27. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján

Rügy 146 csillagozás

A tyúk, aki a repülésről álmodott
Sun-Mi Hwang: Rügy

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Van egy nő. Anyává szeretne válni. Lehet bármi erősebb ennél a vágynál? Az évtized legmeghatóbb történetében Sun-mi Hwang az anyai önzetlenség és áldozatvállalás olyan mélységeibe vezeti az olvasót, ahová író nem merészkedett korábban. Ismeretlen tartomány. Pedig minden nő ebben a tartományban él, aki valaha gyermeket hozott a világra. Anya az, akinek minden tette a gyermek boldogságában nyer értelmet, aki testét-lelkét adja a belőle lett másik életért. Szeret, erőt mutat, amikor arra van szükség, és gondolkodás nélkül adja akár az életét is, amikor eljön az idő. Hwang Sun-mi egyszerű eszközökkel mesél egy tyúkról, aki megszökik ketrecéből, és mindenét feláldozza egyetlen utódjáért – egy kiskacsáért.

Eredeti megjelenés éve: 2000

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Athenaeum, Budapest, 2014
124 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632933580 · Fordította: Szabó T. Anna · Illusztrálta: Földi Andrea
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
124 oldal · ISBN: 9789632933771 · Fordította: Szabó T. Anna

Kedvencelte 22

Most olvassa 2

Várólistára tette 120

Kívánságlistára tette 89

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Sun-Mi Hwang: Rügy

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

Az anyaság utáni sóvárgás, az érte való kétségbeesett küzdelem bármi áron egyidős az emberiséggel, és éppoly szívszaggató, ha az idő mélységesen mély kútjából, az Ószövetség archaikus nyelvén zeng fel, vagy ha allegorikus formában találkozunk vele egy letisztult, időtlen keleti állatmesében.
És ha a vágy végre teljesül, már rögtön követi is a folytonos aggodalom, hiszen a kicsinyke új élet oly törékeny, a rá leselkedő veszély viszont megszámlálhatatlan. Cseperedve talán nem olyanná válik, mint képzeltük? Nincs egy közös vonása sem velünk? Nem baj, mi azért kötődünk így is, hiszen nem létezhet akkora távolság, amit meg ne próbálnánk áthidalni. És ha az elfogadás leckéjét már megtanultuk, az út végén még ott vár a legnehezebb lépés, az elengedés próbája.
Az élet nagy igazságai Kelet végtelen bölcsességével, nemes egyszerűségével, állatszimbolikájával elbeszélve. Lényegretörő és szépséges.

11 hozzászólás
vicomte P>!
Sun-Mi Hwang: Rügy

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

Ennek a regénynek számtalan erénye van, de talán a legnagyobb az, hogy szinte bárminek lehet olvasni, így is, úgy is megállja a helyét.

A legnyilvánvalóbb olvasata a történetnek az allegorikus állatmese, amely hangulatában bennem leginkább Andersen tragikus véget érő meséit idézte meg. A főszereplő Rügy a tojóhibrid reakciói olyan fájdalmasan a kizsákmányolt és szó szerint kizsigerelt, majd félredobott nő képét idézik meg, hogy az olvasónak belesajdul a szíve. A vágyai, a félelmei olyan egyértelműen emberiek, hogy megértem, hogy miért is ábrázolta Földi Andrea egyszerre nőként és tyúkként a főszereplőt.
Az ő harca a túlélésért és azért folyik, ami több, mint a túlélés: az értelmes életért, amiért érdemes élni. S ez ismerős lehet mindenki számára, akiben egyszer is felmerült a kétely arról, hogy vajon mi is a célja a létezésének.
Rügy számos megpróbáltatást követően megtalálja azt, ami számára az életcél lehet: anya lesz – gondoskodik egy fiókáról, bármennyire is veszedelmes és áldozatokkal teli feladat ez a számára.
Mindezek mellett bármennyire is allegorikus ez a mese, mégis számtalan vonásában teljesen reális történet: a baromfiudvarban az állatok egymás felé mutatott reakciója ismerős lehet bárki számára, aki hozzám hasonlóan falun nőtt fel. Nincs ebben semmi túlzó antorpomorfizálás. Ha úgy tetszik Sun-mi Hwangot lehet akár a távol-keleti Fekete Istvánnak is tekinteni.
De az sem téved szerintem, akinek Orwell Állatfarmja jutna eszébe az eseményekről, hiszen ebben a mese nem csak az egyéni fájdalmakról, hanem az álszent társadalmi rendről, a „polgárok” felsőbb hatalmakba vetett ostobán együgyű hitéről és kisszerűségéről is szól.

