A nedves föld illata ugyanolyan komplex és változatos képet mutat, mint a jó borok illata egy mesteri sommelier számára, de az alapvető lényege eltéveszthetetlen. Különös módon mégsem az erdőben találkoztam újra az illattal, hanem egy fokvárosi parfümgyárban tett látogatás során. Tammy Frazer, a Frazer parfüm szakembere a kedvenc illatom iránt kérdezősködött. Leírtam az évszakonként tett erdei sétáimat. Rövid ideig kutatott a pult mögött, aztán kiemelt egy apró üvegfiolát a fiókból.
„Ez geozim” – mondta.
„Nem épp a legromantikusabb elnevezés” – gondoltam, de azért nagyot szippantottam belőle. És ez volt az: séta a pennsylvaniai erdőben egyetlen üvegbe sűrítve. Kiderült, hogy a geozim nem őshonos az én erdőimben. A neve görög nyelvből származik, szó szerinti jelentésben „földillat”, ám ezt az összetevőt nem maga a talaj állítja elő, hanem a vizes környezetben vagy annak közelében élő mikrobák, algák és gombák. A talajban az actinobaktériumok és myxobaktériumok jelenléte a leggyakoribb. Száraz időszakokban a mikrobák myxospórákat bocsátanak ki, amelyek a páfrányfélék spóráihoz hasonlóan könnyedén útnak indulnak, a szél szárnyán, vagy élőlények lábára, tollára vagy szőrére tapadva. (…) Ezek a mikrobák azok, amelyek jórészt felelnek a cékla, a gombák, a ponty és a kagylófélék földízéért. Hatalmas mennyiségű antibiotikumot is adnak az embereknek és az állatoknak, hogy egészségesen élhessenek – ezek az anyagok adják az alapját számos rovar- és kártevőirtó anyagnak, mivel alaptulajdonságuk, hogy a növényeket védik és támogatják. És a föld színén mindenhol fellelhetők – a jéggel borított sarkvidéki területektől a trópusokig, a tengerszinttől a legmagasabb hegycsúcsokig, és a legmélyebb trópusi esőerdőtől a legszárazabb sivatagig. Ezért válhatott világszerte jellegzetessé a „földillat”, ami a Föld bármelyik pontján hulló esők után megcsapja az orrunkat. És bár vannak, akiknek az orruk érzékenyebb, mint másoké, egy átlagos emberre orra egymiliárd részecskében akár 0,7 résznyi geozim jelenlétét is képes érzékelni. Ez az apró mennyiség olyan erősen stimulálja az érzékeket és olyan mértékben csalja elő az ősi emlékeket, hogy feltételezések szerint ez a szag segített a korai őseinknek abban, hogy hosszabb ideig tartó aszály után is megtalálják a legközelebbi táplálékforrást.
187-188. oldal
