léteznie. Akkor nincs probléma. Ha beszélek, és a mikrofon, amit használok, valahol máshol van, akkor nem tudja ellátni a feladatát. Ha testünk és tudatunk rendben van, minden egyéb is a megfelelő helyen, a megfelelő módon lesz.

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Lunemorte P>!

Ha Buddha jön, üdvözlöd, ha az ördög jön, üdvözlöd.

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Lunemorte P>!

Valahány év után meghalunk. Ha azt gondoljuk, hogy ez az életünk vége, ez téves felfogás. Másfelől viszont, ha azt gondoljuk, hogy nem halunk meg, az is tévedés. Meghalunk és nem halunk meg.

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Lunemorte P>!

A zen tanítvány számára a legfontosabb dolog, hogy ne legyen a kettősségek rabja.
„Eredeti tuda­tunk” mindent magában foglal. Mindig gazdag és önmagában elegendő. Nem szabad elveszítened szellemed önmagában is elegendő voltát. Ez nem elzárkózó, hanem valójában üres és készenlétben álló tudatot jelent. Ha a tudat üres, mindig kész bármire, és nyitott mindenre. A kezdő tudatában sok lehetőség van, a szakértőében kevés. Ha túl sokat okoskodsz, korlátozod önmagadat. Ha túl követelődző vagy túl mohó vagy, tudatod nem lesz gazdag és önmagában elegendő. Ha elve­szítjük eredeti, önmagában is elegendő tudatunkat, elveszítjük az összes fogadalmat. Ha tudatunk kö­vetelődzővé válik, ha vágyakozunk valamire, a végén megszegjük saját fogadalmainkat: hogy nem hazu­dunk, nem lopunk, nem ölünk, nem viselkedünk er­kölcstelenül és így tovább. Ha megőrzöd eredeti tu­datodat, a fogadalmak önmaguktól betartatnak.

Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem Rögtönzött beszédek a zen meditációról

Kapcsolódó szócikkek: zen

Hasonló könyvek címkék alapján

Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete
Őszentsége a XIV. Dalai Láma – Desmond Tutu: Az öröm könyve
Kenjiro Yoshigasaki: Egy idegen belső utazása
Alan W. Watts: A zen útja
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út az értékes élethez
Paulo Coelho: Az alkimista
Ananda K. Coomaraswamy: Akimcanna
Anthony De Mello: A szeretet útja
Shauna Niequist: Tökéletes helyett teljes élet
William Wray: Zen