Mindezek mellett szerintem volt ennek a történeteknek még egy aspektusa, amit talán csak egy távol-keleti szerző tollából lehet hiteles: valamit mesél a karmáról és a reinkarnációk végtelen soráról, és talán arról is, hogy lehet megszabadulni a karmikus tehertől és szabadon szállni, ha azt magunk mögött hagytuk.

Timár_Krisztina IP>!
Sun-Mi Hwang: Rügy

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

Bűbájos állatmese felnőtteknek, átütő jelképi erővel.
Meggyőződésem, hogy éppen azért válhatott világsikerré, mert állatmese – mert arra használja az állatmese műfaját, amire évezredekkel ezelőtt kitalálták: hogy egyetemes jelképekké tegye a szereplőit, akik át tudnak lépni időn és téren. Előbb eltávolítja az olvasótól a szereplőket (emberből állattá változtatja őket), csak azért, hogy aztán annál nagyobb erővel közelítse őket egymás felé, hogy rájöjjünk: „rólunk szól a mese” (így lesz az állatból ismét ember).

Ez persze még nem volna elég. De ezek a szereplők, a tyúk, a vadkacsa, a kutya, a kacsák, a menyét nemcsak jelképek, hanem élő, eleven alakok is. Egyszerre tudnak emberként és állatként viselkedni; állatként az ösztöneiknek engedelmeskedni – így válnak egyetemessé –, emberként a megértésünkre igényt tartani. Van személyiségük, keresik az útjukat és a helyüket a világban; a világuk is a mi világunk, társadalmi berendezkedésével, hierarchiájával, szigorúságával, hol kirekesztő, hol elfogadó magatartásával. Legtöbbjüket csak néhány vonással ábrázolja a könyv: egy-két szavukkal vagy cselekedetükkel, ritkábban egy-egy jelzővel, beszélő névvel. Az egyetlen, akit belülről, éppoly mély, mint amilyen egyszerű érzésein és változásain keresztül látunk, az Rügy, a tyúkocska. Mindvégig az ő nézőpontja érvényesül. Esze nincs túl sok – bár a maga módján egyre okosabbá válik, egyre több mindent felfog a világból is, saját magából is, ahogy az élet rákényszeríti –, annál több benne a jóság, a kitartás, az áldozatkészség, sőt a bátorság. Az anyaság utáni vágy elválaszthatatlanul összekapcsolódik benne a szabadság utáni vággyal, és szó szerint a halállal is képes szembenézni – mégpedig nem is egyszer – azért, hogy ezt a kettőt megvalósíthassa. Hogy pedig ez a hatás még erősebb legyen, az utódhoz, akit felnevel, vér szerint az égvilágon semmi köze sincs, hiszen kiskacsáról van szó.

