Barátom, ​a filodendron 83% 22 csillagozás

Sajnálom, hogy pont én, aki nagy növénybarát, húzom le ezt a könyvet, de számomra szinte semmi újat nem adott. Pedig tűkön ülve vártam, hogy végre hozzájuthassak egy példányhoz, de kár volt érte kapkodnom. Igen, szép, amit Summer csinál, és alapvetően jó dolog, hogy emberek szemét nyitja fel és életét változtatja meg a növények által, de ez a könyv ebben a formában engem csak untatott. Az egyedüli, ami megmaradt, és amit alkalmazni is fogok, az az „újrahasznosított ültetés” (cserép helyett befőttesüveg, teásdoboz, gyakorlatilag bármi), emellett nálam teljesen hétköznapi dolog, hogy amit látok és megtetszik és szabad, abból haza is hozok. (Vagy épp örökbe fogadok egy kókadt, halálra ítélt virágot.)

Mikor megrendeltem ezt a könyvet, akkor igazából csak érdekelt a téma, mert az utóbbi 1-2 évben plant lady-vé avanzsáltam, de azóta odáig jutottam, hogy valószínűleg szakirodalom is lesz belőle a szakdolgozatomhoz. Majd meglátjuk, hogy az egyetemnek is tetszik-e a kigondolt ötlet, mindenesetre most végigcetliztem a jó gondolatokat belőle (van vagy 20 jelölés).
Summer Rayne Oakes gyerekkora óta nagy növénybarát és mostanra a brooklyni lakását egy csodás édenkertté varázsolta. A növénygondozással kapcsolatban vezet youtube csatornát, ír könyveket, védi a környezetet, stb. Megvizsgálja az ember és a természet kapcsolatát, hogy mi miért fontos, milyen jó példák vannak arra, miért van szükségünk növényekre, sok-sok emberi sorsot is felvillantva mindeközben. Nekem személy szerint tetszett, hogy nem ment át növényútmutatóba, inkább „csak” inspirál feladatokkal és tippekkel, nézőpont váltásra sarkall. Plusz pont az olvasmányosságért, kifejezetten volt kedvem olvasni, pedig határidők, vizsgák is nyomják a vállam, de erre könnyen szakítottam időt.

Amikor végeztem vele 3 és fél csillagot adtam rá; ma ezt felvittem 4-re. Eleinte kissé csalódott voltam, mert nem erre számítottam – egy praktikus útmutatónak képzeltem, amitől hirtelen megvilágosodok, és nagy növény-guru leszek. Ehelyett sokkal inkább a zöld életmódról olvashattam, és bár nem elleneztem az írónő gondolatait, befejezéskor ürességet éreztem. Ma, ahogy felébredtem, megmagyarázhatatlan vágyat éreztem, hogy régi növényeimet átültessem, szaporítsam, ritkítsam. A kérdés, amit feltesz a könyv: nézzünk körül, hány növény van körülöttünk, és mennyit változott ez, igazán csak most nyer értelmet, hiszen korábbi növényeim közé még 7-et zsúfoltam a szobámban. Lényeg a lényeg, noha akkor nem éreztem áttörést, amikor olvastam, de mostanra leülepedett, és sokkal mélyebb szinten is eljutottak hozzám az üzenetei. Sok minden nem változott, eddig is szerettem a növényeket, így nem nagy áttörés, de megadta azt az elhatározást, hogy komolyabban foglalkozzak velük. Ezért 4 csillag.

Szerettem olvasni Summer Rayne Oakes könyvét arról, amit ő fontosnak tart az életben. Nagyon elhivatott és figyelmes embernek, aki képes volt igazi dzsungelt telepíteni egy brooklyni lakásba! Leesett az állam, amikor arról olvastam, hogy több, mint 1000 növénnyel él együtt (kb. 500 fajú, fajtátú egyeddel), és minden vasárnapot velük tölt, hogy feltöltődjön belőlük. Egészen mást vártam, amikor kézbe vettem a könyvet, de mégsem ért csalódás, mert egy személyes hangvételű, finoman oktató jellegű, lényegében mégis önsegítőnek nevezhető olvasmánnyal lettem gazdagabb.

De azt is tudom, hogy év elején a kezembe se vettem volna, mert akkortájt cseppet sem érdekeltek a növények, így azt mondanám, hogy elsősorban növény- és/vagy kert tulajdonosoknak javasolnám, vagyis olyanoknak, akiknek már van némi kötődésük a természethez, és nyitottak a téma iránt.

Bővebben a blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/11/summer-ra…

Egy picit másra számítottam, mint amit végül kaptam, de csöppet sem távoztam rossz érzésekkel, hiszen rengeteg információval lettem gazdagabb.

Bár azt gondolhatnánk, hogy főképp a növénytartásról, és azok gondozási praktikáiról van benne szó, ez közel sincs így.

Summer inkább fel szeretné hívni a figyelmet a minket körülvevő zöld barátainkra, s arra, hogy mennyi mindent kaphatunk tőlük. Figyelmeztet, hogy soha ne úgy vásároljunk növényt, hogy majd az milyen remekül fog mutatni a nappali fénytelen sarkában, mert nagy valószínűséggel csak szenvedő növény, és boldogtalan tulajdonos lesz az eredmény…

A fejezetek elején cuki rajzokat, a végén pedig szemléletváltáshoz szükséges gyakorlatokat találhatunk, mondókája közé pedig gyakran szúr be részleteket mások véleményéből, hogyan is hat rájuk a növénygondozás.

Érdekes, rövid, és rettentő sok információ van ebben a pici kötetben.