Halvány fogalmam sincs, milyen specifikusan koreai problémákról szólhat ez a könyv – engem itt, Magyarországon nagyon mélyen megérintett.* Aki olvasott már felnőttként (!) olyan állatmeséket, mint A rút kiskacsa vagy a Vuk, az tudja, miről beszélek. Vannak mesék, amelyekből az ember előbb-utóbb kinő – ezekből nem. (Ha az eredeti verziót olvassa persze, azaz nem átdolgozást és nem képregényt.) Mindkettő olyan állatokról szól, akikben magunkra ismerhetünk; egyszerre szólnak állatokról és emberekről; és egyaránt (együtt?) olvashatja felnőtt és gyerek. Mégis inkább Fekete István állatregényeihez érzem közelebbinek Sun-Mi Hwang regényét, az egyszerűségében is tökéletesre kimunkált stílusa miatt. „A búzaszálak bajusza olyan lett, mint az arany, és derekuk is megkeményedett, ami pedig az öregség jele. Érett a búzaerdő.” (Ez a Vuk.) „A rügy levéllé bomlik, belekapaszkodik a napba és a szélbe, aztán lehull, szétkorhad, avarrá lesz, amiből aztán megint illatos virágok szökkennek elő.” (Ez a Rügy.) Nem tudhatom persze, hogy mennyit tett hozzá a regényhez Szabó T. Anna fordítása, de abból a kevésből, amit a távol-keleti költészetről tudok, gyanítom, nem sokat. A természet rendje szólal meg ezekben a sorokban, amely egyetlen nagy harmónia részévé tud tenni örömet és keserűséget, születést és halált. Amilyen kicsi könyv ez, olyan gazdag jelentésekben.

Földi Andrea illusztrációi pedig még tovább gyarapítják ezeket a jelentéseket. Egyszerű vonalakkal, néhány pasztellszínnel éppen a fordítottját művelik annak, amit a szöveg csinál: ami a szövegben állatokkal történik, az a képeken emberekkel; és ahogy a szövegben emberivé válnak az állatok, úgy kapnak a képeken madárvonásokat az emberek. Már az első képek megérintenek (különösen a kisbabát védelmező anyatest rajza, amikor a szövegben a tyúkocska éppen a tojást költi ki), az utolsók egyike pedig, a regény végén megjelenő másik anyáról (a poént nem lövöm le) egyszerűen nem megy ki a fejemből azóta se. Szeretném ezt a könyvet a polcomra. Ajándéknak is nagyon szép.

* Konkrétan potyogott a könnyem. Nekem. Aki nem szokott regényeken sírni. Nem mertem a vonaton olvasni, nehogy az utazóközönség előtt fakadjak sírva.

Molymacska P>!
Sun-Mi Hwang: Rügy

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

Van az a könyv, amire az ember nem tud mást mondani, csak azt, hogy szép. Mert bármi mást mondana, torzítaná az érzést, amit a könyv maga után hagy. Ez a történet úgy kerek egész, teljes, és szép, ahogy van.
A történet szerint egy tyúkot azért tartanak, hogy tojást tojjon, de egy idő után nem megy neki, ezért eldobják. Mégis túléli a pöcegödröt, és egyetlen vágyát szeretné beteljesíteni: hogy kikelthessen egy tojást.
Ha A könyv egyik fele az anyai szeretetről szól, és a gondoskodásról. Arról, hogy anya akar lenni, de nem lehet, hogy lehetősége van rá, de nem saját gyermekével, és hogy hogyan dolgozza fel azt ő és a környezete, hogy nem a saját gyermekét neveli. Nagyon szépen leképezi az emberi kapcsolatokat és érzéseket ez a könyv, miközben a madár test még több költői képet ad hozzá (szárnyalással, meneküléssel stb).
Ha viszont azt hinné az ember, hogy csak az anyaságról szól, akkor a történet felét nem is értékelné igazán. Nem csak az anyaságról szól, hanem a valódi (emberi)kapcsolatokról. A társadalomról, és annak problémáiról (pajta), az összekovácsolódásról, a szeretetről, az egymás iránti védésről, féltésről. Bár állatok szerepelnek benne, a történet mégis nagyon emberi, az alapvető érzelmekkel.
Ami viszont nem tetszett benne, az az illusztráció. Vagyis inkább az illusztráció volta. Nagyon szép, ez való igaz, de nagyon nem illik számomra ebbe a női sorsú történetbe. Egyszerűen ezek a túl művészi, túl irodalmi, túl sokat kifejező rajzok nem ide valóak. Ettől még random a falra akasztva nagyon szépek, csak hát a helyzet, a körítés…
Nagyon tetszett a könyv, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem biztos, hogy én fiataloknak nyomnám rögtön a kezükbe, de mindenképpen érdemes elolvasni. Ellenben nem is egy könnyű történet, érdemes olvasóként is rákészülni, hiszen az életről (valóságról) szól egy nagyon szép körítésben. Aki ezt nem szereti, annak nem is fog tetszeni ez a könyv. Számomra különleges élmény volt, remélem, más is olvassa majd, és átéli ezt a csodálatos (és egyben szomorú) történetet.

Sippancs P>!
Sun-Mi Hwang: Rügy

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

A leggyönyörűbb felnőtt mese, amit életemben olvastam.

5 hozzászólás
Orsi_olvas>!
Sun-Mi Hwang: Rügy

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

Őszintén nem gondoltam volna, hogy 27 évesen egy állatmesén sírni fogok.
Ez a kis könyv megredítő és szívettépő őszinteséggel ír a szeretetről, egymás elfogadásáról és az anyaság szépségeiről, kínjairól. Teszi mindezt úgy, hogy közben egy percig nem giccses, nem tetszeleg, nem von vallásos dicsfényt a történet köré: egyszerűségében rejlik az ereje.
Az illusztráció tökéletes összhangban van a történettel. Egyszerre finom és kecses mégis nyers erő sugárzik belőle.
Gyönyörű könyv, minden tekintetben az, tiszta szívből ajánlom mindenkinek!

shadowhunter1975 P>!
Sun-Mi Hwang: Rügy

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

Igazi gyöngyszem, tanmese az életről. Nagyon ajánlom.

2 hozzászólás
Varga_Írisz_Dóra IP>!
Sun-Mi Hwang: Rügy

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

(Zárójelentés: 2017. január 20.)
Kisfiam, Domonkos dobhártyastoppolás műtétjére vittem magammal a „Rügy”-et, átvészelni a kórházban töltött éjszakát. Zárójelentem: szép emlékké szelídült az aggódásos élmény, e gyönyörű mesének köszönhetően. Olyannyira igényes a könyv kivitele, hogy még az olvasási dátumot, s az *****-ot sem jegyeztem be, persze az apropó okán e nélkül is örökre bevésődött.
(Vallomás: 2017. január 21.)
A „Rügy” olvasása után frissen műtött gyermekem szendergése idejére körülnéztem még egy kis olvasnivaló után a gyerekosztály könyvespolcán, és megakadt szemem egy ismerős Animus-köntösön. E. L. Konigsburg: Szavak nélkül. (Tüstént fel is teszem a kedvencek közé, mert az is oda való!) Persze nem értem a végére, hála isten, a műtét szépen sikerült. Egy éjszaka után elhagytuk a kórházat, szavak nélkül a „Szavak nélkül”-lel a táskámban. Domi hiába próbált lebeszélni: „kórházból lopni?!”, nem hagyhattam ott a könyvet. Később, mikor visszamentünk a zárójelentésért, kárpótlásul a tolvajtettért, nagy csomagot hagytam ott, könyvekből, játékokból… Nem volt szép, hogy a tolvajolt könyvet viszont nem vittem vissza, de akkor már mint fétishez ragaszkodtam hozzá, mintha azon múlna a gyógyulás.
Most, hogy elővettem a gyerekszobából a könyvet, kipottyant belőle egy tippmix, rajta a dátum: 2017. január 23., mert Domi is elolvasta utánam, és neki is nagyon tetszett. Ja, a fiacskám tippmixért olvas regényt. Számára így vállalható az olvasás, mert manapság egy gyerek, aki olvas…? 200,- Ft-ért egy regény nekem mindenesetre megéri. Domi tudja, hogy megemelhetné a javadalmazását, de korrekt gyerek, nem próbálgatja, meddig érne a takarója, bár szeret nyújtózkodni.
(Emlékezés: 2003. szeptember 24.: Domonkos; 2002. február 15.: Ármin)
A „Rügy” most eszembe juttatta kedvenc versemet a legboldogabb anyaidőkből:
Johanna Neumann – Arany János: Anyagond
„Beszedem szép gyólcsom a fehérítőrűl,
Magam én azt fontam, s nyűttem vala tőrűl. –
Mikor a mosolygó kék ibolyát szedtem,
Mikor a takácshoz fonalát elvittem:
Kinek ez? nem tudtam előre. //
Most már tudom: angyal, itt e szerény lakban,
Angyal jelenik meg, csecsemő alakban,
Gyolcsom neki pólya, takaró lepel lesz,
Ugy szorítom hévvel dobogó szívemhez,
Szerelemtől megteljesülve. //
Oly csendes, oly néma itt benn a jelenség;
Magam, magam előtt vagyok immár szentség,
Mert bennem lakozik ama szentek szente:
Egy lény, kit az isten életre teremte;
Magam’ ővele többre becsűlöm. //
Jer hát, puha gyolcsom – ládd mily nagy örömre
Tartottalak eddig, – jer ide, ölemre!
Most szabni akarlak, oly örömest varrlak
Reggel idején már s az esteli fénynyel, –
Munkát egyesítve reménynyel.”