Bővebben itt írtam róla:
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2020/10/summer-r…

Sokat vacciláltam decemberben, januárban, hogy megvegyem-e ezt a könyvet. Végül könyvtárközi kölcsönzéssel került hozzám, és olvasás közben többször megdicsértem magam, hogy milyen jó, hogy NEM vettem meg.
Ez egy szerelmeslevél, egy hosszúra nyúlt kiáltvány, esszé a szobanövény tartás mellett, amit nekem 45 növény tulajdonosaként nem nagyon kell ajánlgatni.
Igazából számomra az utolsò két fejezet volt izgalmas, habár a többi is tartalmazott itt-ott érdekes információkat.

Különösen a nyelvekkel kapcsolatos tények voltak megjegyezendőek, hogy indián és afrikai nyelvekben több ige van, de kevesebb a főnév, tárgynév – nicsenek is annyira megbolondulva a tárgyakért.
Vagy hogy szankszritban a fák, növények neve: „ lábbal ivó”. Mennyivel más szemléletet hord egy ilyen név, mint a mi nyugati nézőpontunk, ami szimplán anyagként tekint a fákra.
Egyáltalán, meddig fa a fa, mikortól csak anyag, vagy tárgy?

Ez a kötet kevés praktikus információt tartalmaz, inkább filozófikus, ezért nem való mindenkinek. Gyanìtom, hogy azon könyvek sorát növeli, amelyért az olvasók egy része tűzbe menne, tehát imádja, míg mások utálják, leszòlják.
Nálam a vége miatt és az illusztrációkért járt a 4 csillag, a szöveg csak 3,5.

Egy növényápolási útmutatóra számítottam, de nem ezt kaptam, és ennek nagyon örülök. Korábban semmit nem tudtam a szerzőről, aki eredetileg egy modell, aki New Yorkba költözve hiányolta a természetet, így szépen lassan egy kis oázist alakított ki brooklyni lakásában.
Az egész kötetből átsüt a növények szeretete, es igaz, hogy a benne szereplő információk nagyrészt ismertek számomra, mégis tetszett, ahogy megfogalmazta a szerző a gondolatait.
Plusz információkat is szereztem. Pl. Szingapúr forróságát úgy kezdték el tompítani, hogy rengeteg növényt telepítettek a városba, ezáltal a sok beton miatt is megemelkedett hőmérséklet csökkeni kezdett. Vagy megtudtam, hogy létezik a növényvakság, amikor az emberek egyáltalán nem veszik észre a körülöttük levő növényeket, akkor sem, ha virágokkal tele szobában vannak. Ez viszont szerencsére gyógyítható.
Azt is megtudtam, hogy a fák évgyűrűi máshogy alakulnak attól függően, hogy milyen éghajlaton vagyunk, vannak-e évszakok vagy sem.
Kicsit A fák titkos élete című kötet jutott eszembe az olvasásakor.
Szerintem érdemes elolvasni.

A könyv arra próbálja rávezetni az olvasót, hogy próbáljunk meg egy kicsit megváltoztatni az életszemléletünket és figyelni. Felhívja a figyelmet a folyamatokra, a növények fontosságára a természetben és az élet körforgásában, arra ösztönöz, hogy vegyük észre magunk körül azokat az apró vagy kevésbé apró dolgokat, amit közvetlenül vagy közvetve növényvilágnak köszönhetünk.

Ha arra vagy kíváncsi, hogyan kell a növényeket gondozni, életben tartani, akkor ne vedd meg ezt a könyvet, mert csalódni fogsz. Viszont, ha egy újfajta életszemléletet szeretnél elsajátítani a növényekkel kapcsolatban, ha szeretnél a megszokottól eltérő aspektusban olvasni a növényekről, ha nyitott vagy arra, hogy a növények szemén keresztül lásd a világot, akkor a Barátom, a filodendron nem hiányozhat a polcodról.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.hu/summer-rayne-oakes-barat…

A cím némileg megtévesztő, nem szorosan vett növényápolási könyv, sokkal inkább filozófiai kötet. A szerző személyes tapasztalatok, emlékek és anekdoták segítségével vezet be a környezetvédelem, körforgás és a növények világába. Teljesen más, mint amire számítottam, de így is nagyon tetszett. Könnyed hangvételben érint komoly témákat, sok levélkével tűzdelve. Különleges helyek és növények iránt kelti fel a figyelmet. Általános tanácsokkal és néhány specifikus történettel kelti fel az olvasó figyelmét és segít elindulni a növény házigazdaság és a lábbalívók megértése felé. A könyv alapvető célja, hogy felkeltse a figyelmet és új környezetvédőket és szobanövény tulajdonosokat neveljen. Nekem a cím nagyon figyelemfelkeltő volt, mivel van egy könnyező pálmám, ami még a nagymamámé volt, pontosabban abból maradt meg, ugyanis az eredeti többször majdnem feladta. Ilyenkor, feldaraboltam, kigyökereztettem, elültettem és szépen fejlődött, mikor kinőtte nálam a helyét Anyukámhoz került és a körforgás kezdődött elölről, mert nála újra és újra a kipusztulás szélére jutott. A könyv hatására kicsit jobban utánanéztem a növény eredetének és igényeinek, remélem sikerül megtörnöm az ördögi kört.

Hát nem is tudom… kétszer rugaszkodtam neki, mindkét alkalommal a 100. oldal körül abbahagytam. Nekem kicsit kesze-kusza az egész, gondolatfolyamok és történetek össze-visszasága. Nekem nem jött át a dolog, pedig rengeteg növényem van és imádom is őket, és abszolút természetbarát vagyok. Mégsem kötött le a könyv, olvastam-olvastam, de közben rendszeresen elkalandoztak a gondolataim, ahogy a szerzőnek is. Nem hiszem, hogy valaha befejezem… :( Nekem ez most nagy csalódás.