10 hozzászólás
Tigrincs P>!
Sun-Mi Hwang: Rügy

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

szeretet [e-e-e] fn –et, -e (csak egysz-ban)
Vmely személy, dolog vonzó tulajdonságainak felismeréséből v. természetes kapcsolatokból eredő érzés, amely ragaszkodásban, gyöngédségben, a másik javának őszinte kívánásában és a saját érdekeinek a másikéval való azonosításban, ill. neki való alárendelésében nyilvánul meg.

Kérdések: vajon mi a szeretet igazából, vannak-e határai, hogy áll a helyzet az én és a Te viszonylatában, és persze a miről még nem is beszéltünk; hogy jön össze az önfeláldozás és a szeretet kérdésköre, mit áldozhatunk fel magunkból és mit nem. Mindent vagy mindent azért nem.
…és ezeken belül is külön, nagy téma az anyaság, nem mosható össze kizárólag a vér szerinti anyasággal, mint ahogy ez a történet is magáról az érzésről szól, a természetes kapcsolatokból eredő érzésről.
(Érdekes kontraszt egy másik jelenlegi olvasmányom egyébként, ahol a szülői szereppel való visszaélés, szeretethiány, sőt, büntetés, elhanyagolás, bántalmazás tragikus, személyiségfejlődésre tett hatásai, következményei jelennek meg.)
A Rügy nagyon mélyen érintős olvasmány lehet sokak számára; erős érzelmi hatást gyakorol, mert az egyik legalapvetőbb szerepünkre reflektál – mindannyian valakinek a gyermeke vagyunk, és ha kapunk az élettől lehetőséget rá, a szülővé válás is lehetséges alternatívánk. Különösen mélyen érinthet akkor, ha problémánk van ezen a téren, ha úgy érezzük, hogy aktuális helyzetünk messzebb nem is lehetne a vágyott állapottól: nem lehet gyerekünk, nem egészséges a gyerekünk, nem ideális a szülői szereppel való kapcsolatunk, vagy csak egyszerűen sokat aggódunk a gyerekünk vagy a szüleink miatt.

Számomra különösen az a gondolat szívet melengető, hogy Rügy, akinek semmije és senkije nincs, még egyéni szabadsága is csak azt teszi lehetővé, hogy dönthet úgy, hogy nem akar tovább élni, egy, a teljes lényét betöltő hiányérzetből kiindulva talál olyan alapvető értelmet, amiért érdemes életben maradnia.
Gyönyörű könyv, formailag és szavaiban is, kedvenc.

4 hozzászólás
sztinus P>!
Sun-Mi Hwang: Rügy

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

Csodálatos és tökéletes.
Kerek egèsz.
Azok a könyvek kevesen vannak, amik a lelkemig érnek. Amin kicsordul a könnyem.
Akkor valami törtènik.
Pedig ebben olyan egyszerű mondatok vannak, mégis gyönyörű. Állatok (?) a szereplők, mégis érzelmek vannak, és mondanivalók.
Megvettem ezt a könyvet, és soha nem adom ki a kezemből. Kincs.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

cinege>!

Csak azért, mert egy nemzetségbe tartoztok, nem vagytok ugyanaz a család. A legfontosabb az, hogy megértsétek egymást. Ezt jelenti a szeretet.

98. oldal

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

Kkatja P>!

     – A rügy a virágok anyja – mondta a tyúkocska. – Lélegzik, ellenáll a szélnek meg az esőnek, felissza a napfényt, és gyönyörűséges, hófehér virágokat költ ki. Ha nem lenne rügy, nem lenne fa sem. Csírából és rügyből kel ki minden.
     – Rügy… Tökéletesen illik rád a név – bólogatott Csavargó.

49. oldal Búcsú és találkozás

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

csillykelemen>!

Más nem számít. Igaz, hogy nem hasonlítunk, és nem értjük meg egymást igazán, de becsülni tudjuk a másikat, a magunk módján. Én nagyon tisztellek téged.

53. oldal

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

Sicc>!

Valaki meghalt, valaki megszületett. Néha a búcsú és az új találkozás egybeesik.

56. oldal - Búcsú és találkozás

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

clarisssa P>!

Rügy szeretett volna célt találni az életének, úgy, mint az akácfa rügyei. Ezért nevezte el magát róluk. Senki nem hívta Rügynek, és tudta, hogy az élete is más, mint a rügyeké, de a névtől jobban érezte magát. Ez az ő saját titka volt. Amióta nevet adott magának, elkezdte észrevenni a kint történő eseményeket: látta, ahogy a hold apad és dagad, a nap kel és nyugszik, és az udvaron civakodnak a tanyasi állatok.

9-10. oldal

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

Joshua182>!

Egy csodálatos élet ért véget, mégis béke volt mindenütt.

54. oldal

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

shadowhunter1975 P>!

A levelek megint virágot tojtak!

9. oldal, Nem tojok többet! (Athenaeum, 2014)

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

shadowhunter1975 P>!

Így, ahogy a szárnyadat kitárod, olyan, mintha táncolnál. Mintha el akarnál repülni. Gyönyörű vagy és szabad – Rügy kitárta a szárnyát, és megrázta magát, mintha repülni akarna ő is, de csak a port verte fel maga körül. A szárnya nem repülésre termett: mintha csak dísznek lett volna a testén.

48. oldal, Búcsú és találkozás (Athenaum, 2014)

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

shadowhunter1975 P>!

– Mami, ez a hang….! Csodálatos! Annyian jönnek, de annyian!
Rügy nem értette, minek kellene történnie, de azt tudta, hogy ez mindent megváltoztat majd. Csak várt és várt – érezte, hogy mindjárt bekövetkezik. Már hallotta is a hangot, ott visszhangzott az ég alatt, a távoli hegyek között. Aztán lassan, hullámokban erősödött. És végül megjelentek – fekete pöttyök az égen.
Madarak jöttek, rengeteg madár. Hamarosan betöltötték az egész eget. A világ egyszerre megtelt velük, és Rügy nem hallott egyebet, csak a madarak szomorú hangját.

101. oldal, A távol vándorai (Athenaeum, 2014)

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott

shadowhunter1975 P>!

– Csavargó! Hát megérkezett a családod! – suttogta maga elé Rügy. Az ő nemzetsége volt, igen, a vadkacsák, akiket annyira várt szegény. Mindig a hegy tetejére mászott, hogy bámulhassa a távoli horizontot. Ilyen óriási csapatból szakadt ki – hát hogyne lett volna magányos!

101-102. oldal, A távol vándorai (Athenaeum, 2014)

Sun-Mi Hwang: Rügy A tyúk, aki a repülésről álmodott


Hasonló könyvek címkék alapján

Holly Webb: A gazdátlan kiscica
Kozári Dorka: Marcsi szeretetre vágyik
Michael Morpurgo: A lepkeoroszlán
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
Dodie Smith: Száz meg egy kiskutya
Kate DiCamillo: Cincin Lovag legendája
Neil Gaiman: Coraline
Neil Gaiman: Csillagpor
Szabó Magda: Tündér Lala